Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-08-11 / 59. szám
Ötvenhetedik évfolyam. 59 szám. Sátoraljaújhely, 1926. augusztus 11. Megjelenik hetenként kéteier eserdán ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Elő Aset éei ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 2000 K. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssam. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szánt. ■I Egyhangúlag megszavazta a törvényhatósági bizottság az SZ és fél milliárdos hSIföldi bölcsön felvételét. Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés. A délelőtt 12 órára összehívott rendkívüli közgyűlésen a tárgy- sorozaton fekvő külföldi kölcsön rendkívüli fontosságánál és jelentőségénél fogva, a nagy nyári munkaidő dacára is, mintegy 70 bizottsági tag jelent meg a csonkavármegyéből. Az elnöklő Széli József főispán napirend előtt a Gálszécsen elhalálozott párnái Molnár Béla dr. volt országgyűlési képviselőt, köz- igazgatási és törvényhatósági bizottsági tagot parentálta el, ke- gyeletes szavakkal emlékezvén meg arról a súlyos veszteségről, mely Molnár Béla elhalálozásával nemcsak vármegyénket, hanem a nemzetet is érte. Indítványára a közgyűlés az elhunyt emlékét jegyzőkönyvében megörökíti és özvegyéhez részvétiratot intéz. Az immár széltében ismeretessé vált vármegyei külföldi kölcsön feltételeit s az erre vonatkozó kor- mányrendeletet dr. Mizsák József i vm. főjegyző ismertette és terjesz- | Sátoraljaújhely aug. 9. tette elő az állandó választmánynak a kölcsön felvételére vonatkozó javaslatát. Az állandó választmány a magyarországi vármegyék külföldi kölcsönéből 150.000 font sterlingnek megfelelő 52 és fél milliárd korona összegnek felvételét javasolta. Az összeg nagyobb része útépítésekre, útjavításokra, hengerelésekre, az ideiglenes műtárgyaknak állandóakkal való kicserélésére. kisebb felében a Sátoraljaújhely—sárospataki kisvasúti összeköttetésre, az „Erzsébet“ közkórháznak tüdőbeteg osztály és járványkórházza! való kiegészítésére, a községek távbeszélő hálózatának kiépítésére, a sárospataki és tiszaluci járási székházak és lakások építésére, a ricsei járási székház mellé lakások építésére, Sátoraljaújhelyen több tisztviselőlakás építésére s végül a vármegyeháza épületének folytatólagos I restaurálására fordittatnék. Ameny- I nyiben pedig a kölcsönből az igé- ; nyeltnél kisebb összeg folyósittatnék, megállapította javaslatában az állandó választmány a munkálatok sorrendjét. Elnöklő főispán felhívására dr. Grosz Dezső bizottsági tag szólt hozzá az állandó választmány javaslatához. Örömmel pártolja a nagy horderejű s gazdaságilag óriási jelentőségű beruházási kölcsön felvételét, de kevesli azt a részt, amely a kölcsönösszeg fel- használásából Ujhelyre a vármegye székhelyére esnék, mert el- mulaszthatatlan alkalmat lát arra, hogy a kölcsön felhasználásával, a vármegyében Iegszoritóbb gazdasági helyzetben lévő Sátoraljaújhelyen is segítve legyen. Indokoltnak látná, hogy a kölcsönből Sátoraljaújhelynek a vasúti állomástól a Köztemetőig vezető fő útvonala újra burkoltassék, a minek az a haszna is lenne, hogy a mostani burkolási anyag más uccák kikövezéséhez volna felhasználható. Kötelességet vélt teljesíteni, mikor ezt a törvényhatósági bizottság figyelmébe ajánlja, mert ugylátszik, a város vezetősége nem látta szükségesnek, hogy ilyen fontos ügy tárgyalásánál a közgyűlésen megjelenjék. (Közbevetőleg meg kell itt jegyeznünk, hogy értesülésünk szerint a polgármestert a város érdekében tartott elhalaszthatatlan sürgős értekezlet tartotta vissza a közgyűlésen való megjelenéstől. Az az értekezlet, melyet Lukács Ödön pénzügyminiszteri tanácsos tartott a közgyűléssel egyidőben a városházán. Egyébként is a polgármester már a közgyűlést előzőleg megtette előterjesztéseit Bernáth Aladár alispánhoz a külföldi kölcsönnek Ujhely érdekében álló nagyobb arányú felhasználását illetőleg és többet kért mint Grosz Desző dr a közgyűlésen és semmit sem mulasztott el, ami ez ügyben a város érdekeivel volt kapcsolatos.) Grosz Dezső felszólalására Bernáth Aladár alispán adta meg a választ; összegszerűleg kimutatta, hogy a javaslat szerint a kölcsönnek nagyon is jelentékeny