Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-01-23 / 6. szám
tvennyolcadlk évfolyam. 6. sssásn. Sátoraljaújhely, 1927. január 23 Megjelenik hetenként | kétezer tserfié.n ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralj&ajhely (▼imegyeh&z adv&r) I Zempi POLITIKAI HIRLAP Ele fizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzeteeníiniéterenként. • Nyilttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen With elhatározása A tót néppárt a legutóbbi felvidéki választások óta olyan erőre kapott, hogy Hlinkáékat komoly politikai tényezőknek kellett tekinteniük a koalíciós kormányoknak. Ez az a párt, amelyik a Szentiványi József vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Párttal a kisebbségi jogok védelmében és panaszok hangoztatásában jól megértette egymást a csehszlovák politikai harcokban s most hosszas huzavona után véglegesen elhatározta, hogy belép a Svehla kormányba. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a feltűnő elhatározás nem jelenti a tót néppárt elvfeladását, hanem újabb taktikával igyekszik előbbre vinni azt a programját, amelyik a pittzburgi szerződésben van lefektetve s fő célja, hogy a Felvidék számára biztosítsa a teljes autonómiát. ; Egyelőre ugyan nagy győzelemként könyvelik el ezt a belépést a cseh kormányhoz közelálló körök s el kell ismernünk, hogy Hlinkáék a Svehla kormány aktiv támogatásáért igen kevés ellen szolgáltatást kaptak, mert ez a két miniszteri tárca, amelyhez ilyen áron jutottak s az az Ígéret, amit a kormány számukra kilátásba helyezett, még csak a jövőben fogja eldönteni, hogy érdemes volt-e feladni a tót néppártnak az ellenzéki állásokat. Bizonyos, hogy a Felvidék politikájában újabb napok következnek, amelyektől, ismerve az elmúlt esztendők meddő küzdelmeit, a kisebbségi panaszok tekintetében, kézzelfoghatóbb eredményeket vár a leigázott Felvidék népe. Még abban az esetben is, ha a kormány nem tartaná be azt a paktumot, amit Hlin káékkal kötött, nem marad a tót néppártnak ez a lépése sikertelen, mert egy kijátszás esetén nyomatékosabban léphet fel vádlói minőségben, mintha továbbra is az ellenzéki hadállásokat foglalná el. Bennünket, akik évszázadokon át közös hazában éltünk a tót néppel, s akiknek fajtestvérei meg ma is, mint ősfoglaló lakosság élnek igen nagy számban a Felvidéken, elsősorban abból a szempontból érdekel Hlinkáék elhatározása, vájjon nem jelenti-e ez a nem mindennapi lépés a kisebbségek számára azt a méginkább sötétülő jövőt, hogy panaszait ily módon eredményesebben elsikkasz- szák. Még ha ez lenne is a szándék, akkor sem volna okunk az elkedvetlenedésre, mert egy olyan nagy terület népének leigázása, mint a Felvidék, nem történhet meg egy könnyelmű és meggondolatlan denunciálással, mert ha ez az eset fenn is állna, amire gondolni sem merünk, nem a panaszok és a leigá- zottak jajszava tűnne el, hanem azok, akik apró koncesz- sziókért feláldozták sok millió ember kívánságát, talán azért. mert belefáradtak már a meddőnek iátszó ellenzéki küzdelembe. Érdeklődő szemmel tekintünk át a szomszédos Csehszlovákia politikájára, mert azt reméljük, hogy a felvidéki néppárt, ha csupán két miniszteri tárcához is tud jutni, képes lesz arra, hogy a politikai gyűlölettől elvakitott cseh imperialisztikus törekvéseket legalább is ietompitsa s azt a hazug demokráciát, amit eddig hirdettek, olyan irányba is fordítsák, amelyikben hinni tudnak a gyengébbek is, akik eddig a provinciális politikának dolgozó gyaimatosai voltak. Ha a tót néppárt a Felvidék eddigi kifosztását az elnyomott kisebbség jogainak reparálását állandóan eszébe forgatja és a panaszok orvos- ! lása érdekében a hatalom ke- | rekénél eredményesen tel fog tudni szólalni, akkor meg- ! nyugvással fogadjuk a magunk részéről is Hlinkáék elhatározását. 