Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-04-13 / 27. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1927. április 13. az ajtó mellett lévő asztalon három konyhakés volt kikészítve, melye­ken azonban semmi vérnyom nem volt észlelhető. Öngyilkosságra engedtek továb­bá következtetni a trafikosnő ne­héz anyagi helyzetéről, folytonos panaszairól, szinte életuntságáról nyújtott felvilágosítások. A* áldozat özv. Károlyi Györgyné még a bé­keidőkben nyert trafikjogot. Férje a legjobb újhelyi cigány- zenekaroknak volt nagybőgőse, pár év előtt halt el, az udvarban egymással szemben fekvő két földszintes házacskái hagyva fe­leségére. Özvegye elsőben a ki­sebb házat adta el, majd két év előtt a tőzsde helyiségét és laká­sát biztositó házát is tizenhét mil­lió koronáéit. A hetvenen túli tipikusan cigánykinézésíi, száz ki­lón felüli, teljesen analfabéta öreg asszony a tizenhét milliót taka­rékban helyezte el, de a rossz üzletmenetét és nehéz helyzetét bizonyítja a megtalált takarék- könyv, mely szerint csaknem min­den hónapban hozzányúlt tőkéjé­hez. Az öreg asszony tudatlansá­gával is sokan visszaéltek, rész­ben hitelezéssel, részben a pénz­kezeléshez és pénzértékhez való nem értésével is. ■ Megdől az öngyilkosság feltevése Már a vizsgálóbíró megérkezése előtt meggyöngitette az öngyilkos­ság feltevését, hogy a nyomozók nem találtak pénzt a trafikban, holott előző nap országos vásár volt, mikor is a trafiknak nagyobb bevételt kellett forgalmaznia, to­vábbá a meggyilkolt ösmerősei- nek ama bemondása, hogy épen trafikfelvételre készült s hogy a napokban öt napi budapesti útra akart kelni. De kétségtelenné tette a rablógyilkosságot Neuwirth György vizsgálóbíró szemléje, mikor a fényképezés után a vértócsából el­mozdított bulla alatt sem találták az öngyilkosság feltevését bizo­nyító szerszámot. A gyilkosság elég nehezen re­konstruálható. Legközelebbi mégis az a feltevés, hogy a tettes tra­fikért felzörgette a lefekvés előtt mosdásra készülő áldozatot. Erre abból lehet következtetni, hogy a hullát mezítelen felső testtel ta­lálták anélkül, hogy az inge erő­szakkal lett volna letépve. Káro- lyiné az éjjel hozzá az udvari aj­tón bezörgetőket is kiszolgálta s igy történhetett a végzetes esetben is. Ajtót nyitott a gyilkosnak, aki nekiesve a gyanútlan cigányasz- szonynak, a készen tartott eszköz zel átvágta a torkát. A vér ren­geteg erővel törhetett elő az átvá­gott sebből, mert az ajtó s a falak nagy felületen vérrel fröcsköltek. A gyilkosra is bőven juthatott s valószínű, hogy tőle erednek a trafikban levő tükörasztalon talált vérnyomok, mikor pénzkeresés közben megnézhette a tükörben, nem lett-e véres az arca is az áldozat kisugárzó vérétől. A gyilkosság mellett bizonyít a mosdóban talált véres viz, mely­ben a tettes a kezeit s bizonyára az arcát is moshatta, az asszony cigány és rendkívül vallásos volta — minden reggel templomba járt — a 28 cm. hosszú és 8 cm. mély vágás, melyet a boncolás e mé­retekben állapított meg. A lakás­ban mindössze 4 P 69 fillért ta­lált a kutatás, hoiott bemondások szerint egyik féltől 68 ezer koro­nát, másiktől 200 ezret kapott előző nap s az egyik vasutas, aki este nála trafikot vásárolt, 15—20 drb. 5—10 pengőst látott a tra­fikkönyvében. A nyomozást Tóth Elek r. ta- ! nácsos vezetésével legteljesebb J eréllyel folytató rendőrségi bűn- j ügyi osztály nagyon nehéz esetíei j áll szemben, a daktiloszkópiai vizsgálat sem járt eredménnyel s az eddigi nyomok nem vezettek a gyilkosutjára. Lapunk utján is kéri a rend­őrség a nyomozás érdekében a kö­zönséget, hoiiy bárki is bírjon tudomással a legjelentéktelenebb- nek látszó körülményről is, hozza azt a rendőrség tudomására. A gyilkosságot csak rejtélyeseb bé teszi, hogy dulakodásnak sem­mi nyoma, lármát, zajt az egy vékony fallal elválasztott közvetlen szomszédok sem hallottak s a gyilkos áldozatát meglepve, pilla­nat alatt bánhatott el a hatalmas termetű asszonnyal. Sikkasztó tisztviselőivel szemben visszavonta feljelentését a Belvárosi Tabarébpénztár Az ügyészség magánokirat hamis tásért vonta őket felelősségre %-egy évi börtönre Ítélte a kir. Törvényszék a sikkasztókat A sátoraljaújhelyi kir. törvény­szék Emödy tanácsa ma délután tartotta főtárgyalását a Belvárosi Takarékpénztár újhelyi fiókja tiszt­viselőinek : ifj. Schwarcz Sándor bankellenőr és Kleinman Sándor pénztáros bűnügyében, akik a vád­irat szerint a pénztárkönyv és périztárivek meghamisításával a bank pénztárából 17.442 pengőt elsikkasztottak. A letartóztatott és a főtárgya­lásra elővezetett vádlottak személyi adatainak felolvasása után a Bel­városi Takarékpénztár képvisele­tében dr. Bettelheim Jakab szen­zációs bejelentést tett a bíróság előtt: A Belvárosi Takarékpénztár sikkasztó tisztviselőivel szem­ben visszavonja feljelentését és nem kívánja megbüntetésüket. E bejelentés háttere az, hogy a bank kára bizlositás uljáfi meg­térült és a kárt kifizet biztositó intézet lépett szerződésszerű azon jogokba, melyek eddig a Belvá­rosi Takarékpénztárt illették. A biz­tosiló intézet egyezséget kötött a két sikkasztó tisztviselő családjá­val, melynek alapján a Belvárosi Takarékpénztár feljelentését a fő­a ZE.HFLÉH EREDETI TŰIM Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoralja- ujhelyiijügyvéd hátrahagyott munkáiból VII. Szóval mondtam, amit Inkey ér­dekében felhozni tudtam és az a jószivü Finta olyanokat sóhajtott mellettem, hogy abból jó ember- baráti szivére méltón és biztosan következtettem. Reggel korán benyitottam még egyszer Inkeyhez, elmondtam a puhitási eljárást, megbiztattam és könnyek között váltunk el. Volt ott a kallói vésztörvényszék előtt nekem már ő rajta kívül más két foglyom is: Belosics Ignác őrnagy és Oítstett Werbskoman- dáns, de azokat meg nem néztem és Fintának elő sem hoztam. Mielőtt elindultam volna, el akar­tam magamat szivarral látni Kál­iéban és beléptem a piac delre néző egyik kereskedésébe, de be­lépésemkor önkéntelen felkiáltot­tam : — Hát itt ilyen tömött bolt van ? Mai nap ez nagy ritkaság! —- Nem járt erre még sem ma gyár, sem német sereg, uraink közül pedig a fiatalság táborba ment, alig van kinek árulnunk. No de tettem én pusztítást a boltban ; minden kigondolható ka­tonai első szükségleti cikket: szí varokat dobozokkal, teát, kávét, cukrot, rumot, likőrt, haj- és ruha­kefét, szivacsot, sajtot, szalámit, szóval mindenféle olyan cikket, amire a táborban szükségünk le­hetett — vettem 200 forint erejéig. Persze akkor, 1849-ben és Kos­suth bankóban, meg volt minden­nek a magas ára és bizony a ná nási ember 5 lova többet is elbírt volna, mint amennyit a szekérre j felrakattam. De ha a táborban elakartam j j volna adni azt, .amit ott vettem» | szívesen adtak volna érte ötszörös J árat is, mert például később egy : Róth nevű saujhelyi, általam már két évvel előbb, t. i. patvarista koromban megismert derék ven­déglős vagy 10—12 szekér ilyen­féle holmival megjelent táborunk­ban, engem kért annak kieszköz- iésere, hogy neki azok eladása ott megengedtessék és a szétkapko dás ellen katonai fedezet rendel­tessék a szekerekhez. Az őrnagyom — kérésemre — azt felelte: — Földink, tehát a te kompá­niádból adjál fedezetet! Annak a 10—12 szekér étel, ital szivar, cukor, rum. tea, sajt, szalámi félének a darabonkénti el­adása nem tartott 2 3 órát mert ha kikiáltotta: „ez a rúd szalámi 4 forint!“ húsz kéz nyújtotta oda a pénzt és az volt a szerencsés, akinek a pénzét elfogadva a tár­gyat átadta. Én abból a hosszú Cabannos szivarból, amit Kálióban vettem, még a temesvári csatában is ad­tam Csillag Józsi huszárhadnagy­nak (1847-ből pozsonyi ösmerős) jó barátomnak. (Folytatjuk.) Saujhely, április 12. tárgyalás megtartása előtt vissza is vonta. A bank bejelentését a b* róság tudomásul vette és az ügyész­ség indítványára magánokirat ha­misítás miatt folytatta le a főtár­gyalást. A vádirat szerint a banktisztvi­selők a magánokirat hamisítást úgy követték el, hogy az eltulaj­donított összegek palástolására és a felfedezés meghiúsítása céljából naponként hamis pénztári iveket készítettek és mutattak be a sér­tett pénzintézet vezetőségének. A pénztári könyvek naponkénti lezá­rásával hamis mérleget, illetve egyenleget készítettek, ezen egyen­legek számösszegét vakarások, számoszlopok megváltoztatásával meghamisították, a pénztárkönyv­ből egyes lapokat kitéptek és az egyenlegek alá Bettelheim Sándor bankigazgató nevét kopirozták, miáltal oly kereskedelmi könyve­ket hamisítottak meg, melyeknek a törvény bizonyító erőt tulajdonit. A vádirat felolvasása és indo­kolása után Emödy tanácselnök ifj. Schwarcz Sándort hallgatta ki. — Mi indította a bűncselek­mény elkövetésére és mikor kezdte? — kérdezte a tanácselnök. Ifj. Schwarcz Sándor töredel­mesen bevallotta a sikkasztást és hamisítási, védelmére azonban fel­hozta, hogy feljegyzéseket készí­tettek az elvett pénzekről és azt később pótolni akarták. Ugyan ily értelemben tesz vallomást Klein­man Sándor is. Könnyelműen ke­zelték a pénzt és költséges szóra kozásaikra, valamint régebbi adó­ságaik kifizetésére használták fel azt és manipulációik palástolására Hamisították meg az egyenleget a pénztárkönyv és pénztáriveken. A pénztárkönyvből kivett lapok — szerintük — függetlenek e bűn­ügytől. Beiielheim Sándor bankigazgató tett ezután vallomást. Nem tud arról, hogy az ő nevét bárhol is rákopirozták volna a pénztár- könyvre. Mindkét tisztviselőt szor­galmas, törekvő tisztviselőnek tar­totta. Löwinger Miklós a felfede­zés körülményeiről tesz vallomást. Az idegen valuták számláján mu- tktkozott az első 2.800 pengős hiány. Siépán Sándor kir. ügyész egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom