Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-12-19 / 100. szám
Otvenoegyedik évfolyam. 100. szám Sátoraljaújhely, 1923 december lg. Megjelenik hetenként kétesser szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. szám. Hz ex-lex elhárítása A nemzetgyűlés a földreformjavaslat tárgyalásának megszakításával napirendre tűzte a felhatalmazási javaslat vitáját. A kormány a maga részéről megtett minden lehetőt, hogy érintkezést keresve a különböző ellenzéki pártokkal, elhárítsa azokat a nehézségeket, amelyeket egyes frakciók szeretnének támasztani a felhatalmazás sürgős megadása elé. Megállapítható, hogy az ellenzék nagyobb többsége hajlandóságot mutat arra, hogy az ex-lex elhárítására való tekintettel kerülje a szenvedélyes és fölösleges szócsatákat, amelyek az ország mai helyzetében valóban nem méltók a nemzetgyűléshez. Amidőn ezt örömmel veszi tudomásul az ország népe, amelynek szeme bizakodással függ a képviselők jobb belátásán, ugyanakkor mindenkit kellemetlenül érint, hogy a szélsőséges irányzatok tagjai nem tudják magukat kiragadni mentalitásuk nyűgéből s az indemnitás tárgyalásán is próbálkozni akarnak izgalmak keltésével s akadályok gördítésével. A pártok lojális magatartása voltaképpen nem is a kormány érdekében való volna, mert hiszen a kormány a maga nemzetgyűlési többségére támaszkodva minden esetben képes arra, hogy elháríthassa a tör- vényjavaslatial szemben támasztott mesterséges gátló körülményeket és azt megszavaztassa, hanem valóban az ország súlyos helyzetének mérlegelése s eminens állam érdek indokolja, hogy legalább ezekben a napokban, a mikor a kormány külföldön tárgyaló egyéniségei a világhatalmakat igyekeznek meggyőzni igazukról, bent az országban is a financiális helyzet kényszerítő követelményei előtt a józan belátás fejet hajtson. Lehetetlen állapot, hogy amidőn az államháztartás továbbviteléről, nem pedig politikumról van szó, az ellenzéki oldal túlzó szárnyai feltételek teljesítésének követelésével és másodrendű politikai kérdések előtérbe tolásával, mint amelyeknek bírálatára és vitájára ezer más alkalommal is sor kerülhet, felesleges zavarokat akarjanak felkavarni. Nincs arra szükség, de különben is elképzelhetetlen, hogy parlamenti többségen nyugvó kormányzat deferáljon a csekély számú szocialista és jobbszélső oppoziciónak és eltűrje azok diktatórikus hangon követelt feltételeinek, még csak komoly számbavételbe menő szőnyegre dobását is. Pláne akkor, amidőn a parlament akcióképességének megbénítását cé Iozzák a meddő gáncsvetések, nincs helye annak, hogy foglalkozzék a közvélemény akár a szocialisták „feltételeivel", akár a fajvédők „kifogásaival“ vagy avval a tendenciózus hírforrással, mely az ilyen kellemetlenkedést a „kormányban történő közeli személyváltozások“ fantasztikumával füszeiezi. Az indemnitás vitájának a mérséklet kereteibe való szorítása a kormány részéről tökéletesen indokolt, ha tekintetbe vesszük, hogy az ex-lex mindenképen ártalmára van az államéletnek s ha méltányoljuk azt, hogy a kért indemnitás ez alkalommal a kormány önszántu elhatározásából, mintegy kötelező- leg a kormányra, előírja és garantálja is a budget mielőbbi benyújtását. fi főgimnázium jMách emlékének. Nemcsak kielégítette, hanem messze fölül is múlta a várako zásokat a főgimnázium irodalmi ünnepsége, melyet hétfőn este Madách centennáriumának emlékezetére rendezett. És ahogyan az élénk, megkapó színekben pompázatos műsor lezajlása után sötétbe borult a rivalda, Pékár Gyulának a sorbonne-i Petőfi ünnepélyen mondott beszédének egy mondata világosodott fel előtfem : „Az a nagy szerencsétlenség — mondotta Pékár a Sorbonne-nak kupolás aulájában összesereglett francia szellemi kiválóságok előtt — amely minket ért, megváltoztatta a fizikai Magyarország külső képét, de a szellemi Magyarország belső határait, a magyar eszmevilág, a magyar gondolatirodalom, az ezeréves magyar kultúra határai érintetlen integritásban maradtak meg." Hiába terjeng ma „idegen levegő“ a sztregovai csendes sir fölött is, csak magyar kultúrát takar ott is az agyonkinzott föld s a rab hantok alul örök magyar dicsőség, a magyar akarat és a magyar küldetés tudata árad szét