Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-12-08 / 97. szám

Őtvennegyedik évfolyam. 97. szám Sátoraljaújhely, 1923. december 8­Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton] Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén f POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméíerenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. Beám. ________ ! Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. 8sá.m. 9 bölcsön útin. A magyar kiküldöttek Kál- lay pénzügyminiszterrel az élükön hazaérkeztek London­ból. A pénzügyminiszter nyi­latkozatából végre pozitívumot tudtunk meg a kölcsönre vo­natkozólag. Megtudtuk, hogy Magyarországnak két évi visz- szafizetési határidővel 250 millió aranykorona kölcsönt hajlandók nyújtani a kért 400 millió aranykoronányi összeg helyett, amelynek visszafize­tését a magyar kormány há­rom év alatt garantálta volna. Mindjárt megjegyezzük, hogy a népszövetség pénzügyi bi­zottsága a maga javaslatát a magyar viszonyok beható ta­nulmányozása után tette meg az őszinte segítség szándéká­nak hangsúlyozása mellett. Kérdés már most, hogy mi a magyarázata annak az össz- hangtalanságnak, amely a ma­gyar kérelem és a népszövet­ségi hajlandóság között mu­tatkozik. Nyilván a magyará­zat egyik lényeges eleme az, hogy mi magunk sokkal pesz- szimísztikusabban Ítéljük meg ; gazdasági helyzetünket, mint azok a szakértők, akiket a ! pénzügyi bizottság a magyar viszonyok tanulmányozására hozzánk küldött. Lehetetlen ugyanis azt gondolnunk, hogy a népszövetség kölcsöntár- gyalási komédiákat játszik ve­lünk, szakértők utaztak hoz­zánk csak azért, hogy a végén olyan összeget hozzon javas­latba, amelyről ő maga is azt gondolja titokban, hogy úgy sem lesz elég Magyar- ország felsegitésére. Ilyen ko­molytalanságot feltételeznünk nem szabad, tehát azt kell gondolnunk, hogy gazdasági helyzetünk nein olyan sötét, mint amilyennek mi magunk látjuk, akik zűrzavarban benne élünk. A megállapított összeg nem csekélyebb, ha a kért garan­ciákat tekintjük, annál, amit Ausztria kapott nemrégiben. Az osztrák kölcsönért ugyan­is külföldi államok vállaltak garanciát és pedig hosszabb lejárat mellett, ellenben mi a kölcsönünkért saját magunk állunk jót rövidebb töilesztési határidővel. Amennyivel na- ' gyobb volt számbelileg az í osztrák kölcsön, annyival 1 több államnak kellett kezes­séget vállalnia érte, rnely ál­lamok természetszerűleg vi­szonzás fejében mind, több­kevesebb beleszólási jogot kértek az osztrák állam ügye­ibe. Mi saját magunk vagyunk a jótállók, tehát ezzel elesik az a kellemetlenség, hogy az Ausztria esetében szereplő idegen jótállók beleszólhas­sanak a Magyarország ügye­ibe. Bármennyire is igyekeznek tehát bizonyos oldalról a ku­darc látszatát ráhúzni a kor­mányra, a viszonyok behatóbb vizsgá'ata azt mutatja, hogy erről szó sem lehet. • Hiszen nemcsak a 250 milliós köl­csönt hajlandók nekünk fo­lyósítani, de későbbi időpon­tokban az adott Ígéretek sze­rint kilátásunk van invesztá­ciós kölcsönre, amelyeket az állami üzemek beruházási cél­jaira fordíthatunk. Bizonyos, hogy a kölcsön megvalósulása maga után von­ja azt, hogy az ország gaz­dasági téren komoly erőfe­szítéseket tegyen, mert a visz- szafizetési terminus nem hosz- szu. Ezeket az erőfeszítéseket I azonban nem a reménytelen- ; ség és hiábavalóság jegyében j fognak lefolyni, hiszén a köl­csön minden valószínűség szerint állandósítani fogja va­lutánkat úgy, hogy a magyar munka és szorgalom nem fog elpazarlódni egy reménytelen gazdasági helyzet bekövetke­zésének minél későbbi kito­lására, hanem ut lesz a béke­beli viszonyok felé, amelyek eléréséért természetesen dol­gozni kell és áldozatokat hozni, mert a romok eltaka­rítása nem történhetik -meg könnyen és fiityörészve. C\ belföldi kölcsön Budapest, dec. 6. Kormánypárti körökből behatóan érdeklődtünk az iránt, hogy a belföldi kölcsön dolgában milyen információi van­nak a kormánypárt tagjainak és miképen ítélik meg a közel jövő alkulását. Szili Tamás, a párt tekintélyes tagja, közölte, hogy a kormány­pártban a legkomolyabb mozga­lom indult meg avégből, hogy a belföldi kölcsönnek mintegy 60 százalékát az agrártársadalom je­gyezze le. A gazdatársadalom biz­A proletárdiktatúra j Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (8) I. Bevezetés : A történelmi anyag egybefoglalá­sának vázlatos ösmertetése.' Az orosz rém még sokáig ret­tegésben tartotta Felsőmagyaror- szágot, amely 1915. év tavaszán Przemysl eleste után érte el tető­fokát s csak a gorheei áttöréssel szűnt meg A diadalmas lendüle­tet ellensúlyozta Olaszországnak az antantba való belépése s a a háborúba való bocsátkozása. Nehéz harcok fejlődtek Déltirol- ban s az olasz hadsereg roppant áldozatok árán sem volt képes Trient felé előnyomulni. Az ag­godalom azonban a bekerítés tel­jességével egyre növekedett. A vitéz török hadsereg sikerei, ame­lyek az antantot Konstantinápoly felé való előnyomulásában meg­gátolták, a szerb hadsereg legyő­zése, a francia-belga-angol táma­dás feltartóztatása a középeurópai hatalmak bizalmát erősítették. Ab­ban az időben derengett az a reménység, hogy a veszedelem, amely a mohamedán világ meg­! mozdulásával Angliát fenyegeti, ! a békét hozhatja meg. A mozlim, I j amely Herkules oszlopailól Kelet- I india szivéig francia, olasz és fő­leg angol uralom alatt nyög, ha egyszer fellázad, az uralgó nem­zetek harci erélyét béníthatja meg s főleg Angliára válhat végzetessé, mert egész Indiára átterjedhet a szabadságvágy s a britt világbiro­dalmat alapjában rendítheti meg. A reménykedés azonban hiúnak bizonyult, épp úgy mint akkor, amidőn Anglia legnagyobb ellen­sége, I-ső Napoleon alapította arra a politikáját, midőn a missourei szultánsággaí, amely vazallus ál­lam akkor a leghatalmasabb s nagyon laza függési viszonyban volt Angliától, Keletindia államai között próbált szövetkezni. Az angol diplomácia mesteri munkát végzett úgy a háború előkészítése, mint lefolytatása alatt s a mohamedánvilág, dacára a padisah hadserege fényes győzel­mének, majd később a padisah bukásának, veszteg maradt. Az antant erejének fokozása végett, különösen miután az olasz sereg harcbaszállása sem hozhatta meg a döntést, minden elképzelhető eszközt megragadott. Anglia, ame­lyet a ’kenyérszükség fenyegetett, gőzeke alá fogta minden arra al­; kalmas területét. Gyárai megfe- í feszitett erővel gyártották a hadi­szert és a földművelési eszközöket. A kard és a paizs, a támadás és a védelem eszközei a huszadik század ipari erőméreteit is felül­haladó csodás méretekben állít­tattak elő. De mindezzel se érte be. Harcra ingerelte az Uniót s a roppant birodalom munkástö­megeit légiókba sorakoztatta, fel­fegyverezte s hozzálátott az Oce ánon való átszállításához. Ha az emberiség vezető nemzetei azt az esőt, amelyet a mészárlás és rom­bolás eszközeinek előteremtésére elpazaroltak, nemesebb cél szol­gálatába állítják, ma harminc mil­lió emberrel több él a földön ember módjára, mig igy a szabad­jára eresztett pokol kétségbeesésbe sodorta a virágzó jólétnek örven­dett, a művelődés utján nagy haladást tett nemzetet s a kétélű fegyver sebzette győzők is sötét aggodalommal nézhetnek a jövőbe. A kétségbeesett védekezés hozzá méltó elhafározást érlelt meg a németeknél. Lényegében az eszme — Angliát tengeri zárlattal törni meg — nem volt uj, már I-ső Napoleon császár megkisérlette. De az első zárlat csak az angol kikötőkre volt, amelybe a katona császár által leigázott nemzetek hajói nem vitorlázhattak be s ti­los volt angol lobogó alatt evező hajót bármely európai kikötőbe bebocsájtani. Ha a zárlat végre­hajtható lett volna, Anglia ellent- állása iparának megbénulása miatt rövid idő alatt megtörik. Ámde az újabb zárlat — a buvárhajókkal való támadás — ha a várakozás­nak megfelel, az éhínség szörnyű veszélyét zúdította volna a sziget- országra s a tengeren evezőket pusztította el lett légyenek bár ártatlan csecsemők. A buvárhajókkal végzett tengeri zárlat sikerét, bár óriási károkkal s nem csekély aggodalommal járt Angliára, de összehasonlithatlan tengeri haderejével sikerült meg­hiúsítani. A döntést nemhogy siet­tette volna, de hátráltatta s az ellenség elkeseredettségét fokozza, még nagyobb és még kétségbe­esettebb erőlködésre kényszeri- tette s végül: a középeurópai ál­lamok bukása után a nyerők bosz- szuszomját az őrjöngésig fokozta. Angliát ugyanis arról győzte meg, hogy a német flotta erőmé­retei akadálytalan továbbfejlődé­sében végzetessé válhat Angliára nézve s szigeti mivoltában élve­zett biztonságét képzeltté teheti. A végső győzelem nélkül való béke gondolatát tehát elvesztette Eg'yes szára ára, 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom