Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-10-24 / 80. szám

Ötvenhetedik évfolyam. 80. s£ám. Sátoraljaújhely, 1926. október 24. Megjelenik hetenként kéteser 'izerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) | i I Zemplén Előfizetési ár: I Negyedévre 20000 K. POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Jüyilttér soronként 2000 K. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. M1ZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában HLzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen. Alkotmányunk helyreállítása A napokban összeült par­lament első ülésén gr. Bethlen István miniszterelnök két ízben is felszólalt. Első beszédében tájékoztatta a nemzetgyűlést a kormány lemondásának okáról, megindokolta, hogy a felfrissített kabinet miért nem ád programnyilatkozatot. Erre valóban semmi szükség sem volt, mert Bethlen István most is olyan politikai elvek alap­ján áll, mint a kormány-re­konstrukció előtt. Nem uj programra, hanem uj feladatok megoldására van szükség s ezek közül is a legfontosabb a felsőházi javas­latnak törvénybe iktatása. Az ellenzék mindent elkövet ugyan, hogy a parlament munkarendjét olyan javaslatok tárgyalásával próbálja megtöl­teni, amelyek csak elodáznák a jelenleg legszükségesebb feladatnak, a felsőház reform­jának megoldását. Pedig erre a törvényre nemcsak azért van szükség, hogy ezer éves alkot­mányunk intézményeit funk­cióba állítsuk, hmem azért is, hogy a közeigő választások alkalmára felhasználható le hessen az 1925. évi XXVI. t. c amelyik tudvalevőleg a választások módjáról intéz­kedik. hivatva leitek volna alkotmá­nyunk intézményeit gyakor­latba állítani. A magyar törvényhozáshoz a népképviselet alsóháza, a felsőház és az ezek által alko­tott törvényt szentesitő államfő szükséges. A jelenlegi nem­zetgyűlésnek nem az a hiva­tása, hogy uj alkotmány ki­dolgozásán fáradozzon, hanem kötelessége elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a teljes alkotmányos életet ed­dig gátolták. Ezt a célt szol­gálja a kormány ama szán­déka, hogy az őszi ülésszak folyamán mindent megelőző­leg a felsőházról szóló tör­vényjavaslat iárgyaltassék le. A nemzetgyűlésnek ezzel kap­csolatban az a hivatása, hogy mentői rövidebb idő alatt gondoskodjék arról, hogy köz- íogi intézményeink, amelyek ezer esztendős alkotmányunk­ban gyökereznek, feléledjenek s funkcióképesek legyenek. A közelgő választások után már nem nemzetgyűlésnek hanem országgyűlésnek kell összeülnie, amelyik népkép­viseleti alsóháznak munkáját egy demokratikus alapon új­jáélesztett felsőház lesz hivatva olyan formán kiegyensúlyoz­ni, hogy a parlament két háza által alkotandó törvények már a higgadt munka jegyében Úgy látszik, az ellenzék fél attól, hogy a mandátumok le­jártával a kormány törvény­szerű kötelességéhez hiven ki- irja az uj választásokat, mert egyébként nem lehet megér­teni, miért nem fogadta öröm­mel a Ház ama munkarend­jét, hogy a felsőházról szóló törvényjavaslatot minden más törvénytervezetet megelőzőleg tárgyalás alá vették. A kor­mány rendületlenül az alkot­mányosság alapján áll s na­gyon helyesen mondotta a miniszterelnök, hogy a jelen­legi nemzetgyűlést máris szemrehányás Illetheti, hogy nem foglalkozott korábban azokkal a dolgokkal, amelyek A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János 196) VI. Befejezés — visszapillantás. A krónikás feljegyezhette Rese- tár János vármegyei hajdustrázsa- mesterről, hogy a bitang világ legvadabb zsivajába se esett ki a szerepéből. Azon az éjszakán (1919. jan. 11 —12), amelyen Bet­telheim a barak csőcseléket a vár- megyeházára uszította, midőn az udvaron ropogott a sortüz, katto­gott a gépfegyver, robbant a kézi­gránát, amikor tehát a közvetlen fenyegető életveszedelem meglazí­totta a legszigorúbb fegyelmet is, ő ott járt-kel* ahol kötelességér­zete szerint használni gondolt má­nak, a vármegyének Akkor se vesztette el a lé lekjelenlétét, ami­kor a rablóktól megmentette a vár­| i íeszüremlett eredmények le- i a választókerületek újabb he­gyenek. : osztásáról fog inlézkednt. Ha Kétség sem fér hozzá, hogy mindezzel készen vagyunk, a Bethlen kormány hivatása | jönnek a szociális és gazda­magaslatán áll, amikor az őszi ! sági javaslatok, amelyek szin- ülésszak programjának ki- tén sürgető követelményeket emelkedő pontjává tette a támasztanak. Mindezt a kér- felsőházi tsrvényjavaslat meg- dést tető alá kell juttatni, szavazását, ami után életbe hogy a jelenlegi parlament léphet a választójogi törvény, 1 szétoszlásakor nyugodtan meg aminek viszont természetszerű állapíthassuk, hogy kötelessé- folyománya kell, hogy legyen , gét teljesítette, az a törvényjavaslat, amelyik ! -----­Remélhető, hogy a tavasszal a hözalhalmazoüah is meghezdhetih az építkezést A kormány nagy jóindulattal kezeli a kérdést és sürgősnek tartja a megoldást A házhelyhez jutottak kislakás- épitő akciójával kapcsolatosan csak az utóbbi időben esett szó a nyil­vánosság előtt arról, hogy mi lesz a közalkalmazottak építkezésével. Mint ismeretes, a kormány ketté­választotta a közalkalmazottak és az egyéb házhelyhez jutottak épít­kezési kérdését. A falusi kisembe­rek építkezésének ügye a földmi- velésügyi minisztériumban maradt, a közalkalmazottak házépítési ak­cióját pedig a népjóléti miniszterre bizta a kormány. A kormány és a kormánypárt arra törekszik, hogy a közalkal­mazottak építkezésének ügye is mielőbb megoldást nyerjen, miután az egyéb házhelyhez jutottak épít­kezése már a megoldás stádiumába •épett. Sok ezer közalkalmazott várja az országban nagy érdeklődéssel a kormánynak azirányu döntését, hogy megkezdhesse építkezését. Ebben az ügyben munkatársunk érdeklődött a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségénél, amelynek ■ részéről Javornitzky Jenő főtaná- ; esős, vezértitkár a következőkben ! tájékoztatta: I — Mi már annak idején, ami- j kor a földreform törvény végre- ; hajtási utasítását kiadták, szorgal- 1 máztuk, hogy a törvényben bizto- ' sitott házhelyeket a közalkalmazot­megye becses szijszerszámkészletét. banderiális felszerelését az utolsó percben: elképzelhető hogy minő erőfeszítés árán, ami még lehető­séget adott arra, hogy vissza rán­gasson egyet-mást a martalócok- tól. * * * A végzetes szerencsétlenség, amely Magyarországot megsemmi­sítéssel fenyegette, gondolkozóba ejtett mindenkit afelől: remélhe­tünk-e még s milyen áron ? Mert a legjavithatatlanabb opti­mizmus is csak ideig-óráig tartó enyhületet talált a közhelyekben, amelyekkel az időszaki sajtó bő­velkedett s napjainkban is paza­rul bánik még. Az a reménykedés, hogy Európa valamelyik nagy­hatalmassága nyúl a hónuk alá — amint előre látható volt — szappanbuboréknak bizonyult. Az olasz pártfogásba vetett bizakodás is régen csődöt mondott már. Hallottunk szép nyilatkozatokat sokfelől az országból, hol a cit­rom virul, majd a ködös Albion- ból, de azzal a refrainnal, hogy segítsünk magunkon s az Isten is megsegít, tartsuk meg a szerző­dést (már mint a trianonit) s le­gyünk csendesen. Az imént is járt fővárosunkban valami angol kiválóság, akit az a hir előzött meg, hogy barátunk. Amit mon­dott, azt már furcsálni lehetett, hogy fogadjuk el az adott helyze­tet, ne emlegessünk holmi „nem nem sohát“ szordinoval muzsikál­tassuk a nemzeti „Hiszekegyet“, ellenben igyekezzünk hasznosítani amink még megmaradt s akkor lesz valahogy. Olyan apróság a nagy angolnak eszébe sem jut, hogy lelki-testi rabságban síny­lődő testvéreinkkel mi történik, hogy szétdaraboltságunkban, ki­fosztva a puszta létezhetés min­den kellékeitől, kénye-kedvére bízva a négyfelől prédára leső Egr3T03 szajao. ara ÍOOO 2C

Next

/
Oldalképek
Tartalom