Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)
1923-12-01 / 95. szám
Ötvenaegyedik évfolyam. 95. szám Sátoraljaújhely, 1923. december i. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton —- — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. Telefon: FŐSZERKESZTŐ: (szerkesztőség) 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: (kiadóhivatal) 63. szám. azt, hogy aki keresztény, annak politikája elválaszthatatlan az antiszemitizmustól, mintegy követendőnek jelölte ki azt az utat, amely olyan keresztény politikát határoz meg, amilyen nem abból táplálja kereszténységét, hogy a nemkeresztényeket a nemzeti lekicsinylés tárgyává teszi. Huszár Károly viszont azt hangoztatta, hogy nem szabad pártembernek lenni* ak kor, amidőn a nemzet sorsáról van szó és nem szabad kisajátítani akarni az országvezetés bölcsességét olyanoknak, akik kétségbevonják, hogy akik ma az államügye4c vitelének nehéz terhét hordják, véletlenül nem az ő receptjük szerint, nem a legjobb tudással és akarattal küzdenek az ország érdekeiért. Heinrich, Huszár tanúság- tétele szerint is Bethlen kezében van a magyar sors kulcsa és támogatni kötelesség őt, aki azt mondja, hogy az elvek csak arra valók, hogy a közéletben szerepet vivő férfiaknak útmutatóul szolgáljanak, de az eszközöket, amelyeknek segilségével az ország és a haza javára lehet tenni valamit, minden körülmény között a törvényekhez mérten kell megválasztani. Bethlen azt is mondotta még, hogy előre megállapított koncepció szerint mindnyájunknak együtt kell megtenni az utat, mely elvezet az ország konszolidációjához. Egyik oldalon a liberális felfogás, másik oldalon a keresztény világnézet jelentkezett Heinrichben, illetve Huszárban a lépésről lépésre haladó közös munkára, hogy együtt haladjon a kormánytól inaugurált magyar nemzeti politikával. Közigazgatási pótbejárás a kisvasúinál. Sátoraljaújhely, nov 30. A kisvasút építkezése érdekli most legközelebbről Ujhely város közönségét s legjobban a vasútvonal mentén lakó háztulajdonosokat. Emeli vájjon a vasút kiépítése a telkek értékét vagy csökkenti, s milyen képet nyer a város fő-utcavonala az építkezés befejezésével ? ezek a leggyakrabban ismétlődő kérdések. A város elöljárósága is teljesen tudatában van a kérdés fontosságának s a legteljesebb gondos- sággal jár el a város és a közönség érdekeinek képviseletében. IiépésrőMépésre A politikai mozgalmak és események mindenkor változatos fórumán az utolsó napokban elhangzott nyilatkozatokból arra kell következtetnünk, hogy annak a célkitűzésnek elérésében, melyet Bethlen István gróf, Magyar- ország miniszterelnöke képvisel, jelentős erők ajánlják föl a maguk múltjukkal igazolt hazafias készségét és ideális támogatását a szilárdságra és erélyre lörekvő központi hatalomnak. Félretéve a felfogásbeli eltéréseket és áthidalva a programokat, elő siettek a rezervákból azok a politikusok, akik külön utakon járva ugyan, de felismerték Bethlen igazában az ország javát. Heinrich Ferenc és Huszár Károly, két ellentétes polgári irányzat képviselője, hivéikkel és a reájuk hallgató társadalmi rétegekkel hitet tettek, hogy a miniszterelnök becsületes munkája megtermetté bennük is a gyümölcsét s hogy szükségét érzik a kereszténységről és hazafiságról alkotott nézeteikkel Bethlen irányelveinek támogatását . Heinrich tagadásba véve lyezésével járó időveszteség s az a körülmény nyújtotta el, hogy a hadakozó felek határai nem érintkeztek, a harci szükségletek szállítása sok időveszteséggel járt, az utóbbi pedig Balkánháboru volt, amely a félsziget fejletlen közlekedési viszonyai között gyorsan be sem volt fejezhető. De az optimizmus egyéb forrásból is táplálkozott. Reménykedtek abban, hogy az „item nolle" alapján társult szövetségesek közt csakhamar beáll az érdekellentét s ha — amire volt kilátás — a franciákra balul üt ki a kezdet, a vérontás iszonya csillapítani fogja a harci dühöt, meglazítja a szövetség szilárdságát, esetleg megérleli valamelyik szövetségesnél a különbéke gondolatát. Az sem látszott lehetetlennek, hogy a hideg számítás a rettenetes eshetőségek között a béke egyenlegére vezet, a kölcsönös engedékenység alapján Oroszország félelmes hatalmát a belső bajok expanziói látszottak csökkenteni. Ez utóbbi reménykedés nem is volt alaptalan, de fájdalom, a cárizmus bukása késői volt arra, hogy Oroszországot mint ellenfelet leszerelje és éppen A polgármester legutóbbi budapesti utjának eredménye volt a nov. 30-iki pótbejárás is, amely legtöbb tekintetben megoldáshoz juttatta a még függőben levő kérdéseket. Pénteken d. e. 9 órakor a városháza nagytermében értekezlet előzte meg a helyszíni bejárást, melyet a kereskedelmi minisztérium képviseletében Siikszay Qerő miniszteri tanácsos vezetett. A minisztériumból részt vettek még az értekezleten s a bejáráson Lend- vay min. oszt. tanácsos, Kolum- bán közúti főfelügyelő s a vasúti és hajózási főfelügyelő. Megjelentek az értekezleten még Thu- ránszky László főispán, Bernáth Aladár alispán, továbbá Orbán Kálmán polgármester s a tanács képviselői. A kulturmérnökséget Citó Ferenc min. oszt. tanácsos, az államépitészeti hivatalt Gnädig Lipót főtanácsos, mig gróf Károlyi Lászlót, mint az épülő vasút tulajdonosát, Szesztay László műegyetemi tanár képviselték. Igen nagy számban jelentek meg végül az építkezés mentén érdekelt ingatlan-tulajdonosok. Az értekezlet tárgyát az érdekeltek igényeinek megállapítása s főképpen a vízrendészeti kérdések elintézése képezte. | A vároa érdekéberr fekvő kiI vánságokat Orbán Kálmán polkellő időben való volt arra, hogy a világháborúnál is nagyobb szerencsétlenség előidézője legyen s a bolsevizmus átkát zuditsa a világra s első sorban a szerencsétlen Magyarországra. Az ellenfelek legfélelmesebbjke Anglia volt, dacára, hogy szárazföldi hadereje a háború kezdetén számba sem jöhetett. De leküzd- hetlen tengeri ereje, kimeríthetetlen segélyforrásai, óriási ipari fejlettsége biztosították a nyugodt felkészülést. Uralkodván a földgömb tekintélyes részén, az emberiség nagy hányada fölötti hatalma mindenüvé elért s a roppant birodalom saját súlyának terhe alatt való megbénulásába, az igáját nyögő népek lázadásába vetett remény hiúnak bizonyult. Indiában nem támadt fel a Tippó- Saib szelleme. Egyiptom veszteg maradt, ellenben Kanada és Uj Dél-Wales erőteljes segítséget adtak. A Britt birodalom szilárdabbnak bizonyult, mint bármikor volt. És Anglia volt az egyetlen hatalom, amely közel négyszáz év óta soha sem kötött békét, ha azt mint győző nem diktálhatta. A monarchia volt az egyetlen békehatalom a háborús felek köEgr3r©s száza ára 200 XX A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta : Dr. Kossuth János (6) 1. Bevezetés: A történelmi anyag; egybefoglalásának vázlatos iIsmertetése. A háború főbb s főleg azon eseményei állanak szoros kapcsolatban tárgyunkkal, melyek a népiélek irányítására befolyással voltak. Harci vágytól égve vonultak be fiaink a zászló alá, „egy szebb, egy jobb, egy boldogabb“ kor elérésének reményében. Akik láttuk a városunkban, amely valóságos táborhellyé alakult, az ellenség elé induló tizes honvédgyalogezred 3-ik zászlóalját, midőn a dohánygyár mögötti gyakorlótéren a zászlóra felesküdött, akik szemtanúi voltunk a Felső- Zemplén — lelkében magyarrá vált s túlnyomó részében nyelvünket is beszélő — tót anyanyelvű újoncainak a kiképzés helyére való átvonulásának, tanúságot tehetünk arról, hogy lelkesedésük daliás időkre emlékeztetett s azok sikerét ígérte. Számos fiatal fiú, akire a sor még nem került volna, önként jelentkezett katonai szolgálatra. A közhangulat bizakodó volt. sőt kezdett elbizakodottá válni- Komoly embereket is tévútra vezetett az a már régebben elterjedt felfogás, hogy a huszadik században elképzelhetetlen a hosszú háború. Hogy a roppant számú fegyveres tömegek élelmezése és harci szükségletekkel való ellátásának leküzdhetetlen nehézsége, az ipari termelés hosszabb szünetelésével járó szociális bajoktól való félelem kényszerítő hatással lészen a háború gyors befejezésére. Az optimizmus képzelgése — amely amint látni fogjuk — végig kisérte a világháborút és szélkakas módjára gyorsan változtatta irányát, szinte a képtelenségbe csapongód. Egyébként a háború gyors lefolyásába vetett bizakodást a múlt század második felének aránylag rövid ideig tartott háborúi is táplálták. Az osztrák-fran- cia-olasz, az osztrák-porosz, a német-francia háborúk rövidesen hozták meg a döntést. Voltak ugyan kivételek: a krimi és az orosz-török háborúk. Ámde ezek közül az elsőt a harcszintér áthe-
