Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-08-19 / 61. szám
ötvenhetedik évfolyam. 61 szám. Sátoraljaújhely, 1926 augusztus 19. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) El8fizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 2000 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség é* szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában, Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Szent István napjára Mint mindig, kettős ünnepet ül •augusztus húszadikán Magyarország népe. A vallásos lélekben az áhitatos öröm sugaras lángja lobban fel a honfiszivben a magyar jövőbe vetett bizalom hite erősödik. Szent István napján a csillagkereső magyar fölnéz a sötét égre s keresi a magyar életnek, a magyar államiságnak, a magyar történelemnek vezérlő csillagát. Olyan Ő nekünk, mint a hajósnak a felkorbácsolt tengeren a sarkcsillag; „a magyarok tündöklő csillaga“ István király, az első, a szent, akit minden magyarok kívánva kívánnak, sírva siránkoznak. Hol vagy Isván király ? susogja a szenvedések magyarja a hallgató ég felé. Hol vagy, aki országot szerzettéi, polgárosult nemzetté tetted az uj hazát szerzett magyart s beolvasztottad az európai müveit népcsaládok sorába, aki a szent korona aranyabroncsaival fogtad össze a Kárpátok ormait, a Duna, Tisza medencéjét, a magyar erdőt, a magyar rónát, a magyar felhőt s a magyar vizet. Hol vagy István király, hogy 'átnád, hová lettek a Kárpátok büszke ormai, hogyan jutott ebek harmincadjára a kincses Erdély, a virágos Pannónia s mint tépte királyi palástodat négyfelé a nyugati civilizáció, melynek karjaiba vittél.... A dicsőséges Szent Jobb ünnepe a legjobb emlékeztetőnk nagy nemzeti ünnepünk évfordulóin, mik voltunk és mivé lettünk. Ezen a napon fájóbb minden szenvedés, de milliószor bizóbb minden reménység és százszor igazabb az igazságkérés, mert ez a nagy ünnep mint a büszke múlt emléke a megerősödés az uj küzdésekre serkentés napja. Mint a mithos Anteusa az anyaföld erejétől, úgy kap uj frisseségre a magyar szív szent neved erejétől itthon s együttérző áhítattal ünnepelnek az elrabolt területeken, idegen szuronyok között megváltást váró véreink is s magyar dacossággal fordítják tekintetüket Szent Koronád felé, melynek sugárzó fénye ezen a napon minden vármegyédben érezteti varázslatos erejét, mert tudjuk mindenütt országod határain belül, hogy nem maradhat el az idő, mikor újból Szent Koronád abroncsai fognak össze bennünket a közös hazában : Szent István birodalmában. A Te erőd, hited, buzgalmad, Egyik miskolci és több fővárosi lap tudósítása nyomán szenzációt keltett a vármegyében Abauj nak Zemplénhez és a tokaji járásnak Szabolcshoz való átcsatolásának hire. Vármegyei és különösen újhelyi érdekekből bármennyire indokoltnak látjuk magunk is Abauj átcsatolását, nem áll rendelkezésünkre semmiféle olyan értesülés, mellyel a közeli átcsatolás hírét megerősíthetnénk. Máskép áll azonban a tokaji járás átcsatolásának ügye, mely nem egyéb mint üres szóbeszéd és esetleg — egyeseknek jámbor óhajtása, a mi semmiféle hivatalos alappal nem btr. Arra kell csak rámutatnunk, hogy ennek a légből kapott hírnek még a gyökérét is kitépjük, nagy lelked szálljon le reánk soha el nem múló emlékezeted ünnepén, hogy tovább bírjuk a megpróbáltatást, s erőt és kitartást nyerjünk a porból és megaláztatásból való felemelkedéshez. hogy a vármegye legújabban is súlyos áldozatokat hoz a tokaji járás úthálózatának kiépítésénél, a Tokaj és Bodrogkeresztur közötti közlekedés megjavítására. Mai hírrovatunk bővebben foglalkozik ezzel s utalhatunk arra is, hogy a járás közszeretetben álló, népszerű főszolgabirája, Isépy Zoltán, épen a napokban jelentette ki, hogy ő mit sem tud a tokaji járás közönségének ilyen irányú mozgalmáról. A tokaji járást a Tokajhegyalja testéből kiszakítani olyan törekvés — bármely részről is nyilvánuljon meg — amely szemben találná magát Zemplén vármegye és a Tokajhegyalja közönségének legélesebb és legeltökéltebb állásfoglalásával. Légből kapott hír a tokaji járásnál! Szabolcs- megyéhez valá átcsatolása fl ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÍM Molnár Béláról Irta: Dr Kossuth János „Fényes tehetség, sokoldalú tudást biztositó alapos képzettség, ragyogó féifias jellem ama készség, amelyet a közpályára visz.