Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-16 / 66. szám
2. oldal Z E M P L E N 1924 augusztus 16. Szent István napján délután 4 órakor az újhelyi sportpályán elvárjuk. — Hűsítő italokról gondoskodva van. niszterelnök adhatja meg a választ s Bethlen egyrészt a magyar udvariasság szabályaitól vezettetve, másrészt az ország érdekét szem előtt tartva helyesnek vélte, hogy nyári pihenőjébe beiktassa ezt a kis intermezzót s személyesen találkozzék azokkal, akiknek közvetve ilyen szerep jutott Magyar- ország élete ben. Egyébkéni Speyer bankár igen udvarias nyilatkozatban emlékezett meg magyarországi impresszióiról s tolmácsolta azt a rokonszenvet, amely az amerikai közvéleményt eltölti Magyarországgal szemben. Leszögezte, hogy az amerikai pénzpiacon a magyar kötvények kibocsátásuk óta két százalékkal emelkedtek s ennek az emelkedésnek okát abban a meggyőződésben leli fel, amellyel az amerikai nép hisz és bízik Magyarország jövendő talpraállásában. A szanálás tehát minden kezdeti nehézség ellenére is megindult s a külföld általánosan megnyilatkozó rokonszenve és bizalma arra enged következtetni, hogy az a nagy koncepció, amelyet Bethlen István a megvalósulás stádiumába juttatott, az átmeneti nehézségek után Magyar- országot egy jobb és biztosabb gazdasági jövendő révébe fogja juttatni. A miniszterelnök és a bankárok eme udvariassági aktusa újabb záloga annak a közeledésnek, amely az oly hosszú ideig izolált Magyarország és a müveit világ nagyhatalmai között oly szerencsésen megindult. Élőkép: jelen — jövő — honfoglalás és „Sírva vigad a magyar“ aug. 20-án a „Levente“- avató ünnepélyen. Amint már láttuk, Bettelheim és bűntársai a barak-csőcselékre támaszkodtak, minden igyekezetök az volt, hogy a rendet és fegyelmet megbonthassák a hadigondozóban. Alig két héttel a „népköz- társaság“ kikiáltása után a „rokkantak tanácsa“ és a „rnunkás“- tanács a következő feliratot intézte az Országos Hadigondozó Hiva tálhoz: „A sátoraljaújhelyi intézetben megalakult rokkantak tanácsa olyan hírek birtokába jutott, miszerint a központ az intézetnek fenntartását gróf Mailáth József miniszteri biztos szeméiyéhez köti. A rokkantak tanácsa egyelőre a helybeli munkástanáccsal a legerélyesebben tiltakozik úgy az |itézet feloszlatása, mint gróf Mailáth miniszteri biztossága ellen és felkéri a központot, intézkedjék azonnal a rokkantak megnyugtatása céljából az iránt, hogy gróf Mailáth József megbízása azonnal visszavonassék, mivel tovább a gróf ur életbiztonsága iránt sem vállalja a rokkant tanács a felelősséget.“ Aláírva a rokkant tanács megbízásából Gedő Mihály és társai, továbbá Bettelheim Ernő, mint a munkás- tanács elnöke. (Folyt, köv.) Háromszázmillió vetőmaghite! a zemplén- vármegyei gazdáknak Az ország minden részéből a j százmillió korona hitelkeretet bo- földmivelésügyi minisztériumhoz j csátott a miniszter Zemplénvár beérkezett jelentések azt mutatják, ; megye rendelkezésére s fölkérte hogy igen sok helyen az idei őszi ; Thuránszky László tőispánt, hogy gabonavetéshez szükséges vetőmag j ezen hitelkeret felhasználása cél- sem termett meg s ennélfogva a j jából elnöklete alatt a vármegye kevésbé tehetős gazdatársadalom, j alispánjából, a mezőgazd. kamara és agazd. egyesület 1 — 1 kiküldöttjéből bizottságot alakítson, melynek előadója a gazdasági felügyelő. Ezen bizottság fogja megállapítani, hogy a vármegye területén mely községek azok, ahol a vetőmagszükség a legnagyobb. A bizottság ezut n azon alapelv figyelembevételével, hogy a hitelben csakis olyan gazdák és földhöz- juttatottak részesíthetők, akik károsodásuk mérvénél és vagyoni helyzetüknél fogva a vetőmagot beszerezni képtelenek. A további intézkedéseket ez a bizottság fogja legsürgősebben megtenni és nyújtja a további tájékoztatásokat. A főispán a rendelet leérkezte után azonnal intézkedett a bizottság megalakítása és munkájának megkezdése iránt s nagy súlyt helyez arra, hogy a hitelakció és a vetőmag beszerzése a kellő időben lebonyolit- tasék. már csak a jövő évi termés biztosítása érdekében is — helyenként támogatásra szorul. Ez indította a földmivelésügyi kormányt, hogy egy az ország mai helyzete által megengedett, szűk keretek között mozgó — de előnyös ve- tőmagkölcsönt biztosítson az- arra szoruló gazdatársadalom részére. Az O. K. H. által folyósítandó kölcsön feltételei: A megállapított hitelekről legföljebb 92 napi lejáratú, 3 ízben ugyancsak mindannyiszor legfeljebb 92 napi lejáratú váltókkal megújítható oly váltók nyújtandók be az illetékes hitelszövetkezet igazgatóságához, melyeket elfogadói minőségben a hitelt igénybevevő, kibocsátói és forgatói minőségben pedig két hitelképes kezes s mint utolsó forgató az illetékes hitelszövetkezet írnak alá. Az OKH. részéről a váltók legkésőbb f. évi szept. 