Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-26 / 8. szám
Ötvenötödik évfolyam. 8. szám Sátoraljaújhely, 1924. január 26. Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjhely (Vármegyeház ndvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon: (szerkesztőség) 63 szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Előfizetési ár: Negyedévre . . 4000 K. Egy évre . . 16000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Leleplezések A nemzetgyűlés egyik ülésén az elvtársak és jogrendi lovagok nagy örömére Drózdy Győző olyan adatokkal állt a nyilvánosság elé, amelyekkel nekünk is foglalkoznunk kell. Nem beszélünk ezúttal az atrocitásokról,. mert a szónok kijelentette, hogy vádjait a beszédében felsorolt egyének ellen bizonyítani is tudja és valószínűnek tartjuk, hogy a bizonyításra alkalmat is fognak neki adni a megtámadottak. A büntető bíróság majd kihámozza, hogy mennyi a ferdítés, a lóditás a nagyhangú leleplezésben és majd megkapja értük a jutalmat is, amit valószínűleg már kevesebb gyönyörűséggel fog élvezni, mint a leleplezés nyomán járó elismerést. Bennünket különösebben a leleplezésnek az a része érdekel, amely az elrejtett fegyverekről szólt, az a tendencia, amely ebben megnyilvánult, az a kár, amely a magyarság becsületében esett és az a haszon, amelyet ellenségeink vámoltak el belőle. Ezek mind együttvéve hű tükrét adják annak a jellemnek, amely szükséges ahhoz, hogy valaki a demagógia tűzcsóvás szekerére kapva, napok alatt kiszá- guldjon a szűkre szabott magyar határokon abba a világba, amely ellenünk fenekedik. Mert ha nem a világhírre kapaszkodás volt a leleplezés célja, akkor igazán nem értjük a különös szándékú honatyát és akkor föl kell tételeznünk róla azt, hogy nem képes megítélni cselekedeteit, hogy kész eszköze annak a belső ellenségnek, amely a jogrend követelése alá rejti a jogrend felforgató szándékait. Hogy mire szolgáltak az elrejtett fegyverek, azt minden magyar ember tudja, aki pedig nem tudja vagy nem akarja tudni és minden elrejtett fegyver mellé egy gyilkost képzel az benne van abban a gondolatvilágban, amelyet a vörös betyárok honosítottak meg és amelyre támaszkodik minden ellensége a meggyalázott magyarságnak. Nem akarjuk föltételezni a gyenge itélöképességü hon- alyáról, hogy a nemzetgyűlésen biztosított szabadság védelme alatt akart adatokat szolgáltatni az elrejtett fegyverekről és lovat adni a kisántánt alá ahhoz a követeléshez, hogy Magyarország katonai ellenőrzéséhez kösse a külföldi kölcsön sikerét. Aki azt akarja elhitetni a világgal, hogy itt minden bokorban, gázban, kunyhóban fegyver és töltény meg bomba rejtőzik, az vagy futóbolond, vagy hitvány gyújtogató. A magyar nemzetgyűlésnek az az oldala, meJyen a lelep lezők ülnek egyáltalában nem áll a nemzeti érzésnek azon a fokán, amelyen különösen ma állania kellene. S vájjon melyik meggyötört nemzet tűrné meg törvényhozó sorban az olyan egyént, aki még azt se képes megítélni, mit cselekszik? Annyit el kell várnunk mindenkitől, hogy válogatni tudjon a szenzációk között és akármennyire csábítja a hírnév, vagy viszket rajta a szereplés, olyat ne válasz- szón, amely veszedelmesebb a felrobbant bombánál is. A leleplezésnek ez a módja már nem politika, hanem legenyhébben szólva, ostobaság, rendes nevén pedig bűn, a melyet a magyar közvéleménynek meg kell torolni. A hangulatot, az akaratot, amelyet az ilyen leleplezések szolgálnak, legjobban jellemzi az a fenyegető közbeszólás, amelyet egy elvtárs „Majd j elintézzük! Nur Zeit!