Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-09-15 / 70. szám

Ötvenhetedik évfolyam. 70. szám. Sátoraljaújhely, 1926. szeptember 15. Megjelenik hetenként kétszer szerdán óz szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) El8fizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 2000 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKE8ZTO: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. Beám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszekegy Istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Erdfipusztítás — árviz- ueszedelem Kétségbevonhatatlan, hogy a régi Magyarország a leg­ideálisabb földrajzi egység volt. A búzatermő Alföld ró­náit bekerítő Kárpátok ma már teljesen idegen kezekbe kerültek. Az igy megbontott földrajzi egység végzetes ha­tással van a megmaradt ré­szek gazdasági életére, amint ezt a mindegyre megismét­lődő árvizveszedelmekből lát­juk. A csehek és románok minden jogelvet letipró mó­don kisajátították a magyar kézen levő nagy erdőbirto­kokat és a magyar állam- kincstár tulajdonát képező óri­ási területű erdőségeket. És az elrabolt területen megin­dult az irtás, mely az oksze­rű erdőgazdaság figyelmen kívül hagyása miatt erdőpusz- titásnak nevezhető. Ennélfog­va egységes vízrendszerünk­ben, mely a Kárpátok vizeit a Nagyalföld felé irányítja, minden egyes kivágott fával csökken a viz lefolyásának természetes akadálya. Súlyos­bítja a helyzetet az is, hogy vandál szomszédaink még a vízmosásokat és a mestersé­gesen beültetett kopár terü­letek fáit sem kímélik és ör­dögi kincsszomjukban könyör­telenül pusztítják ezeknek fa­kincsét is. A Duna idei áradása ak­kora mérvű volt, hogy olyan­ra a szabályozás óta eltelt sok évtizedes idő alatt még nem volt példa. A Körösök hirtelen téli áradása olyan ve­hemensül jött és akkora pusz titásokat végzett, mint ami­lyenre, ahogy mondani szó kás, még a legöregebb em­berek sem emlékeznek. A Duna torkolatának hordaléka a megejtett mérések szerint ma tízszer akkora, mint amnnnyi a háború előtti évek­ben volt: szörnyű bizonyíték az erdőirtás következményei tekintetében. A forgalmi-sta­tisztikai adatok szerint Cseh­ország és Románia fakivitele, mely immens módra emelke­dett és emellett napról-napra nőtt, elképesztő adatokat nyújt a borzalmas fapusztításról. A lerohanó áradat a ma­gyar Alföld kulturterületeit pusztítja, amint látjuk évről évre megismétlődő rendsze­rességgel. A hordalék termé­szetesen nemcsak a Duna, hanem az összes beleömlő fo­lyók torkolatát is ijesztően növeli. Tehát az árvizvesze- delem réme évről-évre fenye­getőbb. Kormányunk minden lehetőt megtett arra nézve, hogy erre a körülményre az európai nagyhatalmak figyel­mét felhívja. Annakidején a trianoni béke megkötése előtt nagy vízrajzi tanulmányok­ban hiába utaltunk a béke- diktálók előtt az országcson- kitás végzetes következőié nyeire, az árvizveszedelem szempontjából. Újabban a grenoble-i nemzetközi erdővé­delmi kongresszuson mutat­tak fel lesújtó adatokat föld- mivelési kormányunk kikül­döttei. Ugylátszik sikerült ezekkel megmozdítanunk az A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr Kossuth János (191) VI. Befejezés — visszapillantás. Sok egyéb kérdést is módunk­ban állana még feltenni, igy a többi közt azt is, hogy elképzel- hette-e azt valaki, hogy az ősi alkotmány védői akaratgutaütötten fognak összeomlani, mint az üres zsákok ? Hogy azok a vármegyék, amelyek nemrégen a daliás idők minden sallangjával ékesen ber­zenkedtek, igazán jelentéktelen és csak a szájaskodó demagógia ká­kán is csomót kereső buzgósága által felfújt ok miatt, a veszedelem legkisebb jelére riadtan menekül­nek majd valamiféle „nemzeti ta­nács“ oltalma alá, aminő csoda­bogarat korpus jurisunk soha nem ösmert ? Sok olyasmit ismertünk meg a leggyorsabb tempóban, amit iga­zán képtelenségnek tartottunk és tarthattunk. Ellenben a történelmi materializmust egész ő rideg mi­voltában ismertük fel, egyetemben érdeklődést, mert az olaszok körében is hangok emelked­nek, amelyek a fentemlitett adatokat megerősítik és azo­nosítják velünk magukat, az erdőirtás következményeiben, így hát akárcsak a nemrég lefolyt nemzetközi jogász­kongresszuson is sikerült a magyar kisebbségek sérelmei Hétfő délelőtt 10 órakor tartotta Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága Széli József főispán elnöklete alatt szeptember havi rendes ülését. Napirend előtt Meczner Béla bizottsági tag a közig, bizottság nevében üdvözölte Széli József főispánt abból az alkalomból, hogy a kormányzó őt zempléni főispáni állásában való megha­gyása mellett. Abauj-Torna vár­megye főispánjává is kinevezte. Meleg és lelkes érzelmektől átha­tolt beszédében kiemelte Meczner Béla biz. tag a főispán erős kö­telességérzetét, határtalan Ugy- buzgóságát, munkaszeretét, mun­azzal, hogy a bátorság olyasva­lami, amit igen szépen lehet, aki ért hozzá, akár versben, akár pró­zában szavalni, de alkalomadtán kellemetlenné válhatik a gyakor­latban. A taiping lázadást követett kí­nai háborúban az európai ellen­felek hatalmas falak által védett tengerpart-erődöket pillantottak meg, amelyekről rövidesen kitűn­tek, hogy azok a la Potemkin falvai annakidején festve vannak s amelyek mögött a kínai naivság biztonságot sejtett. Mi elképedve láttuk, hogy minden erődünk amelyekbe bizakodtunk vén gyer­mekeknek való játékszerekké vál­tak a veszedelmekkel szemben. Ma, amidőn a boldogtalan ese­mények még történelmi távlatba nem jutoltak s igy sok kérdés nincs kellőleg tisztázva, a rette­netes rébuszt megfejteni képtele­nek vagyunk. Azzal a magyará­zattal azonban, amely a megle­petés okozta kábultságot emlegeti minden baj okának, kénytelenek vagyunk szembehelyezkedni. Ez csak mentegetődzés, amely beéri a felszínes magyarázgatással. Kun re az európai jogászvilág ér­deklődését felhívnunk és teo­retikus támogatását megnyer­nünk, most az árvizkérdés is erre az útra került. Minden erőnkkel azon kell, legyünk, hogy a megnyugtató megoldás törekvései átterelődjenek tu­dós körökből a gyakorlati térre. kakedvét s kérte az isteni gond­viselést, adjon főispánunknak hat­ványozott erőt és egészséget ket­tős ügykörének ellátásához. Széli József főispán válaszában a bizottság üdvözletét megköszön­vén, biztosította a közigazgatási bizottságot, hogy Zemplénvárme­gye érdekeit a jövőben is a vár­megye érdekeinek legteljesebb szolgálatával fogja szem előtt tar­tani, szivén viselni — úgy amint azt a múltban is tette s ha azt tapasztalná, hogy kettős ügykörét csak Zemplén vármegye hátrá­nyára láthatná el, úgy már most bejelenti, hogy Abauj-Torna vár­megye főispáni székétől kész megválni. Béla meglepetést csinált kétségte­lenül vállalkozásával, de hogy a magyar köztársaság elnöke fogja őt vállalatában segiteni, arra alig­ha gondolhatott, amint arra sem, hogy a magyar állam egyik ma- gasrangu közvádlójától akkora elő­zékenységet fog tapasztalni, mint aminőben része volt. * * * Jaj annak a hajónak, amelynek tengerészei már csak a vihar tom- bolásakor kapkodnak a kötelekhez és vitorlákhoz, miközben egymást taszigálva hátráltatják egymást ab­ban a munkában, amelynek sikere minden pillanat kellő kihasználá­sától függ. No hát ilyen hajó volt boldogtalan Magyarország is. Egy a hülyeségig képtelen kapitány parancsnokolt rajta s amikor látta, hogy az örvények között, ahová ő vezette a jármüvet, boldogulni képtelen, vesztébe hagyott rohanni mindent s mindenkit. Ezt a kap­csolatot ki kell egészíteni azzal, hogy a lelkileg nyomorult pa­rancsnok előbb gondoskodott a saját bőre épségéről mielőtt a rá- bizottakat sorsukra bízta volna. (Folyt, köv.'i A közigazgatási bizottság ülése Sátoraljaújhely, szept. 13. szám ábra, lOOO 2Z. be a higgadtabb felfogásokat is. Most, midőn megtörtént az első lépés a mindenkor hangoztatott fokozatos lépés felé, hogy a lel­kek megnyugtatására dokumen- táltassék, miszerint mindenütt az illetékes tényezők körében meg van a legteljesebb jóakarat a hely­vetkezik Bettelheim Ernő fenye­getése, hogy : „itt kő kövön nem marad.“ Ha meggondoljuk, hogy mily pótolhatatlan értékek voltak a pusz­tulásnak kitéve, igazán a hajunk szála mered az égnek. (Bővebben mindezekről majd akkor számolok akik véreteket szivták s verítéke­tek gyümölcsétől fosztottak meg.“ A hangulat már már izzó volt, de Bettelheim lecsendesitette híveit, hogy a képek bár tárgyuk gyűlö­letesek de alkatrészei a proletár vagyonnak s igy kimélendők Egyébb argumentum aligha ért Dongó Géza főlevéltárnok át­kozott perceket élt át. Követelte a tömeg — s el lehet képzelni minő volt az — a kulcsokat. A dictum factum sürgőssége hallatszott a mob üvöltéséből akárcsak a for­radalmi törvényszék döntéséből, amelyet nyomban követett amin1 Eg'yes szám ábra, lOOO

Next

/
Oldalképek
Tartalom