15-éig nyújtandók be. Kamat és kezelési költség 10%, mely előre fizetendő. Ezen vetőmaghitelből háromKözzétette s heiíigyminiszter az Országos Insépyhitö Mozgalom elszáiüslisát Hogy született meg a mezőgazdasági munkanélküliekre is kiterjedő segitőakció? — Sikerült elenyésztem a falu szegényei között az elhanyagoltságnak keserű érzetét. — Megértést és bőkezűséget tanusitott a társadalom minden rétege. Mitől olyan zamatos a kávéja, Édesem? Egyszerű, csak UHU-kávé-val van főzve. lődését, az elért eredmény pedig valóban a legmesszebbmenő elismerésre méltó. Kezünkbe került egy füzet, a m. kir. belügyminiszter hivatalos beszámolója az akció eredményérő', amelyben számot ad Magyar- ország kormányzójának, akinek felhívására ép ma két esztendeje indult meg az inségenyhitö tevékenység. Az a lelkes szózat, amely felrázta mindenki lelkiismeretét és az adakozók sorába állította a becsületes embereket, nem hangzott el hiába, a kormányzó szép, nemes és bölcs szándékai megvalósultak s most bizonyára megelégedéssel veszi tudomásul a belügyminiszternek és szerveinek lelkiismeretes kötelességteljesitését, amellyel a közvélemény legteljesebb megelégedésére sikerrel és tanulságokkal zárták le a mélyreható és úttörő munkát. ügy véljük, nem lesz érdektelen rövid pillantást vetni az Országos Inségenyhitö Mozgalom lefolyására és visszaidézni emlékezetünkbe a történtek belső okait és mozgató erőit és megösmer- tetni a gyakorlati végrehajtásnak tömeglelkületü hatásait is, mert e tapasztalatok Útmutatásul szolgálhatnak a jövőben mindennemű törvényhozási, kormányzati, köz- igazgatási és társadalmi tevékenység számára, mi az időnként előálló kivételes inség, az általános munkanélküliség és az állandó szegény-ügy gyökeres orvoslását és intézményes megoldását tűzi ki gyakorlati feladatául. Háború, megszállás, hazánk inegcsonkittatása s mindezek következményéül beállt politikai, társadalmi és gazdasági zűrzavar ép elég okot szolgáltatott arra, hogy nemcsak kormányférfiaiak, hanem a társadalom jóérzésü és áldozatkész, hazafiasán gondolkozó elemei is elismerjék a szükségét annak, hogy téli megélhetéshez, átmeneti felsegitéshez s a rettenetes nélkülözéstől munkaalkalomhoz kell segíteni azokat, akik önhibájukon kívül társadalmi felsegitésre szorulnak. Egy elvet kellett mindenekelőtt keresztül vinni, amit sikerült is, hogy a társadalom bizalma szilárd legyen és a pénzkezelés tisztasága felől minden kétség eloszlattassék, az, hogy mindennemű adakozásnak az utolsó fillérig a szerencsétlenek segélyezésére keli fordítva lennie. A mozgalom valamennyi szervét alakította meg a belügyminiszter, hogy a tennivalókat hivatalos személyek hivatalos kötelesség gyanánt végezték és igy vált elérhetővé, hogy az egybegyült adományokat semmiféle adminisztrációs költség nem terhelte. A pénzeket naplószerüen kezelték az állampénztárak, a természetben szolgáltatott adományok kezeléséről pedig a segítő tevékenység helyi bizottságai hivatalos nyilvántartás vezetésére és szabatos anyagel- számolásra köteleztettek. Nem akarunk itt statisztikát adni az inség- akció számszerű adatairól, mert ez nemcsak fárasztó és unalmas lenne olvasóinknak, de annál inkább súlyt helyezünk arra, hogy rámutassunk, hogy minő eredményt ért el a mozgalom a kiiü- zött elvek érvényesítésében. Tény az, hogy a falu szegényei között teljesen elenyésztette az elhanyagoltságnak azt az évek óta panaszolt keserű érzetét, hogy minden segiíség egyedül a városiaknak jut, mig az ő bajukkal nem törőd;K senki. Az inségeny- hitő mozgalmat, erre tanuk vaAsztalok az augusztus 20-iki Vadászkürtbeli Leventeestélyre Szabó Pál könyvkereskedésében foglalhatók Se. Még élénk emlékezetben van az 1922—23-ik év telére az akkor veszedelmesen fenyegetett inség enyhítésére szervezett országos mozgalom, mely nemcsak a városi Ínségesek, hanem a mezőgazda- sági munkanélküliek felségitését is céíui tűzte ki. Ez a mozgalom az érdekeltségébe bevontak számánál, mind pedig anyagi eredményeinél fogva a legnagyobb szabású volt mindazon hivatalos és társadalmi segitőakciók között, amelyek valaha is hazánkban lefolytak. Ezt a nagyfontosságu emberbaráti és társadalompolitikai mozgalmat természetesen már megindításának első pillanataiban nemcsak az áldozatkész társadalmi rétegek és az országos közvélemény jóakaratu támogatása segítette, hanem sokak méltánytalan rosszakarata és a mozgalom ügyének ártó tendenciózus gáncsvetése is kisérte Mégis ez inségenyhitő mozgalom ügye kivívta a nemzet osztatlan érdek
