Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-11-19 / 92. szám
Ötvenötödik évfolyam. 92. szám Sátoraljaújhely, 1924. november 19. megjelenik hetenként kétezer szerdán ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplé N POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Ny litt ér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Telefon : Báró MAILLOT NÁNDOR (szerkesztőség) 63. szám Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Uj hügpiniszter Daruváry Géza volt külügyminiszter székét friss erő foglalta el. A kormányzó gr. Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére Scitovszky Tibort külügyminiszterré nevezte ki. Személye friss erőt jelent a kormány és az ország részére, mert az újonnan kinevezett külügyminiszter a legutóbbi esztendőkben nem emésztette idegeit a nyílt porondon, hálátlan közéleti szereplésben. Örömmel látjuk személyének bevonulását az aktiv politika terére, mert benne elérkezettnek látjuk azt a férfiút, aki a külföldi nexusokban oly mértékben fogja személyét latbavetni, ahogyan ennek az agyonsanyargatott országnak az érdeke megkívánja s amelyre az ország teljesen érdemes és jogosult is. A kormányon levő férfiaknak ma nagy munkát kell végezniük s a célkitűzésekben is a nagy problémákat kell szem előtt tartaniok. A Bethlen-kormánynak minden igyekezete arra irányul, hogy megteremtse és megiz- mositsa a belföldi konszolidációt és a külföldön olyan tekintélyt biztosítson ennek a maroknyi nemzetnek, mint aminő őt megilleti. A belföldi konszolidáció terén a gazdasági bázis kiépítése javában folyik s ennek természetes következménye lesz a társadalmi és politikai teljes konszolidáció. Az uj külügyminiszter a kormány másik nagy célját fogja szolgálni s ez ^nemkevésbé nehezebb, mint az első. A régi tekintélyt kell biztosítani a magyar nemzetnek a külföldi viszonylatokban, amely tekintélyre a történelmi múltjánál és kultúrájánál fogva is jogot formálhat. Nehéz helyzete lesz Scitovszky Tibor külügyminiszternek, de mégsem annyira, mint elődeinek. Akik a külföldön hosszú esztendőkön át alig hallottak mást nemzetükkel szemben, mint megtorlás, büntetés, jóvátétel stb. Gróf Bethlen István nagy munkát végzett már a külpolitika terén. Ma meghallgatnak, tárgyalnak velünk, sőt a legnagyobb nemzetközi organizmus, a Népszövetség segítségünkre is sietett. Sajnos mindezideig nem tudott igazán meggyőzni a külföld bennünket, hogy ez a segítség csupán dédelgető szere- tetből s az elkövetett jogtalan bántalmazások megbánásából eredt. Az a humanizmus, amit most élvezünk a külföld nagy nemzetei részéről, lehet, hogy a méltánylás megnyilvánulása, de félünk attól, hogy a külföld a saját szempontjából látta elsősorban hasznosnak a segítségünkre való sietést. Akár az egyik, akár a másik fedi a valóságot, a tény mindenesetre örvendetes, mert érezzük, hogy a külföld a Trianon után négy esztendőre a hónunk alá nyúlt. Az uj külügyminiszter vállára mázsás sulyok gyanánt nehezednek a külpolitikai problémák. Erdélyben egymásután kobozzák el a magyar iskolákat, Jugoszláviában Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. nám. a haldoklásából tengődésre injekciózott Pasics - Pribicse- vics éra türelmetlen, erőszakos a kisebbségekkel szemben. Legelső ténykedése volt ismételt uralomrajutásának a magyar párt feloszlatása. Haragja elől még a fajrokon Radics is az emigráció vándorbotjához volt kénytelen folyamodni, ha nem akarta megizlelni a börtön kenyerét és vizét. Egy csöppet sem jobb a sorsuk a magyaroknak a Felvidéken. Apponyi Albert gróf ismert genfi nagy beszédében széthúzta már a vasfüggönyt, amelyik elzárta véreink panaszát a Nyugat elől. Európában és Amerikában sejtik már, hogy a történelmi Magyarország területén baj van. Ezen a területen irtóhadjárat folyik a kisebbségben maradt magyarok ellen. Nem irigylésreméltó annak a férfiúnak a helyzete, aki ezeken a sérelmeken segíteni igyekszik. Scitovszky Tibor nagyon nehéz feladat elvégzése előtt áll. Tizmillió magyar tekint munkája eredménye felé s tizmillió magyar kívánja egy szívvel, egy lélekkel: vajha elérkezett volna benne az a férfiú, aki mindazokat az égető problémákat megoldásra tudná vinni a külföld hatalmasai előtt, amelyek elintézetlensége miatt nyög odaát három, itthon pedig hétmillió magyar. A zemplMrueei íetszámapasztás „ A Vármegye“ téves közleményének helyreigazítása Belügyminiszteri rendelet alapján eddig két Ízben hajtatott végre Zemplén vármegyében létszám- apasztás. Mindkét alkalommal részletesen tájékoztattuk olvasó- közönségünket a létszámapasztás arányairól közölve a B. listára helyezett tisztviselők és alkalmazottak névsorát is. j Ha most mégis visszatérünk erre az ügyre, a vármegyei tisztviselők országos egyesületének hivatalos közlönye, A Vármegyének egy tudósítása késztet erre mely teljesen ferde világításba helyezi az itteni létszámcsökkentést s valótlan adatokat közöl, mert „krudélis apasztással“ 106 tisztviBettelheim nem volt rajongó, ami annak látszott benne, nem volt egyéb megzápult ambíciójánál. A Károlyi-forradalomban — jóllehet első volt Ujhelyben, aki a kommunizmus jelszavait üvöltötte — kapva kapott azon, hogy Zemplénvármegye alispánja lehessen. A történelmi talajból sarjadt hivatal címének csecsebecséje képes volt ránehezedni arra, aki azt üvöltötte, hogy: „a múltat végkép eltörölni, rabszolga had indulj velünk“. Beszélik, hogy amikor közel képzelte magát céljához, nagy robajjal nyitott ajtót otlhon s mint egy triumfátor adta tudtára övéinek: „Zemplénvármegye alispánja vagyok!“ Természetes, hogy Bettelheim, akit mindenki kényeztetett, a feje tetejére állított világrendben elvesztette a szem mértékét a saját mekkorasága tekintetében. A Beregszászból elűzött szovjet forradalmár, ellenére azon példabeszédnek, hogy „senki sem próféta a saját hazájában“ diadalszekéren érkezett Ujhelybe. Akik a rend- fentartásra arravalóság nélkül vállalkoztak, legott behódoltak neki, s ez a behódolás vette el a józan szára ára, lOOO ZZ A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (94) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben., Beszélik egyesek, hogy a Marxizmus ideológiája — amely a nemzetgazdasági bölcselők tiszta tanait megmételyezte — foglalta el szellemi energiájának túlnyomó részét s hogy a szociológia elfajulását jelző irodalomnak korához képest párját ritkító ismerője volt. Azt is hallottuk, hogy szocialistakommunista tanulmányait egy évi berlini időzése tetézte be, ahonnét a fővárosi elvtársak tekintélyeként tért haza, jelentős irodalmi sikerek után. Irodalmi munkáit nem volt alkalmunk megösmerni. Egy jelentéktelen nyilatkozatára emlékszünk csupán, mely egyik újhelyi lapban jelent meg, de abban a szociáldemokrata frazeológia közhelyein kívül egyebet nem találtunk. A Károlyi-forradalom s az azzal Sátoraljaújhelyben teljesen egybeforrt proletárdiktatúra alatt több felolvasást és népgyülési beszédet tartott, de amelyekből se szellemi ösmeretbeli készletére, se valódi szellemi kvalitására helyes következtetést vonni nem lehetett, miután mindkét irányú megnyilatkozását a bolsevizmusra való uszítás szolgálatába állította s ahoz mérte eszközeit is. Az 1919. március 29-én tartott — úgyszólván program — beszédje az egyetlen, amit bonckés alá lehet venni s arról is megállapíthatjuk, hogy egyéb nem kelthetett benne figyelmet se koncepció, se retorika te- kintetébén, minthogy Bucharinabb kívánt lenni Bucharinnál, amidőn lapos, magyartalan mondataiban hirdette annak tanításait s egyben tajtékzó dühhel ígérte a bosszút, a többi között azoknak is beígérve az akasztófát: „akik a proletáruralom rendeletéit kalaplevéve nem fogadják“, sőt „akik gyanúsan viselkednek“ is. Közszájon forgott egy időben a Bettelheim társaságához tartozók által hirdetve, hogy a proletárvezér lelke mélyén „nemes idealista“. Mi a „facta loquitur“ ellentmondást nem tűrő elve alapján tagadásba vesszük amaz, vagy a rajongás, vagy a feneketlen butaság által kolportált állítás igaz voltát.
