Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-11-14 / 90. szám

1923. nov. 14.

3. oldal.

TT IKE

— József főherceg házassági évfordulója Holnap lesz József főherceg tábornagy és Auguszta főhercegasszony házasságának harmincadik évfordulója. A főhercegi palota házi kápolnájában ebből az alkalomból Schioppa Lőrinc pápai nuncius szent misét celebrál.

— A proletárdiktatúra Zetn- plénvármegyében. Ilyen cim alatt kezdi meg a Zemplén legrégibb munkatársa, dr. Kossuth János, mai lapszámunkban a Zemplénmegyei proletárdiktatúra történetét. A rendkívül érdekesnek ígérkező munka több hónapon át fogja igénybevenm a Zemplén tárcarovatát, de olyan közel esnek még hozzánk az átélt kommuniz mus emlékei s éppen gytilöltsé- gíiknél fogva annyira közvetlenek még annak képei, hogy bizonyára a legáltaláuosabb érdeklődés fogja kisérni a nagy gonddal összegyűjtött adatok közlését. Ha mégis az események közlése netalán kiegészítést igényelne, a mü szerzője itt is kéri a közönséget, hogy a kiegészítések, pótlások s esetleges helyreigazításokat vele vagy lapunk szerkesztőségével mindany- nyiszor közölni szíveskedjenek.

— A miskolczi vegy kiséri éti állomás vizsgálata Ujhelyben. A tniskolczi vegykisérleti állomás tisztviselői pénteken élelmiszervizsgálatot tartottak Ujhelyben. A vizsgálaton 96 gyanús árucikkből vettek mintát. A nagyobb üzletekben mintaszerű rendet és tisztaságot találtak, a kisebb szatócsüzleteket azonban általában piszkosaknak és rendetleneknek minősítették s ezekben találták a legtöbb gyanús árut.

— Szarkáid cigány Piszkor János cigánylegény nagyvigan tartott hazafelé a cigánysorfa s a nagy zajt megsokalva, Tirpák Sándor rendőr intette csöndre a Népfölkelőhöz címzett korcsma tájékán. A cigány olyan dühbe gurult a figyelmeztetésre, hogy bicskára kapott s azt belevágta a rendőr arcába úgy, hogy azt nyomban döntötte a vér s megakadályozta az indokolt fegyverhasználatban. Piszkort bevitték a rendőrségre, majd átadták az ügyészségnek, hol súlyos testi sértés és hatósági erőszak büntette miatt előzetes letartóztatásba helyezték.

• Öngyilkos napszámosnő. Hétfő reggel 7 órakor a munkába igyekvő szőlőmunkások a Némahegyi korcsma állásának szarufél- fáián egy asszony hulláját találták fölakasztva. A kiszállott bizottság megállapította, hogy az. öngyilkos asszony Boldizsár Jánosné hod- rogkereszturi illetőségű napszámos nő, aki már napokkal előbb panaszkodott életuntságról. A holttestet a köztemető hullaházába szállították.

— A Magyar Lányok a legkedveltebb magyar leányujság uj száma a két regényfolytatáson ki- yüi elbeszéléseket, tudományos cikkeket és verseket közöl. Előfizetési ára negyedévre 3000 jepr. Alutatyányszámpt kívánattá ingyen jtfijd a kiadóhivatal Budapest, VI, Andrássy-ut 16.

— HKltltF.tDÓ a város krUrrnlvtéu IOOO hektoliter hefoganirt li épességii Jó karban levő borospince. >elyflágo«tWáM üd Hutter Ká'iuuón''y£r«nf«4 IN*- IjjaTgató

ZEMPLÉN

ZEMPLÉNI GAZDA

Szerkesztő ;

U LÉSHÁZY ENDRE

A Zemplén vám. Qazd. Egyesület ügyv. titkárá

A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület Hivatalos Közlönye.

Zcmplénvái megyei Gazdasági Egyesület Szőlészeti és Borászati osztályától. ■

365/1923. sz.