“ sza- ! vakkal süvített a képviselők fülébe. Mi is azt mondjuk, amit az az elvtárs mondott, mert azok a bűnök, amelyeknek szennyében taposunk, a melyek miatt szakadt ránk ez a pokoli magyar élet, még í nincsenek megtorolva és ad- j dig nem lesz se jogrend, se magyar jövendő, amig a mul- i tat és jelent nem intézzük el ! a magyar nemzeti erkölcs parancsa szerint. Görgey Jstván dr. a gazdasági helyzetről Választókerületünk nemzetgyűlési képvisélője dr. Görgey István az Országos Nemzeti Klubban csütörtökön este előkelő hallgatóság előtt tanulságos és értékes előadást lartott Magyarország jövő gazdasági politikájáról. Okszerű adatokkal mutatott rá I arra képviselőnk, hogy Csonka- \ magyarország gazdasági életét \ ! egészen uj alapokra kell fektetni. ; | Foglalkozott a külföldi kölcsön i jelentőségével, aminek nagy hord- | erejét és jelentőségét abban látja, hogy az amortizáció ideje alatt célszerű gazdasági berendezéseket eszközölhessünk. A termelés szempontjából egyformán súlyt kíván helyezni úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelésre. Az előadás eszmemenetét, a leszűrt következtetéseket kisérő s gazdasági lehetőségeinket megvilágító adatok nemcsak aktuálissá, hanem rendkívül tartalmassá is tették Görgey István előadását, melyet a szakférfiakból álló közönség a legnagyobb figyelemmel hallgatott s befejeztével tetszésének minden jelével honorálta. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (21) 1. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. A hangulat jellemzésére meg kell emlékeznünk Bettelheirnnak a Guttmann Ármin akkori volt vasúti állomásfőnökkel szemben való, az előbbi esetet röviddel megelőzött összetűzéséről. Az történt ugyanis, hogy Bettelheim, aki december második felében a józan munkásság ellenszenvéről győződhetett meg, uj párthiveket szerzendő, a vasutasokra vetette ki a hálóját, akiket „forradalmositani“ akart. Kommu- munista előadást hirdetett a pályaudvar területére, amit Gutmann Ármin egyszerűen, de annál erélyesebben betiltott. Amint az „Újhelyi Hírlap“ 1919 október 25-én megjelent számában olvashatjuk, e miatt 1918 évi december hó 1-én Bettelheim kérdőre vonta az állomásfőnököt, akiben azonban — amihez idáig Ujhelyben szokva nem volt — emberére talált. Bettelheim arroganciájának minden hatásra számított eszközét megpróbálta, azzal is fenyegetőzött, hogy amint annak idején a felsőbbsége által áthelyezett Gerő postafőnököt állásába visszahelyezte, módjában lesz másokat állásuktól megfosztani. Guttmann Ármin hajlitha- tatlan maradt s kereken kijelentette, hogy úgy Bettelheirnnak, mint a munkástanácsnak a pályaudvar területére vonatkozó ren- i delkezéseit figyelembe venni nem 1 fogja, sőt azok végrehajtásának kísérletét ha kell, erővel is meg fogja akadályozni; azt is értésére adta, hogy a kommunistáknak nincs mit keresniök a pályaudvaron, mert a vasutasok undorodnak tőlük. Bettelheim aühödten ténfergett el a helyről, ahol arroganciáját annyira érzékenyen megsebezték. Frühstück József, a magyar államvasutak újhelyi szertárainak főnöke is kurtán bánt el Beitel- heimmal, aki egy Stonner nevű szószátyár kommunista ügyében járt nála, akit a szertárfőnök intézkedése folytán Ujhelyből áthelyeztek. Bettelheim az áthelyező rendelkezés visszavonását követelte, mire azután következett a Frühstück József nagyon is határozott és erélyes, sőt ultimátumszerű válasza, hogy a proletár néptri- bun tanácsosnak tartotta a gyors visszavonulást. A népjóléti ügyosztályban és a városi közélelmezési hivatalban is volt alkalmuk tapasztalhatni a munkástanács ama szószáiyár tagjainak, akik előlegezni próbáltak maguknak a proletárdiktatúrából, hogy mit jelent a szilárdság és ha kell a kemény ököl, ahonnét Pásztor Lipótot — egy eszelős kutszerelőt — kikergették, Vavrik Ferenc és Fenyő Mór munkástanácsi megbízottakat pedig László Ferene és Klein Tivadar városi tisztviselők kidobták a hivatalukból. * * Betteiheimnak a barak-csőcselék felhasználásával tervezett éjjeli támadásáról hírek szivárogtak ki, amelyek hatása alatt a bátrak az idő engedte erősségű népőrség előteremtésére gondoltak. Az erre vonatkozó megbeszélésnek azonban jeléntős eredménye olyany- nyira nem lett, hogy a vármegyei kaszinóba vacsora utánra egybeEg’yss széuicci. ára 300 20.