“ E szavakkal üdvözölte és mutatta be boldog emlékű Hammersberg Jenő, az 1896-ik évben időszaki választáson, ez olaszliszkai kerü- rületben megválasztott alig 30 éves pornói Molnár Bélát, aki aztán betöltött szerepével valóra váltott mindent, amit ígért. Taine elméletét a környezet irányitó és alakitó képességéről, ritkán látjuk teljesebben beigazolva, mint az adott esetben. A régi, vagyonos, tekintélyes, nemesi család amelyből sarjad* egyike Zemplén vármegye legkiválóbb úti családjának, s a fiatal Molnár Béla már a gálszécsi kúriáról a családi kör emelkedett hagyományaival került ki. Atyja József s annak testvérei István (a nyolcvanas és nagyrészt a kilencvenes évek zempléni főispánja) és János annak idején mint vitéz honvédek harcoltak, később, az elnyomatás idejében a jobb jövőt előkészítő, a nemzeti lelket ébrentartó társadalmi munkából vették ki derekas részüket, tevékenyen működve közre előbb a gróf Andrássy Manó társadalmi akcióiban, majd később az idb. Andrássy Gyula gróf nevéhez fűződő küzdelmekben. Az alkotmány helyreállítása után pedig a család több tagja előkelő szerepet vitt a közpályán. A család minden tagját az előkelőség és a magyar patriarchális szívélyesség különböztette meg s tette széles körben közkedveltekké. A kor, amelyre Molnár Béla működésének javarésze esett, már a távolabb látó, világos és átfogó képességű elemekkel megsejtette a rendkívüli eseményeket, amelyekkel az vajúdott. Aki érezte a méltán rettegett következményekért való felelősség súlyát, az nem lehetett tétlen, látva, hogy bár a legideálisabb, de csak a kedvező körülmények összevágásával megvalósítható politika veszedelmes mohóságában kész megölni az aranyat tojó tyúkot a tojásért. Tisza Kálmán és később nagyemlékű fia szinte emberfeletti erőfeszítéssel álltak a szirtek és örvények fölött hánykódó hajó kor- mányrudja mellett. A világhelyzet kérlelhetlen adottságával való nem számolás, — ez a végzetes és úgy látszik gyógyithatlan — nyavalyája minden demagógiának, ! hozta magával, hogy a nagyobb ' bajok elhárithatása végett az alkalmazott politika kénytelen volt a cél érdekében, hogy a világ legnehezebb politikáját, a magyart célhoz juttathassa, sokszor erőszakhoz nyúlni. Amit a régi szabadelvű párt s főleg a Tisza Kálmán terhére felróttak, lényegében nem más, mint amit Polonius ahoz a folthoz hasonlít, „amely a műre munka közben tapadt.“ Molnár Béla rendithetlen hive volt annak a politikának, amely a történelmünk talajából kinőtt nagy tradíciók nyomán haladt a nemzeti ideálok célja felé, minden idők egyik legnagyobb állambölcsének axiómája szerint, hogy „a hazáért mindent fel lehet áldozni, de a hazát semmiért se.“ A fiatal képviselő csakhamar észrevéteti magát a rátermettség és hivatottság nagy mértékével a közélet legkiválóbbjai által s amint a parlamenti gyakorlatot megszerzi, már valóságos eleven erő a pártjában, akit respektál az ellenzék is, még a legszenvedelmesebb viták hevében is. Felé fordul a figyelme Szilágyi Dezsőnek s a mint hallottuk, az akkor már a gyakorlati politikától búcsúzó Ker- kápoly Károlynak is. Szavainak súlyt mindjárt kéz detben, gyors és rendkívüli éles judiciuma adott, amelyet fellépésének határozottsága tett nyomatékosabbá. Mint pisztolylövőnek rettegett hire volt, akárcsak annak idején Elek Gusztinak. Molnár Béla azonban félelmes ügyességével soha nem élt vissza. Respektust követelt magának anélkül, hogy kötekedő lett volna s szavainak meg is volt a nyomatéka mindenfelé. Mikor a parlamenti modor nemritkán a betyárságig durvult, hathatós viilámháritónak bizonyult sokfelé ama zordon lehetőséggel ijesztő ügyesség. * * * Molnár Béla mindenütt ott volt, ahol egész férfira volt szükség. Irányító szelleme, hatalmas tettereje maradandó nyomot hagy úgy otthonában — Gálszécsen — legszűkebb hazájában, ahol a fejlődésnek megadja a lendületet, mint a legvadabb viharban, ahol menti amit lehet; fáradhatatlan az első segélynyújtásban ahol tehette. És sehol se tessék-lássék módon, mint ahogy more patrio — fájdalom — a parádéhoz szokottság be szokta érni gyakran a semmittevés gruppirozásával is, Mikor az özönnel reánk zudult csapások legnagyobbika, hogy a nem- I zet iszonyú deliriumában gyávák
