Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-10-10 / 77. szám
Ötvenhetedik évfolyam. 77. szám. Sátoraljaújhely, 1926 október 10. Megjelenik hetenként kétezer 'iserdén éa szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyehás ndvar) j I Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. seam. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP ElSflzetéel ár: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttór soronként 2000 K. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ezám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 9 páneurópai Kongresszus A páneurópai unió Bécs- ben lezajlott kongresszusán a legnagyobb érdeklődést Lukács György magyar delegátus felszólalása váltotta ki. Magyarország áldozata lett a Páris külvárosaiban kötött békéknek s ezeknek a békéknek lett a következménye, hogy négy millió magyar test vérünk idegen államok impériuma alá került. Akkoriban megígérték, hogy biztosítani fogják a kisebbségek jogait, de azóta egyre jobban azt tapasztaljuk, hogy ez a kérdés feledésbe kezd menni. Nem veheti tehát senki rossz néven tőlünk, ha minden alkalmat megragadunk, hogy ezt a fájó sebünket megmutassuk a világnak. Lukács György két kérdésre hívta fel a jelenlevő nemzetek delegátusainak figyelmét: A háborúból vesztesen kikerült központi hatalmakat teljesen lefegyverezték, csupán annyi katonaságot engedélyeztek számukra, ameny- nyi kritikus időkben — amint Bulgária esete már dokumentálta is - még a közrend és biztonság fenntartására sem elegendő. Ugyanekkor a győztesek nagyobb számú hadsereget tartanak fegyverben, mint a háborút megelőző békeévekben. A népszövetségnek ezen a téren, de a kisebbségek sérelmei kérdésében is sürgős megoldást kell keresnie, mert nem lehet Európa jövőjét biztosítani a béke számára akkor, ha akadnak nemzetek, amelyek nem tudják, bármennyire akarják visszafojtani keserűségüket és panaszaikat. Lukács György beszéde meglepte a páneurópai unió kongresszusának hallgatóságát, mert seholsem szeretik hallgatni a panaszokat. Az elnöklő Politisz igyekezett is hamarosan kijelenteni, hogy a páneurópai unió kongresz- szusaitől a politikát távol kelj tartani. Ez a kijelentése azonban nagyon komolyan nem vehető, mert a kongresszus után szükségesnek tartotta kijelenteni Lukács György előtt, hogy Magyarország az idők változásával számíthat sérelmeinek orvoslására. Igaza van Politisz elnöknek abban, hogy Briand-t pár évvel ezelőtt még megkövezték volna, ha olyan beszédeket mond, mint ami lyeneket újabban hallunk tőle. Mi vállaljuk a megkövezést is, mert delegátusainkat minden alkalommal, amikor külföldi kongresszusokon szóvá teszik sérelmeinket, mindig megrovásban részesítik, bölcsen megállapítván, hogy a magyar panaszok orvoslásának ideje még nem érkezett el. . A páneurópai mozgalom minket elsősorban azért érdekel, mert módot nyújt számunkra panaszaink felsorakoztatására s borsódzon bár az ott jelenlévő külföldi delegátusok háta, nem rejthetjük véka alá kínzó gyötrelmeinket, amikről érezzük, hogy igazságtalanul kell viselnünk őket. S mindaddig, amig komoly revízió alá nem veszik azokat a külvárosi bé kéket, amelyeknek Magyarország áldozata lett, mi nem hallgathatunk s más programpontunk nem lehet, se a páneurópai unió kongresszusán, sem az interparlamentáris konferenciákon, mint a trianoni békeszerződés revíziójának követelése, az általános lefegyverzés ügyének szolgálata és a kisebbségi jogok biztosításának állandó sürgetése. Behöltözési engedélyt Kell Kérni azoknak, akik az utolsó öt évben KöltözteK oz országba A kormány rendeletet adott ki mely az országba való beköltözés újabb szabályait tartalmazza. A rendelet szeriní beköltözési enge- gedélyt kell kérnie mindenkinek, aki az ország elcsatolt területeiről 1921. március 1 után költözött, vagy költözik be az ország jelenlegi