Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-06-04 / 45. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1924 junius 4. súlyos sérüléseket ejtett a tettes, hogy óletbenmarada- sához kevés a remény Továbbmenve, közvetlen a gyilkosság színhelye előtt elfekvő kis kertben rögtönzött asztal fölé hajtva Hadrányi csendőrtiszthelyettes jegyezget és kérdéseket intéz egy mellette nyugodtan álló 23—24 éves parasztimhoz. Az alacsony, beesett vértelen arcú, rossz kinézésű suhanc a gyanúsított, a meggyilkolt öregasszony unokája, a szerencsétlen fiatal áldozatok testvére. Nem vall, tagad, pedig a sok bizonyíték terhe alatt erősen szorul körülötte a hurok s hamarosan bilincs szorult a kezére. Végigmenve a hosszú udvaron — borzalmas látvány. A csűrrel szemben lévő kis kertben két kecskelábon keresztül tett hosszú deszka a boncasztal. Rajta az egyik áldozat, Almágyi Józsefné, a másikon a leány már felboncolva. Mellette dr. Prihoda László kórházi főorvos és a műtős, a kerítésen kivül pedig dr. Löcherer Lőrincz egészségügyi főtanácsos diktálja a leletet. Közvetlen a hullák mellett az egyszerű falusi ágyon fekszik a harmadik áldozat, a 13 éves János. Hányát fekszik, feje egészen bepólyálva, Nehezen lélegzik, épen eszméletnél van. Nagy fájdalmai lehetnek, szája körül véres hab s arra a kérdésre — ki bántott? alig érthetően feleli: Mihály. A gyilkosság színhelyére a fronton fekvő szoba után következő konyhán át vezet a bejárat. A szokásos elrendezésű parasztkonyha, kis kemencével. A baloldali ajtón nyitunk be a rémségek szinFekete frakk szövetek békebeli minőségben kaphatók helyére. Közvetlen az ajtó mellett balra egy ágy, az öreg asszony ágya, alul kihúzható fiókkal, melyben a kis fiú feküdt. Az ágynemű csurom vér, a párnákon agyvelő- cafatok. Az ágy után folytatásképen egy karosláda — ez is csupa vér — ezen aludt a leány. A komótfiókok kihúzva, a ruhanemű kihányva belőlük; asztal, varrógép. Semmi nem hiányzik, semmi nem vall rablógyilkosságíh. A gyilkosság éjfél után történhetett. A Mihály — aki a szomszédban Sprencz Jánoséknál aludt — fedezte föl, amint hajnalban hazatért a marhákat étetni és itatni. A lakosság összefutott, értesítették a csendőrséget s a Mi- kóházán székelő Éles István körjegyzőt, aki a kocsin épen arra tartő dr. Gaál Jenő orvost azonnal átvitte Regmeczre s ő részesítette a kis fiút első segélyben. A nyomozás megállapította, hogy az ajtót kívülről nem feszítették föl, ablakok sértetlenek s a rémes tettet olyan követhette el, aki a helyi viszonyokkal teljesen ismerős A gyanúsított Mihály nem állt jólábon a nagyanyjával s a testvéreivel. Különösen mióta megtudta, hogy a nagyanyja öt vékás földet Mária unokájára akar íratni. Ahány házhoz ment leánynézőbe,, mindenütt azt az elutasító választ kapta, hogy neki kevés fog maradni. Vasárnap este a leánynak vendége volt. Resetár nevű mikóhá- zai legény, aki Ujhelyben katona s éjfélig időzött a házban. Mihály még elkísérte Mikóházára s onnan visszatérve történhetett a gyilkosság, mikor a ház végében lakó Fodor Mihály éjjeli őr a falu másik végén járt. Délután megtalálták az öreg asszony ágyában a vánkos alatt a kalapáosot, mellyel a gyilkos áldozatait agyonverte, egy borotvát és egy botét. A tettes először az öregasz- szonyra támadhatott s annak a fejét rémesen összeverte a kalapáccsal. A kiáltásokra a leány segítségére mehetett a nagyanyjan&k, mire a gyilkos öt Is leütötte, vlsszateperte a karos ládára, hol halva találták e borotvával rémes, oson- tlg hatoló vágást ejtett a leány nyakán, ngy, hogy a fej csaknem elvált a törzstől A fiúval azután végezhetett. Hogy milyen iszonyúan rémes küzdelem folyhatott le a szobában arra csak következtetni lehet, mert az ágyak környéke valósággal vérben úszott — s abból, fiogy az erősen kifejlett, jól megtermett leány erős ellentállást fejthetett ki. A szobában megtalálták a Mihály ünneplő csizmáját, kabátját vérrel boriivá s két ujján késtől eredő vágást konstatált a nyo- mozat. Valószínű, hogy a gyilkosságot a vasárnapi ünneplőben követte el, azután átöltözött s úgy ment át a szomszédba aludni. A fiút Mikóházára vitték át a csendőrök s mikor megvizsgálták, hogy nincs e rajta más sérülés, a combjai teljesen vérrel voltak fecskendezve s lába bokáig volt véres. A kis fiút a kórházba szállították, de sérülései oly súlyosak, hogy életbenmaradásához nincs remény. A kórházban is azt vallotta, hogy Mihály bátyja támadta meg őket. Az az újhelyi híresztelés, hogy a leánynak a lábait levágta volna a gyilkos, nem felel meg a valóságnak. Nem tudunk jelzőt találni arra a szinte beszámíthatatlan elvete mültségre, gonoszságra, vagy inkább hihetetlen