Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-07-02 / 53. szám
Ötvenötödik évfolyam. 53. szám Sátoraljaújhely, 1924. július 2. Megjelenik hetenként kétezer szerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) 63. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: 63. szám. (kiadóhivatal) Hizssk egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Egy kirándulás története A politika terén egy kis tallózás nem lesz érdektelen. Az ország nagy problémák megoldása előtt áll s a kormány valóban nagy szívóssággal tesz eleget az idők követelményeinek. Ha csak egy rövid időre tekintünk is vissza — husvétig — azt látjuk, hogy egyik korszakos jelentőségű kéidés a másik után vetődött fel s ezek legjobb megoldása vagy megtörtént már, vagy pedig komoly megvalósulás előtt áll. Itt van a vámtarifa ügye. Gazdasági szempontból horribilis jelentőségű kérdés. A másik, az indemnitás, amelyet most tárgyal a parlament. A legközelebbi idők problémája a tóvárosi törvényjavaslat, aminek fontosságát erősebben hangsúlyoznunk felesleges. Íme: a kormányon lévők minden porcikájukat az alkotó munka szolgálatába állították. Nem igy azonban a parlamentnek egy-két tagja, akik szinte komikussá váló magatartást tanúsítanak a késhegyig menő ellenzékieskedésben. Ha ezt a politikai tallózást a közélet terére is kivisszük, egy nagyon érdekes, de amellett roppant elszomorító esetet kell megemlítenünk. Az egyik fővárosi lap durván rátámad a kultuszminiszterre, személyét pertraktálja a nyilvánosság előtt, egyedül azért, mert a miniszter Hidegkuton villát vásárolt s azt renováltatta. Érdekes tünete a közéletnek, hogy a nyilvánosság egyes szócsövei dehonesztálónak tartják egy miniszterre nézve, ha az villát merészel venni a maga számára. Az illető lapnak ez a magatartása egyebekben figyelemreméltó sem volna, ha a cikket nem azzal a körmönfont Yaffinériával irta volna meg, amelyik alkalmas arra, hogy a közvéleményben gyanút keltsen: ez nem rendes dolog. A lapnak valóban nem lehetett semmi más célja. Ez a magatartása azonban még a pése a múltban szent volt. Ma azonban politikai tőke. A parlament idejével a múltban takarékoskodtak, mert az idő drága. Ma ? ennek a felfogásnak is antiapostolai vannak. A nemzet közvéleménye ebből az eklatáns példából is láthatja, hogy egyesek milyen célokra használják a mandátumukat, ahelyett, hogy annak a hivatásnak tennének eleget, amelyre megbizó leveleik alapján küldettek. Ennek a három politikusnak személyes ügyek gyűjtése érdekében történt kirándulásra mosolyt csal az arcunkra, de hamar szomorú vonássá torzul, mert ezzel az esettel nagyon sok társadalmi tünetet megmagyarázva látunk. InnzM Mm?X foíárgyisa Dr. Kiss Károly rendőrfeliigyelőt és Dr. Hóza Dániel s.-fogalmazót hivatali hatalommal való visszaélés vétségében mondotta ki bűnösnek a kir. Törvényszék s pénzbüntetésre ítélte őket. — Az ítélet nem jogerős. mai kissé lazultabb morális felfogás közepette is mélységesen elitélendő, mert a tekintélyek lejáratása s azok ellen a gyanú széthintése nemcsak az illető miniszternek személyes ügye, hanem magáé az országé is. Az egész ügy nyilvános pertraktálása s annak körülményei nagyon érdekes fényt vetnek arra az oldalra, ahonnan ezt a gyanú-lavinát elindították. A napokban három szélső ellenzéki politikus, akik egyebekben demagógiájukról közismertek, politikai tőkegyűjtésre indultak Hideg- kutra, ahol a kultuszminiszter villája renoválás alatt áll. Ut- juknak tagadhatatlan célja az volt, hogy a miniszterről adatokat gyűjtsenek s azokat a parlament elé tálalva szórakoztassák a közvéleményt személyes ügyekkel. Portyázásuknak azonban rájuk nézve' nagyon szomorú, a közvéleményre pedig szerfelett humo ros vége lett. A miniszter látva az ólálkodó három férfiút, jó házigazda módjára felszólította őket: térjenek beljebb. Ezek azonban jobbnak látták, ha kereket oldanak. Ez az eset nagyon jellemző bizonyos oldalak magatartására. A családi küszöb átléSátoraljaujhely, julius 1. A múlt hó 30-án Kiss Károly dr. r. felügyelő, Hóza Dániel dr. r. s. fogalmazó és Sírompf Iván dr. r. fogalmazó törvényt állottak mindazon — 1924.február 13-án éjjel — megtörtént és állítólag megtörtént eseményekért, amelyeknek ők és Horváth Ernő városi tisztviselő voltak a szereplői. A főtárgyalását 9 órakor nyitotta meg Kun József tanácselnök, aki mellett szavazó bírók Fejes Ernő és Hegedűs Ferenc voltak. A tárgyaláson a vádat Stépán Sándor kir. ügyész képviselte, Kisst Rácz Miklós dr., j Hózát Eckman János dr. és Strompfot Rochlitz Dezső dr. védték, Horváth képviselője pedig dr. Adriányi Béla volt. A megnyitás után az elnök felolvasta az ügyész vádiratát, aki Kisst mint tettest, Hózát mint bűnsegédet személyes szabadság megsértésének vétsége miatt, továbbá mint tettestársakat hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége miatt, végül Strompfot közérdekből a vád képviseletének elvállalásával becsületsértés címén vádolja, mert Kiss és Hóza Hor- váthot a Club kávéházban, annak kapualjában, az utcán a rendőrA proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (59) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A tanulókat integették, hogy vonják ki magukat a szüleik befolyása alól, önállóan gondolkozzanak és cselekedjenek; a leánytanulók között — már a 10—12 éves korban is — nagy erővel vetették reá magukat a nemi felvilágosításra : e célból külön mozi előadásokat rendeztek. A „polgári erkölcs lerombolása“ egyik főcélja volt a kommunista iskolának. Voltak olyan vérszomjas tanárok, akik arról beszéltek, hogy a bur- zsoá gyermekeket ki kell rúgni az iskolából. „Oroszországban — úgymond az emberbarom — ezekkel röviden végeznek: falhoz állítják és lelövik őket“. „Az egyetemen a tanárok nagy részét eltiltották az előadások tartásától s helyettük uj tanárokat neveztek ki: nagyrészt fiatal embereket, akik előbb radikálisok voltak, utóbb buzgó kommunistákká lettek. Ezeket még miniszter korában válogatta össze Kunfi Zsigmond. Mi sem természetesebb, minthogy ezeket a részben még kiforratlan egyéneket álmaik netovábbjának, az egyetemi katedrának reménysége megtántoritotta. Így lett egyetemi tanár Babies Mihály, akinek első munkája egy „vezérfonál“ volt a Szózat tanításairól : ebben azt magyarázgatta, hogy a „haza“ ósdi ostoba fogalom“. De egyetemi katedrába került egy csomó, a tudományos világban még alig vagy éppen nem ösmert nevű fiatalember, akiknek minden rátermettségük bitang őrületükből állott. Volt még egy „kultúrpolitikai akció“-juk a gazembereknek, amelyben mindjárt kezdetben remekeltek. A magángyűjtemények lefoglalása, amelyet Lukács György népbiztos egész tekintélyével támogatott s végrehajtásához karhatalmat adatott. Amint kiderült, ez az akció is már a Károlyi uralom vége felé szervezkedett meg. Pogány Kálmán, Antal Frigyes, Kenczler Hugó előre megtervezték, hogy kiktől miket fognak elvétetni. Pogány Kálmán és Antal Frigyes aztán a „forradalom első éjjelén“ jelentkeztek a kormányzótanácsosnál, ahol megkapták a felhatalmazást és hajnalra kelve, politikailag megbízható tisztviselőkből sebtében alakított bizottságok autókon száguldoztak be a várost s mire a műkincsek tulajdonosai megtudták, hogy proletárdiktatúra van, egyben ki voltak fosztva műkincseikből. A fővárosi minta után fogott hozzá az újhelyi direktórium is az újhelyi iskolák brutalitásához s nem akaratán múlt, hogy kevésre ment. Ujhelyben hiányzott az, amiben a főváros kommunista vezérei bővelkedtek, a romlott elem, amit Ujhelyben a proletárdiktatúra vezetőin kivül túlnyomó többségben a barakcsőcselék képviselt s ez utóbbi nem volt alkalmas arra, hogy az iskolákat megronthassa. A direktórium miután rendeletileg betiltotta a város összes iskoláiban a tanítás végén elhangzani szokott rövid imádságot s a hittan oktatást, az összes tanerőket szakszervezetbe kovácsolta össze, amely fölé részint Szabó János fiatal tanitót, aki ellen a harcszintéren való gyáva viselkedése miatt elfogató parancs ada-i