1866. végén egy uj vígjátékot mutatott be a Nemzeti Színház, cime: Ezopus, szerzője egy teljesen ismeretlen fiatalember, Rákosi Jenő. 24 éves volt az ifjú szerző, nem rég jött tel Somogyból, ahol mint gazdasági gyakornok dolgozott különféle urak földbirtokain, most beakarta fejezni a VI. gimnáziumnál félbeszakadt tanulmá nyait, letette magánúton az érettségit és jogászkodott az egyetemen. Közben azonban egy színes álom élt lelkében! író akart lenni, dicsőséget szerezni nevének, álmait és gondolatait közölni az emberekkel. Irt egy tragédiát, V. László királyról, be is küldte a Nemzeti Színházhoz, meg is kapta az obiigát választ, hogy darabja előadhatatlan, de már ekkor félig- meddig készen volt egy uj darabja, egy romantikus vígjáték, melynek hőse a görög állatmesék derűs és j bölcs költője Ezopus. Befejezte a I darabot, de nem merte a Nemzeti Színháznak benyújtani, próbálkozott vele, eredménytelenül, a debreceni színháznál, végre is kinyomatta a darabot az V. Lászlóval együtt egy kötetben. Volt néhány iró barátja, a hajdan hires Kávéforrás-kkvéház irodalmi asztalának rendes látogatói közül. Ezek olvasták a darabot, tetszett nekik, valahogy eljuttatták Vadnay Károlyhoz, aki akkor, mint az egyetlen — azóta is egyetlen — szépirodalmi napilap szerkesztője, tekintély volt az irodalmi világban. Vadnay közvetítésével a vígjáték eljutott a Nemzeti Színházhoz, elfogadták és 1866. őszén elő is adták. Más fajta darab volt, mint amilyenhez a közönséget az addigi irók hozzászoktatták, Shakespeare és a Romantika szelleme lebegett atmoszférájában, egyéni hang és egészen különös elmés- ség csendült meg benne. Az emberek egy pillanatra meghökkentek, de aztán elragadtatás fogta el őket, felvonásról-felvonásra jobban gyönyörködtek elméssé- geiben, életteljes és jellemző erővel megrajzolt alakjaiban, friss dialógusában. Még a középre sem ért el az előadás és a fiatal szerzőnek már nyert ügye volt, a siker szinte ünnepléssé változott és az emberek ajkán szájról- szájra járt az eddig ismeretlen név: Rákosi Jenő. Uj név, uj Ígéret, uj energia a magyar drámairodalomban. Nemcsak Rákosi Jenő pályáján volt ez a premier fordulat, hanem a magyar drámában is- Nemcsak uj iró született, hanem a drámának egy uj romantikus formája is, mely magával ragadta a többi drámaírókat is és jó ideig uralkodó volt a magyar színpadon, előkészítette a lelkeket a modern dráma befogadására. Az Ezopus évtizedeken át, egészen a legújabb időkig műsoron maradt, a legjobb magyar színészek vetekedtek benne, az első szereplők Prielle Kornélia, Szathmáryné, Szerdahelyi és a többiek babérjáért. Rákosi Jenő belekerült az akkori eleven irodalmi élet középpontjába, csakhamar alkalma nyilt megmutatni újságírói zsenijének ragyogását is a Pesti Naplóban, melyhez báró Kemény Zsigmond meghívta munkatársul, hírneve, hatása mondhatni meredeken indult fölfelé, csakhamar a magyar szellemi élet legnagyobbjai között emlegették nevét, hatása az irodalom és a közönségre nőttön- nőtt. Nemsokára saját lapja volt, a Reform. Színmüveit egyremásra játszották a Nemzeti Színházban: Szinre-szin, a Krakkói Barátok, a Szerelem Iskolája már egyre jobban mutatták, hogy a költő romantikus képzelete mindinkább megtelik realitással, közeledik a valódi élethez és egyengeti a modern realitsztikus dráma útját. Akkor már olyan jelentékeny szerepet játszott a szinház és irodalom világában, hogy mikor fölvetődött a Népszínház alapításának terve, az ő rendkívüli agilitását és energiáját használták fel a szinház érdekében való agitáló és szervező munkára. Ő lett a szinház alapilő bizottságának lelke, hathatós propagandájával ő gyűjtötte össze a szükséges pénzt és mikor a Népszínház végre létrejött, őt tették meg első igazgatójának. Hogy ez a munkája mennyit jelentett a magyar szinház történetében, mekkora hatással volt az akkor még harmadrészben német Budaára. ÍO fillér Rákosi ]enő drámaírói jubileuma A hatvanéves Ezopus