területére, állandó lakás vagy telepedés céljából. Ez alól kivételt képeznek azok, akiket 1921. március és 1925. augusztus 1 közötti időben a beköltözőket ellenőrző kirendeltségek valamelyike bebocsáttatott. Az erről szóló igazolás a beköltözési engedélyeket pótolja. Kivételek még a főiskolai hallgatók és tanulók, kik valamely főiskolába, nyilvános tanintézetbe beiratkoztak. — Ha azonban állandóan letelepedni szándékoznak, abban az esetben a főiskolai | hallgatóknak, tanulóknak is kell kérni beköltözési engedélyt. A népjóléti miniszterhez címzett j kérvényben részletesen ki kell í fejteni, hogy milyen körülmények j tették szükségessé a beköltözést és le kell írni a folyamodó sze mélyi, családi viszonyait. A kérvényhez mellékelni kell a lakást igazoló nyilatkozatot, bejelentő lapot, a kérelmező jövedelmi vagy vagyoni viszonyairól helyhatósági bizonyítványt, a kérelmező vármegyéjében egy vagy több megbizA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr Kossuth János (195) VI. Befejezés — visszapillantás. Azért pedig dicséret illeti meg őket, hogy se csábítás, se terror nem tántoríthatta meg egyiküket sem kötelességük teljesítésében s a proletár potentátok hiába kerestek köztük mindenre kapható besúgókat. Dicséretére válik majdnem mindeniküknek az a bátor szókimondás, amellyel a Drengá- 1 csők, Pásztor Lipótok, Csuták, Bettelheimok, Steínerek és ki tudná felsorolni valamennyiét, a nekiva dultaknak tömegében teljesítették kötelességüket. Gondosan óvták a vármegye veszélyeztetett vagyonát, ami pedig abban az időben könnyen szemet szúrhatott volna, amikor egyebek között a hírhedt Sipos elvtárs testőrködött a direk tórium körül és Zemplénvármegye székháza botrányos jelenetek színhelyéül szolgált. Mikor a vármegyeháza mindenkié volt kivéve a vármegyét. Az a gyors változás, amelyen a vármegye keresztül ment, jóformán j máról holnapra alakította át az ! emberek gondolkozását. Fehér rózsa forradalom, nemzeti tanács, köztársaság, proletái uralom, szovjet, terror, a jogos busszuvágy követelték a magukét s mindezek között fejét vesztette mindenki akinek rendelkezni kellett volna. Csak az apró emberek állták meg a helyüket, s mentették ami menthető volt. Sokaknak eszükbe juthatott a korábbi nagyok közül Jókainak az a gondolata, hogy : »egyik átka a semmivé lett nagyságnak az, hogy az apró emberek megmaradnak akkoráknak, amekkorák voltak.“ Sokaknak kellett szégyenkezve környékezni meg undorító embereket, mert hát hiába : a „szükség“ törvényt bontott, j Eszünkbe jut itt egy anekdota, ; amelyet annyival is inkább be j aplikálhatunk, mert zempléni volt. j A lukai réten vadászott tavaszi j árviz idején egy úri ember még ! a szabályozás előtt s a terjedelmes sikvizen hirtelen feltámadt a szél. A ladikot a felfordulás veszedelme fenyegette a be-be csapódó hullámoktól, amelyet kalappal próbáltak a ladik utasai ki- meritgetni. Mikor igen nagy volt a veszedelem, a ladik orrában térdre vetette magát a révész és ugyan szorgalmasan hányta magára a keresztet, még pedig hol jobb, hol balkézzel, ahogy jött! A szentekről sem feledkezve meg, akikhez hangos szóval fohászkodott. Eljutva végre a menedéket nyújtó gerindre, azt kérdezi a vadász a csónakostól: milyen vallásu maga barátom ? én kérem kálvinisia vagyok, felel emez. Kálvinista ? hiszen az előbb keresztet vetett magára és ugyan szaporán emlegette a szenteket, ami egyik se kálvinista ember szokása ? Hát szemnek nem, az igaz, de tetszik tudni, mikor az ember igen megvan rihadva, (riadva) akkor nem tudhassa, hogy mitől mi használ, adja meg az okfejtést emez. Hát bjzony sokan valának akkoron a „rihadtak“ akik nem voltak egészen tisztában azzal, hogy mely gesztus lészen a legalkalmasabb és kihez vagy kik hez kergeti az opurtumitás az embert, hogy ama gesztussal éljen. (Folyt, köv.) s 'Ztéjrxx áira, lOOO SZ.
