Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-05-28 / 43. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1924 május 28. delőnek a kapujába rakhassa le a fát — a mód is meg lesz adva. A hernádmenti községekből a múltban csak fehér hollóként ha láttunk embert Ujhely piacán, a jövőben a vasútvonal folytán Tel­kibánya, Abaujvár és Pányok népe, amely a békében Kassát és ma Miskolczot látogatja egész bizo­nyosan Sátoraljaújhelyt fogja fel keresni. Sátoraljaújhely város közönsége e vasútvonalban ma csak a város Fő-uccájának a felturását látja. Némelyek látni vélik már a gőz­mozdonyt is, amely a város leve­gőjét befüstöli Pedig, ha tárgyila­gosak akarunk lenni, el kell is­mernünk, hogy Sátoraljaújhely város közönsége e vasútvonalnak a városon való keresztülvezetéséért annak idején némi áldozatokra is hajlandó lett volna. El kell ismer­nünk, hogy a város azáltal, hogy Fő-uccájából egyes helyeken le szedtek, más helyeken feltöltést csináltak, a csatornázás keresztül vitelére alkalmasabbá lett, azaz más szavakkal, a város terhére a csatornázás annak idején kevesebb költséggel lesz keresztülvihető; A Fő-uccán keresztülvezető egyes helyeken beomlott csatornák újjá­építéséről, rendbehozataláról nem is beszélek. * ' A lokomotív füstjétől, a lakó­házak kigyuladásától pedig ne féljünk, mert az építés vezetősé­gétől nyeri értesülésem szerint a városon keresztül a közlekedést motorral tervezik lebonyolítani. Az angol ember, amidőn vad rengetegeket fakunyhóbau lakva irtja, már látni véli a várost, amely a rengeteg helyén keletkezni fog. Az én lelki szemeimmel hason­lóan látom a ho'lóháza —saujhelyi helyiérdekű vasútvonalnak egyfe­lől Sárospatak és Kenázlőn át, az utóbbi községnél tervezett Tisza­* lésre gyakorolt hatását, szívesen bolyong a jellegzetes ciszterci stilus : az átmeneti stil műemlékei, illetve azok romjai között. A rendjére méltán büszke apát­úr működésének tudományos ere­jét tanári mivoltáva1 szorosan ösz- szefüggő érdekkörnek: a közok­tatásügy történetének felderítése meriti ki. Az olyan férfiú, akinek nevelési vezérelve mindenkor ez volt: „Szeresd az ifjúságot, Isten virágos kertjét/ igazán méltó tár­gyat választott irói tollára. A tudós pap-tanár saját jeligéje: „Illik a paphoz, hogy tudománya legyen,“ benne valósult meg a legtartal­masabban. Érdekelte a zsenge gyermek­iélek, a serdülő ifjú s a komoly fiatalember munkája. Csak igy élhettek eleven életet lelkében a középkori Magyarország tanítói, a káptalani, iskolák éneklő, olvasó- kanonokjai, scholastikusai, hiszen maga is végigéli a veszprémi káptalani iskola Pál prépostjának tudós életét nagyértékü könyvei között, vagy ha jobban tetszik, méltó lett volna az egri káptalani iskola magisteri székére is, ahol Bakócz Tamás püspöksége idejé­ben díszes tanítói névsort fedezett fel kutató elméje s mégis e város­ban jött érte a Halál angyala. hídon a Nyírségre, másfelől a Bodrog alsóbereczki-i vashidján és Ricsén keresztül Kisvárdáig való kiépítését, amikor aztán hi­szem, hogy a Bodrogköz lakos­sága teljes egészében Sátoraljauj­Május 24-én reggel 8 órakor a korán nekiiramodott hőségben nagy társaság gyülekezett a csörgői ha­tárkorcsmánál a békeszerződés alapján megállapított országhatár közigazgatási határbejárásához. — Nehéz szívvel, mint minden ilyen alkalommal a magyar urak, akik mégis csak magunkénak tartjuk azt a területet is, amelynek rö geit még szabadon tapodtuk s amelynek vágyától és szeretetétől nem választhat el bennünket soha mégannyi határcövek sem. Magyar részről megjelentek a határbejárásnál: Tánczos Gábor altábornagy, magyar határbiztos, Thuránszky László főispán, Ber- náth Aladár alispán, Citó Ferenc min. oszt. tanácsos, Orbán Kál­mán polgármester, Bernáth Béla főszolgabíró, Zboray Károly pénz- ügyigazgató-helyettes, Brandstädter őrnagy a vámszakasz részéről, Iványi Béla és Gruber Károly mű­szaki tanácsosok, Geiger Ottmár a közmüvek igazgatója, Scheller Lajos kir. s. mérnök s az érdekelt községek képviselői. A sátoraljaújhelyi határszakasz bejárása a csörgői határkorcsmá­nál kezdődött és a Sátoraljaújhely —Felsőberecki-Bodroghid határá­nak találkozópontjánál ért véget. A bejárás folyamán a bizottsá­gok a helyszínén megvizsgálták azokat a ktvánságokat, melyeket mindkét részről támasztottak a határszakasz politikai bejárásával kapcsolatban. hogy krumpliját s egyéb terményét értékesitve a szükséges ipari és kereskedelmi cikkeit beszerezhesse. Hogy azonban ez bekövetkez­zék, ehez a bizalom mellett, Sa­Saujhely, május 24. Ezek lényegesebb pontjai a kö­vetkezők : A város képviselete kérte, hogy a vizmütelepre a közlekedés za­vartalan lehessen, mert most gyak­ran előfordul, hogy a közös út­szakaszon a vizmütelep felé hala­dókat zavarják és akadályozzák. Sátoraljaújhely eminens érdeke, hogy a Bodrogköz felé vezető egyetlen kiépített útvonalnak, a Sátoraljaújhely - alsóberecki-i tör­vényhatósági közutnak a saujhely —csapi vasúti pályát keresztező útátjárója teljes szélességében Ma­gyarországhoz visszacsatoltassék. Éz -annál könnyebben keresztül­vihető, mert a csehszlovák állam­nak ezen útátjáró jelenlegi közös voltához semmiféle különösebb érdeke nem fűződik. Ezt maga Thuránszky főispán fejtette ki a helyszínén, a bizottság előtt a legvilágosabb és legkézenfekvőbb indokokkal. Kérték továbbá a város képvi­selői, hogy a város az országha­tárt képező Ronyva-patak bármely pontjáról a patakmeder egész szé­lességében szedhessen és szállít­hasson el kavicsot és homokot, részint az építkezések, részint ab­ból a közös érdekből, hogy a patakmeder állandóan tisztán tar­tassák. E célból a homokfuvaro­soknak a kisállomási hídon a köz­lekedés szabaddá volna teendő. További kívánalmak: A Réz­féle téglagyárból a téglaanyag vámmentes beszállithatása. A Sá­toraljaújhely végcéllal a cseh-szlo- vák területről érkező utasok a kisállomási hídon bejöhessenek és viszont Ujhelyből e hídon át- menve szállhassanak vonatra A mezőgazdasági munkára határát­lépési igazolvánnyal átkelők foga­taikkal éjszakára is odaát marad­hassanak. A kettős birtokosok túl­oldalon termelt kalászos terménye a helyszínén történt kicséplés után mint szemes termény és mint szalma a városba akadálytalanul beszállítható legyen. A kulturmérnökség képviseleté­ben Citó Ferenc min. oszt. taná­csos részletesen ismertette a bi­zottságok előtt a Ronyvaszabályo- zás kérdését s előterjesztette, hogy a szabályozás keresztülvitelére szükséges volna úgy a kisállomás, mint a vágóhidnál különböző te­rületek átengedése. Az államépitészeti hivatal kép­viselője a határon fekvő közúti határhidak és közös útszakaszok kezelése, fentartása, esetleg újjá­építése tárgyában adott be nyilat­kozatot s ebben ugyancsak erő­teljesen állást foglalt olyan határ- kiigazitás mellett, mely a Sátoral­jaújhely—alsóberecki-i törvényha­tósági közút kezdőszakászán ma meglevő hid és útszakasz közös­séget megszüntetné. Thuránszky László főispán, úgy a polgármester által a város kö­zönsége nevében, mint a kultúr­mérnöki és államépitészeti hiva falok által előadottakat egész ter­jedelmében magáévá téve, azok­hoz minden tekintetben hozzájá­rult s a legmelegebben pártolta és támogatta. Amennyiben pedig az előterjesztésekben olyan termé­szetű kérelmek is foglaltaknak, melyek a két szomszédos hatóság által kölcsönös megállapodással is eliminálhatók, amire neki a magyar kormánytól különben is felhatalmazása van, kérte, hogy a kassai zsupán hasonló felhatalma­zással az ő meghallgatásával tűz­zön ki a kisállomásra rövid ha­táridőt, ahol az