Meghivő.

A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület Szőlészeti és Borászati osztályának t. tagjait Sátoraljaújhelyben a vármegyeháza kistanácstermében f. évi november hó 20-án d. e. 11 Órakor tartandó osztálytílésre ezennel meghívom.

Tárgysorozat :

1. Miller Ede indítványa a bortermelőknek engedélyezendő kis- mértékbeni elárusitás tárgyában.

2. Kalmár János indítványa a boritaladó kezelése tárgyában.

3. Fürst Ignác kérvénye.

Sátoraljaújhely, 1923. nov. 14.

Hazafias üdvözlettel

Thuránszky László,

osztályelnok

—__

I

i Védekezzünk a tavaszi és nyári szárazság ellen

, Az őszi mély szántás jelentősége

Irta : Or. Mlxsák Jótuaf vm. föjegyiö

„Az idő a gazda“, mondja a magyar ember. Ezzel az állítással szeretnék jelen cikkemben egy kicsit polemizálni, s meggyőzni népünket arról, hogy ha rossz tér- j üléseink vannak, ha tavaszi veté- j seink sokszor a vetőmagot sem hozzák meg, annak elsősorban és főként mi gazdák vagyunk az okai. — Beismerem, hogy kényelmes álláspont az időre tolni, vinni át a felelősséget, dehát amikor ezt tesszük, ugyanakkor becsapjuk saját magunkat, s a helyett, hogy a ma igazán nemzeti érdeket képező többtermelésf szol- ! gálnánk, szegényedünk, vagy ! mondjuk, nem vagyonosodunk I abban a mértékben, amint hogy j a mai gazdákra nézve még min- I dig előnyös viszonyok mellett gazdagodhatnánk, s a helyett, hogy jövő boldogulásunk alapjait vetnénk meg, zúgolódunk a nagy adóterhek miatt.

Qsonkamagyarország területén gyakori a száraz tavasz, és száraz nyár- Azok, akik a csapadékok mérésével foglalkoznak, azt állítják, hogy hazánkban évenként nem esik kevesebb csapadék, mint a bennünket k(Vrnye?ő országok területen, mégis ezekben az országokban az aszályt, ellentétben hazánkkal, nem ismerik. Miért? mert a csapadékok megoszlása a bennünket környező országokban sokkal szabályszerűbb és egyenletesebb, mint nálunk. Gondoljunk arra, hogyha a m^lt év őszén leesett esőt e? év tavasza és nyárára oszthattuk volna el, mi más

termés eredményeket érhettünk volna el.

Az őszi és téli hónapokban hazánkban csaknem kivétel nélkül részben eső, részben hó alakjában jelentékeny mennyiségű csapadék hull le, arra kellene azért törekednünk, hogy nedves időszakok csapadék fölöslegét a talajban elraktározzuk a száraz időszakra s megakadályozzuk, hogy a talaj hirtelen kiszáradjon.

fia esőzés, vagy tavaszi hóolvadás alkalmával egymás mellett fekvő megszántott és ugar vagy tarlónak hagyott parcellát figyelünk meg, azt fogjuk látni, hogy mig a me . szántott földbe az esővíz könnyen hatol be, addig az ugar vagy felszántatlanul hagyott tarlóföldön a viz csakhamar megáll, s ha a föld esetleg lejtős, úgy annak java része lefut. Még szembetűnőbb a különbség, ha a szántott föld mellett egy gyalog ösvényt, vagy útnak használt területet figyelünk meg. Más szavakkal, minél lazább a föld, annál mohóbban szivja magába az eső és hóvizet. Viszont nagy szárazság idején azt látjuk, hogy mig az ugar, tarlónak hagyott föld, vagy gyalog ösvényen sokszor egész mély repedések keletkeznek, addig a megszántott föld, ha annak felülete kellőleg lazítva lett, csak néhány suknyi mélységre is már mindig tartalmaz némi nedvességet. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ha védekezni akarunk a szárazság ellen, úgy földjeinket kellő időben be kell, illetve le kell szántanunk.

Mint előbb említettem, nálunk az ősz és a fél az, amely idő szakban jelentékeny mennyiségű csapadék hull le. Ha már most azt akarjuk, hogy ez a csapadék ne vesszen el számunkra, kell, hogy földjeinket ősszel leszántsuk. Minél mélyebben szántunk, annál mélyebben hatol be a megszántott földbe az eső és hóviz, s annál több nedvességet raktározunk el az esetleg következő száraz tavasz vagy nyári időszakra. — A tavaszi vetés titka tulajdonképen az őszi mély szántás. Tavasszal nem is volna szabad szántani, hanem csakis boronával, tárcsás boronával vagy extirpatorral meglazítani a földet. A tavaszi szántás a legtöbb esetben inkább árt, mint basznál. Rossz gazda az, aki a tavaszi szántásba vet. Tavaszi szántás esetén ugyanis vagy korán szántunk s akkor lágy munkát teljesítünk, amiben, cse& sárgul, sinlődik a vetés, vagy megkésve rögelüiUk, a miben aztán ki sem kell a vetés. — A mi népünk sok helyen a lucernát is tavaszi szántásba veti. Eredmény, hogy lucernása ki sem kelt; a

I magyar gazda ilyenkor aztán azt mondja: „vidékünkön a luezerna nem terem meg.“ Nem mondom, hogy a luezerna minden talajra jó, de állítom, hogy rossz gazdának a vályog talajon sem fog a , luezernás teremni.

I Ismétlem, tavasszal tulajdonké- i pen az őszi mély szántást csak ; lazítanunk kell, a mire a legtöbbször a borona is elegendő. Ha az őszí szántás talán erősen megülepedett volna, úgy extirpato- rozni és csak, ha az erősen megülepedett föld gazos volna, szabad, de akkor is csak nagyon sekélyen szántani, hogy a vetőmag a megülepedett talajba kerüljön. Elvetés után célszerű lesz a kikelt vetés felületét, a mig csak lehetséges boronával mind többször meglazítani, mi által a föld nedvességnek elpárolgását megakadályozzuk. Kapásnövényeknél, ha egyszer a vetemény már kikelt, ezt minél gyakoribb kapálással érhetjük el. Ezeknél célszerű volna a kapálást minden nagyobb esőzés után megismételnünk.

Hogy a fentebb elmondottakat kellőleg megérthessük, ismernünk keli, tudnunk kell, mi az a hajszál csövesség: aki ezt nem tudja, az a helyes talajmivelésről tiszta képet sohasem fog tudni magának alkotni.

Ha tömött, leülepedett talajt, mondjuk tarlóföldet, vagyis felszántatlanul hagyott területet na- gyitóüveggel vizsgálunk, azt fogjuk látni, hogy abban igen-igen sok hajszálvékonyságu cső van, a melyek a talaj felszínéről a talajba mélyen húzódnak le. Ezek a hajszálvékonyságu csöveken át az őszön és télen át a földben összegyiilemlett nedvesség a tavaszi szél és napsugár hatása alatt csakhamar elpárolog, s a talaj mihamar kiszárad, minek folytán a növény a szükséges nedvességet a földből egy bekövetkezett száraz időjárásnál nem tudja megszerezni. Ezeken a hajszálvékonyságu csöveken ugyanis az összeülepedett földben összegyülemlett nedvességet akként huzza a tavaszi napsugár és szél a talaj felszínére, miként a lámpabél az égő lámpából a petróleumot.

Ha ellenben ősszel földjeinket mélyen felszántjuk, minek folytán azt az őszi és téli csapadék befogadására alkalmassá tesszük s a tavasz kezdetén boronálunk, mi által azokat a hajszálvékonyságu csöveket a föld felületén összetörjük, meg fogjuk akadályozni, hogy az ősz és télen át összegyülemlett nedvesség elpárologhasson. A boronálás által ugyanis a hajszálvékonyságu csöveket a