Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-11-06 / 84. szám
Ötvenhetedik évfolyam. 84. szám. Sátoraljaújhely, 1926. november 6. Megjelenik hetenként kétsser nserdán ée sxombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármag-yehás udvar) Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyüttér soronként 2000 K. Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. £2am. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : ML T. I. Kirendeltség é* szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ai&m. mi Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Szobád létet felt A legelőkelőbb és legnagyobb francia lapok egyikének, a Le Tempsnak a budapesti tudósitója előtt érdekes nyilatkozatban vázolta Valko Lajos külügyminiszterünk azo kát az eredményeket, amelyeket a magyar külpolitika az utóbbi évek során elért. Első és természetes törekvésünk arra irányult, hogy lehetőleg mindazokkal az államokkal rendezzük kereskedelmi viszonyainkat, amelyek ebben a tekintetben Magyar- ország szempontjából a legfontosabbak. Nem kevesebb, mint tizenkét állammal kötöttünk végleges kereskedelmi szerződést, mig öttel a legtöbb kedvezmény biztosítása alapján ideiglenesen rendeztük kereskedelmi viszonyainkat. A gazdasági kérdéseken kivül élénk diskusszió tárgyát képezték ama pénzügyi és jogi kérdések, amelyek a békeszerződés alapján megoldást kívánnak. E téren is túl vagyunk az első kezdeményezések nehézségein s remélhetjük, hogy rövidesen belekapcsolódunk az európai államok között uralkodó jogszabályokba. A közeljövő terveit illetőleg Valkó Lajos kijelentette, hogy az érdeklődés előterében a Jugoszláviával megkezdendő tárgyalások állanak. Emlékezhetünk még a Kormányzónak a mohácsi gyászünnepen mondott beszédére, amikor a leg magasabb helyről elhangzó felszólításban ajánlotta fel Jugoszláviának a baráti jobbot. Ez a megnyilvánulás úgy a magyar, mint a jugoszláv közvélemény részéről a legnagyobb rokonszenvvel talál kozott s éppen a nemzeti közvélemények eme eleven ereje által támogatva és buzdítva tanácskoznak a delegátusok egy olyan szerződés megkötéséről, amely minden tekintetben barátságosan rendezi a két állam egymáshoz való viszonyát. Külügyminiszterünk még Géniben megállapodást kötött a jugoszláv külügyminiszterrel, hogy döntőbirósági szerződést köt a két állam, amelynek egymáshoz való viszonya egyébként is oly barátságosan fejlődik, hogy a jugoszláv politik i körök hajlandók Magyarország tengeri kijárójának kérdését Jugoszláv területen keresztül rendezni. Belgrádi jelentések szerint ezek a barátsági aktusok egész Jugoszláviában igen élénk örömet keltenek, amelyet legfeljebb egyes intrikusok hangja zavar meg, akik a maguk céljai elérésére akarnak ezekből a tárgyalásokból előnyt menteni. Azonban hiú kísérleteik rehozott különleges helyzete természetesen megköveteli a külpolitikai purparlék terén a legnagyobb óvatosságot, amennyiben csak olyan szerződéseket köthetünk, amelyek érvényben hagyják mindazokat az ősi jogokai és igényeket, amiknek végső célja az integer Nagymagyarország. í Azonban ez a nagy cél, illetőleg az erre való törekvés nem zárja ki azt, hogy a pillanat szükségleteinek megfelelőleg ne fogadjuk el a felénk nyújtott baráti kezeket, ha e barátsági aktus mögött az igazi őszinteség s a kölcsönös megértés és kibékülés komoly vágya áll. Mi szerencsét kívánunk a magyar külpolitika ez uj korszakához, amely Valko Lajos külügyminiszterünk vezetése alatt indul meg s kívánjuk azt is, hogy bár minél előbb látnánk ezeknek a szerződéseknek a pozitiv hasznát. 12 milliárd Speyer kölcsön {elvételét határozta el a város rendkívüli közgyűlése elvesznek abban a nagy összhangban, amely mindkét részről örömmel fogadja a két állam barátkozását. Magyarország tehát az előjelek szerint külpolitikájának olyan korszakához ért, amelyben már levetheti az eddig magára öltött passzivitást, s az aktivitás terére lép. Pár esztendővel ezelőtt még a teljes elszigeteltség fojtogató levegője vett körül s a magyar külpolitika horizontja oly reménytelennek látszott, hogy még ennyi eredményt sem mertünk remélni ily rövid idő alatt, mint amennyi most kilátásban van. Magyarországnak a trianoni béke által lét- í Sátoraljaújhely, nov. 5. A november 3-iki törvényhatósági közgyűlés azzal a feltétellel hagyta jóvá Sátoraljaújhely város képviselőtestületének a Vörös Ökör telkén tervbevett építkezés fedezetére szolgáló függő kölcsön fel vételére vonatkozó határozatát, ha a városnak az előnyösebb feltételű Speyer kölcsön felvételére irányuló kísérlete eredményre nem vezetne. A törvényhatósági bizottság ezen határozata tette szükségessé a polgármester azon intézkedését, mellyel a képviselőtestületet ma délelőtt 11 órára rendkívüli közgyűlésre hivta össze. A rendkívüli közgyűlés névszerinti szavazás utján egyhangúlag elfogadta a pénzügyi bizottságnak 12 milliárd Speyer kölcsön felvételére vonatkozó határozatát, nyomban hitelesítette a határozatot s annak egy példányát soronkivül, j a jóváhagyás bevárása nélkül, fel- í terjeszti a pénzügyminisztériumhoz. Az azonban problematikus kérdés marad, hozzájuthat-e a város a most már igényelt Speyer kölcsönhöz. — A pénzügyminiszter ugyanis 6 millió dollárt igényelt a második Speyer kölcsönből s már megállapította a kölcsönre igényüket bejelentett városok részesedését, ami a 6 millió dollárt kimenti. Ujhely tehát csak az esetben remélheti az elkésetten bejelentett igénye honorálását, ha valamelyik város nem veszi igénybe a kölcsönt, vagy nem abban az arányban, amint részére azt a pénzügy- miniszter megállapította. E tekintetben a döntés rövid határidő alatt várható, hogy december 1-éig még elég idő álljon rendelkezésre a második eshetőségre, a függő kölcsön felvételére. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (199) VI. Befejezés — visszapillantás. Reményvesztettekké válnunk nem szabad 1 Szinte elementáris erővel követelik jussukat a józan érzés, az emberi igazságérzet. A francia is kénytelen lészen belátni, hogy a rogyásig tultömött cseh szövetségese agyon zabálta magát s ha arra kerülne a sor, ronggyá válna az egész tákolmány. A nagyhatalmak ama művelete, amellyel sikerült a Balkánt Európa kellős közepébe plántálni be, a tűzfészek veszedelmét hozta a nyakukra. A nemzeti eszme jelszavaival t-tték pocsékká épen azt, amit korrigálni akartak. A történelem szeszélye képtelen volt akkora zűrzavart teremteni, aminő sikerült néhány zavarosban halászónak. A revízióra gondolva azonban ! senki se feledje, hogy a nemzet í fajsulyának szünetlen való növelése I nélkül el nem érhetjük. A rendki- j vüli idők rendkívüli próbákra tet- I tek. A múltak szörnyű bűneit és ' hibáit nyegle szólamokkal és szen- | timenlális sirámokkal jóvátenni i nem lehet, hanem csak a szünetlen tartó s a felösmert hibák gondos kerülésével végzett munkával * * * v Többet termelés! Az utóbbi évek alatt unos-untalan halljuk e varázsigét, de észrevehetjük, hogy valódi értelmével sokan nincsenek tisztában. Igénytelen nézetünk szerint talán helyesebb lett volna a „többet dolgozás“ kifejezésével rögzíteni meg e fogalmat. Mert gazdasági hátramaradottságunk legfőbb oka abban keresendő, hogy a termelő energia Magyar- országon ősidők óta — jóformán egész ösmert történelmének folya- ; mán — fogyatékos, rapszodikuss igy az igazi fejlődést biztositó hatályú nem volt. Szűk terünk nem engedi már, hogy a sajnos jelenség politikai okaival is foglalkozhassunk, csak utalunk fejtege- getéseink azon részére, amelyben vázolni iparkodtunk súlyos hibákat, amelyek kártékonyán hatottak a magyar nép lelkére, sőt kóros hajlamait szolgálták. A központi hatalom megerősödésének a Iehe- letlensége, amely kizárta a jó köz- igazgatást, tehát a rend és közigazság megszilárdulását, amelyek nélkül a nép kapcsolata hazája földjével nyugalmas nem lehetett, az egymást követeti zűrzavarok, amelyek folyton feldúlták a han- gyabolyt s mindezek velejárója — a gazdasági erőtlenség, amely végeredményében megkönnyítette az ellenséges betöréseket, amelyek aztán a kínosan elért eredményeket illurozusokká tették, mindezek eredménye pedig az a rengeteg nyomorúság, amelyet végig szenvedtünk. (Folyt, köv.)