együgyüségre, mellyel a gyilkos rémes tettét elkövette, melynek még csak nem is igyekezett a nyomait eltakarítani. Az indító ok mindenesetre a vagyon az egyedüli öröklés után való vágy, aljas indulat, amelynek mérlegelése már nem a krónika- iró feladata. Felkérés Megszerették a magyar gyermekeket Hollandiában, Svájcban, Belgiumban — mindenütt, ahova eleinte könyörületből vitték, hívták őket pár heti pihenőre, később pedig már hónapokon át ott tartották, becézték, felruházták, gondozták, jóltartották s haza is csak úgy bocsátották, ha fogadalmat tettek, hogy visszatérnek. És sokan kétszer-háromszor is visz- szatértek, ott vannak ma is. Rajongnak a magyar gyermekek kiváló faji sajátságaiért: bátorságért, nyiltszivüségért, lovagiasságért, önbizalomért, szorgalom és értelemért. Igazán boldogok azok, akik a jólelkü, emberszerető külföldi atyai gondoskodásában részesültek. Sajnos, gyermekeink legnagyobb része — szégyenkezve kell bevalianunk — itt vergődik a városok sötét kőhombáraiban, a csatornabüzös udvarokon, pince vagy padlásszobákban, ahova sohasem jut napsugár. Kellő táplálkozásuk is alig van, örömük, szabadmozgásuk kevés és hazájuk szépségeit nem ismerik. Hogy váljanak ezekből megedzett, öntudatos, magyar érzésű, munkabíró honpolgárok?! A jó szivek szeretetét kérjük részükre. Az „Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület“ szeretné elhelyezni véreink, ifjú nemzedékünk egy részét legalább a folyó év nyarán pár hétre — vagy ha lehet — julius—augusztus hóra magyar földünk virányos falvaiban, tanyáin, uradalmaiban, ahol szabad levegőn, jó tejen, buzake- nyéren uj erőt szerezhetnek, ahol a magyarság őserejét megismerni, a tulipános kertekben gyönyörködni tanulnak, a szélmalom forgását, a Tisza folyását, a nádas- berek zizegését hallhatják és árnyas fák alatt, méhesek enyhében szívhatják magukba a nemzeti érzés rejtelmes erőit. Nem várhatjuk ezek megmentését is idegenektől! Azokhoz fordulunk tehát, akik egy-két 10—16 éves szegény, középfokú iskolát látogató magyar fiú vagy leány előtt a nyárra megnyitják otthonukat és szivüket és magukhoz ölelik a zsenge korú uj nemzedéket 1 A nagybirtokosokhoz, kisgazdákhoz, bérlőkhöz, iparosokhoz, kereskedőkhöz s mindenkihez, akinek módjában van e vánnyadt, vérszegény,' halvány gyermekek életerejét megmenteni, fokozni, megismertetni velük a szépséges szép, derűs magyar életet. Nem hisszük, hogy nem akadna nálunk is elegendő érző szív, amelyben kérelmünk visszhangra talál s a magyar gyermekek iránti szeretet fel nem lobog, ép úgy, mint ahogy fellobbant azoknak szivében is, akik csak nemrég jórészt ellenségeink voltak. Kérjük tehát, szíveskedjenek velünk (A. K. E. központi irodája, Budapest, IX., Férenc-körut) mielőbb közölni, hogy 1 vagy 2 szerényigényü fiú vagy leány iskolás gyermeket hajlandók-e nyaralásra elfogadni, mennyi időre (6 hétre, 2 hóra) és mikor (julius —augusztus hó melyik napján), amely bejelentés esetén az illetők odautazásáról gondoskodunk és értesítést küldünk, tájékozással pedig minden irányban készséggel szolgálunk. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület nevében: Gróf Zloby János elnök. Dr. Bav&az Dássló püspök társelnök. Erdő eladás. Rudabányácska községben (Sátoraljaújhelytől négy és fél kilométerre) eladó ötvenöt katasztrális hold erdő. Címem: Kiss Kálmán nyugalmazott járásbiró Rákospalota, Kazin- czy-ucca 69. Magyarország legolcsóbb posztóáruháza Angol, francia és belföldi legjobb gyárt- \ -»in« mányu női- és férfi gyapjúszövetek külön- 01 UliliUI liuJUu legessége állandóan nagy választékban. --------- — Fő-utca 16. sz. costume és ruha szövetek nagy választékban bik eszére s Ardó bátor népe diadallal vihette haza papját, akihez •méltónak bizonyult. Az ardóiak ellenállásának a gyors sikeren kivül egyéb eredménye is volt. A falusi nép ellenszenvét, amelynek egyébként már a boldogtalan Károlyi forradalom idején sem késett tanutelét adni, félremagyarázhatatlanul fejezte ki a világbolonditókkal 'szemben, akik pedig .„a földműves szegények", a „falu fehér rabszolgái“, az „éhbérre szorított ro- botosok“, a „Dózsa hivei'-nek elkeresztelt „eívtársak“ csatlakozását munkálták és remélték. Ardó megmozdulása romba döntötte azt a buta képzelgést, hogy a hazátlan bitangok tanai a nép leikébe beplántálhátók lennének s akik Ujhelyben a Csuíáék konventua- listái közül a francia forradalom ostobául magyarázott analógiáin nyargalásztak s akiket a muszka bolsevizmus víziói kezdtek megfosztani józan eszüktől, megrémülve tapasztalhatták, hogy a „magyar Kronstadt“ tőszomszédságában kemény öklökbe szorultak az „elvtársak“ kezei, még pedig a hazug próféták ellen. (Folyt, köv.)