A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (11) 1. Bevezetés: A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. A rendelet helytelen vagy tendenciózus magyarázata mellett számtalan esetben olyan kapta a segélyt, aki arra rá sem szorult, mig a segélyre szoruló járhatott Ponciustől-Pilátushoz s apró gyermekeivel alig volt képes az ínséget meglábolni. A biró leánya például, aki atyja házánál maradt férjhez menetele után is, a mellé vőnek állt férj hadba vonulta után megkapta a hadisegélyt azon címen, hogy nincs a nevén ingatlan, ellenben az a szegény asz- szony, lett légyen bár sok apró gyermeke, akinek, vagy férjének a nevén állott egy házikó, vagy pár vékás földecske, amelyeknek azonban munkarő hiányában hasznát nem láthatta, hiába könyör- gött segély után. Gyermektelen fiatal asszonyok, akik falun munkájuk után jól megélhettek volna, könnyebben jutottak hadisegélyj hez, mint az Ínség megviselte öre- i gebbek. A helyzet a városokban i sem volt különb. Gyakran a nap- I lopó dologtalanságot istápolta a hadisegély s általánosan észlelt jelenség volt a munkakerülés egyrészről, a hiába való lóíás-futás a hadisegély után másrészről. A hadisegélyezés körül felmerült valódi és vélt sérelmek miatti elégületlenség, amely a hadjárat első évében jelentkezett, később mindinkább fokozódott. A protekcióhoz jutható élei- , messég korrumpálta és irigygyé tette a népet. Kezdetben a panaszok özönnel érkeztek a vármegyei hatósághoz, később az elégületlenség hullámai kihatoltak a frontra. Az orosz, majd az olasz fronton küzdő katonák feleségeik panaszos leveleit véve nyugtalankodni, majd zúgolódni kezdtek, ami a csapatparancsnokok figyelmét is felkeltette, különösen akkor, amidőn egyes elkeseredett katonák kihallgatásra jelentkezve kérték a századparancsnokot, hogy nyomorgó feleségeiken és gyermekeiken, akiktől a hadisegélyt alaptalanul megvonták, közbelépésével segítsen valahogy. A parancsnokok felismerve a veszedelmet, a mely a katonák lelkére nehezedő aggódásból a harci energia csők- i kentése által bekövetkezhetik, nem is késtek sürgető megkereséseikkel ostromolni a vármegyei hatóságokat, amelyekben nemritkán hosszú névsorban voltak feltüntetve a panaszok. Tetézte a bajt az is, hogy kezdetben a vadházasságban élő asszonyok és gyermekeik ki voltak rekesztve az alapjában hibásan megkezdett és két balkézzel végrehajtott segélyből.,Ennek az elemi szociális érzék teljes hiányára valló, sőt egyenesen embertelen intézkedésnek a tarthatatlanságáról felesleges volna bővebben értekezni. Mert akinek az állam végszükség esetében a verítékét és vérét igénybe veszi, annak hozzátartozóit — ha rá szorulnak — a társadalom etika-dogmáira való tekintet nélkül egyaránt részesíteni kell, a mennyiben lehet, a létminimum oltalmában. Később a baj némileg rátalált orvosságára. Harcmentes szünetekben tömegesen bocsájtották rö- ,vid szabadságra a vadházasságban élő katonákat, hogy alkalmuk legyen utólagos házassággal rendezni családi ügyeiket, törvényesíteni gyermekeiket, amelyeknek kivihetőségét lényegesen meg is könnyítették. Egyidejűleg bár i későn, a vadházasságban élő nők és azokból származott gyermekeik is részesitféttek hadisegélyben. Kétségtelenül megállapítható, hogy annak a vehemens elégiilet- lenségnek, amelynek egyes vidékeken szinte vésztjósló morajlását már a háború vége felé hallani lehetett, jelentékeny részben a hadisegélyezés, a szabadságolás, a hadi kötelezettség alóli mentesítés és a közélelmezés hibás és gyakran önkényes, protekciós keresztülvitele körében jelentkezett nyomorúságok voltak az okozói. A visszásságokat, a bajokat azoknál sötétebb aláfestésekkel írták meg a lövész árokban küzdő katonáknak, akiket — s azt már végzetes hiba volt meg nem akadályozni — a hazaáruló és társadalombontó sajtótermékekkel is eláraszthattak. A fájdalmas eredmény nem is késett soká. Volt alkalmunk néhány — a frontról írott — levelet olvashatni, amelyek tartalma már elárulta, hogy mélységes elkeseredés vett erőt a legénységen s egyes levelek a sorok között még azok betűvel kiíe- zett tartalmánál is többet árultak el. Az itthoni bajok már ekkor megmérgezték a küzdők leiküietát. (Folyt, köv.) szarra ára SOO DSI.
