Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-09-27 / 77. szám

Ölvenöíödik évfolyam. 77. szám Sátoraljaújhely, 1924. szeptember 27. megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : (szerkesztőség) es. Kzám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. szám. (kiadóhivatal) Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Vagyonrombolók bünhődése A magyar közgazdasági élet testén körülbelül egy télhónapja , egy uj, csúnya kelevény fakadt : ki: a szalámi-ügy, amely végre I a büntető törvény műtőasztalára ; juttatta a vagyonromboló kontre- ' mint. Riasztó erkölcsrajz volna fel- \ tárni e botrányos visszaélésnek min- j den körülményét, elég csupán szó- j vá tennünk annak a tisztességtelen j tőzsdegyakorlatnak machinációit, j amelynek kezén semmivé olvad a j jóhiszemű középosztálynak részvé­nyekbe fektetett utolsó vagyon- roncsa. A szalámi részvények meg- kontreminálásával betetőzték a bűnös spekulációnak azt a műfa­ját, amely a zálogba adó kárára eladta a rábízott értékeket, meg­hamisította a kínálat és kereslet egymáshoz való helyes arányának kialakulását és közönséges kalóz­kodássá sülyesztette a gazdasági életre feltétlen kialakító hatással biró tőzsdét. Régóta izgatja a köz­véleményt s a társadalomnak azt a bizonyos rétegét, amely az el­múlt évek gazdasági összeomlásá­ból kimenteni próbált utolsó fillé­reit részvényekbe fektette, hogy vájjon szabad-e valamely bankár­nak, vagy tőzsdebizományosnak a kosztpénzkölcsönök biztosítására átvett papírokat sajátjaként fel­használni és odakölcsönözni a kontreminnek, elősegítvén ezzel a kontremin érdekjátékát egy olyan kitörő bessznek és hossznak elő­idézésére, amely a részvénypiacon pánikot idéz elő. A tőzsdebizo­mányosok ügyfeleik letétjének ilyen felhasználásával a tőzsdegyakorlat értelmezése szerint csupán speku­lációt űztek, a büntetőjog parag­rafusai szerint azonban sikkasztást követtek el abban a pillanatban, amint a zálogba vett papírokat nem tudják eredeti számaik szerint tulajdonosaiknak visszaszolgál­tatni. Ezek a tőzsdespekulánsok a kontremin bűnös és vagyonrom­boló játéka után mennyiségileg visszavásárolták a papírokat, köz­ben természetesen a kontremin s ők maguk, mint annak bűntársai sok százmilliós hasznokat vágtak zsebre. E haszonból nem részel­tetik a részvények valódi tulajdo­nosait. Most végre egy konkrét bűnügyi feljelentés kapcsán rend­őrhatósági és ügyészi döntés alá kerül az a kérdés, hogy az illető bankárok és bizományosok tény­kedése kimeriti-e a sikkasztás tény- áliadékát. Nem akarunk elébevágni a büntetőjogi perdöntésnek, de meg kell állapítanunk, hogy az a hihetetlen mérvű és lelkiismeretlen nemzeti vagyonrombolás, amely í az utóbbi hónapokban a buda- ! pesti tőzsdén köztudomásszerüen i szélsőséges kontreminspekuláció ; eredményeként előállott, olyan in­korrekt tőzsdejáték, hogy ne mondjuk éppen: rablóhadjárat a közönség megkárosítására, hogy mint közérdekű ügy tökéletesen megérett a büntetőjogi megtorlásra Tiltakozunk az ellen, hogy a tőzsdeérdekeltségek szokásjogra és Az az izgalom, amely az Orosz­országgal kötött gazdasági szerző­dés körül hullámzik, még ma sem ült el s igen élénk vitákra ad al­kalmat. Egyik előkelő fővárosi napilap számos közéleti kiválósá got szólaltat meg s meg kell álla­pítanunk, hogy éppen azok, akik helyzetüknél fogva leginkább is­merik a viszonyokat, mind a ma­gyar-orosz érintkezés ujrafelvétete mellett emelnek szót. Az egyik nyilatkozó, aki megnevezni nem akarja magát, élesen kiemeli, hogy politikai szentimentálismusnak ne­vezhető az, mikor egy nemzet a belpolitikai szempontok és felfo­gások érvényesítését külpolitikai téren kísérli meg. Illetékes helyen a következő in­formációt szereztük az Oroszor­szággal kötött gazdasági szerző­désre vonatkozólag: — Az Oroszországhoz való kö­zeledést oly parancsoló szükség írja elő, hogy Magyarország ez elől annál kevésbé zárkózhatott tőzsdegyakorlatra hivatkozva, men- tegetésükkel legalizálni próbálják az olyan bűnös kontremint, amely nem a saját papírjaival, hanem letétrészvények sikkasztásával űzi a vagyonszerzést. Itt kevésnek bi­zonyulna a fenyítés, itt sürgős és radikális operációra van szükég, hogy ez a vérmérgező fekély gyó- gyithatatlanul meg ne fertőzze egész gazdasági életünket. el, mert a vezető, nagy európai államok jórésze már régen küldött diplomáciai képviselőt Oroszor­szágba. Hasonló véleményen van Piaznovszky Iván követünk, aki egyike a magyar diplomáciai kar legértékesebbjeinek. Miután hang­súlyozza, hogy külpolitikai téren az abszolút józan számítás az egyedül helyes eljárás, elismeri a szerződés óriási jelentőségét. Két­ségtelennek mondja, hogy Kelet- Európa jövendő sorsa Oroszor szágtól függ. — A bolsevizmus végső princí­piumai még nem láthatók s ki­fejlete, további irányváltozásai ki­számíthatatlanok. Megtörténhetik az, hogy a bolsevisták ismét fel­kapják a múltban oly jól bevált pánszlávizmus jelszavát s ebben az esetben a magyar kormányt sú­lyos mulasztás terhelné, ha nem lenne Moszkvában követe, aki az orosz külpotitika megmozdulásairól értesítené A külpolitikai szempont­nál nem kevésbé fontos a gazda­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (81) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Báró Waldbott Frigyes tolcsvai kastélyából akkor menekült az ablakon keresztül, amikor már az elfogatására küldött vörös ka­tonák a kastéty udvarán az auto­mobilról szálltak le. Fáradságos erdei csatangolás után tudott meg­szabadulni üldözőitől s napokig tartott, amig veszélyen kívül érez­hette magát. A vörös katonák kárpótlásul rabláshoz láttak s hir szerint a kastély ezüst készletét sok más értékes holmival együtt vitték magukkal. Báró Sennyey Miklóst betegen fekve lepték meg az elfogatása végett kiküldött vörös katonák pácini kastélyában s minden áron magokkal akarták hurcolni. A fa­lusi nép összefutva az automobil zajra, amikor megtudta hogy mi­ről van szó, erélyesen lépett közbe, kijelentette, hogy jótállnak a kas­tély uráért, egyben azt is, hogy elhurcolni nem engedi. A túszok összefogdosása által a városban s a közeli vidéken keltett rémületet a szállongó hírek hol enyhítették, hol fokozták. A _ cseh inváziót a Bettelheim-tábor ! tagjai s a csőcseléken kívül min- I denki várta s máról-holnapra menő j gyorsasággal óhajtotta. A direktórium — noha megki- sérlette a brutalizálást, majd lap­jait hazug hírekkel tömve meg az oroszok közeledéséről, amivel lel­ket önteni vélt a csüggedőkbe — maga is tisztában volt a közeli futás elmaradhatlansága felől. A rémület fokozásában látva bizton­ságát, az összefogdosottak előtt hangos szóval hirdettette ki, hogy „akár ellenforradalmi támadás, akár az oláh vagy cseh megszál­lás fenyegesse a diktatúrát, a túszok lefognak mészároltaim.“ A proklamációnál még elrémitőbb volt az — állítólag a benfentesektől eredeti suttogás, amely szerint küszöbön van a rablással párosuló burzsuj mészárlás. Mások eny­hébb formában adták elő a rém­híreket. Csak az élelmi szerek s a fehérnemüek vettetnek közprédára. A túszok és letartóztatottak hoz­zátartozói megkisérlették a direk­tórium egyes tagjainak a megkö­zelítését vagy övéik kiszabadítása, Az orosz szerződés jelentősége sági szempont. Az Oroszországgal felveendő összeköttetés minden valószínűség szerint nagyon meg­könnyíti a kereskedelem és ipar helyzetét. Ami a szerződés ellen szólók félelmét illeti, hogy az ide­költöző követ egyben központja lehet egy bolsevista agitációnak, erre csak az válaszolható, hogy a kormány kellő elővigyázattal és anélkül, hogy bármiben is meg­sértené a nemzetközi érintkezés szabályait, minden ilyen kísérlet nek elejét veheti. — A vélemények szerint kiala­kul az a kép, hogy egyik állam sem nélkülözheti Oroszországot, ha szerepet akar vinni gazdasági téren. Minket már amugyis bizo­nyos háboruelőtti tradíciók köte­leznek, hiszen Déloroszország me­zőgazdasági gépszükségletét éppen Magyaroszág elégítette ki. A szer­ződés érvénybelépése után szállí­tott gépeinkért petróleumot, olaj­magvakat, lent és kendert kapunk cserébe s ez \a tény elsősorban a magyar dolgozó osztályok életét fogja könnyebbé tenni. Meg kell gondolnunk azt is, hogy a szaná­lás mai elgondolásában csak az államháztartás egyensúlyát bizto­sítja, mig a magánháztartások bi­zonyos mértékben még mindig a véletlen esélyek kellemetlenségei­nek vannak kitéve. Munkanélkü­liség és gazdasági pangás nehe­zednek az országra, természetes tehát, hogy a kormány kötelessé­gének érzi ezen m nden uton- módon segíteni. vagy elviselhetetlen sorsuk enyhí­tése érdekében. Az emberi bőrbe bujt fenevadak otromba módon utasították el azokat is, akik a fogház orvosa által megállapítottan beteg s gondosabb ápolásra szo­rult hozzátartozóik érdekében kö­nyörögtek. Knall egy úri nőt, aki politikai fogolyként letartóztatva lévő férje érdekében járt nála s csak azt kérte tőle, hogy férje ügye vétes­sék elő, nehogy torokbaja elhatal­masodjon, durván utasított vissza, majd kiegészítette mondókáját emigyen: „én is voltam börtön­ben, lehet a maga ura is, az én feleségem is szenvedett miattam, szenvedhet maga is.“ Egyébiránt az újhelyi szovjet potentátjai hamar megelégelték a közbenjárók alkalmatlankodását, kibocsájtva a következő, falraga­szokon és a lapjaikban megjelent „Rendeletet“. „Aki a letartóztajott foglyok vagy túszok szabadon bocsájtása érdekében bármely hatóságnál vagy hivatalnál eljár, azonnal letartóz­tatandó. Ép úgy letartóztatandó az is, aki a fentemlitett célból ma­gánszemélyek protekcióját keresi.“ (Folyt, köv.) rés szára áréi ÍOOO KI

Next

/
Oldalképek
Tartalom