Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-16 / 14. szám
Ötvenötödik évfolyam. 14. ez Am Sátoraljaújhely, 1924 február 16. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralj anjhely (Vármegyeház udvar) I I &T m I Előfizetési ár: //EMPLÉN -M? POLITIKAI HÍRLAP Ixmm^m****— Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. i:zám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. Bxám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. elszakított véreink magyar kultúrájáért A Kisfaludy-Társaság üiése alkalmat adott Berzeviczy Albertnek, hogy egy olyan kérdésről szóljon, amely jelentőségénél fogva méltán érdekelheti az egész magyarságot. Berzeviczy elszakított testvéreink kulturszenvedéseiről beszelt, azokról a nehézségekről, amelyek útjukban állanak, ha bármiféle magyar nyelven Írott műhöz akarnak hozzáférni, mely Csonka-Magyar- országon jelent meg. A nyelv, s magasabb mértékben a nyelv művészetének, az irodalomnak a hatása, bármennyire anyagtalannak lássék is, következményeiben olyan dolgokra folyhat be, amelyek végső fokon nagyon is távol állnak attól a forrástól ahonnan, sokszor tán öntudatlanul, éltető nedveiket szív ják. Kell e idéznünk Magyarország történelmének gyászos lapjait, mikor a súlyos körülmények, idegen elnyomók járma alatt nyögve, az egyedüli vigasz, a jövő egyetlen reménysége a nemzeti nyelv, a nemzeti irodalom volt, amelynek sokszor csak dugva terjesztett so; raiban ott égett a feltámadás örök reménykedése s a belük lelke elpusztíthatatlan magyar akaratról, \ élni vágyásról, uj életről beszélt. Azok, akik idegen lélekkel uralkodnak most sok-sok magyar testvérünkön, nagyon jól tudják, ] hogy milyen erőforrást, milyen ! biztatást, milyen vigaszt jelent az í ott élőknek a magyar szó, a hazai nyelv édes csengése, mely láthatatlan szálakkal köti őket azokhoz, akikhez jog és igazság szerint tartoznak s tőlük csak az erőszak önkénye választja el őket. Berzeviczy panaszkodva említette föl, hogy mikor Oenfben a Nemzetek Szövetségének gyűlésén szó- vátette a magyar kulturtermékek szabad terjesztésének kérdését, az érdekelt delegátusok váratlanul olyan fordulatot adtak a vitának hogy még neki kellett a békeron tás vádja ellen védekezni. Ugyláíszik, az ottani kudarc nem vette el Berzeviczy kedvét a további küzdelemtől, mert beismerése szerint, ha nehéz is, de nem lehetetlen az elszakított magyarságnak küzdeni a hazai irodalomtól való elszigeteltsége ellen. A legszomorubb jelenség az, hogy mindazok a magyar nyelven megjelenő sajtótermékek, amelyek a csonkahaza elleni gyűlöletre bíztatnak, a megszállók részéről a | legmelegebb pártfogásban része- ! sülnek s számukra minden lehető támogatás megadatijt. Ezzel szemben a nemzeti egység fenntartása körül buzgólkodó lapok és könyvek a legnagyobb nehézségekkel küzdenek s igazán csak az elhivatottság érzése, az ősi nemzeti ideálokért való lelkesedés adhat erőt a küzdőknek a további harc A pénzügyminisztériumban állandó tanácskozások folynak az arany odó bevezetésének módozatairól. A külföldi kölcsön felvéte telének egyik biztositékaként volt kénytelen vállalni a kormány az aranyadó rendszer visszaállítását. Az előzetes tárgyalások már befejezéshez közelednek, csupán az aranyadókulcs megállapítása van hátra. Az erre vonatkozó döntést Kál- lay pénzügyminiszter, tartotta fenn magának, aki külföldi útja miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a Varga államtitkár elnöklésével lefolyt adóügyi tanácskozások jegyzőkönyvét áttanulmányozza. A reform az adóügy minden ágára ki fog terjeszkedni Revízió folytatására. A beszéd vége az elszakított területek és a csonka haza irodalmának szoros szellemi közösségét hangoztatta s rámutatott arra a várakozásra, hogy az irodalom nemzetünk jelen válságában a nemzeti egység fenntartása körül ráváró feladatot hiven és buzgón fogja teljesiteni. alá veszik a kereseti és jövedelmi adórendszert is. A kereseti és jövedelmi adónál szó van az adómentes létminimum felemeléséről. Eddig évi 500 aranykorona volt a létminimum, most 800 aranykoronára emelnék. Az adórendszer revíziójáról 'szóló törvényjavaslat, hir szerint, a legsürgősebben a nemzetgyűlés elé fog kerülni. A tervezet szerint az uj adórendszernél nem egészen a békebeli alapok lesznek irányadók. A mai életkörülmények által megokolt méltányossági szempontok is érvényesülni fognak, különösen a földbirtoknál. Az adórevizióval szorosan ösz- szefügg az illetékek revíziója. A fixilletékek, beadványok, okiratok fiz aranyadót örvényt sürgősen tárgyalja a nemzetgyűlés A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (26) 1. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmeríetése. Vochet — francia szemmel látott és francia fejjel gondolkozott, mikor a tanácsot adta s elevenre vélt vele tapinthani. Ha tisztában van a helyzettel, láthatta volna, hogy abban az időben nálunk a szocialisták vezetői már a kommunizmus főpróbájára készültek, mig a „polgári pártok“ vagy álom- ittasan tétlenkedtek, vagy akadémikus stil-gyakorlattal érték be. * Január 23-án a hadügyminiszter rendeletére karhatalmi csapat érkezett Ujhelybe azzal a rendeltetéssel, hogy a barak legénységét fegyverezze le. A barak gyü- levész álrokkantjai, akik megszokták a henye életet, a jó ellátást és bizakodtak abban is, hogy a muszkarecept szerint folyó dolgok vége az anarchia és azzal kapcsolatos rablás is lehet — el- lentállást fejtettek ki, sőt fegyveres erőszakkal fenyegetőztek., A karhatalom megerősítése s némi erőszak alkalmazása után az ügy paktumszerüleg fejeződött be azzal a formulával, hogy a barak- tábornak csak katonai jellege szűnik meg, ami — tekintettel Ujhely megszállásának lehetőségére — felette kívánatos. A csőcselék kiadta fegyverét s maradt minden a régiben. Jellemző volt a Károlyi-féle gyászkormányra, hogy amikor egy város személy- és vagyonbiztonságát veszélyeztető banda lefegyverzéséről és szétugrasztásáról akart intézkedni, az újhelyi szocialista fegyvertársaktól való félelmében beérte szégyenletes félmunkával s kormány- biztosának a csőcselék delegáltjaival való paktálásra kellett magát megaláznia. x Február 2-án a szociáldemokrata párt központi vezetőségének két tagja, dr. Landler Jenő és dr. Vince Sándor beszéltek a vármegyeház erkélyéről az egybehívott népgyüléshez, amely a szokottnál is népesebb volt. A párt, ugylát- szik, azért tartotta szükségesnek azt, hogy két vezetőemberét Uj helybe küldje le, mert fékezni óhajtotta a Betteiheim—-Csuta irányítása mellett elfajulásnak indult proletár mozgalmakat. Elkésett vele és abba a hibába esett, hogy olajjal próbálta oltani a tüzet. A dr. Vince Sándor beszéde lényegében nem sokban különbözött azoktól, amelyeket Ujhely lakossága a Bettelheim, Csuta, Drengács és többi „elvtársak“ szókotyvalékaiból és a Népszavából ösmert. A háború első „nagy eredménye“ az októberi forradalom. „A kapitalista osztályuralom — úgymond — három oszlopon nyugodott. Az első volt a militariz- mus, kaszárnya és szurony. Evvel némitoltak el minden kritikát, minden szabadságra törekvést. A második oszlopa a klerikalizmus, templomtorony és a pap. A hazugul tanitó iskola, a lelkeket fanatizáló hit. A harmadik a bürokrácia, mely a hivatalokban aktákkal állt őrt. A kapitalista társadalom legfőbb támasza a mili- tarizmus, összeomlott. A másik kettő azonban még él és élni akar. Visszaakarja csinálni a forradalmat és ellenforradalmat akar. Az öntudatos munkásságnak éber szemmel kell kisérni ezeket az akarásokat.“ I Ezek a „vezéreszmék“ az alap- | motívumai annak a fertelmes hang- ! versenynek, amely szerte hangzott | az országban, ahol a csőcselék kerekedhetett felül. Beszédének második része a proletárdiktatúra és a kommunizmus „időelőttiségéről“ szólott. „Elhamarkodott lenne a kommu- nizálás, ahelyett lássanak hozzá az „elvtársak“ a falvak lakosságának megnyerésénez, akik „évezredes elnyomásban éhbérért dolgozzák el őserejüket.“ Dr. Landler Jenő tiltakozott az ellen a vád ellen, amely a vasutasokat az ellenforradalmárság gyanújába mártotta. Beszédének az a része, amely- lyel Bettelheimot támadta, szinte lázba hozta a csődületet. „Egy siheder doktor — úgymond — aki, mert főispán nem lehetett, azért kommunista forradalmár lett, hirdette a rágalmat a vasutas gárdáról és utóbb meg- szök tt a gárda elől.“ „Ez a fiatal ember — fejezi be beszédét — aki még egy év előtt mint adóbiztos szolgálta a régi kormányt, ez akarta a régi szocialistádat vezetni.“ (Folyt. köv.( sziaxDCL ára- 300
