Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-08-23 / 67. szám

Ötvenötödik évfolyam. 67. szám Sátoraljaújhely, 1924. augusztus 23 Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar)! Telefon : (szerkesztőség) 63. szám Zemplén I POLITIKA! HÍRLAP | Előfizetési ár: Negyedévre 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Tenniuüíóinli (ajánlva gazdáink figyelmébe) Irta: Dr Mlzsák József várni, főjegyző. A háború előtti években úgy beszéltek nálunk Oroszországról, mint a korrupció igazi fészkéről s szentül megvoltunk győződve arról, hogy a franciák által vasút­építés, hadseregfejlesztés céljaira kölcsönadott arany milliárdok te­kintélyes részét Oroszország nem forditolta oda, ahová az szánva volt. A háború alatt aztán keser­vesen saját bőrünkön kellett meg tanulnunk, hogy az orosz hadse­reg ruházata, felszerelése, melynek élén egy keménykezü orosz nagy­herceg állott, jobb és célszerűbb, mint a miénk s a kárpáti harcok és Przemysl eleste után, amidőn hallanunk kellett a papirbakkan- csokról s a homokkal megtöltött bádog konzervekről, volt módunk­ban elmélkedni, hogy amit az oroszországi állapotokról hallot­tunk vájjon nem e inkább a mi­einkre illik rá. Azoknak aztán, kiknek módunk­ban állott a háború alatt Orosz­országban megfordulni, be kellett ismernünk, hogy az orosz vasutak, középületeik, iskoláik masszívak, az orosz parasztnak gazdasági gé­pekkel való felszerelése sokkal előrehaladottab mint a mieinké és hogy a czári rezsim alatt az orosz közállapotok felől táplált nézete­ink hibásak voltak. A cseh államot szeretjük mint a korrupció melegágyát emlegetni és valóban az is. Ezzel szemben mégis el kell ismernünk, hogy a csehek demokratikus világnézetük­kel, demokratikus népjóléti intéz­ményeikkel a megszállóid felföl­dön lakó alsóbb néprétegek kö­zött erősen hódítanak. El kell is­mernünk, hogy organizációjuk első­rangú, szervezni tudnak, s hogy gazdasági berendezkedésük terv­szerűen van kigondolva és sok előrelátással van keresztül vive. A Sátoraljaújhely—kassai vasút­vonalon fekvő kozma, regeterusz- kai, kassa-széplaki vasúti állomá­sokon, hol békében úgyszólván csak bakterházak voltak, ma mo­dernül berendezett állomásépüle­tek állanak. Pénzüket úgyszólván egyik napról a másikra tornászták föl mai magaslatára. Megszállott területen lakó pénzembertől hal­lottam, hogy a csehek a megszál­lott területükről kivándorolt lakos­ság által hazaküldött s felföldi pénz­intézeteknél elhelyezett dollárokat okos pénzügyi politikával prágai pénzintézeteikhez szívják fői, s en­nek segélyével is hajtják keresz­tül gazdasági és pénzügyi prog- rammjukat. — Mint tudjuk, ma már a magyar népszövetségi köl­csön jegyzésében is részt vesznek. Legyünk óvatosak, nehogy a cse­hek adósaivá váljunk. A háborút gazdazági okokból vesztettük el. A magyar középosz­tály lábai alól az elmúlt század 80-as éveiben azért csúszott ki a talaj, mert ez osztály tagjai nem számoltak a változott viszonyok kai. Erdélyben at oláhság gazda­sági térfoglalása bankjaik, az Albina és Tribuna céltudatos munkájá­nak és az oláh nép igénytelen vol­tának volt a folyománya. Akié a föld, azé az ország. Ma a gazdasági háború korszakát él­jük és úgy gondolom, ez el fog tartani még jó nehány évig. Ma kardjainkat pihentetni vagyunk kénytelenek. Ma csak céltudatos munkával vehetjük fel a harcot. A gazdasági harcban a gyengébb fél csakis igénytelenség és szorgalmas céltudatos munka mellett állhatja meg a helyét. A háború előtt a gazdák hely­zete nem volt valami rózsás s csakis a háború és az azt követő évek kedvező gazdasági konjunk­túráinak volt a folyománya, hogy a föld a terhektől szabadulhatott. Csonka-Magyarország területe alig egyharmada a régi Magyar- országnak. Ennek a csonka or­szágnak jóvátételt kell fizetni, zsoldos hadsereget kell tartania és mondhatni a régi Magyaror­szág tisztviselőkarát nyugdíjjal el­látni s amellett a szenet, a fát, sót és mindenféle ércet külföldről kell szállítania. Természetes folyománya ennek, hogy a föld terhei, ha költségve­tésünket realizálni akarjuk, jóval nagyobbak lesznek a békebelinél. A háború előtti években a föl­det állami adóként a földadó, mely az adókataszteri tiszta jö­vedelem 20%>-át tette és az álta­lános jövedelmi pótadó és beteg­ápolási pótadó terhelték. Utóbbi két adónem körülbelül a földadó 50°/o-át tette ki. Ezzel szemben a földadó ma az adókataszteri tiszta jövedelem nem 20%, hanem 25 százalékát teszi ki, a betegápolási és általá­nos jövedelmi pótadók helyébe pedig a vagyon- és jövedelmi adók jöttek, mely utóbbiak a föld­adónak nem ötven, de néhol több százalékos percentjét fogják tenni. Megyei pótadóként a föld béké­ben a megyei útadón kivül úgy­szólván alig fizetett valamit. Ma ezzel szemben, tekintve, hogy az állam a dologi kiadásokat vissza­hárította a megyére s mert a tiszt­viselői nyugdíjalap kötelezettségeit is a megyének fog kelleni átvál­lalnia, a régi megyei adókkal szemben a föld terhei itt is sok­szorosan megnagyobbodnak. A községi pótadók, miután a községi és körorvosok törzsfizeté­sét, vagy a törzsfizetés helyébe lépő bármilyen elnevezésű egyéb illetményt 1924. évi julius 1-től az érdekelt községeknek kell vi­selniük s a községi aikalmazottak nyugdija 1926 évi január 1-étől kezdve teljes egészében hasonlóan a községeket terheli, habár némely községek az általános kereseti adó, fogyasztási adók, italmérési illeté­kek és forgalmi adóknak az áten­gedése által kapnak is némi el­lenszolgáltatást, mégis a legtöbb községben aranykorona alapon számítva jóval nagyobbak lesznek a békebelinél. Ezeket a terheket a földből szemtermeléssel előteremteni lehe­tetlenség lesz; ha élni akarunk, azért át kell térnünk a belterjes gazdálkodásra s hogy ezt tehes- siik, jobban mondva az ehez szükséges tőkét előteremthessük: ahhoz igénytelenség, szorgalmas munka, kitartás és szakértelem növelése kell. Folyók, patakok mentén fekvő rétjeinket, legelőinket, földjeinket, amelyek csatornázásra alkalmasak, ha azt nem akarjuk, hogy az idő­járás mint azt ez éven is tette, reményeinket el ne hervassza, csa­tornáznunk kell. Létesítsünk tehát lehetőleg minél több öntöző be­rendezést. Szarvasmarha tenyésztésünk sok helyen még ma is korcs. A kelet és nyugat között állva, kedvező természeti fekvésünket ki kell használni tudnunk. Ha lótenyész­tésünk leheted a háború előtt hires, miért ne tehetnők azzá szarvasmarha tenyésztésünket is. Természetesen, hogy ezt elérhes­sük, kell, hogy legelőinket jó kar­ba hozzuk s a szálas takarmány termelésére az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk. A tejtermékek a múltban igen­igen sok helyen elpocsékolódtak. Ezt a luxust, vagy mondjuk igy: könnyelműséget a jövőben, ami­dőn minden fillérre szükség lesz, alig engedhetjük meg magunknak. Alakítsunk tehát legalább körze- tenkint, amelyhez a szomszédos kisebb községek csatlakozhatná­nak, lejszövetkezeteket. Ahol a tej­nek tisztán való értékesítése a várostól való nagy távolság, vagy rossz közlekedési viszonyok foly­tán akadályokba ütköznék, igye­kezzünk egy vajtermelési köz­pontba bekapcsolódni. Ilyen he­lyeken aztán épen a lefölözött tejnek jó értékesítése szempont­jából térjünk át a szaporább és gyorsabban fejlődő és igy mond­hatni azt is, jövedelmezőbb york- shirei sertéstenyésztésre. Városok közelében, különösen ahol az öntöző berendezkedések létesítésére alkalom van, igyekez­zünk zöldségtermelésre berendez­kedni. A bolgár békében zöldség- termelésből ezreket volt képes meg­keresni, miért ne tehetnénk ezt mi is. A gyümölcstermelés nálunk igen sok helyen még csak embrió korát éli. Almáért az elmúlt évben is igen súlyos milliókat dobtunk ki a kültöldnek. Egy állam, amely csupán termő földjére van utalva, ezt a luxust alig engedheti meg magának. Kecskemét már békében is tekintélyes összeget szedett be barackjáért. Ezt a várost mond­hatni a szőlő- és gyümölcsterme­lés felkarolása tette gazdaggá. Miért ne lehetne e csonka országnak nem egy, de 20—30 Kecskemétje? A Hegyalja például a fajkörte és ba­rack termelésre kiválóan alkalmas volna. A méhészet és baromfitenyész­tés, ha szakértelemmel üzzük eze­ket, szintén jövedelmező mező- gazdasági ágak. A mezőgazdaság belterjessé té­telével gondot kellene fordítanunk a mezőgazdasági iparágak kifej­lesztésére is. Vissza kell térnünk a len és kendertermeléshez s ez­zel együtt a fonó, szövő háziipart ismét régi jogaiba kell ültetnünk. Zöldségszáritó telepek, gyü­mölcskonzervgyárak létesítése is ki­fizetné magát. A világhírű znaimi savanyított ugorkához az ugorkát már béké­ben is Nagykőrösről szállították, ki engedtük számtani csak azért, hogy azt annál borsosabb áron fizessük meg. Egy-egy nagyobb burgonya- termelést űző uradalomnak kemé­nyítőgyár létesítése sem volna rossz üzlet. Mezőgazdasági állam lé­tünkre műtrágyagyárunk alig van, a műtrágyát külföldről hozzuk s ugyanakkor városokban az árnyék­székek trágyája csaknem teljesen kárba vész. Létesítsünk tehát Fekál- trágyagyárakat. A felsoroltakon kivül igen-igen sok ága van még a mezőgazda­ságnak, amelyeknek felkarolása ál­tal növelhetjük bevételeinket, illet­ve csökkenthetjük kiadásainkat. Nekünk nem elég hinni Magyar- otszág feltámadásában, akarnunk is kell azt. Ehez azonban ismétlem: igény­telenség, szorgalom és szakértelem növelése szükséges. Ezek nélkül félő, hogy idegen állam adósaivá válunk s ugyanarra a sorsra ju­tunk, amilyennel küzködött már a megszállás előtt is az erdélyi ma­gyarság. Egr3rés szám. ára lOOO 2T

Next

/
Oldalképek
Tartalom