Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-09-13 / 73. szám
Ötvenötödik évfolyam. 73. szám Sátoraljaújhely, 1924. szeptember 13. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I ! Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : (szerkesztőség) Báró MAILLOT NÁNDOR g ó • B zam. Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. szám. (kiadóhivatal) ségétől s mely államokban követelik ugyan a kisebbségi jogokat a saját fajbelieik számára. de azok megtartásától elzárkóznak abban a pillanatban, amikor más, impériumuk alatt lévő népekről van szó. Ebben a kérdésben mi vetjük fel a reparáció szükségességét ! Ha világbékéről, lefegyverzésről s a béke biztositárói beszélnek a nagy nemzetek fiai, ne felejtsék el megalapozni dicséretreméltó terveiket az igazságtalanság re- vidiálásával, mert a béke temploma csak akkor képes dacolni az elközelgő viharokkal, ha abban az isteni és emberi igazságoknak áldoznak. flz egységespád üdvözlő távirata a miniszterelnöliliőz üpponyi a szószéken Négy esztendővel ezelőtt, amikor Apponyi Albert gróf Trianonban három világnyelven mondotta el védőbeszédét a magyar nemzet érdekében, a győzelmi mámorban lévő hatalmasok megkövesedett szívvel hallgatták az általuk elszakitásra Ítélt három millió magyar jajkiáltását. Nem is csoda, maga Lloyd George sem tudta, hol van Bánát. A trianoni kényszer-béke megszerkesztésekor a büntetésen, a jóvátételen és a legyőzőitek teljes lefegyverzésén járt az eszük. Meg is tették. Négy esztendő csak pillanat a népek életében s már is elég volt arra, hogy Genf ben ugyanazoknak a nemzeteknek a vezetői loyalisabb hangon beszéljenek a világbékéről, a minden nemzetre kötelező lefegyverzésről és a béke biztosításáról. Amikor Mac Donald és Herriot beszédét világgá vitte a rádió és a telegráf, négy esztendős hallgatás után ismét a nemzetek szószékére lépett a magyar igazság ősz pátriárkája, gróf Apponyi Albert. Ragyo gó ékesszólással s retorikai készséggel mondotta el, hogy a magyar nemzet hive a világbékének, a lefegyverzésnek és a béke biztosításának, de ezt a békét előbb meg kell teremteni. A trianoni béke- szerződés nem alkalmas arra, hogy azt örök időre megcson- tositsuk, mert azok a sebek, amelyeket ejtett, beheggedni nem tudnak. Ez a béke a jelen formájában nem alkalmas arra, hogy a világbéke egyik pillére legyen. Revidiálni kell! Az egységes magyar nemzet leikéből szakadt ki ez az óhajtás, amelyben egyek vagyunk három milliónyi, minden emberi jogtól, szabadságtól megfosztott magyarral. A trianoni kényszerbéke megkötése óta a kisebbségi kérdés miatt gyakran hangzottak el panaszok magyar részről, de olyan erőteljes formában, ahogyan most Genf- ben történt, még nem. A nép- szövetség genfi ülésszaka jó alkalom volt erre, mert az elmúlt négy esztendő úgy kül- mint belpolitikáiig nem volt alkalmas panaszaink kellő föltárására. Amig a győztes államokat át és átjárta a poin- careizmus szelleme s itthon kialakulatlan konglomerátum képét mutatta az ország, valóban csak borsót hajigáitunk volna Európa falára panaszaink hangoztatásával. A világ kereke azonban már fordult, ezt igazolja nemcsak Herriot és Mac Donald felfogása, hanem az a hatás is, amit gróf Apponyi Albert beszéde gyakorolt a zsúfolásig megtelt népszövetségi közgyűlési teremre. Egy óra hosszáig beszélt fődelegátusunk s szavai elhangzása után zugó taps dübörgőit fel a teremben. Pedig Apponyi Albert nem fukarkodott panaszaink feltárásában. Ugylátszik, hogy 3 milliónyi magyar könyörtelen leigázása és kilátástalan sorsa kezdi érdekelni a külföldet. Mi magyarok építő munkásai kívánunk lenni a világbékének, de ebben a béke- műben egyforma jogok és kötelességek domináljanak. — Ne legyenek államok, amelyekben a kisebbségben maradt népek el vannak zárva minden előrehaladás lehetőA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (77) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Az ítélet kihirdetése után Pap József magához kérette dr. Nyomár- kay Ödön kórházi főorvost, mint akit régebben ösmert s megkérte, hogy eltemettetésükről a lehetőség szerint gondoskodjon. Jónás Aladár ezüst cigarettatárcáját ajánlotta fel emlékül Nyomárksynak, aki azt, tekintettel a gyászos alkalomra, elfogadni vonakodott. Knall „elnök" egy darabig hallgatta a felajánlást és a vonakodást, mohón vágott közbe, „igaza van elvtárs, ön ilyen ajánlatokat el nem fogadhat' s ezen kijelentés után felkapva az ezüst tárcát egyszerűen zsebrevágta. Lepergett a siralomház egy órája. Lang kiadta a parancsot az indulásra. Indulás előtt a vörös pribékek lehúzták az áldozatokról felső kabátjaikat. Az akasztófa alatt Lang vádbiztos felolvasta az ítéletet s a következő kijelentéssel: „forradalmárok végezzetek velük“ Sipos Az egységespárt üdvözölni kívánván gróf Bethlen István miniszterelnököt Genfben Magyarország pénzügyi újjáépítéséről mondott beszéde alkalmával kivívott sikeréért s feljogosítva érezvén magát arra is, hogy az egész magyar közvélemény háláját tolmácsolja és további küzdelmeihez hazafias támogatását fölajánlja, az alábbi távirattal biztosította a miniszterelnököt a nemzet bizalmáról: — Genfben elmondott beszéded hü képét adja pártunk gondolkodásának. Azok a magasztos elvek, amelyek szerint Középeurópa békéjét a Nemzetek Szövetségétől, az igazság és méltányosság érvény- rejuttatásától várod, valóban a nemzetek és országunk érdekeit szolgálják. — A lelkűnkből beszéltél, ami„elvtárs“ és cinkosaira bízta az egzekuciót, autójába ült és elszáguldott. Amig a hóhérok Pap Józseffel végeztek, aki pár szóban adott kifejezést a proletárdiktatúra iránt érzett megvetésének, Jónás Aladárt a vármegyeház kapuja alá kisérte a pribékhad s néhány percnyi várakozás után a megyeház első udvarán a keleti oldalt határoló fal mellé állította. A bekötött szemű áldozatra négy vörös katona pár lépésnyi távolságból adott tüzet. Nyomban, kin nélkül szenvedett ki. Az akasztófa körül megismétlődött a Hriskó József kivégzését követett gyalázatos pózolása a vörös bitangoknak a Bettelheim és cinkosai szemük láttára, akik vidám nevetgélés közben nézték végig mindkét, egymást gyorsan követett gyilkosságot. A Pap József hulláját a halál beálltának megállapítása után levették a bitóról s a megyeház udvarára s vérében fekvő Jónás Aladáré mellé fektetve, mindkettőt egy ócska pokróccal takarták be. Nemsokára a gyászos ravatal körül bámészkodó csőcselék rémülten futott szét. A halott Pap József jobb karja ugyanis a takaró kor a keresztfán szenvedő Magyar- ország szenvedését ecsetelted. Bölcs beszédeddel a külföldön nekünk újabb barátokat szereztél és a magyar lelkek mártirszenve- désére utalva a gyógyításnak egyedüli útját megjelölted. — Együtt érezünk veled, tör- hetetlenül együtt dolgozunk és harcolunk országunkért és népünkért ! — A magyarok Istene adjon eredményt fáradhatatlan munkásságodhoz, bölcs meggondoltsá- godhoz. — Az általad világszerte gyújtott szövétnek fénye mutassa a boldogulás valódi útját a tévelygőknek és a te hazaszereteted szállja meg a magyar lelkeket. — Fogadd bizalmunkat, üdvözletünket, hozzád való törhetetlen ragaszkodásunk kifejezését pártunk és saját nevünkben. Mayer János Almássy László elnök. iigyv. alelnök. alatt fölemelkedett s aztán lassan lehanyatlott. Mintha megfenyegette volna a gyáva orrgyilkos gazembereket, akik szadizmusukban gyönyörködni voltak képesek ártatlanok szenvedésein. A rémület pár percre még az őrt állott fegyveres vörös katonákat is magával ragadta s alig volt lecsillapítható. Különbözően magyarázták a kísérteties jelenséget. Némelyek tömegképzelődésnek tudták be a pánikot s tagadták a fizikai jelenséget. Voltak, akik az élet utolsó jelének tartották az izom mozgást. Hogy azonban a jelenség valóban látható volt, azt számos tanú — s köztük több teljesen szavahihető, komoly úri ember bizonyította. A nép a Bettelheim-korszak végét jósolta s a jóslás kívánság is volt. A gyászos nap délutánján előállott egy szekér s a holttesteket a halottasházba szállították. A helyet, ahol Jónás Aladár meggyilkoltatott, Zemplén vármegye közönsége a falba illesztett márvány emléktáblával jelölte meg a következő sorokban: „E helyen szenvedett vértanú halált 1919. évi április hó 22-én öt pribék gyilkos golyójától Jónás Aladár dolhai főszolgabíró.“ (Folyt, köv.)
