Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)

1924-11-29 / 95. szám

Ötvenötödik évfolyam. 95. szám Sátoraljaújhely, 1924. november 29. Megjalanlk hátanként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Ny litt ér soronként 1500 K. POLITIKAI HÍRLAP Talafon .­FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: TaUfon: (szerkesztőség) 63. Diám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 83. tiám. Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A párizsi Mset Korányi Frigyes báró a felmen­tett pénzügyminiszter s az újonnan kinevezett párizsi követ, aki ezt a fontos diplomáciai pozíciót ismét elfoglalja, elutazott Párizsba a becsületesen végzett munka nyu­godt öntudatával. Az egész or­szágban rokonszenves egyénisége mindenkiből tiszteletet ébreszt s midőn Korányi báró átadja a pénz­ügyminiszterség felelősségteljes és nehéz hivatását utódjának, elmond­hatja, hogy amire vállalkozott, annak tökéletesen és eredménye­sen eleget is tudott tenni. Való­ban politikus soha olyan akadá­lyokkal meg nem birkózott, mint ő. Majdnem a lehetetlennel hatá­rost produkálta: Magyarország gazdasági egyensúlyának helyre­állítása felé megtette az első ha­tározott és célravezető lépést. Be­állította az állami gazdálkodás gépezetét arra a sínpárra, a melynek végső stációja a stabil pénz és gazdasági életünk bi­zonytalanságának megállítása, a kereskedelmi és ipari élet normá­lis mederbe való visszaterelése. Véget vetett a lelkiismeretlen spe­kuláció uralmának a magángaz­daságban, mely megmételyezte közéletünket és eltérítette a komoly és reális számítások törvényétől s ő volt az, aki nemcsak jogos op­timizmusával, hanem a szanálási Programm teljesítésének megindí­tásával rövid néhány hónap alatt annyit ért el, mint amennyit aligha vártak tőlünk a külföldön még erőforrásainkban és életképessé­geinkben bizó jóakaróink is. Korányi báró akkor távozott, amidőn a pénzügyi helyzet alaku­lása kizár minden meglepetést, amidőn az egész magyar közgaz­dasági élet hitele belföldön és külföldön egyaránt helyreállolt és amidőn a külföldön folyton erős- bödő érdeklődés mutatkozik a tőkék Magyarországon való elhe­lyezése tránt. Hogy az idegen ha­talmak tőkeelhelyeződése még egy­előre kisméretű és tapogatózó, annak csupán a magyar korona négy hónapos értékállandósulása az oka, az a rövid idő, amely bizalomkeltésre elég, de arra még kevés, hogy a külföldi hitelnyúj­tók Magyarország belviszonyait, gazdasági társadalmunkat megis­merjék és bizalmukat irányunkban állandósítsák. De ez a remény- teljes megindulás feljogosítja az országos közvéleményt arra, hogy továbbra is bizalommal várja a kibontakozást, amelynek örvende­tes előjelei a Smith főbiztos je­lentéséből kitűnő adatok: a be­vételek automatikus emelkedése és a gazdasági élet fokozatos megerősödése. Eltávozása előtt a volt pénzügy- miniszter egy megnyugtató kije­lentést is tett. Rámutatott arra, hogy a kormánynak nincsen szán­dékában az adókat emelni, sőt az államháztartás helyzetének vár­ható megszilárdulásával előbb- utóbb bekövetkezik a súlyosabb és szociális szempontból terhesebb adónemek jelentékeny csökkentése. A legkritikusabb időkön túl va­gyunk, sőt mondhatni, hogy át estünk nehéz pénzügyi operáció­kon, melyek után még érezhető a teljes gyógyulást megelőző lába­dozó állapotnak több jelensége, ami azonban kétségtelen jele an­nak, hogy gazdasági életünk szí­vóssága le tudja győzni és ki tudja heverni az elmúlt bajokat. Korányi Frigyes báró a pénzügy­miniszterség nagy lelki erőpróbá­ját ragyogóan kiállotta s ép ezért hisszük, hogy megedzett és egész­séges szellemi struktúrájának győz­tes fegyvereit a diplomácia terén is olyan sikerrel fogja felhasználni, mint amilyennel élt velük az or­szág pénzügyi helyzetének rendbe­hozásában. A szociáldemo&rata-párt szovjetet rendezett a pénteki parlamenti illésen A demokraták eszközül adták magukat a szocialisták kitervelt taktikájához — Friedrich elvesztette a második lánchidi csatát is A parlament pénteki ülésén olyan események játszódtak le, amelyek törvényhozásunk történetének leg- szomorubb napjaira emlékeztetnek. Az elvakult pártszenvedély fékét ledobva tombolt s végre is olyan intézkedéseket provokált a Ház elnöksége részéről, amelyek sűrűn szerepelnek ugyan más parlamen­tek eseményei között, de a magyar nemzetgyűlés négy éves történe­tében még nem fordultak elő. A szooláldamokrata-párt előre kitervelt taktikával tumn'- tuet, zajos Jeleneteket, való­ságos ssovjetet rendezett s forradalmi lázadással ledöntve minden erkölcsi és alkotmá­nyos korlátot, szembe szállt a törvényes renddel és tekin­téllyel. Szomorú jelenség ez, de még szomorúbb annak a néhány meg­feledkezett u, n. polgári politikus, köztük Szilágyi Lajosnak a sze­replése, akik megfeledkezve nemcsak a nemzet és a polgári társa­dalom nagy érdekeiről, de a legelemibb tisztesség szabá­lyaiéi Is, eszközökül dobták magákat a szocialisták lázadé támadásának, ezáltal igyekezve maguknak egy­részt kétes értékű babérokat sze­rezni, másrészt a kormánynak és a miniszterelnöknek kellemetlen­kedni. Meg vagyunk győződve, sőt bisonyosak vagyunk benne, hogy a nemzeti közvélemény mindent elsöprő ereje le fog számolni ezekkel a Heross- trateszekkel. Meg kell említeni még Friedrich István nemzetgyűlési képviselő minden kritikát kihívó magatartá­sát és szereplését. A véletlen csu­dálatos találkozásaként ugyanak­kor, mikor Esküdt Lajos a főtár­gyaláson a bizonyítás kiegészítése iránt tett előterjesztést és kérte a miniszterelnök egy állítólagos levelének felolva­sását, ugyanekkor a parla­ment folyosóján ezt az u. n. ■zenzáolés levelet produkálta, amelyről később kisült, hogy közönséges hamisítvány s ezzel a levéllel akarta Friedrich Bethlen István miniszterelnököt diszkreditálni. Friedrich Istvánnak ez a sze­replése mint annyi sok más ismét kudaroba és nevetségbe ful­ladt és Frledrloh Így elvesz- tetta a második lánohldl osa- tát Is. A Kazinczy-Kör Gárdonyi ünnepe Amint már közöltük, a Kazin- czy-Kör első estéjét december hó 6-án tartja a vármegyeháza dísz­termében s ezt az estét Gárdonyi Géza emlékének szenteli. Az est műsora a legnagyobb mértékben igényt tarthat a közönség érdek­lődésére, mivel a Kör vezetőségé­nek a közreműködésre olyan ki­váló erőket sikerűit megnyernie, mint Kállay Miklós a kiváló irő A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (97) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Április 29-én délelőtt Legenye irányából néhány sebesült vörös katonát hoztak az Erzsébet köz­kórházba. — A sebesültszállító fuvarosok állítása szerint a csehek hol előre jöttek pár száz lépés­nyire, hol visszahátráltak. Az aba- rai frontról vett hírek sem erősí­tették meg a csehek közeledését. Minthogy azonban köztudomású volt Ujhelyben, .hogy az egész kivonult fegyveres erő, amelynek a cseheket feltartóztatni kellene, na­gyon csekély, rosszul fegyelme­zett, hiányosan felszerelt, senki sem kételkedett abban, hogy csak órák választják el Ujhelyt a cseh megszállástól. Azzal is tisztában lehetett mindenki, hogy amint a direktórium meneküléséről a front vörös katonái értesülnek, a mara­dék fegyelem is felbomlik. Aggo­dalmak is vegyültek a bizonyta­lanságba. Vájjon nem fognak-e a városba özönlő vörösök rabolni és erőszakoskodni? Már az újhelyi direktórium a fővárosban volt, amikor még Le­genye és Csörgő közt véreztek érte csőcselék zsoldosai. Még a délutáni órákban is ér­keztek sebesültek, névszerint: Pap György, Ludik Kálmán, Kassai István, Kálna Lajos, Zatika Benő Fábián Mihály, Rik Ferenc és egy Tóth József nevű saujhelyi illetőségű vörös katona, aki fejiö- véssel került a kórházba s másnap sérülésébe bele is halt. Ezeknek a nemesebb ügyhöz méltó harco­soknak a neveit jegyeztük fel az Erzsébet kórház betegfelvételi nap­lójából. Délután 4—5 óra között sze­kereken vonultak át a városon a felbomlott arcvonal -vörös katonái. A csehek nem voltak a sarkukban — amint sokan képzelték és majd­nem mindenki óhajtotta. Közel két óra telt el, amire az első cseh katona alakja feltűnt a Rákóczi- utcán, jelezve a gyászos pillana­tot, amelyben ádáz ellenségünk oltalmára szorulva megláttuk a kibontott cseh lobogót. Mikor a körülbelül 1500 főből állott, mind­három fegyvernemhez tartozó, cseh csapat a vármegyeháza elé ért, az ott összecsődült tömeg megélje­nezte. A megszállást a vörösök csak a város déli végén próbálták némi csetepatéval megzavarni, ahol a cseh kerékpáros járőrökre rálövöldöztek, de azután szeke­reikre kapva elvágtattak. Ujhely lakossága fellélekzett. Hónapok óta először hajtotta fejét nyugodtan pihenőre. Nem kisértett egyelőre a brutalizálás veszedelme. Gyötrő kétség kínozott ugyan so­kakat, hogy mi fog Ujhellyel tör­ténni ? Trianon előre vetette ár­nyékát a riadt képzeletben. Láttuk az ezeréves Magyarország térké­pét ronggyá tépve. Falaink között tudtuk azt az ellenséget, amelyről még lázálmainkban sem tudtuk elképzelni, hogy valaha mint hó­dítókat lássuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom