Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-07-12 / 56. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1924 julius 12. látott kocsin foglaltak helyet a bizottság tagjai Szikszay Gerő min. biztos vezetése alatt: Dalmady Győző min. tanácsos, a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség h. vezetője, Tihy min. oszt. tanácsos a minisztériumok részéről. Bernáth Aladár zemplénvármegyei, Szent- imrey Pál ajtauji alispánok, Orbán Kálmán dr. polgármester, Citó Ferenc min. oszt. tanácsos, Gnädig Lipót műszaki főtanácsos, Bernáth Béla és Borsos járási főszolga- birák, Specián Gyula r. tanácsos, Gruber Károly műszaki tanácsos, a vasútépítést vezető mérnökök s az érdekelt községek képviselői; gróf Károlyi László uradalmát Onczay László erdő-főtanácsos képviselte. Az eljárás megkezdése után meg ■ indult a szerelvény s Ujhelyen át vezető útját állandóan a közönség legnagyobb érdeklődése kisérte. A bizottság meghallgatott minden előterjésztést, átvette az írásba foglalt kérelmeket s minden kívánsá gát beható tanácskozás és mérlegelés tárgyává téve a legnagyobb előzékenységgel biztosította már előre a szükségesnek talált pot- munkálatok teljesítését. Ujhelyen túl a főszolgabirák s a községek L jviselői terjesztették elő kívánságaikat, nem kisebb méltánylásra találva. Itt ke’l megjegyeznünk, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság még egy bizottságot fog kiküldeni mely az utlejárók, átjárók körül támadt kifogásokat fogja még felülvizsgálni, amikor is még minden igénylőnek alkalma lesz ké- i relmét, kívánságait előterjeszteni. Pálházára érve a bizottság ló- rékra szállt, s a Kemenczepatak völgyén fölhaladva a Laczkó hegynél állapodott meg. itt Dalmady Győző min. tanácsos összegezte a bejárás eredményét s miután semmiféle gátló akadály sem merült föl, a miniszter nevében megadta az engedélyt a vasútnak az ipari szállításokra vonatkozó üzembehelyezésére, hangsúlyozván a személyforgalom mielőbbi felvételének szükségességét, megadva az ehez szükséges direktívákat. A min. tanácsos munkatársunk előtt is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a bejárás alkalmával tapasztaltakról s az építkezés kifogástalan, minden elismerést érdemlő kiviteléről. Valóban, aki bejárta a Pálházáig terjedő szakaszt, az láthatta csak, milyen óriási és milyen költséges teljesítmény volt a vasút megépítése, hány ember talált az építkezésnél kenyeret, a gondokat kevesbbitő munkaalkalmat. Az aktus bezárása után a Laczkó hegy remek, erdészeti minta- szerűséggel kezelt fenyvesében az uradalom a legmagyarosabb szeretettel látta vendégül ebédre a bizottsá tagjait, olyan figyelemmel, el j/ékenységgel és annyi raritással, a magyar konyhaművészet igazi remekeivel kedveskedve, amik a bizottság tagjai előtt mindenkorra emlékezetessé tehették a szép délutánt. Az uradalmat Onczay László erdő-főtanácsos és Jurisch József főerdész képviselték és olyan vendégbarátsággal teljesítették a házigazdái tisztet és kalauzolták el a bizottságot az uradalom természeti szépségeihez, amelyért méltán fejezte ki a bizottság őszinte és hálás köszönetét. Megtekintette még a bizottság a pálházai — nagyszerűen, a legmodernebb gépekkel felszerelt — fűrésztelepet, az asztalos műhelyt, a folyamatban levő építkezéseket elragadtatással szemlélve általában az uradalom gazdasági produktumait s azt a hatalmas aktivitást, mely az ipari telep munkálkodását jellemzi. Az alkonyatba hajló délutánon tértek vissza a bizottság tagjai Ujhelybe. És most már megindul a Hegyközi Vasút forgalma városunkon keresztül is, hogy erőt és életet vigyen gazdasági életünk ereibe. Közönségünknek pedig minden oka megvan arra, hogy szeretettel és megértéssel támogassa ezt a mindannyiunk érdekeit szolgáló forgalmat. Annyi szeretettel, mint ameny- nyit a radványi földesúr, a vasút építtetője tanúsított Ujhely városával szemben, megnyitva elzárt életének egy olyan zsilipjét, melyen át a trianoni határ okozta nehéz fejlődési lehetőségeinek forrásai újból megindulhatnak. hogy ne kelljen egyformán mindenkinek megfizetni, mint ahogy a vasúti utazási dij alul is van kivétel és kedvezmény. Ez a megkeresés Zemplénvár- megye közönségéhez is el fog jutni, a törvényhatósághoz, ahol állandóan és gondosan foglalkoznak az itteni Erzsébet közkórház helyzetével is, nem tévesztve szem elől, hogy közkórházunk hosszú idő óta és ma is egyik legelső és legjobban felszerelt kőzkórháza az országnak, amely nívónak fentar- tása a vármegye közönségének eminens érdeke. A borsod megyei közigazgatási bizottságban a felszólaló Tarnay Gyula ny. főispán — a miskolci Magyar Jövő közlése szerint — összehasonlitást tett az ottani Erzsébet közkórház és a sátoraljaújhelyi közkórház helyzete között, kiemelve felszólalásában, hogy a kórházakat tulajdonképen az elmebetegek