Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-09-17 / 74. szám
2. oldal Z E M P L E N 1924 szeptember 17. rás gondnok üdvözlő szavai után dr. Révész Kálmán püspök átvette a templom kulcsát s rövid áldás után megnyitotta annak főajtaját. Percek alatt zsúfolásig telt meg a templom s roskadásig megtöltötték a hívek a körbefutó karzatokat is. A templom belseje is remek képet nyújtott puritán egyszerűségével, tiszta ünnepélyességével, méltóan ahhoz az áldozatkészséghez, amelyet a község derék lakossága tanúsított az igen jelentős áldozatok meghozatalával. A ragyogó újszerűség mély meghatottságot keltett nemcsak az egyház elöljáróinak, hanem a gyülekezet minden tagjának lelkében. Büszke, öntelt. ragyogó volt minden tekintet, amelyik végigfutott a templom tiszta áhítatot lehellő falain és szinte hallani lehetett a lelkek felujongását: „a miénk ez, a mi templomunk.“ Fölzug az orgona, csodás tiszta hangokkal s mély bongással a zsolfár áhitatos zsolozsmája. Az ősz püspök fölhalad a virágfüzé- res szószék lépcsőin. Mély buz- gósággal, szárnyaló zenéjü szókkal imádkozik, elmentve a lelkeket az isteni gondviselés hálatelt mélységeibe. Rövid tömörségével megfogja a sziveket, ahogyan áldást mond s a legtisztább harmat csillag a szemekben. Az áldás után gyönyörű ének zeng föl a kórussal szemben lévő karzaton. Vegyeskar énekli Erkel Imáját. Nyári naptól leégett, izmos, kemény magyar legények, fehérruhás viruló leánysereg vegyeskara zengi a klasszikus szépségű imát tiszta harmóniával és meglepő precizitással. Majd Kiss Ernő esperes érces hangján merül el a hivek ájtatos serege. Megrázó igazsággal, kinyilatkoztatásszerűen hirdeti a múltak hitbuzgóságát s az ezt megértő mai nemzedék áldozatkészségét. Olyan eszméltető, szellemi tápiá lékot nyújtó volt tanítása, hogy utat talált az a legegyszerűbb szivekhez is. Urvacsoraosztás fejezte be végül az istentisztelet, melyet Janka Péter és Tóih Kálmán lelkészek osztottak ki és erősítették meg vele a híveket lelki tisztaságra és a további küzdelmek elbírására. Közebéd Délután Vä2 órakor 120 terítékes ebéd volt a központi iskoláA gyilkosok bosszúja áldozatuk halálával sem szűnt meg, nem volt szabad őket a temetés szokásos végtisztességében részesíteni. Mikor a meggyilkolt Hriskó József hozzátartozói a szertartásos temetés engedélyezése végett Knallhoz fordultak, ez durván válaszolt : „leönthetik miattam a hullát akár egy kupa szenteltvízzel, de azt a papot, aki egyházi szertartás mellett vállalkozik a temetésre, felakasztatom.“ A Pap József és Jónás Aladár holttestei a hullaházba szállíttatva koporsó nélkül ásattak volna el, ha a túsz-fogságba került dr. Nyomárkay Ödön által figyelmessé tett Keleti Jenő temetési vállalkozónak — aki szintén mint túsz fogva volt — nem sikerül egy kicsempészett levélben rendelkezni a temetés felől. (Amint értesültünk, a Jónás Aladár holttestét testvéröccse ezidőszerint ekszhu- máltatja, hogy övéi közé helyeztetve megadhassa neki a végső tisztességet.) * A terror fokozása még ezekkel sem ért véget. Április hó 24-én kevéssel délelőtt érkeztek meg a ban. Az első felköszöntőt Janka Károly nemzetgyűlési képviselő mondotta a kormányzóra. Lelkes köszöntőjét állva hallgatták meg s zugó éljenzés fejezte ki az együttérzést. Felköszöntőket mondottak még Révész Kálmán püspök, Tóth Kálmán karádi lelkész, dr. Szirmay István t. főügyész, akinek rapszo- dikus hévvel elmondott, remek felépítésű, a hősök emlékezetét aposztrofáló beszéde meleg óvá- ciót váltott ki s könnyessé tette a szemeket. Hatalmas szónoki erejű beszéd köszöntötte a nemzeti hadsereget s a vitézi széket. A sárospataki főiskola kiküldötteit Janka Károly nemzetgyűlési képviselő köszöntötte s ugyancsak ő emel poharat Oláh András és ifj. Oláh János egyházi gondnokokra, akiknek megértése, fáradhatatlansága s minden akadályt leküzdő akarása öltöztette uj köntösbe a templomot. Megemlékezett beszédében a templomi épitkezést, helyreállítást és kibővítést végző iparosokról is, mint Kun testvérek pápai építési vállalkozókról, Baumann Zoltán, Rozgonyi István sátoraljaújhelyi bádogos-, illetve asztalosmesterekről és Üveges András ricsei festőmeslerről mint akiknek munkája és Ízlése dicséri a templom szépségeit. Oláh András gondnok egyszerű, meghatott szavakkal köszönte meg gondnoktársa nevében is Janka Károly lelkész elismerő szavait s dr. Rácz Lajos és Kántor Mihály felköszöntőivel nyert befejezést az ebéd, melynek lelkes hangulatát erősen fokozták a vegyeskar által előadott énekszámok. Itt kell elismeréssel megemlékeznünk Nagy Dezső tanítóról, akinek művészi egyéniségét, hozzáértését, lelkes akarását dicséri a cigándi vegyeskar kitűnő szereplése, meglepő énekkészsége, stílusos illeszkedése. A gazdag és kitűnő ebéd a cigándi hölgyek magyaros szives- ségü vendéglátását s szinte versenyen kívül álló konyhaművészetét dicséri. Janka Béláné a cigándi hölgyekkel együtt mintáját mutatta meg a háziasszonynak s az az előzékenység, figyelmesség, mely- lyel a vendégek az egész nap folyamán találkoztak, nem találhat e kurta szavakban eléggé méltó kifejezést. Ebéd után ismét a templom elé vonultak a résztvevők, ahol hatalberegszászi túszok, névszeri nt: Bánffy Miklós, Balogh Gyula, Be- lényessy András, Berzsenyi Dániel, dr. Erdőhegyi Ferenc, Fábry Tivadar, Gáthy Zsigmond, dr. Kabáczy Ernő, Klein Jenő, Kaufman Áron, Kont Gyula, Kuzmai József, Linner Jenő, Leiber Béla, Mandel Emil, Matavovszky Béla, Neuwelt Sándor, Paksy Gyula, dr.'Polchy István, Steinpf Gyula, dr. Seeberg Béla, Steinberger Bertalan, Szirányi Jenő, Weisz Vilmos, Wochenheim József. Mikor az állomáson kiszállították őket a marhaszállitó kocsiból, a vörös pribékek röhögve taszigálták meg s a fülükbe ordítozták, hogy várja őket a 25 akasztófa. A meggyötört emberekre még több gyötrelem várt. Bekísérték őket a vármegye- háza elé s a Kossuth-szobor előtt felállított akasztófa körül sorakoztatott szerencsétleneket Bettelheim és Knall mutatta be a csőcseléknek ilyen szavakkal: „itt vannak a beregszászi ellenforradalmárok, akik az oláhokat hívták be, mit érdemelnek ezek a gazemberek ?“ mire a mob „kötelet, kötelet“ ordított. (Folyt, köv.) más tömegben összegyülekezve várt az ünnepi aktusra a község lakossága. A község üresen maradt, mert mindenki a templom előtt volt. A hadviseltek, a hadiözvegyek és árvák hosszú sora között vonult föl a menet a zászlószentelésre és az emléktábla le leplezésre. A Hymnusz eléneklése vezette be a programot, mely után Révész Kálmán áldotta meg a két hatalmas nemzetszinü zászlót s az emlékművet. A község nevében Kertész János községi birő mondott talpraesett üdvözlő beszédet és kérte az emléktábla leleplezését. A leleplezés dr. Osváih Dezső főszolgabíró beszéde alatt ment végbe. Cigánd község örök kegyeletének helyéül jelölte ki azt a helyet, mely köré a leleplezés aktusára összegyülekeztek. Lendületes beszédében a hazaszeretet s az önfeláldozás tündöklő példájaként állította élőnkbe az elesett hősöket, akiknek messze elszórt sírjai nem jeltelenek tovább, mert most már nemcsak a szivekbe zártan, hanem márványba vésett nevükkel is hirdetik a magyar vitézséget, a minden áldozatra kész köteiességteljesitést. Több helyről zokogás tör fel a tömegből, az özvegyen és árván maradtak soraiból, mikor a beszéd alatt előtűnt a templom főajtaja fölött az örökzöld koszorúval körbefont hatalmas szürke márványtábla két oszlopban aranybetiikkel hirdetve 82 cigándi hős halott emlékezetét. Nagyhatású beszéde végén átadta a főszolgabíró az emléktáblát a cigándi ref. egyház őrizetébe. Zemplén vármegye közönsége képviseletében dr. Mizsák József vm. főjegyző lépett most az emelvényre s miután kifejezte a vármegye főispánjának és alispánjának mély sajnálatát, hogy a leleplezésen a nyíregyházai ünnepségek miatt nem vehettek részt s miután megbízásukhoz képest a meghívásért köszönetüket s egyben üdvözletüket tolmácsolta, az elismerés legmelegebb hangján emlékezett meg Cigánd község képviselőtestületének hazafias kötelességtelje- sitéséről, mellyel önmagát becsülte meg, mikor a világháborúban elesett hőseinek emlékét a templom falába illesztett emléktáblával megörökítette. Akik a világháborúban résztvettek, akik a háború pusztításait látták, azok érezhetik át legjobban, mit köszönhetünk a mi elesett hőseinknek. Azt, hogy mint áttörheletlen védgát állták útját a Kárpátokban az orosz hordáknak s megakadályozták, hogy elöntsék és felperzseljék a magyar síkság virágzó falvait. Nekik köszönhető, hogy a vesztett háború dacára is annyira fennen ragyog a magyar katona becsülete, jó hírneve. Kell, hogy az emléktábla a hálán k.vü! a jövőt is hirdesse s a reménység szikiavára legyen Cigánd község népének, mert örök az olyan nemzet élete, melynek fiai patakokban képesek vérüket a hazáért ontani. Kell — fejezi be beszédét — hogy a falu népe az emléktáblát nézve, büszkeséggel, önérzettel gondoljon hősi halált halt hozzátartozóira, bizalommal és dacos reménységgel tekintsen a jövőbe, kérve a magyarok Istenét, hogy a magyar hősiesség, a hősi magyar vitéz virtus hozza meg mielőbb gyümölcsét s legyen e hon ismét mint volt nagy, hatalmas s erős és a Kárpátoktól az Adriáig ismét a magyar dal, a magyar szó zengjen s a magyar legyen az ur. Adja a Sors, hogy ez mielőbb igy legyen! A nagy lendülettel és szónoki erővel előadott beszéd csak fokozta a lelkek remegő megillető- dését s általánossá tette a meghatottságot Kántor Mihály igazg.- tanitó nagyszerű előadói készséggel elmondott alkalmi költeménye, melyet mai számunk jtárcarovatában közlünk. A honvédség képviseletében Hor csín Arthur őrnagy, honvédzászlóal junk daliás parancsnoka mondott a lelkesedést kirobbanásig feszitő beszédet. Az élő bajtárs szólt a vitézi holtakhoz s telkükön keresztül azokhoz, akiknek érzés és gondolatvilága e pillanatokban csak náluk, a megdicsőülteknél időzött. Beszédének foglalata annak a nagy célnak, annak a szent kötelességnek megjelölése volt, | melyért ők életüket áldozták s | melyet örökül hagytak az itt ma- ! radottakra. Nem lehet addig — mondotta a szónok — nyugodt pihenésük a mi elesett hőseinknek mig vissza nem szerezzük elrabolt szent örökségünket. A mi hőseink halála nem volt céltalan áldozat, amint a mártírok halála sohasem céltalan. Az ö dicsőséges elmúlásukban termékeny gondolatok fogannak, mert az ő haláluk élet a nemzet számára, gyönyörű tanulság a jövőnek. Hősi önfeláldozásuk, tiszta életük kora kimúlása példát mulat, lelket ad, erőt és termékeny hitet a jövendőnek. Ezt szimbolizálja az emléktábla, ez a mindenkori figyelmeztető arra, hogy a kis szigetet, mely az áradásból megmaradt ne künk csak olyan földdarabnak tekintsük, melyről visszavívhassunk mindent, ami a miénk volt. A zugó tapssal fogadott beszéd után Janka Károly lelkész, nemzetgyűlési képviselő könnyes elfogódottsággal és megindultsággal küzdve tesz fogadalmat a cigándi ref. egyház nevében, hogy az emléktáblát minden elkövetkezhető viszontagságos időben meg fogják őrizni. Mint a tiszaoszlári lelkész, aki életét áldozta az egyháza anyakönyvének megmentéséért, úgy neki s az utána következőknek sem számit az élet akkor, ha a hősök mindennél drágább emlékének megóvásáról lesz szó. A Hiszekegy eléneklésével ért véget a cigándi gyönyörű megmozdulás, mely olyan volt, mint széles, érett búzatáblák vetésének győzelmes ringása. Bizonysága volt ez az ünnepség annak, hogy a csonkaországban a tömegek szive érzi jövőjének nagy feladatait s hogy elesett hőseink fájdalmas nimbuszának bus emlékét, az örök eszményért, az egy és oszthatatfan Magyarországért élő hit és akarat őrzi és ápolja legendás tisztaságukban. Ide iktatjuk végül azoknak nevét, kiknek törhetetlen magyar egyénisége ezt a szép ünnepélyt elrendezte s akiknek szive és érzése a magyar tömeg-leiket eny- nyire frappánsul megszólaltatta. A cigándi nép lelki és társadalmi vezérét. Janka Károly nemzetgyűlési képviselőt illeti az első hely, a járás népszerű föszolgabiráját dr. Osváth Dezsőt, Janka Béla főjegyzőt s az egyház elöljáróságát a továbbiak. Nem kisebb az öntudatosan munkáló, fáradhatat- nul dolgozó tanítói kar érdeme sem : Kántor Mihály, Nagy Dezső, Miskolczy Kálmán, Hadnagy János alapozzák Cigándon a ma-
