Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-11-03 / 87. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1923. nov. 3. századba alakult legénység osz­lopa sorakozott föl a hősök sírjai előtt. Tanárjaik és tanítóik veze­tése alatt kivonult az intézetek tanuló ifjúsága s az ünnepély kezdetére ezrekre menő tömeg ölelte körül a hősök temetőjét. Megjelentek a hatóságok képvi­selői ; a vármegyét Bernáth Aladár alispán képviselte, a városi tiszti­kart pedtg Orbán Kálmán polgár- mester vezette a kegyeletes em­lékezés helyére. Az államrendőr­ség szakasza a katonaság mögött állott állott föl s megjelent Spe- czián Gyula vezető kap tánnyal élén az államrend rség egész tisztikara. A gyászünnepséget az Ipartes­tületi Dalárda vezette be a Hiszek­egy eléneklésével majd Braun László szentszéki tanácsos a róm. kath. egyház, mig Oravecz József hitoktató a gör. kath. egyház szertartásai szerint szentelte be a hősök sírjait. A gyászbeszédet Dómján Elek ev. főesperes mon­dotta. Minden szava szikra volt, amely gyújtott s egész beszédéből a legbensőségesebb hazaszeretet sugárzott szét. Utána Enyedy Andor ref. lelkész mondotta el a következő magasztos szépségű imát: Világok és népek nagy Istene, mennyei jó Atyánk! Sírok mellől imádkozunk hozzád; hősök sírjai mellől, kik szent fiad, a Jézus példája szerint felvették az ő ke­resztjüket és leroskadtak, meg­haltak a keresztjük alatt. Sírok mellől imádkozunk Hozzád mi, akik magunk is sírjai, temetői va­gyunk régi szép magyar életnek, magyar örömnek, magyar álom­nak, magyar fénynek és magyar dicsőségnek. Uram! ki mindene­ket tudsz; engedd, hogy e sírok­ból ; s a mi tépett, háborgó szi­vünkből nyugtalan kérdések sza­ladjanak és törjenek fel hozzád : Mondd Uram, miért haltak ők meg, halálukkal miért borítottak gyászba szülőt, hitvest és gyer­meket; családot és hazát; ha a föld, amelyért vérüket hullatták, a föld azon részéhez köti, hol böl­csője ringott s hol dobogni meg­szűnt szivét a hazai föld a roko­nok és barátok könnyei közt fo­gadja mélyébe. Ez volt az az eszmekor, mely­nek élt szivvel-lélekkel, mig nagy lelke el nem költözött. A test, amely annyit szenvedett, aggódó szive, amely annyira sze­retett, pihen: de a szellem, amely a törékeny testet éltette, nem vesz el, örökre él! A nemzet ott em­legeti nevét a legnagyobbak közt, valameddig magyar nyom jelzi az utat a hármas halom között és sírja fölött ott őrködik az áldó, magasztaló nemzeti Géniusz I Ne vét kegyelettel emlegetjük, kik szivünkön hordjuk magyar nem­zetünk magasztos érdekeit; pél­dakép gyanánt lebeg* előttünk, akiknek keble tud hevülni az örök eszményiéri. S talán lehatolt hozzá, a mélyre, a költőkirály dala: »Meg ne ijedtetek, a hazaföldnek szive [dobog föl: Kölcsey sírjától keble ölökre sebes I“ (Vége,'' nem a mienk, hanem másoké, idegeneké; ha a dicsőség, amely- lyel harcoltak, reánk nézve a leg­nagyobb megaláztatássá változott? Miért hoztak ők, miért hoztunk mindnyájan annyi nehéz és súlyos áldozatot, ha jutalmul csak a min­den háborúnál emésztőbb békét, minden halálnál rosszabb életet: hazánk csonkaságát; gyászolók, rokkantak, tönkrejutottak, mene­kültek, földönfutók nagy seregét kaptuk? Miért folyt a magyar könynek és vérnek óczeánja; ha felettünk ktvély tort ülhetnek azok, akik csak számítók, élelmesek és hitszegők voltak, de sem könnyet, sem vért — úgy, mint mi — nem hullaiénak? / Mondd Uram, hová lett közü­lünk az a hősi szellem, amely az ő emlékükhöz méltó? E mai nagy vásárban, ahol mindenki csak nyerni, érvényesülni, boldogulni akar; ha kell, a köz, a haza ro­vására is, — hol vannak az iga­zak, a tiszták, a szentek, akik ké­szek magukat, érdekeiket és éle­tüket ma is belevetni a magyar jövendő szent aratásába ? Hová tűnt belőlük az a harcos, erős nagy élni akarás, amely őseinket honszerzőkké, hontartókká tette, amely által egyedül lehet feltá­madásunk? Avagy mondd, az vár mi reánk is, az egész nemzetre, amin e sírok lakói keresztül men­tek, a végső összeomlás, a nagy­szerű halál, a lassú vagy hirtelen alámerülés a népek tengerének hullámzó, kavargó örvényeibe? Uram, ki az életnek Ura vagy, felelj nekünk e sirok mellett; itt, a halottak bizodalmával, az élet biztatásával. Mondd, hogy a te kezedben a halál is az élet szol­gája, a szenvedés is a jövő bol­dogság iskolája. Mondd; hogy a nemzet életét szolgálta az ö ha­láluk ; a magyar feltámadás, meg­tisztulás, felmagasztaltatás vetése minden gyötrődésünk. Mondd, hogy te a magyart nem gyává­nak, nem üzérkedőnek; hanem hősnek teremtetted s magyar név­telen hősök milliói küzdenek, vi­askodnak most is idegen hatal­mak nyomásával; válságos hely­zetük kemény próbáival, Ínséggel, nyomorral, felszámolhatatlan kí­sértésekkel. Mondd, hogy Te min­ket el nem hagysz; s ámultunk­ból, történelmünkből, e sírokból a hősi szellemnek, az életerőnek delejes áramait ömlesztett át csüg­gedő szívünkbe. Atyánk, mi ide emlékezni jöt­tünk, bocsáss el innen remény­séggel. Mi ide gyászolni jöttünk, bocsáss el minden gyászt és ha­lált meggyőző diadalmas hittel, az élet hitével. Mi azért jöttünk, hogy meglátogassuk őket, sírban porladó néma, hős fiúkat az édes­anyjuk, a szeretteik helyett; óh engedd, cselekedd, hogy ezután ők látogassanak el hozzánk; az élő Jézus vezérlete alatt járjanak szüntelen közöttünk s tanítsanak munkára, küzdésre, tűrésre, ke­reszthordozásra, önmegtagadásra; készítsenek a végső, nagy leszá­molásra, mely jönni fog, mert jönnie kell a Te igazságodból és kegyelmedből, amellyel maradj velük és velünk is a Jézus nevé­ben mindörökké Ámen. A magasságbeli trónusához bi­zonyára utat talált a hősökhöz méltó fohászkodás, a lelkekbe költözött a hősi sirok mélységes Itatása s magunkba szálltán érez­tük, hogy a magyart ezer éven át mindig a halottai tanították élni. A kegyeletes ünnepséget a Him­nusz eléneklése fejezte be. Ezerhatszázhatvan hősi halált halt katonánk sírja domborul a hősök parcellájában. Most vala­mennyire jutott nehány szál vi­rág, de sok go/idot, áldozatkész­séget és megértést igényel, mig a temető ezen része méltó lesz az elhunyt hősökhöz. A legtöbb sírnál nincs kereszt, nincs fejfa, de legközelébb már bizottság ala-*- kul, hogy társadalmi gyűjtés ut­ján fölirás is hirdethesse, kit takar a porladó hős hamvai fölé emelt sirhalom. Erősen kell hinnünk, hogy az élők nem lesznek hűt­lenek hősi halottaink emlékéhez s minden élő lerójja azt az áldo­zatos kötelességet, amelyet az ér­tünk hozott legnagyobb áldozatuk parancsolóan ir elő. Egy egész egyharmad bil­lióba kerülnek évenként a magyar közaiknlmazottak • Kállay Tibor pénzügyminiszter kedden terjesztette a Ház elé a pénzügyi tanács megszüntetésérő, szóló javaslatot. Ez a javaslat azt célozza, hogy a pénzügyi tanács megszűnése után külön vegyes bizottságra ruházzák az el nem intézett ügyeket. A javaslat indokolása szerint 30 milliárdra van szüksége az államnak gabonavásárlásra. 40— 42 milliárd lakásépítési akcióra és 1 és egyharmad billió kell évenként a közalkalmazottak illet­ményeinek és ellátásának fedezé­sére. Nagyon fontos a pénzügy- miniszternek az a bejelentése, hogy még ebben az évben költ­ségvetést terjeszt a nemzetgyűlés elé. Széles körökben fog érdek­lődést kelteni az a bejelentés is, amely az állami üzemek rekon­struálására vonatkozik. flßADIE valódi francia szivarka-paplr. /’viszketegséqTN rfihesség, sömör ellen használja a rég bevált ANTISKABIN-t, Teve31 Borókakenőcs. Kapható minden gyógyszertár­V ban. Gyártja : Kozmochemia rt. Bpest, VII. Dembinszky-u. 4 M linliáknt kifogŐKtulnuul tisztit. minden szilire lest llakovszky^tercséii) i-utea •">. MZ. Itórlö : Sfirkánj, 21 X ^ E 3Z- , Hely igég változás. Izupnuk kiadóvállalata, a „Zemplén* könyvnyomda óm lapkiadó részvénytár- társaság, a most következő hét első napjaiban az ed­digi Széchenyi-tér 9. szám alatt bírt helyiségeiből a Vármegyeháza második udvari épületében bérelt helyiségekbe költözik át. Az átköltözéssel járó ne­hézségek és a nyomda be­rendezése miatt a Zemplén legközelebbi száma szom­baton, november hó 10-éu a rendes időben jelenik meg. Amidőn olvasóink és elő­fizetőink elnézését kérjük a kényszerűség okozta lap­szám elmaradásért, föl­kérjük egyben hirdetőin­ket és megrendelőinket, hogy nyomdai és lapkiadó vállalatunkat megrende­léseikkel az ftj helyiségben is támogatni szíveskedje­nek. A hely iség vált ozás, a ki- terjedtebb elhelyezés uiég inkább lehetővé teszi, hogy a vállalat tokozott erővel igyekezzék megfelelni an­nak a bizalomnak, amelyet a megértő közönség részé­ről már eddig is hálával tapasztalt. — Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Kolumbán Lajos kir. tanfel­ügyelőnek a már két évben ren­dezett sikeres és szép eredményű iskolai ének- és tornaünnepélyek megszervezéseért, vezetéséért és ennek ^apesán kifejtett buzgó te­vékenységéért elismerését és kö­szönetét nyilvánította. A miniszter meleg hangú leirata kétségtelenül csak erősíteni fogja a kitüntetett tanfelügyelőt a hazafias nevelésre irányuló további munkásságában. — Halálozás. Pataki Ignác bécsi nagykereskedő, aki magyar állampolgárságát egy emberöltőt kitevő bécsi tartózkodása alatt is megtartotta — Sátoraljaújhelyben meghalt. Az elhunytban dr. Klein Károly ügyvéd a Központi Taka­rékpénztár igazgatója és dr. Csuka Benő' tordai orvos apósukat gyá­szolják. — Bűnvádi eljárás az októ­brista vacsora résztvevői el­len. Lapunk vezető cikke is kife­jezést ad annak az általános fel­háborodásnak, amely úrrá lett a magyar közvéleményen, a Royal szállóbeli októbrista vacsorán a kábult lakomázók szájából elő­bugyborékolt kiszóllások miatt. Föltevésünk helyesnek bizonyult, mert a vacsora szónokai ellen izgatás, lázitás, a királyság intéz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom