Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-12-04 / 92. szám
1926. december. 4. ZEMPLÉN 3. oldal ország érdeke" — lesz\ Itt belőlük és a hozzájuk hasonló elveket valló Lázárokból már elég volt. A Lázár Miklós „Reggel“-i ajánlói közül valaki kimaradt. Rendkívül csodálkozunk rajta, hogy Kun Béla nem küldött valami támogató nyilatkozatott Oroszországból. Hiszen a Lázár Miklós ajánlói egy részének a hátán jutott Kun Béla annak idején borzalmas uralmához. Csodálkozunk, hogy most nem siet ő is a támogatásukra! Hegyalja népe! Aki báró Maillot Nándorra adja szavazatát a megmaradt Magyarország legnagyobb, legféltettebb kincsének, a Tokaj begyaljának érdekeit szolgálja. Kés zésévé válik Bethlen István programjának, az újraépítésnek, a boldogabb, a jobb jövendő gondolatának, a romok eltakarításának; egy követ gördít «1 Nagymagyaror- ország feltámadásának Htjából. Éljen báró Maillot! Nagy ház az az országháza Lázár Miklós oda vágyna. | De ha oda akar jutni, \ Kár volt ezért hozzánk futni, j Éljen báró Maillot! Kár volt jönni ilyen messze Ott van Pest csak szeretgesse, Vagy itt könnyebb lenne néki Hasunkba inkát beszélni ? I rj r Kljén báró Maillot! Hogy ö Kossuth katonája ? Nem rossz, de vicnelc megjárja, Hogy forog Kossuth sírjába, Mikor ilyet fognak rája . . . Éljen báró Mailloi! Most senki sem ellenzéki, Ki hazája sorsát félti. Nem kell ütni az osztrákot, \ Csak Bethlent támogassátok... Éljen báró Maillot! ,gv Göröngyök Lázár Milliós „vipógesős“ totesut jóiról A legnagyobb göröngyök Monokon, Kossuth Lajos szülőfalujában érték „győzelmes diadalut ján“ „a hamisítatlan nemzeti eszme és az emberi haladás lánglelkü bajnokát“ (szorosan Rassay után) — Lázár Miklóst. A tokaji kerület bajkeverője monoki kortesbeszéde előtt egy verset kanyaritott „A Reggel “-be; így: Kossuth Lajos jár az égbe, Virágot szed a kezébe, Lehullajtja hajnaltájba Lázár Miklós kalapjára. Monokra való bevonulása előtt előreküldött kortesei százszámra dobálták a sokszorosított kortesverset a kemény kötésű monoki magyarok közé, akik összebújva nagy komolyan betüzgették a „zöngeményt.“ A monoki magyarok humoros emberek ám 1 Nekik nem elég a ,versbeli kitalálmány,“ ők szeretik az ilyesféle dolgokat megtestesülve látni. Körültekintgettek tehát, hogy mivel is lehetne pótolni a Kossuth Lajos által lehullatott égi virágokat. Találtak is : ki ezt, ki amazt és mikor Lázár Miklós — nem ugyan hajnaltájban — berobogott Monokra, olyan áldás-zápor hullott a kalapjára, (no meg egyéb testrészeire) a földről feikapdosott miegymásból, hogy alig győzte biztonságba helyezni „régen várt“ (második versszak) személyét. Tehát hiába irta „Lázár Miklós íródeák gyertyavilág mellett a kortesversét“ (harmadik versszak), mert a monoki magyarok a negyedik versszakban emlegetett hóesés helyett bizony csak záporral — kőzáporral — tudtak neki szolgálni. * Tállyán újabb göröngybe botlott belé a „diadalszekér“. Az ottani jóérzésü polgárok sehogyan sem akartak helyiséget adni sem szép szóért, sem jó pénzért Lázárnak, ahol világboldogitó eszméit a választó közönség előtt kifejhette volna. Végre, — hosszas alkudozások után — sikerült egy pógár- ral megegyeznie, hogy egy millió koronáért adaadja Lázárnak a „tiszta szobáját“ a „szavallat“ idejére. Ez a fontos időpont d. u. 3 órára volt kitűzve. Meg is jelent Lázár Miklós néhány kortesével és egypár sebtében összetoborzott (majdnem sajtóhiba csúszott a toliunk alá: összeborozott) leginkább szavazatnélküli „választó polgár“- ral, azonban váratlan akadály támadt a kortesbeszéd megtartása elé. A bérbeadó ugyanis semmiképen nem akarta addig a „termet“ átengedni, amig a jelölt ur az egymillió koronácskát le nem szurkolja. Kijelentette ugyanis a heves hangú tárgyalások során, hogy: az ur nekem nagyon „megbízhatatlan* . Hiába volt minden kapacitálás, ígérgetés (ugylátszik ismerte már a jelölt ur ígéreteinek értékét) a magyar nem állott kötélnek és nem nyitotta meg a teremajtót, amig a pénz „le nincs gubázva“ (ezt Lázárék szótárából vettük). így azután Tállya község polgárai elestek attól az élvezettől, hogy Lázár Miklós programját meghallgassák. * Tokajban azután szóhoz jutott Lázár. Fel is használta a jó alkalmat és rövid két órán keresztül fejtegette azt a programot, amihez ugyan Kossuth Lajosnak semmi köze nincsen, amit azonban ő és társai merész közvetlenséggel „Kossuth-programinak bátorkodnak nevezni. A hallgatóság első soraiban égi türelemmel állotta végig a sok szóficamot egy jóképű magyar. Feltűnt a jelölt urnák a kitartó állhatatosság és beszéde végeztével megszólítással tüntette ki legtürelmesebb hallgatóját. (De vesztére, amint az alábbi diskurzusból is kitűnik.) — Hát mondja csak barátom, — szólt Lázár a magyarhoz — mi tetszett magának legjobban a beszédemből ? — Bizony, uram, azért álltam itt olyan türelmesen, mert látni akartam, hogy meddig is bír állni azon a hitvány görbe lábán. * A mádi Takarékpénztár előtt beszélget két gazda: — Mondja csak, komám — szól az egyik — hogy került ide megint ez a Lázár mihozzánk? — Nem tudom én, komám — feleit rá a másik — de az biztos, hogy nem a Jézus Krisztus támasztotta fel a halottaiból! * Folytathatnánk ezt az apró és nagyobb göröngyökből összerótt kortesut — leírást, de talán már épen eleget mutattunk meg abból, hogy mennyit botlott ezeken a göröngyökön Lázár és „eszméi.“ hegyaljaiak! Föl ne üljetek az iz- gatónak, bárhogy huz- gálja is előttetek a mézes madzagot. — A „több jog, nagyobb darab kenyér, szabadabb élet“ programját már hirdették előttetek hét évvel ezelőtt is esen a hangon és arról a hordóról, melyről ma Lázár Miklós szaval. Tudhatjátok még ma is jól, hogy a több jog igy hirdetése önkényt, zsarnokságot és terrort jelentett; az ó nagyobb darab kenyerük koplalást, nélkülözést ; a szabadabb élet beigérése pártterrort, elnyomást, gúzsba kötést, akasztófát. Abáró Maillot táborában van a helyetek, ahol azt szolgálják, hogy fokozatosan haladjunk előre a gyógyulás utján, ahol azt akarják, hogy minden becsületes magyar család meleg tűzhely mellett élvezhesse a mindennapi kenyeret, ahol munkát kínálnak, ami becsületet ad, ahol munkába hívnak a nemzeti élet mezején. Hegyaljai magyarom! Szavazz báró Maillot Nándorral Széljegyzet Krúdy Gyula leveléhez Krúdy Gyula, az illusztris magyar iró, levelet irt Lázár Miklóshoz a Hegyaljára „A Reggel“ nem hétfői számában. Szép, hangulatos, a zempléni és szabolcsi régi életbe elmerült levelet, amilyet csak Krúdy Gyula tud írni. Gyönyörűség olvasni ezt a levelet, ; mely Lázárnak egyetlen tisztességtétele „A Reggel“-nek ebben ' a Hegyaljának szánt kortesszámá- j ban. Ámde a Hegyalja még Krúdy Gyula tanuságtételét sem fogadja ; el Lázár mellett. Nem pedig annál ; kevésbbé, mert nemzeti kultúránk e jelentős értéke erős tévedésekbe esik, mikor levelében politikai térre csap át s a mindenáron való ellenzékieskedést hirdeti. Való, hogy Zemplén, a Tokajhegyalja népe mindig ellenzéke volt az osztrák elnyomásnak, az önkény és erőszak nemzetellenes törekvéseinek. Való, hogy Zemplén, a Tokajhegyalja népe nagy nemzeti hőseink seregében küzdött s magasan lobogtatta a szabadság zászlóját. De váljon nem téved-e erősen a kitűnő levélíró, mikor az akkori időket a mostaniakkal keveri össze. Vájjon szabad-e dolgokat ma úgy beállítani, hogy ellenzéki tradíciókból a Tokaj- hegyaljának Lázár Miklós táborában van helye, aki még csak nem is törpe epigonja azoknak a nem- zzti hőseinknek, akik a hazáért és szabadságért mirdenüket föláldozták. Minden tiszteletünk mellett is nagyon merésznek kell tartanunk Krúdy Gyula levelének azt a részét, melyben Kossuth Lajos nevét