része esik Ujhelyre s igen is nagy figyelemmel voltak az előterjesztés megtételénél Ujhely érdekeire. A Sátoraljaújhely—Sárospatak közötti kisvasúti összeköttetésre 200.000 aranykoronát szántak most már, miután a vármegye előlegezi az érdekelt bodrogközi községek hozzájárulását. A kórházi építkezésre szánt összeg az állami hozzájárulással kerek hat milliárd koronát tesz ki; a lakásépítésekre s a vármegyeháza további restaurálására felvett összeg három és fél milliárd koronát. — Ezek fl ZEMPLÉN EREDETI TAHCflJA Pista báró" Irta: Dlenea Adorján Az ősrégi Micz bán féle várkastély ormán búsan lengeti a szél a gyászlobogót: meghalt Pista báró, a magyar gavallér virtusos, de nemesen érző fajtájából való országszerte hires úr-kocsis. Vakmerőén bátor a veszedelmekben, de szinte gyöngéden érző és részvéttel teljes az igaz nyomor és szenvedés okozta sebek gyógyításában. Csak keveseknek jutott osztályrészül az, hogy nemes sziv- jóságát megismerjék, mert jótetteit féltve rejtette el ridegnek látszó külső megjelenése által: azonban akik közelebbről ismerhették, azok tudták, hogy érzésében, gondöl- * *Páczin 1913-ban elhunyt földesurának, a legnépszerűbb magyar mágnásnak, a legkiválóbb úrkocsisnak, báró Sennyey Istvánnak emlékét idézi vissza tárcánk, melyei mutatványul közlünk szerzőnek Dani bácsi esetei citn alatt most megjelent novellás kötetéből. kodásában és cselekedeteiben igazi úr volt minden gőg és sértő leereszkedés nélkül, de telve megértéssel a köznek és magánosoknak kátyúba akadt mindennemű ügyei iránt. Jellemző népszerűségére, hogy nemcsak jó ismerősei és barátai, hanem az ügetőverseny közönsége — mely versenyekről ritkán jött haza nyeretlenül — a sajtó, sőt alantasai is, mind az egész ország a becéző Pista báró névvel tüntette ki és szólította. És most nem látjuk többé magyaros, daliás alakját a mint tajtékzó sárkányait vasizmu hatalmas karjával féken tartva, körülszá- guldja nap-nap után a park mögötti gyakorló pályát. A kiváló emberek képének megfestésénél egy-egy igénytelennek látszó ecsetvonás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kép megkapja a kellő kidomborodást és megvilágító hátteret. Ahhoz uj ember voltam még akkoriban a faluban, hogy Pista bárót karekterizáló e vonásokat ismerhettem volna s azért oda fordultam, a hol azokat színtisztán és a népiélek egyszerű, de biztos vonalozásaiban kaphatom meg — Dani bácsihoz. Az erdöszélen találtam rá az öregre, a mint puskájára támaszkodva az erdővel mezsgyés akarszögi irtáson legelésző gulyát — ménest nézdegélte. — Van neki mit böngészni, fájn a fü itt az irtásba — szólal meg Dani bácsi elmerengve — mégis mind ojan ez az állat, mint akinek az orra vérefojadoz. Gazdáját sirati e’ mind! vagy csak az én két öreg szemem tükörében látom igy ? Hej, letörött a mi fejünk ékessége, meghótt az utósó úr, meghótt Pista bárónk . . , Nem tudta folytatni az öreg, annyira erőt vett rajta a zokogás. Mily nemesnek kellett lennie annak a kihűlt szívnek, a megértés mily varázserejével kellett behatolnia a népiélek legrejtettebb rekeszeibe, ha egy ilyen s ehhez hasonló — az érzésekről és gyöngéd érzelmekről keveset sejtő — az élet egyhangú malmozásában megőrőlt lelkekben a leggyöngé- debb összetételű érzést, a halál után is fennmaradó szeretetet, volt képes kiváltani! Dani bácsi megenyhült és kérges öklével megtörőlgetve szemeit, most már nyugodtabban folytatta. — Ebben az én két karomban hordoztam én űtet, mikor még járni sem tudott. Hogy oszt’ lábra kapott, hej sok baj vót vele itt az erdőn, mer’ hol a madár-fészkét kereste a fák vékony sudarán s csak a Gondviselő őrzette, hogy onnant le nem zöttyent; hol meg a Karosának ment neki s ott a hét méteres vízben tanulta az úszást és férkőzött hozzá a vadkacsa tojásokhoz. Huszár lett a lelkemadta, de mán akkoron persze nem lehetett a kezem alatt, csak második szájból hallongáztam mi nagyokat követett el Pista bárónk. Nyíregyházán feküdt az ezrede és hogy onnant eccer télviz idején haza- gyütt kocsin, elaludt-e vagy mi a tiszai hidas révésze, de hogy nem hajlott rögvest hivó szavára ; neki a zajló Tiszának négyes fogadtával! A parti népek még hányták magukra a keresztet, mikor ü mán
