Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-10-06 / 76. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1926. október 6. közúti költségelőirányzata. 8. M. kir. Belügyminiszter leirata, a hegyközi községek­nek átcsatolása tárgyában ho­zott közgyűlési határozatra. 9. M. kir. Belügyminiszter leirata, a mohácsi fogadalmi templom építési költségeihez való hozzájárulás tárgyában. 10. M. kir. Népjóléti és Munkaügyi miniszter leirata, a vármegyei „Erzsébet“ köz­kórházzal kapcsolatban épí­tendő tüdőbeteggondozó cél­jaira 200 millió korona állam­segély nyújtása tárgyában. 11. Nógrád és Hont közig, egyesitett vármegyék átirata, a házszabályoknak, a mentelmi jognak és a sajtószabadság­nak a nemzet létérdekének megfelelő megszorítása iránt. 12. Szabolcs és Ung egye­sített vármegyék átirata, a Csehszlovák államnak a gaz­dasági háború és Magyaror­szág gazdasági elnyomásának előidézésére irányuló törekvé­seivel szemben való állásfog­lalás tárgyában. 13. Szabolcs és Ung egye­sített vármegyék átirata, a magyarországi szőlőgazdaság megmentése tárgyában 14. Fejér vármegye átirata, a községi pótadónak az egy­séges adókezelésből való ki­vétele tárgyában. 15. Zala vármegye átirata, a kartellba tömörült biztositó társaságok működésének bírá­lata tárgyában. 16. Somogy vármegye át­irata, a közkórházi alkalma­zottak státusrendezése tárgyá­ban. 17. Tolna vármegye átirata, az „egyke“-rendszer elleni védekezés tárgyában. 18. Veszprém vármegye át­irata, az állategészségügyi tör­vény sürgős ujjáalkotása tár­gyában. szervezett testületek is fogéko­nyakká váltak a járvány iránt. Láttunk börtönőrt is, sőt csendőrt is — még pedig nem is elvétve — akik kérkedően viselték a vö­rös gombot és harsogó szóval hir­dették alkalomadtán a világmeg­váltó tanok fantazmagóriait, de magáról megfeledkezett vármegyei hajdúról nem hallottunk. Mintha abban a légkörben, amelyben ők éltek a lelki kórság bacillusai minden életképességüket elveszí­tették volna. Az sem kapacitálta őket, mikor a direktórium kihir­dette, hogy ezután az egyenlőség elösmerésének nagyobb nyoma- tékot adandó válogatás nélkül mindenki „te-'-nek szólítandó. En­nek a rendelkezésnek egyébként valami nagyobb kótyagositó ha­tása iudtunkkal egyebütt sem volt, de amennyiben egyesek itt-oft megtántorodtak, bizonyos, hogy nem a hajdúk soraiból kerültek ki. (Folyt, köv.) 19. Tolna vármegye átirata, a testnevelési törvény végre­hajtási rendeletének módosí­tása és leventék számára fe­gyelmi szabályzat kiadása tár­gyában. 20. A vármegye alispánjá­nak előterjesztése a Tpkaj és Záhony közötti Tisza-szakasz mely pontjánál létesítendő közúti és vasúti áthidalás tár­gyában. 21. A vármegye alispánja a tej forgalmának szabályo­zásáról szóló szabályrendelet­tervezetét bemutatja. 22. A vármegye alispánja a vízből mentésről szóló vár­megyei szabályrendelet-terve­zetét" bemutatja. 23. A vármegye alispán­jának előterjesztése, az ebadó tételek felemelése tárgyában 24. Sátoraljaújhely r. t. vá­ros határozata, a városi vil­lamos telep teljes átépítésére és ezzel kapcsolatban a mis­kolci villamossági . részvény- társaságnak áramszolgáltatás tárgyában tett ajánlatára vo­natkozólag. 25. Sátoraljaújhely r. t. vá­ros határozata, az újonnan építendő villamos telep ré­szére szükséges telkek meg­vásárlása és az adás-vevési szerződés jóváhagyása tár­gyában. 26. Sátoraljaújhely r. t. vá­ros határozata, az építendő uj villamos telep gép- és kazán­házának építési munkáira be­érkezett ajánlatok tárgyában. 27. Sátoraljaújhely r. t. vá­ros határozata, az építendő uj villamos telep kalorikus és elektromos berendezésének szállítása tárgyában. 28. Özv. Sivák Józsefné özvegyi ellátásának megálla­pítása. 29. Özv. Gyulay Lajos Adorjánná özvegyi ellátásá­nak megállapítása. 30. Özv. Szentgyörgyi Jó­zsefné özvegyi ellátásának megállapítása. 31. Özv. Somogyi Berta­lanná özvegyi ellátásának meg­állapítása. 32. Özv. Spillenberg Bar- náné özvegyi ellátásának meg­állapítása. 33. A már beérkezett és még beérkezendő összes, a közgyűlés által elintézendő ügyek. — Tüdő-, szív-, gyomor-, vese-, vér-, női betegek ke­zelésének nj módja Dr. Balog Intézetben Budapest Gr. Zichy Jenö-nlea 2S. Tevélrejfelel. — Ungváry József faiskolája Cegléd. (Budapesten Andrássy- ut B6.)megkezdte az őszi szállí­tást. Fajtahiteles gyümölcsfák, szőlővesszők ,rózsák, díszfák, dísz­cserjék stb. minden mennyiség­ben. Pompás főárjegyzéke ingyen. gyökeres orvosság az egyke ellen Tolnavármegye javaslata A közigazgatási hírek szürke halmazából vezetőhelyre kívánko­zik Tolnavármegye felirati határo­zata, melyet megküldött várme­gyénknek is csatlakozás végett. Életrevaló és — ha megvalósul — megbecsülhetetlen kihatású eszmét körvonaloz benne Tolna­vármegye, amikor határozatában rámutat arra, hogy a nyolcmilliós Magyarország nem engedheti meg magának az egyke nemzetgyilkos fényűzését, hiszen a hatalmas és a gyarmatokból mindig újabb em­berpótlást nyerő francia nemzet is már erősen nyögi átkát a tiszta vér megfogyatkozásának. Majd tiszteletet parancsoló társadalom- tudományi és néprajzi ismeretek alapján találóan rávilágít a tra­gikus hátterű probléma három legfontosabb okára: az anyagias­ságra, mely retteg a családi va­gyon megoszlásától, a léha és élvezetvágyó felfogásra, mely hovatovább terjed asszonyaink kö­zött és porbadönti előttük a gyer­mekáldás szentségét; a hiúságra, mely a családi élet meghúzódó boldogságát elveti magától a tár saságban való ragyogás hiú örö­meiért. Tolnavármegye kitűnő orvos­ságot ajánl az egyke ellen : Nevezetesen azt kéri a kor­mánytól — és ez a megyei felirat célja tulajdonképpen — hogy ter­jesszen javaslatot a nemzetgyűlés elé, mely kimondja, „hogy egy gyermek a szülők vagyonának egyharmadát, két gyermek pedig kétharmadát örökölheti csak — a nem örökölhető vagyonrészek pe­dig az állam tulajdonába jutná­nak azzal a határozott kikötéssel, hogy ezeket másra, mint a három­nál több gyermekkel biró és arra ráutalt családok támogatására ' — segélyezésére felhasználni nem le­het “ Mindenesetre értékes gondolat, amely fölött lehet elmélkedni. X3iikbk: Október 6­Az emlékezet láng. Ha magára hagyják elalszik. Azt is éleszt­getni kell. . . . Október 6-án a gyászos emlékezet szárnyain oda száll lelkünk a világosi mezőre, hol „letörött a zászló ' oda a nagy sirhoz, „hol nem­zet sülyedt el“, oda a nagy te­metőbe, hová eltemettték sötét, rémes sírba a bilincsbe vert Nagymagyarországot. Gyászol a magyar! Talán a felhős ég is gyászfátyolt teren­get felettünk talán velünk együtt I hullatja könnyeit az aradi sir halmokra ... A halovány őszi j nap tekintete talán könnyeken ' törik meg s a tovaszálló szellő 1 egy árva nemzet sóhaja talán, mely végig száll e hon felett, mire megmozdulnak a havas bércek komor fenyvesei, meg- rezdülnek a tarolt puszták fű­szálai, sejtelmes, suttogó hang - jába mintha halkan gyászdal vegyülne, mintha megszólalna benne az ősök búsongó kürtje, a siró kurucok búgó tárogatója, mintha feljajdulna szavában a lefegyvérzett honvédek siró trom­bitája .... Október 6-án egy koporsó köré állunk. Rajta egy szó: „a hazáért!‘; Mennyi áldozat! ha sírba, közös sirba fektetnénk, a sir mélyebb volna az Adriánál, a sirdomb magasabb a Tátrá­nál .. . Ha az a tűz, az a hő, melegség, mely a szivekben élt, kik megszakadtak e honért, eggyéforrna, — örök tavasz volna itt .... Ha a könny, mely kiomlott, eggyé olvadna tenger volna ... Most elvették Adriánkat, de nem ! Maradt még tenger — a könnyek tengere, a magyar tenger, a „maré Hun- garium“ ... Ha temetővé vál­nék a hant, mely hőst takar, nagyobb lenne Csonka Magyar- országnál . . . Kik ezt a földet bántják, közönséges bűnösök: temetőrablók! . . . Eddig okt. 6. mementó volt. Intő jel, hogy még nem feled­tünk. Ma Kálvária ! Okt. 6. a halottak napja. Fe­kete, mint a Nagypéntek. De más népnél egy ilyen nap em­léke, mint a mi okt. 6-ánk, szé­pen elsimul, elhalkul a panasz, más népnél a nagypéntek szép husvétra hajnalik. Mi tovább is feketeségben járunk. Nálunk uj gyász, uj fájdalom járul a régi­hez és újra lobog- az emésztő keserv, újra szivek hasadnak.... Már azt hittük, hogy az idő gyógyít. De — recrudescunt vulnera ! Tépettek a sebek . . Az okt. 6 gyászolói is elmentek, el a 13. és ott túl a földi lét fájdalmain, túl a nagy színpad jelenésein találkoztak a hóhérok áldozataikkal . . . A sírra borostyán futott. A gyászfátyolból szemfedő lelt. Ma uj vértanuk hullái sápa- doznak elénk. Szörnyűségek történtek .... 1849-ben egy győztes katonai hatatom védel­mének árnyékában dolgozott a bakó, most saját keblünkön melegitelt viperák — magyar búza, magyar bor adta életüket a viperáknak — támadtak elle­nünk s marnak halálra . . . Bitók nőttek a magyar falvak és csendes városok piacán s fent abban a fényes seregben, melynek élén Csaba királyfi lo­vának gyémántpatkója szikrázik, ott abban a dicső seregben, hol a Bocskay, Rákóczy vég­telen diadalmenetében a hajdúk és kurucok kardja villámlik, ott, hol a 13. után jönnek a töb­biek, uj csapat vonul fel, kiket

Next

/
Oldalképek
Tartalom