illetékes faktorok bevonásával és meghallgatásával mindezen kérdések elintézhetők legyenek. Délután 3 órakor a városházán jegyzőkönyvbe foglalták mindezen toraljaujhely város és annak la- hely város piacát fogja látogatni kossága részéről a jogos kritikán s a tiszavidéki szabolcsi ember is kívül némi anyagi áldozatokra is el fog néha látogatni Saujhelybe, szükség lesz. 9 közigazgatási határbejárás Magyar hatóságok előterjesztései a bizottságok előtt. — A főispán a kölcsönös megállapodások érdekében. Az a hervadhatatlan babérko­szorú, melyet az Akadémia tag­ságával, több Ízben munkáinak megjutalmazásával font feje köré, a humanista világ tudósainak meg­koszorúzását juttatja eszünkbe : személyében szólt ez a bolognai jogi egyetem 1316-ik évi magyar származású rektorának, Miklós nyitrai esperesnek s N. Lajos pécsi egyeteme hires tanárának: Bo­lognai Bettino fiának: Galvanó- nak. A buzgó, de soha elfogultság­gal nem vádolható katholikus fő­pap, egyetemi tanár elismeréssel adózik a sárospataki, debreczeni, marosvásárhelyi főiskolák nemzet­nevelő munkásságának s végül szemléletes rajzot nyújt az emlí­tettek alapján egyetemi oktatá­sunkról. Munkásságának egy bizonyos területén megmaradt lokálpatrió­tának, a Dunántúl, a rengeteg Bakony, a sejtelmes Balaton tör­ténetírójának. Kéziratban hagyta hátra ősi apátságának Zircznek történelmét, mig a Balaton egy­házairól és várairól szóló munkája telítve van a romantikus részletek szépségeivel, úgyhogy: ez a ma­gyar lovagkor prózai epopeiája. A kutató tudós még számos i más munkáját mellőzve e kismé­retű megemlékezésben, fordítsuk figyelmünket azon nagyhatású mű­ködése felé, melyet tanítványai lelkében tudott elérni. Ez a hatás a „Művelődéstörténeti Értekezések“ hosszú sorozatában jelentkezett. Érezte, tudta, hogy egy ember kevés a magyar múlt kulturális értékeinek felkutatására, munka­társak után nézett s fürkésző te­kintete tanítványai felé fordult Az ó nagyszabású egyénisége, önfel­áldozó szeretete, a tanítványai szellemi-anyagi erejét Napoleon vagy Caesar biztosságával ismerő egyetemi tanár kitünően megvá­lasztotta emberét a tanitórendnek, nevezetesebb iskolák, városi, ipari, kereskedelmi életünk, törvényke­zési, társadalmi kérdések megol­dásához. Aminő széles alapokon nyugvó forráskutatásokat végzett Ö maga, ugyanazt kivánta tanít­ványaitól is, de nem a rideg, ál- lig begombolkozott tudós zárkó­zottságával, hanem a tanítványai­val melegen érző, segítő jobbját bizony nem egyszer az erszényé­nek rendelkezésre bocsátásáig is kinyújtó nemes lélek áldozatkész­ségével. Ezen ponthoz pedig csak a szereteten át lehet eljutni s azok a neveléstörténeti szempontból nagy értéket képviselő dolgozatai, | melyeket a vallásos és erkölcsös s hazafias nevelés szükségességé­ről irt, minden sorukból a sze­retet tüzét lehelik. Nemzetének múltja, melynek nagy területét Ó szántotta fel, a történelmünket mozgató nagy emberek élettörté­nete érlelte meg benne a neve­lésről vallott gondolatait s a tör­ténelmi múlt erejével győzte meg ezek értékéről tanítványait is. Ha ennek az ujabbkori magyar mű­velődéstörténetem Kimagasló alak­jának arcképéhez kiegészitó vo­násul hozzáteszem, hogy német származású volt, akkor szaporí­tottam Vele Jókai Ankerschmidt- jeinek számát. Dolgozott a magyar föld nagy­ságáért, vérző szívvel látta a nagy összeomlást s mikor 1921 júliu­sában az ősi monostorban Zirczen vendégéül látott, a magyar ifjú­ságnak a korona és kereszt je­gyében folyó nevelését kötötte tel­kemre. Áldott emlékű mesterem, tudo­mányos kutatásaimban végsőkig irányitó szellemű vezérem, intése­det magáévá teszi Vetem együtt az egész magyar tanarvilág e búcsúszavakkal: „Have anima Candida optimi magistri.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom