Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-19 / 6. szám

Ötvenötödik évfolyam. 6. szám Sátoralfaujhelv, 1924. január 19. megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: [Negyedévre . . 4000 K. | Egy évre . . 16000 K. Hirdetések: négyzetrentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ; FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. . Vé9 re a nemzetgyűlés elé kerül az első valorizációs javaslat, a mely megkezdi az áthidalását annak a távolságnak, amely a koronaromlás következtében a kötelezettek és jogosítottak között keletkezett. Már évek óta riogatja so­kak leikiismeretét az a lehe­tetlen állapot, hogy a jára­dékból vagy ehhez hasonló szolgáltatásokból élők a ma­guk hibáján kivül úgyszólván semmit se kapnak azokért az aranykoronákért, amelyeket tő­késítés céljából keservesen kuporgatva befizettek ; hogy az elhagyott nők, gyermekek évenkint nehány száz vagy legfeljebb néhány ezer koro­nával terhelik a felelősséget nem érző házasságon kívüli apák büdzséjét: hogy vannak sokan, akik házat, földet vá­sároltak és mai koronákban részletekben fizetnek pár ezer koronát azokért a száz mil­liókért, melyekhez igy hoz­zájutottak. * Az első komoly lépés a kormány megfontolt belátá­sából a valorizáció felé meg történt és valószínűleg fogja ezt követni a többi is mind­addig, amig kiegyenlitődik a szolid vagyon és a konjunk­turális vagyon közölt levő különbség. Ma még be sem látható következményei lehelnek en­nek a javaslatnak, de nagyobb lépés ez a jogrend felé, mint akármi más, mert megerősíti a hitet a jobb jövőben, lesi- mitja a ráncokat sok csüg­gedő homlokán és zsebbe nyúló érzékeny módon kény­szeríti a könnyen, mások ro­vására szerzett vagyon tulaj­donosait, hogy észrevegyék az erkölcsi törvény uralmát is, amelyet eddig nem láttak. Az élet kezdi lerombolni azt a vastag falat, melyet a világkatasztrófa vakolt a csen­des szenvedők és a konjunk­túra kihasználói közé. A tel­jes jogrend csak akkor fog elkövetkezni, ha" ez a fal tel­jesen lerombolódik és a kon juukturázók kénytelenek lesz­nek visszanézni a múltba, amelyet már elfelejtettek, a kártalanított szenvedők pedig látni fogják, hogy a múltban megjárt útjukat folytathatják. Akinek könnye, verítéke tapad a nehezen szerzett vagyon hoz, az nem fog megnyu­godni addig, mig nem látja, hogy a sorsát intéző hatalom megérti és helyre akarja bil­lenteni régi egyensúlyába. A konjunkturális erkölcsök­nek amugyis pusztulniok kell, mert azok nem erkölcsök, ha­nem alkalomérzések, melyek akadályai a jogrend teljes ki­építésének. Őszintén reméljük, hogy ezt a kormány kezdeményezést gyorsan fogja követni a többi is, mert az élet nehézségei sokasodnak, a szenvedők tü­relme fogy s a konjunkturá­lis vagyon mindennél kihi- vóbban izgatja a kárt szén védőkét. Rendkívüli közgyűlés a városnál. Csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott a város képvi­selőtestülete. A kislakások építé­sére vonatkozólag Lenhart Imre vállalkozóval kötött szerződést nem fogadta el a képviselőtestület, mert az anyagárak folytonos emelke­dése mellett nincs biztosítva, hogy a népjóléti minisztérium által ki­utalt összegért az építkezés végre­hajtható legyen anélkül, hogy a város a súlyosabb anyagi megter­helést elkerülhetné Felterjesztést intéz azonban a népjóléti minisz­tériumhoz azzal az ajánlattal, hogy a város a kiutalt összeg átenge­dése ellenében a kislakásokat a régi járványkórház telkén lévő épület átalakításával létesíti. A törvényhatóság megkeresé­sére elhatározta a közgyűlés, hogy az alsóbereczki-i Bodroghid épí­tési költségeihez való hozzájárulás fedezetére alapot létesít s 1925. évtől kezdődőleg egy vagon buza- értéket ad az építés költségeihez való hozzájárulásképen. Dr. Szepesi Arnold városi fő­orvost és Csoltkó József gazda­sági felügyelőt nyugdíjazta a kép­viselőtestület. Hosszú és érdemes szolgálatukért köszönetét és elis­merését fejezte ki s a város szol­gálata körül szerzett érdemeiket jegyzőkönyvbe ikta ta. Újhelyi kultúra A Kazinczy-Kör legutóbbi vá­lasztmányi ’ülésén Emődy László elnök bejelentette, hogy a Kör legutóbbi estélyei a nem elég erős támogatásnál és érdeklődés­nél fogva ráfizetésekkel jártak ; ez a szomorú tünet pedig egyenesen azt a kérdést szüli meg: van-e szükség Ujhelyben arra a maga­sabb kultúrára, amit a Kazinczy- Kör múltjához, hagyományaihoz és hivatásához ragaszkodva szol­gálni és terjeszteni akar. Elvileg erre a kérdésre — úgy hisszük — nem lehet másként felelni, mint hogy: van. Nemcsak azért, mert nemzetünk élet­halálharcában tényleg igen fontos tényező a ma sokat emlegetett kulturfölény s ennek ápolásából városunk közönségének is ki kell venni a maga részét, de szükség azért is, mert a mai gyötrelmek között enyhületet, nélkülözéseink­ért kárpótlást, munkánkhoz erőt sehonnan sem menthetünk hit­életünkön kivül olyan gazdagon, mint az Istentől ihletett emberi szellem áldott forrásaiból, a szel­lem világába való felemelkedésből és elmerülésböl. Nekünk azonban gyakorlatilag, a valóságos viszonyok ismerete alapján is meg kell erre a kér­désre felelni. Ebből a szempont­ból a felvetett kérdés ilyen fogal­mazást nyer: van-e itt kereslet, éhség, talaj, közönség egy ilyen kulturmunka számára? Mert ezek nélkül, tudjuk, a mnnka vagy kilátástalan erőlködést jelent, vagy valami felsőbb támogatással finan­A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (19) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése. Bettelheimék december máso­dik felében pokoli tervet főztek ki boszorkánykonyhájukon. For­radalmukat, mint amelynek tem­póját gyorsítani akarták, közelebb vélték vinni a kommunizmushoz. Kieszeltek egy ferteimes hazug­ságot : hogy számos újhelyi úri ember éjjeli összejövelt tartott a Carolineum zárdában, mikor is elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek a cseh megszálló sereg parancsnokához felkérni őt, hogy szállja meg Újhelyi s ves­sen véget az „anarchiának.“ A hazug gazemberek azt hiresztel- ték, hogy a vitatkozás zaja kihal­latszott az utcára, amelyre figyel­mes lett három derék „elvtárs s azok bátran nyitottak ajtót a tár saságra, akik között felösmerték a burzsoák vezetőit, papjait, sőt — még a kaftános és pajeszes zsi­dók előkelőbb!^ it is. Betíelheim „forradalmi tettet“ kívánt amely felégetett volna minden hidat a proletár akció háta mögött s amely bevezetője lett vo'na ,az ő szájaize szerint való kommunizmusnak s leköte­lezve a csőcseléket, haladni az oroszországi recipe szerint való bolsevizmusba. Arcátlanul hazudó gazembereket szerepeltet a zárda­beli komplott felfedezői között, akik hallották a tanácskozást, a mely ,,az utcára is kihallható“ volt. Sőt proletár elszántsággal behatolva három cinkos, ott Payer Ferenc apát-plébános, püspöki helynököt, D mjanovich Ágoston esperes plébánost, Dómján Elek ág. ev. lelkész és a Nemzeti Ta­nács elnökét, Enyedy Andor ev. ref. lelkészt, Kincsessy Péter gyógyszerészt, a függetlenségi párt volt e nökét, dr. Dubay István, dr. Holló Andor, dr. Füzesséry Zoltán, dr. Szirmay István, dr. Székely Albert, dr. Grosz Dezső ügyvédeket, dr. Chudovszky Móric közkórházi igazgató-főorvost, Eti­lért Gyula gyógyszerészt, Fried­licher Albertet, az orthodox izr hitközség elnökét, Meczner Tibor földbirtokost, Alexander Vilmos, Grünbaum Simon kereskedőket s másokat, köztük kazánosokat is „tetten érik.“ A megrágalmazottak névsora bizonyos tervszerűséggel volt összeállítva. A bitang csőcse­lék forrpontjába akarták állítani a lelkészeket s az újhelyi társa­dalom azon szereplőit, akikben vagy a ferteimes irányzat ellenzőit látták, vagy akik ellen személyes ellenszenv tüzelte az alattomos gazembereket. De a rágalom aljas formulája azt is célbavette, hogy az összeirottakat „hazaárulókként“ bélyegezze meg a rágalmazókkal egyet nem értők előtt is. Ne csak az „elvtársak“ gyűlölet gyehen­nája lángoljon fel gondolták, ha­nem a burzsoázia is botránkozzék meg azon, hogy Újhelyi a csehek kezére akarják játszani. A rágalom nem állt meg a ha­zudott tanácskozásnál. „Elvtársak“ látták a kompromittáltakat Kassán is, sőt névsoruk a kassai proletár­mozgalom vezetőségének a kezébe is került. Ez utóbbi körülményt használták a ferteimes hazugság valóságának bizonyítékául még akkor is, amidőn kitűnt, hogy az otromba hazugság egyes részle­teinek kieszelése még hülyeség is száaao. ara 300 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom