Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-12-29 / 102. szám
ötvennegyedik évfolyam. 102. szám Sátoraljaújhely, 1923. december 29. megjelenik hetenként | kétezer ezerdán ée szombaton! Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKE8ZTÖ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. Havonta 16,000 hl. bort exportálhatunk Ausztriába A Tokaj-Hegyalja érdekeit is közelről érintő kedvező szerződést kötöttünk Ausztriával Szilveszterre Írott vezető cikkünket szorította ki az alábbi, az egész Tokaj-Hegy- alját legközelebbről érdeklő értesülés, melyet Görgey István dr., kerületünk nemzetgyűlési képviselője volt szives szerkesztőségünkkel — minden mást megelőzően közölni. Ausztriával a legutóbbi napokban sikerült Magyarország érdekei szempontjából igen kedvező kereskedelmi szerződést kötnünk. Ezen szer- zőbést, most december 15-én írták alá a tárgyaló felek s a minisztertanács jóváhagyásával már legutóbbi ülésében foglalkozott. Osztrák részről a ratifikálás már megtörtént. A szőlősgazdákat esen szerződés főleg azért érdekli, mert sikerült egyelőre hat hónapon át havi 16000 hektoliter bornak erősen kedvezményes (30 aranykorona) vám mellett való bevitelét biztosítanunk. — Miután pedig ezen kedvezmény csakis magyar származású 13 maiigán- foknál erősebb borra vonatkozik. elsősorban a Tokajhegyaljai borok jöhetnek az exportnál figyelembe. A mérsékelt vám lehetővé teszi a külföldi borokkal való versenyt s szakértők véleménye szerint ezen szerződés életbelépte a borpiacot azonnal erősen megfogja élénkíteni. A szerződés már január 1 én életbelép. A magyar tárgyalóknak igen erős küzdelmet kellett folytatniok, mig ezt az értékes eredményt el tudták érni s ezen kontingens ellenében nekünk is nagy koncessziókat kellett tenni Ausztriával szemben. Reméljük, hogy ezen kereskedelmi szerződést most már rövidesen követni fogják a többi államokkal kötendő szerződések, melyek újból megnyitják boraink részére a külföldi piacokat. | 300.000 K. pályadij gazdasági vonatkozású cikk jutalmazására. Báró Waldbott Kelemen tolcsvai nagybirtokos a következő levelet intézte a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesülethez: Igaz örömmel vettem a hirt, hogy egyesületünk igazgató- választmánya utolsó ülésén, melyen egyéb elfoglaltságom miatt sajnálatomra nem vehettem részt, elhatározta, hogy a „Zempléni Gazda“ cimü lapot 1924. jan. 1-től kezdve havonként kétszer önállóan jelenteti meg. Szívből üdvözlöm ezen elhatározást, melynek igen nagy fontosságot tulajdonítok és a mellyel véleményem szerint a gazdatársadalom tömörítése és összetartása érdekében, de gazdasági fejlődésünk tekintetében egy fontos lépéssel haladtunk előre. Mivel magam is több Ízben 1 szót emeltem ezen kérdés oly irányban való megoldása mellett, nem akarok csak szóbeli nyilatkozatoknál maradni, hanem tettekkel is akarom bebizonyítani iparkodásaim komolyságát, remélve hogy gazdatársaim is csatlakozni fognak hozzám és megfelelő módon támogatni fogják a lapot. E célból bejelentem, hogy 300.000, azaz háromszázezer j koronás pályadijat tűzök ki az 1924. első félév során a „Zem- j pléni Gazda“ hasábjain megjelenő legjobb mező- vagy szőlő- gazdasági vonatkozású cikkre, amely Zemplén vármegye gazdasági viszonyaira alkalmazható. Csak teljes névaláirással ellátott cikkek vétetnek tekintetbe. A pályadij odaítélését egy az ig.-választmány által kiküldendő bizottságra bízom. Hazafias üdvözlettel Báró Waldbott Kelemen. A jó ügy s a nemes intenció iránti teljes megértéssel fogadja bizonnyára Zemplén vármegye gaadaközönsége ezt az áldozatkész elhatározást, mely legszebb bevezetője az önzetlen célokkal induló gazdasági szaklapnak. Nem kétséges, hogy a kitűzött pályadij a Tokaj-Hegyalja gazdasági érdekeinek előmozdítására értékes szakírókat fog a Zempléni Gazda hasábjain megszólaltatni s erősen emelni fogja a produktiv cél mellett a lap nívóját. A „Zempléni Gazda“ dr. báró Waldbott Frigyes mezőgazdasági osztály-elnök főszerkesztő és Illés- házy Endre kir. gazd. tanácsos szerkesztésében 1924. év január hó első felében indul meg. Előfizetési ára egész évre 8000 korona. A lap hirdetésekre különösen alkalmas. „GAZDA“-BANK új kibocsájtásu részvényei jegyezhetők a Gazdasági Egyesület titkári hivatalában. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (13) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Megállapíthatjuk, hogy a Károlyi neve s a hozzá fűződött események hirei Zemplén vármegyében nem keltettek lelkes visz- hangokat s hogy a „pacifizmus“ - nak nem volt meggyőző ereje, csak valamelyes rábeszélő hatása. A könnyen hivőkben fel lehetett kelteni azt a képzelgést, hogy az antant tetszéssel fogadja a magyar köztársaságot s a magát porba alázó magyarság számíthat a társult hatalmak nagylelkűségére. Akadtak olyan hülyék is, akik a Károlyi Mihály franciaországi nagy összeköttetéseiben a belgrádi arc- piritó jelenet dacára bizakodtak s a gyáva meghunyászkodásba diplomáciai bölcsességet próbáltak belemagyarázni. Az alkalmazkodók — amint az rendes szokásuk — önérdekből próbálkoztak elhelyezkedni az uj hatalom körében. A közönyösek pedig úgy vélték, hogy nem árt néha az ördögnek is gyertyát gyújtani. November hó elején már az újhelyi kirakatokból az „éljen a köztársaság“ feliratú plakátok hirdették a sorsdöntő epocha közeledtét. Csalódás lenne azt hinni, mintha a kirakatokat a köztársaság iránt való lelkesedés diszesi- tette volna fel a jelzett papírszalagokkal. Mert Ujhelyben a nemzetközi csőcseléket s néhány en- thuziazistát kivéve, nem volt köz- társági párt a tisztesebb polgári osztályban. Sok kirakatba csak a drága üveg féltése tétette ki a kereskedővel a tüntető szalagot. Kinzó aggodalommal olvastuk a hajánál fogva előrángatott argumentumokat, amelyekkel úgy a fővárosi, mint a helyi sajtó ama végzetes részegséget igyekezett növelni, amely a katasztrófa által lesújtott nemzeten akkor vett erőt, amidőn a legnagyobb szüksége lett volna a józan észre, akkor osztotta pártokra, amikor mindenkinek egyesülnie kellett volna a katasztrófa elhárítására. A budapesti „nemzeti tanács“ mintájára alakított vidéki nemzeti tanácsok gomba módjára keltek életre. Egytöl-egyig abban az eredendő bűnben fogantattak, hogy a szocialista álarcot viselő kommunizmus került bennük és általuk felszínre. Különösen a sátoraljaújhelyi nemzeti tanács vált azzá a trójai falóvá, amelybe Csuta és társai bevonulhattak a falak közé, ahol rövidesen a vezető szerepet csikarhatták ki a jóhiszemű, de feladataikkal megbirkózni képtelen elemek kezeiből. Amint a főváros csőcseléke a Károlyi forradalom leghatalmasabb tényezőjének tudatára ébredt, veszve volt minden. A vidék kapkodása céltudatlan reflex-mozgássá vált s az események előre vetették árnyukat. A forradalom kezdetén érezni lehetetett, hogy Károlyiék nem lesznek képesek megülni azt a paripát, amelynek — mielőtt megnyergelhették volna — égő taplót dugtak a fülébe. A sátoraljaújhelyi nemzeti tanács baljóslatú auspiciumok között alakult meg. Fegyelmet nem ösmerő, sőt nekivadult, harcvonalból érkező katonák fosztogatták a vasúti állomást (okt. 31.) s a fegyveres horda nyomán a városi csőcselék is munkához látott. A város ostromállapotban volt. Sortüzek és kézigránátok robaja, percről-percre szárnyrakelt rémhírek táplálták a közrémületet. Fegyveres erő nem volt s a hirtelen megszervezendő fegyveres erőben sem lehetett bízni. Bősz katonák tépték le tisztjeik rangjelvényeit s a durva erőszakoskodások mindsürübben jelentkeztek a polgári lakossággal szemben is. Ha néhány bátor csendőr, a főgimnázium ifjúságának felnőttebbjei és a sebtében összeverődött — jobbára a munkásosztályhoz tartozó — polgárőr közbe nem lép, Ujhely az október 31-ről november 1-re virradó ej jelen szörnyű eseményeket látott volna. A nemzeti tanács felében szocialistákból alakult meg. Csakhogy az a fél volt a követelőbb, rakoncátlanabb, türelmetlenebb fél. Már az első ülésein hangot adtak, amelynek félreérthetetlen értelme az volt, hogy követelik a vezetést. Csuta, aki eleinte a mérsékletet színlelte, csakhamar kijelentette, hogy „nincs törvény“ s azt a szocialisták akarata van hivatva helyettesíteni. Kívánságukat parancsként formulázták, (Folyt, köv.)
