Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-13 / 65. szám
Z E M P L E N 2. oldal a minisztérium magasépítési osztályúnak tagját. A műszaki főtanácsos már teljesen ismeri a tervbe veit építkezés ügyét s megbízású val elhárultak azok az akadályok Hétfő délelőtt 10 órakor tartotta a vármegyei közigazgatási bizottság augusztus havi rendes ülését Thuránszky László főispán elnöklete alatt. Az alispán havi jelentésében a vármegyei számvevőség szervezéséről számolt be. A belügyminiszter a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség létszámából eddigi minőségükben és illetményeikkel, állomáshelyükön való meghagyásuk mellett, a vármegyei számvevőséghez kinevezte: Cseh István főtanácsos, számvevőségi főnököt, Zajka István és Dankó Dezső számtanácsosokat, Símig István, Timkó Andor és Prihoda József számvizsgálókat, Kaizer Zoltán számellenőrt, Samu- dovszky András számtisztet, Goj- dics Béla számvizsgálót (Riese), Balogh Antal számtisztet (Sáros patak), Margittay Ferenc szám- tanácsost (Sátoraljaújhely), Maksay Győző sz.-tanácsost (Szerencs), Salgó Alfréd sz.-tanácsost (Tokaj) és Sebestyén Viktor kezelőt (Sátoraljaújhely.) A vármegyei számvevőség a vármegyeháza úgynevezett régi törvényszéki épületében a második emeleten 5 helyiségben nyert elhelyezést. A számvevőség megszervezésével megvalósult a törvényhatóságnak az a több mint két évtizedes és igen sokszor sürgetett kívánsága, úri fogatot sajátította ki magának, amelyen délelőttönként feszengett, amikor a csekély távolságra eső törvényszéki épületbe vitette magát. Az illavai fegyencet szereplési viszketegsége a perbenyiki kastély felé vonzotta. Április 13-án telefonon tudatta gróf Mailáth Józseffel, hogy ebédre hatodmagával Perbenyikbe érkezik. Féiegy óra tájban a kastély verandája elölt megállt két úri fogat. A lovak jól ösmerték a helyet, érthető okból, lévén azok a perbenyiki istállóból valók. A szovjet arisztokrácia emez előkelősége a rablott fogaton vizitelt. Magával vitte a feleségét is, aki orgazdaság miatt nemsokkal később egy évi börtönt ült Saujhelyben. Hat vörös katonából állott a kísérete. Knall mentegetődzéssel kezdte. „Hivatalos dolga lévén Helme- czen, ahol azonban nem tudott volna étkezni, hát azért alkalmatlankodik Perbenyiken.“ Hozzá tette nyomban, hogy nem „ingyen“ akarnak ebédelni. A különös „vendégek“ az ebéd alatt a kiszolgáló inashoz kérdéseket intéztek. Váljon „ugyanabból a kenyérből szelnek-e a cselédeknek, amelyből a burzsuj elvtárs eszik“, milyen a bánásmód, mekkora a fizetés stb. (Folyt, köv.) is, amelyek még egyedül állottak a pénzügyminisztérium döntésének útjában. Remélhető igy, amit már előre jeleztünk, hogy az építkezés mielőbb meg is kezdődhet. hogy a vármegyék számvevőségi szolgálata a pénzügyi közigazgatástól teljesen elkülönittessék s a vármegye legfőbb felügyeleti hatósága, a belügyminisztérium hatáskörébe utaltassák. Majd ismertette az alispáni jelentés a tokaji járás főszolgabirá- jának előterjesztését. A járásban rövidesen 5 segédjegyzői állás lesz beszüntetve s ennek a veszélynek vannak kitéve a bodrogkereszturi adóügyi és ségédjegyzői állások is, minek következtében a községi közigazgatás csődbe jut, mert a jegyzők a naponként szaporodó munkát a jelenlegi létszám mellett elvégezni képtelenek. A közigazgatási bizottság az alispán javaslatára elhatározta, hogy a segédjegyzői állások megtartása érdekében feliratot intéz a belügyminiszterhez. A kommunizmus alatt az úgynevezett tanácsköztársaság kiküldöttje összecsomagoltatta s az Országos Levéltárba szállíttatta föl a megyei levéltár legértékesebb okmányait, irományait. Az alispán most intézkedett ezek visszaszállítása iránt, a ládák már meg is érkeztek s a kiküldött bi zottság megái lapította, hogy a leltározott könyvek, okmányok, irományok a „Liber rppidi Sátoral- ujhelyu cimü könyv kivételével mind megvannak. Minden valószínűség szerint azonban ez a más helyre csomagolt értékes könyv is hamarosan előkerül. Foglalkozott végül a jelentés a Hegyközi vasút mütanrendőri bejárásával, a tarcali katasztrófális vihar pusztításaival s az általános gazdasági helyzettel, kiemelvén, hogy a termés vármegyeszerte meglepően gyenge. A szőlőtermés kö zepes kilátásokkal biztat. Az alispáni jelentés után az egyes szakelőadók terjesztették elő szokásos havi jelentéseiket és ismertették a bizottság intézkedéseit igénylő ügydarabjaikat. A gazdasági felügyelő havi jelentésében a vármegye területén levő közlegelők sanyarú állapotá- | ról tett jelentést, mivel kapcsolat- í ban Szirmay István dr. főügyész javaslatára felhívta a bizottság a gazdasági felügyelőt, tegyen pótlólag arról is jelentést, kinek mulasztásai folytán jutottak a közlegelők ilyen sivár állapotba s igazolja, hogy jelentésében miért nem terjeszkedett ki az okok megjelölésére is. Csépiest vállalói; Xsí' | uradalmakban. s ü szuhavölgyi csBPtiésztáliorbon Pálházán túl, a Kemence-patak közelében, a kies fekvésű Szuha- völgyben, gróf Károlyi László uradalmának szives készségétől támogatva táborozik főgimnáziumunknak Kazinczy Lajosról elnevezett cserkészcsapata. A szülők és ismerősök vasárnap látogatták meg a tábort és töltöttek ott egy kedvesen szép emlékű napot. A hetven tagú társaság vasárnap reggel indult el a törvényszék előtt Tárczy Lászlónak pótkocsival ellátott és ülőhelyekkel felszerelt teherautóján, enni és inni valókat tartalmazó csomagokkal, kosarakkal és fonott korsókkal az utolsó férőhelyig megrakodva. Másfél órai autózás után érkeztek meg a pálházai fatelephez, honnan részben lóvonatu lórékon, részben gyalog ért fel a társaság a Kemence-patak völgyében lévő szénégető telephez. Innen két-három perces gyönyörű erdei ut vezet a Szuhavölgybe, ahol a magas árbocon büszkén lengő háromszinü lobogó körül készítettek mintaszerű tábort a derék cserkészifjak. Két nagy lakósátor, egy konyhasátor, nagyszerűen megépített tűzhely, asztalok, lócák rendben és csínnal elkészítve fogadják a társaságot, de a cserkészek közül csak a napos őrök és szakácsok vannak itthon. Vasárnap délelőtt van és bármilyen szivrepesve is várták a cserkészifjak szülőiket, nem felejtkezhettek meg az Isten házáról sem s elmentek az egy órányira fekvő radványi templomba. Addig is mig megjönnek s magukhoz ölelhetik őket, az apák és a mamák körülnéznek a táborban. Minden a legszebb rendben van és dr. Chudovszky Móricnak, a cserkészek melegszivü pártfogójának mindenre kiterjedő gondos figyelme sem talál semmi kivetni valót. Közben vitéz Bárczy Miklós, a kiránduló társaság pénzügyi és közgazdasági diktátora megnyitván sörcsarnokát, alig győzi kimérni a jéghideg italt. Megnyílnak a kosarak is és „tízórai“ címén előkerülnek a jobbnál jobb falatok. Vilkovszky Kálmán hozzáfog a pörköltfőzéshez s hamarosan megalakulnak az önkéntes favágó, galyhordó, vizhordó, krumplipucoló osztagok. Külön főzik a napos cserkész szakácsok a mai cserkészebédet, zöld bab főzeléket. Nagy szakértelemmel kavarják a rántást, de azért mégis csak máskép megy a főzés, mikor annak az irányítását Chudovszky Piroska veszi át, akinek a kezébe épen úgy illik a főzőkanál, mint kipirult szép arcához a szél által felbodrozott pompás szőke hajkoronája. Egyszerre csak vidám kürtszót vernek vissza a hegyek, megdobognak a szülői szivek: „jönnek i) Közigazgatási bizottság ülése 1924 augusztus 13. a fiaink!“ A délceg parancsnok. Kaltenbach Ferenc erdészeti főiskolai hallgató vezetése alatt jönnek a pompás színben levő, élettől duzzadó ifjak. Katonás rendben, fegyelmezetten érkeznek, a sorból nem szabad kilépni amig a parancsok utasításait ki nem adja és „oszolj“-t nem vezényel a „Fecske“, „Bagoly“ és „Szarvas“ őrsöknek. No de van is ezután nagy boldogság, szóhoz is nehezen tudnak jutni a sok csók és ölelés között. Elérkezik az ebéd ideje. Kató nás sorban, kezükben csajkával jönnek az ifjak a tűzhelyhez, majd rövid asztaláldás után farkas étvággyal fogyasztják az ebédet. Nagyon izük a „Piri főztje“, megduplázzák az adagot s mondogatják, hogy „még ilyen jól nem sikerült a paszuly. Vilkovszy szakácsmester is készen van. Dr. Csizy Béla miután megígérte, hogy mkiden fiskális ravaszkodás nélkül pártatlan lesz, hozzákezd a kiosztáshoz. Egyhan gulag a „remekbe készült“ jelzőt adományoztak Vilkovszky Kálmán műalkotásának, sajnos azonban a címadományozás nem díjmentes, mert vitéz Bárczy Miklós vitézül szedi be az árát. No de olyan keveset kér, hogy vendéglőseink veszedelmes „leépítő árrontónak“ kiáltanák ki. Ebéd után felsorakoznak a friss forrásvízbe hütött bütykösök, most már Mester Dezső a nótázási és fogyasztási diktátor, de nem is szabad más bort dicsérni, csak a keserű mandula izü nemes italt, a „Szárkegy gyöngyét“. Délután az ifjak különféle sportokat űznek, a felnőttek gyönyörködnek bennük, majd a gyönyörű vidéken kisebb-nagyobb sétákat tesznek. Uzsonatájban kedves élvezetet szerzett dr. Chudovszky Móricné. Festői látvány volt, amint a szabad tűz felett drótszitában, sokak által még nem is látott módon pattogtatta a kukoricát. A különleges fajtájú, külön ezen célra termesztett kukoricaszemek pár perc alatt nyíltak ki és a tüzijáték- szerüen szerteszét pattogó hófehér szemeket vidám zsivaj között izes csemegeként kapkodták felnőttek és ifjak egyaránt. Este szebbnél szebb dalokat adtak elő az ifjak és bizony nagyon nehezen esett, hogy elérkezett az indulás ideje. A szép úri társaság, amelyben a már említettek családtagjain kívül dr. Oláh István, Kaltenbach Rezső, Gnädig Lipót, Szeszlér Ödön, dr. Neuwirth György, dr. Homonnay Zoltán, Demeter dohánynyári igazgató, dr. Brunyán- szky István, Schmied Lajos, Nye- viczkey Lászlóné, Tajthy Károly és családtagjaik, Gárdonyiék, La- domérszkyék, Kissék, Korcsiák Ede és Kudlicska Károly tanárok is részt vettek, a legkellemesebb érzéssel távozott. A szülők részéről osztatlanul szállottak az elismerés
