Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-26 / 34. szám
Ötvenötödik évfolyam. 34. szám Sátoraljaújhely, 1924. április 26. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1200 K. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen, Tisza István példája A Tisza István kor serlegavató ünnepén Berzeviczy Albert nagyhatású beszédet mondott a tragikus halállal halt nagy magyar államférfiu születésének évfordulója alkalmából. Valóban a legalkalmasabb időt éljük arra, hogy visszaidézzük emlékünkbe gr. Tisza István emlékét, mert az ő egyénisége szinte felki- nálkozik, hogy példát vegyünk tőle, amikor megindulunk az újjáépítő programm felé. O is egyike azoknak, akiket életükben nem övezett eléggé az elismerés pálmája, de haláluk után nevük nőttön-nő s alakjuk egyre jobban szimbo- lizálódik. Idézzük tehát rövid időre vissza az ő szellemét, amelyik oly hatalmas konstruktiv erőt tartalmazott, hogy az ország mai helyzetében szinte kiaknázhatatlan értéket képvisel, amelyből a jövőre nézve példát menthetünk. Az ö kötelességérzete, kell, hogy áthasson ma mindenkit azzal a mélységes hazaszeretettel, amelynek ő birtokosa volt. Az ő politikai megjelenése - ma már látjuk — folyománya voll annak a nagy megindulási tervnek, amelyik Széchenyi Istvántól eredt s Deák Ferencen keresztül elérkezett gróf Tisza Istvánig Neki is egy ideája volt: az ezer éves magyar hazát a monarkia közjogi kapcsában gazdaságilag és politikailag naggyá tenni, amelyben az anyagi és szellem' elvirágzásnak teljes szabau; ;.ga nyílik. Ennek a nagy tervnek a keresztülvitelében érte őt és a magyar nemzetet a világháború s Toppantotta össze öt s a magyar nemzetet az a forradalom, amelyik szülője lett a további áldatlan éveknek. Az ő tragédiája a magyar nemzeté is. Azóta hosz- szu keserves esztendők múltak el s most csillant meg először számunkra a jövő reményének sugara. Mi, akik még láttuk s közöttünk tudtuk őt, invokáljuk újjáépítő munkánk küszöbén az ő államféríiui nagyságát s ha azzal az energiával, azzal a mélységes kötelességérzettel indulunk munkába, mint amilyennel ő rendelkezett, feltétlen sikert fogunk érni. Ehhez a munkához elsősorban szükséges, hogy saját magunk bizzunk annak sikerében. A meggyőződés már maga oly hatalmas erőt képvisel, amelytől csak egy ugrás már a megvalósulás. — Ugyanakkor azonban elengedhetetlen követelmény a teljes önmegtagadás és áldozatkészség. Különösen hangsúlyozandó emez utóbbi, mert az elközelgő idők egy szebb jövő érdekében valóban súlyos áldozatot követelnek a nemzet minden egyes fiától, de ha azt kívánjuk, hogy munkánk eredménnyel járjon, erre az egy pár átmeneti esztendőre áldoznunk kell erőt, kitartást, munkát s anyagiakat. Ezek mind olyan erények, amelyeknek szinte eszményi hordozója volt Tisza István s bár ő már az elköltözöttek sorába tartozik, egyénisége mégis hatalmas értéket képvisel a nemzet számára, mert az elFELELŐS SZERKESZTŐ . Dr. MIZSÁK JÓZSEF múlt rövid, de nagyon keserves pár esztendő, példaképen állítja elénk már az ő egyéniségét. Az uj őstermelési bizonyítványokat egyelőre nem léptetik életbe Az egész ország gazdatársadalmát izgalomban tartotta az a pénzügyminiszteri rendelet, mely az uj őstermelői bizonyítványok életbeléptetése tárgyában adatott ki. Ez a rendelet előbb azt akarta keresztülvinni, hogy a gazdák minden piackor, a piac megkezdése előtt jelentsék be az eladásra kerülő cikkeiket a forgalmi adóellenőrnél, később pedig olyan intézkedést szándékoztak foganositani, hogy a piacra jövő kocsikat a vámkapuknál őriztessék ellen. A rendelet ellen mozgalom indult meg, s az most sikerrel járt, mert felsőbb helyen is belátták, hogy lehetetlen követelések elé nem állíthatják a dolgozó gazda- társadalmat s mint értesülünk, úgy döntöttek, hogy az őstermelői igazolványok uj rendszerét egyelőre nem léptetik életbe. A rendelet hatályon kívül való helyezésére vonatkozó intézkedés bizonyára közmegnyugvást fog kelteni. wmmmamm Telefon: (kiadóhivatal) 63. ssám. Éleményeim és tapasztalataim a világháborút követő időben.* Irta: gróf Mailátb József. III. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború negyedik évében közös hadseregünk tulajdonképen nélkülözött. rosszul volt felszerelve s benne már a demoralizáció jelei mutatkoztak. A katonaszökevények száma ijesztően szaporodott; csak Horvátországban pl. a szökevények „Zöld Káder“-eket alakítottak, melyek fosztogatva és rabolva rémitették a lakosságot. A helyzet kétségbeejtő volt. A flotta több hajóegységre bomlott és nagyrésze átszökött az olaszokhoz. Pó- lában nyílt lázadás tört ki a tengerészek között és a német matrózok beavatkozása sem tudta a rendet helyreállítani. Az országban is megkezdődött a fegyeiembom- lás : Pécsen, Aradon és más városokban fellázadtak a frontra kül - dött menetszázadok. Az 1918. évi nagy sztrájk, — melynek valódi értelmét és célját akkor még senki sem tudta — már a bolsevizmus erőpróbája volt. Már akkor meg voltak alakítva az első munkás- és katonatanácsok: •) Részlet a szerző fenti cimtl müvének most megjelent harmadik kötetéből. kiválasztott Sipos „elvtárs“ parancsnoksága alatt a vármegyeház kapujában foglalt állást. Sipos „elvtársiról annyit tudunk, hogy a háború vége felé mint huszáraltiszt megszökött ezredétől s üldöztetésének a reá nézve jótékony Károlyi forradalom vetett véget. Bettelheim felösmerte benne a mindenre képes és kész martaló- cot és a körülbelül egy békelét- számnyi erősségű század parancsnokává léptettette elő. A testőr* század később létszámában kibővülve terror-csapattá lépett elő és végig vak engedelmességei szolgálta a direktóriumot, de főleg Bettelheimot. A lázas fegyverkezés mozgal- gával párhuzamosan egymást érték úgy a forradalmi kormányzó- tanács, mint az újhelyi direktórium rendeletéi, amelyek jóformán lenyűgözték a lakosságot minden szabad mozgásában. S most Bettelheim, hazaérkezése után par nappal később, (március 29) szükségét látta annak, hogy azokat is megfenyegesse, akiket beköszöntőjében nem terrorizálhatott, közzé tétette a következő falragaszt: „Rendelet. Aki a zemplénvár- megyei direktórium parancsait Egeres szám ára 600 30 FÖSZERKESZTÖ: Báró MAILLOT NÁNDOR Telefon: (szerkesztőség) 63. »zám. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (45) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. „Ne áltassátok magatokat „elvtársak“ ! Mi nagyon igaznak tartjuk a mondást: kutyából nem lesz szalonna és — becses énge- delmetek nélkül — mi is csináltunk egyet: a levitézlett hatalmasokból soha sem lesz jó proletár!“ De nemcsak tudni nem akartak a kommunisták azokról, akik kezükre dolgoztak a hatalomhoz való juttatásban, hanem egyenesen pálcát törtek azok gyávasága felett, A „pacifizmust“, ahogy Károlyi a rendszeresített gyávaságot elkeresztelte, elvetették. „Fegyverbe proletárok“ ! lett a jelszavuk és nem maradtak a szavaknál; alig jutnak a „pacifizmus" segítségével a hatalomhoz, már egy héttel később a „Vörös Újság“ proletár győzelmi híreket közöl a lasztóczi frontról. A telkibányai csetepatét is felfújják cseh támadásnak, ahonnét a támadók „véres fejjel menekültek vissza.“ Keveset érő tüntetések voltak azok a kardesörtetések, de kétségtelen, hogy több magukhoz való eszet árultak el vele Bettel- heimék, mint amennyivel Károlyiék bírtak egész nyomorult uralmuk alatt, mert bár bitang forradalom volt a bolsevista forradalom, de ment volt a gyávaság bűnétől, amiben az előbbi fogamzott és tobzódott. Nem érdektelen, hogy a bolsevista uralom első napjaiban kvázi nacionalista jelszavakat kezdett hangoztatni. „Ki fogjuk verni a cseh, oláh, szerb rablókat“ és nyilatkozataik sorok közötti értelme a területi integritás feié hajlott. A proletárdiktura uralma első hetében már fegyverhez nyúl külső és belső ellenségeivel szemben ; s két héten belül a „hadügyi népbizíosság“ utasítást bo- csájt ki, amellyel a „vörös hadsereg“ toborzásának végrehajtását szabályozza. A katona anyag kezdetben silány. A dologkerülő, züllött, martalékra vágyó söpredék szedődik össze és áll a toborzó- bizottság elé, főleg Ujhelyben, a hol a baraktábor gyülevész hadából kerül ki a Bettelheim gárdája, amely a Gólyavári ösmeretségből
