Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-12-04 / 92. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1926. december 4. 5384—1579 Ez a két szám azt jelenti, hogy báró Maillot Nándort 5384, Lázár Miklóst pedig 1579 választó (nagyon sokan kételkednek benne, hogy mind az) ajánlotta a tokaji kerület nemzetgyűlési képviselőjévé. Az első szám azt jelenti, hogy báró Maillot Nándort a kerület választó-polgárságának több mint háromnegyed része tartotta méltónak arra, hogy a Tokajhegyalja népét az országgyűlésben képviselje. Azt jelenti, hogy a kerület választó-polgársága csaknem egyhangú bizalmával tisztelte meg báró Maillot Nándort s egybeforrott, összekovácsolt, egymásra talált, megbonthatatlan akarattal kívánja öt képviselőjének. A második szám azt jelenti, hogy Lázár Miklós, vagy Lázár Miklósék tudatosan, tendenciózusan valótlan és hamis hirterjesz- téssel akarták a kerület választópolgárságát félrevezetni, a közvéleményt befolyásolni, mikor első ízben azt hiresztelték, hogy Lázárnak 3000 aláírója van, mely számot később 6000-re tolták föl. A választás első komoly aktusánál beigazolást nyert, hogy Lázárék tudatosan valótlanságot terjesztettek, hamis hírrel, mondhat nánk a kerület számára rémhírrel akartak maguknak előnyt biztosítani, hangulatot teremteni. Most lehullott az álarc és az egész választókerület polgársága láthatja, hogy kikkel is van dolga tulajdonképen. Akit azután ilyen hamar rajtakapnak a tudatos ferdítésen, az igazság felakasztásán, az már most hiába akarja magát a választási harc további folyamán a választó közönség nyakába varrni. Lázár Miklós megengedte magának azt a visszataszitó ízléstelenséget, hogy „A Reggel“ szerteszórt s a tokaji kerületnek irt külön kiadásában magát megválasztott képviselőnek kiáltotta ki. Amilyen szemérmetlen ízléstelenség volt ez utóbbi, olyan méltó társa ennek az előbbeni. Nem lehet ennek más következménye, mint ami azokkal történik, akik nagyon is előre isznak a medve bőrére. Kikerülhetetlen, óriási kudarc s a választó polgárság még teljesebb elfordulása Lázártól, aki főszerkesztői mivoltánál fogva, vagy inkább azzal visszaélve máris megtette magát a kerület képviselőjének. December 10-én mindezekre méltó választ fog adni a kerület választó polgársága. A Tokaj hegy alj a még a tavaszi munkálatok előtt íöltétlenül megkapja az inségkölcsönt Lázár Miklós korteseinek a tokaji kerületben egyik legnagyobb fegyvere, amellyel Maillot báró táborának egységét akarják megbontani s amellyel szavazókat- akarnak maguknak hódítani az a híresztelés, hogy eleddig szóba sem került a Hegyalja közönsége által annyira várt inségkölcsön folyósítása. A legilletékesebb helyről nyert kijelentés alapján módunkban van ezt a rossszakaratu és tendenciózus híresztelést kereken megcáfolni, a pénzügyminiszter azon levele alapján, melyet az inségkölcsön ügyében báró Maillot Nándorhoz intézett. A Hegyaljai inségkölcsön ügyének kezdő fázisait a Zemplén szeptember 5-iki számában ismertettük, mikor a legközelebbi forrásból nyert azt az értesülésünket közöltük, hogy az illetékes minisztériumok szakszerű tárgyalás alá vették a Tokajhegyalja megmentésére irányuló tervezetet s külön a pénzügyminisztériumban tartott szaktanácskozáson részt vett báró Maillot Nándor is, aki igen kedvező benyomásokat szerzett a várható kilátások tekintetében. Báró Maillot Nándornak optimizmusát joggal igazolja az az értesítés,' melyet ő ez ügyben a napokban közvetlenül a pénzügy- minisztertől nyert. E levél szerint a Tokajhegyalja az inségkölcsönt a tavaszi munkálatok megkezdése előtt föltétlenül megkapja, az addig eltelő időben csak a részlet kezdések megállapításáról lesz szó. Arról különösebben, hogy milyen lejáratú lesz a kölcsön: — rövi- debb — 5—10 évre terjedő, vagy egész hosszú lejáratú amortizációs kölcsön. A kormány a Hegyalja kölcsöne ügyében egy amerikai pénzcsoporttal is folytat tárgyalásokat, melyeknek minden valószínűség szerinti sikere a meg nem erőltető, legkényelmesebb törlesztését teheti lehetővé a kölcsönnek. Ne üljön föl tehát a Hegyalja — a tokaji kerület közönsége Lázár Miklós tendenciózus ugratásának, hanem vegye észre azt az alattomos kortesfogást, amely- lyel ő e kérdésben is a saját malmára akarja hajtani a vizet, mert ugyebár kétségtelen, hogy ő ma j minden fehéret feketének mutat — a választók előtt — önző kortescéljai érdekében. Minden oka meg van rá a Tokajhegyalja közönségének, hogy továbbra is a legnagyobb önfegyelmet és türelmet tanúsítsa, mert érdekei állandóan szem előtt vannak s nagyon belátható az az idő, melyben megérkezik számára az a segítség, mely leromlott gazdasági erejét ismét produktívvá és kitartóvá teheti. Ezután sem fog Báró Maillot Nándor semmit sem elmulasztani, hogy szükebb hazájának — a Tokajhegyaljának ezt is biztosítsa. Lázár Miklós!" Lázár miklós néhány kortesverset is megeresztett a dicsőségét zengő * Reggel“ 49-ik számában. Tekintettel arra, hogy a verseze- tek meglehetősen gyengécskék (épen úgy, mint a jelöltnek a kilátásai) ezennel segítségére sietünk és választói számára formásabb és tartalomdusabb ver- secskékkel szolgálunk. Használják egészséggel. Lázár Miklós reggele. (Toldi Miklós estéje nyomán) — Nosza, Béla szógám, készüljünk csatára, Tokai városában öldöklő tusára. Pucold, Fábiánkám, rozsdamart fegyverem, Gálád ellenfelem bizony tönkreverem. Én magyar vagyok, de őt idegen [szülte, Bosszantásunkra őt idegen nép küldte 1 De most leverem: Peyer, Drózdy, Búza: Tanuk legyetek: a rövidet ki húzza?! (Állj mellém Sándor Pál, És Te is Nagy Vince Győzelmem sugarát, Hogy előre hintse I) Megindult a harc, de vége is lett gyorsan „Magyar“ vitéz Lázár — tudjátok-e hol [van ? Elvesztette szegény jó magyar álarcát, Igaz magyar nyerte érdemelt csatáját. Mert nem az a magyar, aki szóval [mondja,! Hanem, kinek mindig csak magyar a [gondja Idegen a neve, de magyar a szive, Azért minden magyar Maillottnak a hive: „Éljen Lázár Mikló el* Lázár Miklós ajánlói Nem, nem arról a nemzet érdekeiről megfeledkezett, nem arról az 1579 megtévesztett választó- polgárról van szó, akik aláírásukkal lehetővé tették, hogy Lázár Miklós jelöltjévé lehetett a tokaji kerületnek, hanem azokról az ajánlókról, akik „A Reggelinek a kerület leginkább obskúrus helyein özönével szétszórt kortesszámaiban ajánlják, de csak „A Reggel“ szerint, Lázár Miklóst a tokaji kerület választóinak bizalmába. Szomorú névsor! Kiragadjuk belőle Nagy Vincét, a Károlyikormány belügyminiszterét, Búza Barnát, ugyanezen kormány föld- mivelésügyi miniszterét, Peyer Károlyt, a szociáldemokrata párt vezérét, Drózdy Győzőt, a szocialista főldmivesek „elnökét.“ Nézzük csak meg őket közelebbről és akkor hamarosan rájövünk, hogy miért olyan fontos nekik Lázár „Reggelei támogatása. Általános és mindnyájukra jellemző vonásuk: a legszélsőségesebb irányzatoknak uralomra juttatni akarása és az a törekvésük, hogy a megfontolatlan és amúgy is szélsőségekre hajló, tehát értéktelen elemeket az ő irányukba — igen erősen balfelé — tereljék. Hiszen talán elég volna annyit Írni róluk, hogy mindany- nyian a Károlyi Mihály emberei voltak, hogy minden jóérzésü magyar ember tiszta képet alkothasson róluk és arról a Lázárról, aki az ő emberük, bizalmukat bírja és akiben terveiknek és céljaiknak elszánt harcosát látják. Tudjuk már — sajnos -- hogy mik voltak a terveik, céljaik és hogy milyen eszközöket használtak ezeknek elérésére és hogy mi lett mindezeknek a gyászos következménye. Nagy Vince, aki Szurmay tábornokot és kiváló társait fogatta le, Búza Barna, aki egyik leghübb csatlósa volt az átkos emlékű Károlyi Mihálynak, Peyer Károly, akitől még az erősen szervezett salgótarjáni bányamunkások is elfordultak, mert be kellett látniok, hogy az ő vezetése mellett az anyagi romlásba, az erkölcsi pusztulásba jutottak volna és Drózdy Győző, aki a földmunkások ezreit „vezéreli“ az álde- demokrácia szakadékaiba. Díszes társaság! És ezeknek kell Lázár! Benne látják további sötét terveiknek buzgó támogatóját. Az ő harcos egyéniségére is szükségük van ahhoz, hogy tovább folytassák küzdelmüket talán egy újabb 1918 oktőberének kivívásához! De a józan magyar népet nem fogják tudni mégegy- szer bolonddá tenni, Nem fognak tudni mégegyszer hatalomra jutni, nem fognak tudni mégegyszer Károlyi Mihály vagy hozzá hasonló „vezér“ alatt olyan rettenetes és még sokáig ki nem heverhető bajokat zúdítani a nyakunkba, mint 1918-ban tették. Ha kell nekik Lázár Miklós, vegyék magukhoz, ajánljanak fel neki reménybeli minisztériumukban valami jő tárcát — de nem | Magyarországon, hanem abban az | ő reménybeli országukban, ahol ! majd — hogy szavaikkal éljünk | — „Lázár Miklós megválasztása ! nem pártérdek, hanem az egész
