Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-07 / 37. szám
Ötvenötödik évfolyam. 37. szám Sátoraljaújhely, 1924. május 7 I Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) I Telefon: (szerkesztőség) 63. mám. POLITIKAI HÍRLAP FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Előfizetési ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1200 K. Telefon (kiadóhivatal) 63. szám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek, egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. fi franciák üdvözletének jelentőssége Báró Korányi Frigyes pénzügy- miniszter Párizsban diplomáciai bucsulátogatásait is felhasználta arra, hogy a világpiacnak a magyar kölcsön elhelyezése tekintetében elfoglalt álláspontját megismerje s annak jóakaratát mint pozitív vívmányt hozza haza, na- gyobbitva ezáltal is azokat az érdemeket, melyeket párizsi küldetése alatt szerzett a magyar talpraállitás szolgálatában. Hazatérve a pénzügyminiszter nyilatkozott párizsi útjáról, ami lényegileg udvariassági látogatás volt, mert arra szorítkozott, hogy átadja a francia köztársasági elnöknek a magyar követségtől való visszahívó levelét. Millerand köztársasági elnök háromnegyed óráig tartó kihallgatáson fogadta báró Korányi Frigyes pénzügy- minisztert s nyilatkozatából megtudtuk, hogy ennek a kihallgatásnak igen nagy jelentősége van a magyar politikai életnek az európai politikai orientációt uraló francia politikai felfogással való kapcsolata szempontjából. Megtudtuk Korányi báró nyilatkozatából, hogy Millerand elnöknél meglepő érdeklődésre talált Magyarország regenerálódási kérdése s nagy elismeréssel nyilatkozott pénzügyminiszterünk előtt nemzetünk munkabírásáról, szorgalmáról s az erőforrásainkba vetett európai bizalom fontosságáról. De nem kisebb lényeggel bir az sem, hogy felhasználta az alkalmat a francia köztársaság elnöke arra is, hogy kifejezze a köztársaság örömét és szerencsekivána- tait Horthy Miklós kormányzónak, azon tény fölött, hogy az ellene tervezett aljas merénylő szándék, ineiynek szálai a külföldre vezettek — nem sikerült. Rendkívüli fontosságú és jelentőségteljes az a meleg érdeklődés, melyet a kormánykörök s közelebbről a köztársaság elnöke Magyarország kormányzójának személye iránt tanúsítottak. Nagyfon- tosságu és messzire kiható jelentőségűek, mert annak a kormányzói téuykedésnek elismerését és nélkülözhetetlenségét tartalmazzák, mely négy év óta óvatos állambölcse- séggel, nemes hazaszeretettel, nagy szívvel és az akadályok rémei elöl vissza nem rettenő erős kézzel tartja a magyar sors hajójának kormányát. Mai helyzetünkben a diplomáciai udvariassági tényt messze meghaladja a francia köztársasági elnök és kormánykörök Horthy Miklós kormányzónak küldött üdvözlő szerencsekivánata, mert ez kormányzónkon keresztül a magyar nemzetnek is szól; annak a politikai nemzetnek, amely megértéssel és odaadással követi azt a vezért, azt az izig-vérig magyart, azt a tetőtől-talpig férfiút, aki a bizonytalanság ködhomályában tévelyegve bolyongó, saját maga lelkét, szivét, meggyőződését kétségbeesve kereső nemzetét határozott, szilárd iránnyal vezette el a nyugodtabb partok biztos révje felé, Szól az üdvözlet a magyar nemzetnek, amely a magyar erőt szimbolizáló kormányzója mögé sorakozva az ő erőteljes vezetésével kiheverte a forradalmak anarchiájáénak következményeit, eltávolodott a tétlenség és a pusztítás, a tartalomnélküli jelszavak, üres frázisok és beteg teóriák korszakától s reátért a rend és konszolidáció útjára, a magyar erkölcsi eszmények s a nemzeti géniusz varázsereje által áthatott gyakorlati nemzeti élet ösvényére. Annak megismerését és belátását jelenti ez az üdvözlet, hogy a magyar nemzet Horthy Miklós kormányzóval élén egyik legerősebb és legmegbízhatóbb támaszává vált a ma olyanannyira szükséges és kívánatos európai békének, egy rémségesen sokat szenvedett világrész építő és alkotó munkásságának. És nem-e világos, érthető és megnyugtató cáfolata ez az erősen aláhúzott üdvözlet azoknak a ten- ; denciózus óhajtásoknak, amelyek i Magyarországon még mindig rend- S szerváltozás szükségességét s a rosszul értelmezett demokrácia | túlzásainak uralomra jutását hirdetik a külföldi kölcsön feltétele gyanánt. Kéiségbevonhatatlan, hogy az í európai politika vezető államának í kormán} férfiaitól küldött ez az üzenet elismerése annak, hogy felfüggesztett külpolitikai helyze- í tünk mindinkább hozzáalakul Eu- I rőpa jelen helyzetéhez s a legjobb | utón haladhatunk a magunk elé í tűzött végső nagy célok felé. S amint a nemzetgyűlés házá- '■ nak gótikus ivei fölött az égnek j törő közfelkiáltás a magyar nem- i zet élére állította Horthy Miklóst, j a nemzeti akaratnak élő és hiva- ' tott megtestesítőjeként, úgy fogja megőrizni őt a Gondviselés továbbra is számunkra, hogy ezután is ápolja, megőrizze és reprezentálja a nemzetcsalád egyetemének szivében kegyeletteljes tisztelettel megőrzött ősi tradícióknak, az alkotmánynak, a jognak, a törvényeknek mindenekfölött álló tekintélyét. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (48) 11. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. Tehát helyén valónak látták a szembe való puhitást, ellenben Bettelheim Sátoraljaújhelyben, a hol amint láttuk, a „népköztársaság“ a proletárdiktatúrának valóságos előkészítő tanfolyama volt, szive szerint beígérhette az akasztófát mindazoknak, akik a direktórium rendeletéit „kalaplevéve nem fogadják“, sőt azoknak is, akik az uj világrend elótt „gyanúsan viselkednek.“ A fővárosban azután az Erdélyi Mór által beígért „építés és fejlesztés“ munkája az üzletek bezáratásával kezdődött. Az első nap (március 23.) csak az élelmezési üzletek, gyógyszertárak, drogériák, papirkereskedések és dohánytőzsdék lehettek nyitva, amelyeket fokozatosan követték a legnélkülözhetetlenebb szükségleti cikkeket árusító boltok. Az üzletek bezárásának főcélja a készletek lefoglalása volt. „Semmi sem az egyéné, minden a szovjet-köztársaságé“ volt a jelszó. Nyakra főre leltározták a készleteket, beállították a népbiztosokat, akik csak szakszervezeti igazolvánnyal ellátott proletároknak engedték meg a vásárlást, amely rendelkezés újabb visszaélések melegágyává vált. A proletár vásárolt és uzsora áron adta el áruját a „burzsujnak.“ Az üzlet tulajdonosa mint egyszerű alkalmazott bennmaradhatott az üzletében s vagy nézhette vagyona pusztulását, vagy összebeszélhetett az üzembiztossal s feleshaszonra dolgozhatott vele. A kirakatokban ott volt a felírás: „Közvagyon“ s a nagy üresség, mely a fényes üvegtáblák mögött tátongott, jelezte, hogy mivé lett az uj világrendben a „közvagyon.“ A kereskedők közül mindenki, aki becsületes ember volt, egész készletét elvesztette, számos egzisztencia elpusztult és temérdek ember maradt munka nélkül. Károlyi elnök búcsúbeszédében a következőképen nyilatkozott az általa gyászosan és gyalázatosán élőmunkáit „átalakításról“ : „Nem kell feledni, hogyha egy-két egzisztencia, vagy vagyon tönkre is megy, ha az uj rend kialakulásánál egyesekkel talán méltatlanság is történnék, azt az ország érdekében el kell viselni.“ Ezekkel a hülyeségekkel vélte szépíthetni az általános vagyonelkobzás okozta felfordulást s az annak nyomába várható kikerülhetetlen köznyomort és eialjasodást. Bornirtsága azonban beszédének végső szavaiban érte el tetőfokát, amidőn a bolsevizrrust a magyar faj érdekében állónak tüntette föl, mondván: „Öntsünk olajat az uj kormányzat kerekeire és kövessünk el mindent, hogy vállalkozása sikerüljön, mert ez a magyar feltétlen életérdeke.“ Ám az uj kormányzat „kerekeire“ való olajöntésre már nem mer vállalkozni, azt tegyék meg azok, akik az „uj világrend“ tanai szerint nyomorba és kétségbeesésbe taszittattak. Éljék világukat a bitangok, a kalan- j dorok, a hatalom uj birtokosai, prédálják föl mindazt, amit a világkatasztrófa a legszerencsétlenebb nemzetnek még meghagyott. Az „uj rend,“ helyesebben az általános felbomlás őrült tempóban következett be. A közoktatás- ügy két népbiztosa, Kunfi és Lukács proklamálták, hogy „ezentúl a művészet sem lesz a reáérő gazdagok kiváltságos élvezete: a kultúra a dolgozó nép jussa.“ „Még kirívóbb volt a „tudomány“ átadása a proletárságnak. Plakátok hirdették, hogy a nép eddig ki volt zárva a múzeumokból, ahová eddig csak a burzsoá járhatott s azt a plakátot nem politizáló népbiztosok, hanem egyetemi magántanárok és múzeumi főtisztviselők szerkesztették, akikről eddig senki sem sejthette, hogy kommunisták lettek volna.“ Hazug ámítással próbáltak az uj hatalmasokhoz törlészkedni, hogy észrevétessék és behizeleghessék magukat. Egy „tudós“ még a növényvilág kommunizmusáról is jónak látta értekezést írni. Megszüntetik a rendőrséget s a budapesti rendőrszemélyzet „szakEgT3r©s száanoL ára, 600 K.