tartják fenn, mert ezek nem szoritkoznak a rendes ápolási dijra s mig Miskolcon 50 elmebeteg számára van hely, ugyanakkor Sátoraljaújhelyben 120 ágy áll az elmebetegek rendelkezésére s igy történhetett meg, hogy mialatt a miskolci Erzsébet közkórház lezüllőtt, Sátoraljaújhely meggazdagodott a kórházból ugyanazon ápolási dijak mellett. A dolog azonban nem egészen igy áll, mert a nagyobb elmebeteg létszám a mai viszonyok kö- i zött előidézhet egy kórháznál személyzet, munkaerő megtakarítást, de ez korántsem nyithatja meg a a gazdagodásnak semminemű forrását. Az, hogy az újhelyi közkórház az ország többi kórházaival szemben előnyös helyzetben van, hogy megvan a szükséges fedezete s nem roskadozik a deficitek terhe alatt, annak az előrelátó, észszerű gazdálkodás és vezetés az előidézője, amely nagyon is idejekorán gondoskodott sok olyan beruházásról, amety felelősség nélkül elkerülhette volna a figyelmét. Épen az ápolási dijak csekélységére tekintettel a kórház vezetősége, mint már máskor, ezúttal is előlegeket szedett az ápolási dijakhoz addig is, mig a magasabb dijak jóváhagyása leérkezik és sertéshizlalással, házi gazdálkodással és számitó takarékossággal igyekszik a mai helyzet által előidézhető súlyosabb következmé nyékét megkerülni. Zongorát kmúbérbe. Cim a kiadóhivatalban. r Közismert dolog, hogy Costumötf, felöltőit, sport- u lovagló-rubelt 1925 téli divatlapjai üzletemben megtekinthetők. elsőrendű kivitelben csali NEISZ BENŐNÉL Sátoraljaújhely, Petöfi-utca 5. készülnek. rösgárdát lefegyvereznék. Szó volt arról is, hogy értesülve Bettelheim budapesti útjáról, a kisiklatott vonaton kellene lefogni. Mennyi igazság volt eme suttogásban, meg nem állapítható. Való azonban, hogy egyes vasutasok ellenforradalmi célzatú törekvéseik megvalósítása végett olyan egyének támogatását is kérték, akiket állásuk és életkörülményeik arra képtelenekké tettek. Az is megállapítható, hogy Károlyfalva, Herczegkut és Sárospatak községekben a mozgalom kedvező talajra talált. Becker András sárospataki földműves, több vitézségi érem részese, 1919 évi április hó 5-én a Sárospatakkal határos Herczegkut község lakosait egy rögtönzött népgyülésen arra hívta fel, hogy ne tűrjék tovább Bettelheim uralmát, ne tűrjék, hogy a sárospataki munkástanácsban a Bettelheim emberei vigyék a főszerepet. A herczegkutiak tüzet fogtak. Megegyeztek abban, hogy másnap (ápr. 6.) a hercegkutiak tömegesen bemennek Sárospatakra, lemondatják a direktóriumot s visz- szaállitják a törvényes uralmat. Állitó'ag a Károlyfalviak is megígérték a támogatásukat. Bátorításul azt hirdette Becker András, hogy a vörös őrségtől nincs mit tartani, mert annak nagyobb része már egyetért az ellenforradalommal. Április 6-án 8—9 óra közt Becker András Sárospatak község háza előtt megjelenve, az ott őrt- álló Czentner András vörös katonát egy félliternyi borral kínálta meg, „igyék pajtás, — úgymond — elég disznóság, hogy a magyar embernek a saját termésű borából se szabad inni a zsidó uralom miatt.“ A vörös őr szabadkozott, forradalmi törvényszék elé kerül — úgymond — aki a szesztilalmat áthágja, mire Becker tüntetőleg ivott a borából. A községháza ablakából hallotta a párbeszédet s látta a jelenetet több vörös katona s példát szolgáltatandó, rákiáltottak Czentnerre, hogy tartóztassa le Becker Andrást s mert az unszolás foganatlan maradt, több katona rohanta meg a tüntetőt, akit az utca népe gyáván magára hagyott. Dulakodás támadt. Becker bátran és nagy erővel szegült ellen támadóinak. Egyik verzió szerint a csízmaszára mellől előrántott rohamkésével leszúrta Czentnert, majd felkapva ennek töltött fegyverét, avval egy vörös katonát halálra sebezett (más verzió szerint Becker Czentner Andrást a kezéből kicsavart fegyverével lőtte agyon.) (Folyt, köv) Nehéz helyzetben vannah a hórházah Az újhelyi Erzsébe| közkórháznak nincs deficitje. A miskolci vármegyei közigazgatási bizottság julius havi ülésén a közegészségügyi beszámolóval kapcsolatban szóba került az ottani Erzsébet közkórház ügye. A felszólalások azon szomorú tényt állapították meg, hogy a kórház felszerelés dolgában lezüilött, fejlődésében megakadt s nem képes az igényeket kielégíteni. Másrészt a deficit máris olyan méretű, a folyó évben két és fél milliárdra fog rúgni, hogy a vármegye nem várhaja tovább tétlenül mig ez az óriási teher a nyakába szakad. A közigazgatási bizottság ezért elhatározta, hogy megkeresi a varmegye vezetőségét, hogy a szomszédos vármegyék érdekeltségeit maga köré csoportosítva együttesen intézzenek felterjesztést a kormányhoz az ápolási dijak olyan megállapítása érdekében, hogy azokból a kórházak fentart- hatók legyenek. A felterjesztésben rá kívánnak arra is mutatni, hogy az ápolási dijakat a fizetőképes betegekhez és a tényleges költségekhez kell hozzámérni, de úgy,
