Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-26 / 25. szám
Ötvenötödik évfolyam. 25. szám Sátoraljaújhely, 1924. március 26* Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetceníiméterenként. Nyllttér soronként 800 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. Kxám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. ÁRVÍZ Éjjel egy órakor kiöntött a Ronyva. — Víz alá kerüit a Ronyva-menti városrész A határpatakká becsteleni- tett Ronyva ma éjjel egy órakor kiöntött s az alsó részekre reázudult a demarká- ció áldása. Amikor ezeket a j sorokat Írjuk, a kora reggeli órákban egész vándorlás indult meg a Ronyva felé; kiváncsi tömeg, hogy lássa a menekülését a patakmentieknek, akiket a szennyes áradat éjnek idején nagy hirtelenséggel csaknem a fekhelyükből mosott ki. Nem elősször van része az ott lakóknak ebben az ürgesorsban s nem eiősször történik, hogy árterületté változik a városnak egy jő része, amelyen piszkos hord ^ék ülepedik meg, ha visszatér medrébe az egyébként lábviznek is alig kiadós Ronyva-viz. De minden ilyen eset, a mostani különösen, türelmetlenül sürgeti ennek az égető kérdésnek a megoldását. Az a körülmény, hogy a demarkáció kettészelte Ujhelyt s csonkavárossá tette a csonkaországban, félhalottá és bénává, egyenesen eminens kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a legnagyobb készséggel és megértéssel siessen segítségünkre a Ronyva tovább el nem odázható szabályozásának megoldásával. Az áldásból bőven kijutott a túlsó részen lakóknak is s * amennyire a mi érdekünk, épen olyan kívánatos a másik félnek is, hogy a Ronyva mielőbb leszokjék erről a rakoncátlankodásról. Annak idején, a háború alatt, mikoron még állt a barak s mikor millió számra ténfergett a rengeteg hadifogoly, egészen könnyű lett i volna a Ronyva-operáció. El- i mulasztották s ma már min- | denesetre kemény dió. Most i már kettőn áll a vásár s ha I úgy hozta a sorsunk, hogy ez az egyetlen dolog közössé vált azokkal, akik sorsot vetettek köntösünkre, közössé vált az a kötelesség is, amely nyugalmasabbá kívánná tenni a Ronyva mentén lakóknak életét. Főispánunk, aki személyesen is meggyőződött ma erről a tarthatatlan állapotról, amint a város érdekében fekvő más fontos ügyekben is mindig segítségére volt Ujhely polgárságának, bizonyára napirendre hozza a Ronyva szabályozását s az illetékes kormány hatóságoknál fölemeli hathatós szavát a sokszor sújtott árterület lakosságának érdekében. Abban sincs semmi kétségünk, hogy városunk képviselője csatlakozni fog a főispánnak és a városnak ehez a halasztást nem tűrő akciójához s befolyásával ő is biztosítani igyekszik a kérdés halasztást nem tűrő megoldását. * Már kedden este erős áradás volt tapasztalható a Rony- ván, ami erős aggodalommal töltötte el az árterületen lakókat ugyannyira, hogy a legtöbb házban ébren töltöt- i ték az éjszakát. Éjjel egy j órakor, a beállott olvadás és | a kora tavaszi időben szo- j katlan zápor folytán, ami a szalánci részen lehetett nagyon is kiadós, erős árhullámot zúdított alá a Ronyván, mely szinte percek alatt viz alá borította a Ronyva-csator- nán túl eső részeket. Az árviz-zónában lakók riadtan menekültek állataikkal együtt, már amit össze lehetett szedni, a szennyes áradat elől s igen sokan a nyugalmasabb részen lakó ismerőseiknél kerestek menekvést, lakásaikat bezárva. Hamarosan ellepte a viz a Dókus, Chudovszky-kertet, a A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (37) 1. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Ujhelyben valóságos iskola példáját láttuk annak, hogy egyfelől a tehetetlenség, másfelől a mindenen keresztül gázoló vakmerőség mire képesek. Bettelheim a fővárosi fejlemények szerint intézte az újhelyi szovjet irányítását. Még március 22-ike előtt értesítette híveit, hogy gondolkodott már az újhelyi forradalmi törvényszék egybeállításáról is. Van már kiszemelt ember az elnökségre, „aki az apját is kész felakasztatni.“ Március 22-én a Felsőmagyarországi Hírlap vezércikke a „polgári rend feje fölött megkondult halálharang“-ról szól. Erélyes tiltakozást sürget. Jelentse ki a polgári rend, — úgymond — hogy nem akar meghalni. Van nemcsak joga, hanem képessége is élni. A cikk irója nem tudta, hogy mire sorai nyomdafestéket látnak, akkor már ellenforradalmárnak fogják tekinteni azt, aki a polgári osztályhoz tartozónak vallja magát. A feljajdulás eső utáni köpönyeg volt. Négy hónappal előbb talán még helyén való lett volna, a kár- hozatos Károlyi forradalom dacára i is, a polgárság tömörülését sürgetni és nem állani meg az óhajtásnál, hanem hozzálátni á tömörülés megszervezéséhez. Ujhely lelkes iparos polgárságában visszhangra talált volna a bátorító szó. De a munkásság nagyobb és értékesebb része is, mint amely az iparosságból képződött és nem volt proletár, fegyvertársul szegődött volna. A vasutasokat láttuk, hogy önként szervezkedtek a polgári rendet fenyegető veszedelemmel szemben, anélkül, hogy a nemzeti tanácstól egy bátorító szót vettek volna. De élükön állt egy bátor, ügyes ember, aki megtette a kötelességét frázis nélkül s lelket ön tött a tömegbe. Mindezekhez járult volna legalább hatvan-hetven hadviselt katonatiszt, akik közül láttunk is néhány bátor embertől derekas munkát s százai a hadviselt legénységi állománybelieknek. Ha valahol, Ujhelyben lehetett volna csirájában fojtani el a veszedelmet. Mindezeket a nemtörődömség és a Károlyi átkos szelleme által beplántált gyávaság, amely Budapestet kivéve, sehol sem találta meg annyira a televényét, mint Sátoraljaújhelyben, figyelmen kívül hagyta. A gyávaság kietlen Szaharájában az a néhány oázis — a kevés bátor ember — elenyésztek. Hallottuk a mentegődzést. Forradalom volt — úgymond — melynek méretei, dühe hatásukban ki számiíhatatlanok voltak. De hát a forradalom felmenti annak vezéreit, vagy azok kreatúráit a fegye- lemtartás, az irányítás kötelezettsége alól ? Vagy pláne kötelessé gükké teszi a mindent megsemmisítéssel fenyegető tüzet éleszteni ! Hiszen ha egyéb nem, a saját bőrük — nagyon is féltett — épsége figyelmeztethette volna őket a rettenetes következményekre. Halljuk azt is, hogy : úgy volt az országszerte, Sátoraljaújhelyben se lehetett máskép. Ezt a kifogást a felületesen, vagy se- hogyse gondolkozók önámitása súgja. Mert bár országszerte dühöngött is a Károlyi-féle gyászos forradalom, de Ujhelyt kivéve sehol se láttuk, hogy a proletárdiktatúra előkészítő tanfolyamát nyitották volna meg. De különben se igaz, hogy más vidéki városokban is ekként folyt le a Károlyi, majd az ezáltal előkészített bolsevista forradalom mint Ujhelyben. Északkeleti Magyarország egyetlen viEgryes száxxx ára 600
