Zemplén, 1922. július-december (53. évfolyam, 78-133. szám)
1922-07-20 / 86. szám
MOSKOVITS HERMAN cégnél Kérem Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 6. sz. ügyelni*! ára 3 korona. Megjelenik hetenkínt háromszor kadden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztősét} és kiadónis Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. ára 3 borona. Előfizetési dijak: Egész évre . . 450 K. Félévre .... 225 K. Negyedévre . . 115 K. Egy hóra ... 40 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkint számíttatnak. WHHSttMH Sátoraljaújhely, 1922. Julius 20. FŐSZERKESZTŐ: KROÓJÓZSEF SSÍBsst Otvenharmadik évf. 86. szám (6294.) * O Még az ég is. . . Nyomorúságunknak az emberi gonoszság és lelkiismeretlenség kívülről jövő — a tehetetlenség és közöny belülről fakadó okozóihoi most egy harmadik is társult: ez a leghatalmasabb és kérlelhetetlen Ítélete eilen ninca apelláta. Az ég, ez a napsugaras, azúrban ragyogó magyar ég is háborúit a fejünk felett, de a tornyosuló felhőkből kevés örülni valónk fakadt. A termés legnagyobb eilen- Hégö, a gazda legrettegettebb réme te te látogatását a napokban; végigsöpört a dálibáboa magyar rónán és megtépázta megmaradt hegyeink koszorúját. Aa elmúlt héten jégvihar dúlt szerte az országban ; jég csépelte a még osztagba se Igen rakott kereszteket és jégveríe tőnkre kegyetlen paskolással bortermő vidékeink zsenge reménységét. Az ország kgküiönbösőbb részeiből érksznek szomorú híradások Aoolua halál- táncáról; részletes, összefoglaló helyzetjelentés azonban még nincs, így ma még nőm is alkothatunk áttekinthető képet magunknak a károk nagyságáról. Csak sejtéseink lehetnek, szemoru, fekete sejtéseink. A kárbecslések pontos statisztikája nélkül, as eddig beérkezett jelentések alapján rendelkezésünkre álló adatokból is megállapítható az, hogy az időjárás ezessélye alaposan beletáncolt a magyar reménységekbe és felrúgta a hozzája fűzött várakosásokat. Pedig eseknek a reménységeknek, eseknek a várakozásoknak ma sokkalta nagyobb jelentőségük vau, mint volt a múltban bármikor. Államjegyünk értékének külföldi suha- násával párhuzamban csökkent Csonka- ország határain bslül is pénz-papirosunk vásárló ereje. A drágaság egyre emelkedik, szinte óráról-órára ; gszdasági életünk mesterségesen kitenyészteU dzsungelénak fái már az égig magasodnak fel. Mint a fuldokló klzködik a habokkal, talán már nem is tudatosan, erak az élet- ösztön sugallatát követve, úgy kalimpál vérző, «sonka karjaival ez a szegény, meg- ronosolt ország a gazdasági világkatasztrófa nemzeteket magával sodró, örvénylő forgatagában tehetetlenül, segítség és a segítés reménye nélkül. A győzelmi kone osztogatásakor környező szomssédaiuk érdeklődése bezzeg □agy vő t Magyarország iránt, de most, hogy ennek az érdeklődésnek szomorú a következményeit, nyögjük, sietve megvonták tőlünk figyelmüket. Sorsunk továbbra nem érdekli őket: nem törődnek velünk. Magunkra, a saját erőnkre vagyunk utalva teljesen. Csak az menthet meg, amit mi tudunk produkálni. A magj£? kar munkájának gyümölcséhez, az idei terméshez fűzött várakozások táplálták bennünk eddig a reményt, hogy ez lesi: az a mentőöv, amelynek segélyével rmgusszuk a taj- tékozva egymásra toluló hullámokat és végül is sikerül valahol — mindegy, hogy mely helyütt — partot érnünk. Ha a termés jó, vagy csak közepesen jó is, már ez is nagy könnyebbség, mert ha egyszerre nem is vágja ketté gazdasági életünk veszedelmesen lefelé hanyatló görbéjét, de nivelláló hatása kétségtelen; mentőövnek tehát jó. Ha úsznunk kell is az árral tovább, de nem fenyeget legalább az elmerülés veszedelme. Jobbkarunk alatt a jövő gsz- dasági évre szükséges termésmennyiség, balunk alatt pedig a fölösleg elkorportálá- sából várható pluszok: idegen valuták és kompenzációk; két megfelelő uszóhólyag arra, hogy a felszínen maradhatva elver- gődhessünk a gyökeres szanálás kompjáig. És most a gazdasági katasztrófából való menekülésünknek ez az egyedüli le- 'hetősége is erősen kétségessé vált. Márta ár elérte kezünk a két mentőgömböt, amikor, szinte az utolsó pillanatban csúsztak ki a sors gonosz játéka folyna és még jó szerencse, ha az egyiket sikerüljük" pnunk, A terméskilátások §a* utolsó két hét na£ szárazsága és az ezt követő, aa óraik* több helyén nagy káiokat okozó jóg- viharok folytán lényegesen eltolódta*. Bizonytalanná vált hát reményeinknek e. z utolsó pillére is. Yl *• iEHji illU, AVAGY AZ U jhEJ ZETBE KERÜLT, ELÁTKOZOTT TIMBUKTU. — Kosma Béla szatirikus regénye. — (2. folytatás.) Erre a varázsigére élénk mozgás támad, az izgalom moraja fut végig a sétálókon és heves gesztusok kíséretében előttünk érthetetlen szavakat mondanak. — Szokol .. . dollár, . .. dollár, . . . szokol ... Adok,.. . veszek,... veszek, ... adok, ... — mondogatják egymásnak e rejtelmes értelmű szavakat, amelyek annál érthetetlenebbek, mert valójában semmit sem adnak, se nem vesznek. A legérdekesebb azonban a dologban az, hogy még is vannak, akik az ilyen esti szertartásokról duzzadó pénzeszacskóval térnek otthonukba. Igaz, hogy ez a pénz sem létezik a valóságban, mert az éropénz előttük ismeretien fogalom, azonban apró, téglalap- alakú tarka papírlapokat gyűjtenek, amelyekre fantasztikus számok ós Írásjelek vannak nyomva. Ezeket — a timbuktuiak illúzióit keltő eszközeire jellemzően, — pénznek hívják és országuk falain beiül vásárló ersje is van, — igaz hogy egyre kevesebb ós az is csak kötugekben, — azonban, ba kiviszik a határon, odakint nem lekimik egyébnek, mint cifra papirosszeleteknek, amelyekért adnak ug;& az egzotikus furcsaságok kedvelői néhány szentimot, de azt is csak akkor, ha nagyobb csomó, pl. száz ilyen papírlap van egy csomóban. Az ilyen „pónz“-gyüjtésnek a külföldiek számára bizonyára csak eth- nográfiui szempontból van jelentősége. A bálványimádók szektájának eme mulatozásaiban részt szokott venni Siótrek Nödő Rotkerid is, aki ugyan nem meg- győzőaéses bálványimádó, mert mentalitása sokkal liaztultabb eszmék felé vonzza, azonban a valutázásnak nevezett társasjátékokban ő is részt szokott venni, persze csak „per passzió.* Ezt mutatja az is, hogy ha játékközben egyszer kimondja, hogy „vessek,“ — hétszer ismétli el utána, hogy „adok* és meg se vette jóformán még képletesen sem a bizonyos papirczeletet, máris sietve továbbadja, nehogy azt hihesss valaki is, hogy őneki kell. Sokkal merészebben áldozik ennek a Tímbuktuban járványos szenvedélynek egy ifjú fanatikus, Iatleh nevű, aki azonban nem tévesztendő össze Oguh Iatlehh&l, a legszebb bajadérok és eunuohok főnökével, (igaz, hogy a bajadérok között sok akad nála, aki már nem is euouca.) Oguh Iatleh ősztájon szokta felkeresni Ylehjut és ha sikerül sátrát felvernie a moschó tó- szomszédságában, kivilágos-kiküetig esra sikerül kipiískálni onnan. Ennek külör be.n egy kifogástalan elegánsával őltözkö 6 ylebjui mirza, Réndob örül a legjobban. Ez a Rándob, akit tisztelői a „Frütfő* névvel illetnek, (ami arabul azt jelenti, hogy „a legpompásabb fickó, a nők kedvence, aki a hajnalt pezsgővel köszönti; kedvelt fia a prófétának“) — mondom, ez a Rándob gyakran kerülgeti Oguh Iatleh aga sátrát és nem minden eredmény nélkül. A sátor alján elért sikerei miatt sokan irigyelik is a derék Frütyőt, akii azonban hódításai nem tesznek elbizako- dottá. Szerény és serény, sőt agilis ember, aki hivatalos elfoglaltságán kivül a politika berkeibe is bekaosintgat, akárcsak a szép lányok rostélyos ablakán. Á rossz nyelvek azt beszélik, hogy sokat keresett- kutatott megfelelő pozíció után, amíg végra sikerült vezető állásban bejutnia a „soha nem kapható trafikárukat gyártó nagyüzemihez, amelynek gépei óriási dübörgéssel gyártják a — semmit, — vaiv legalább is valószínű, hogy nem sokkal többet, mert Yiebju város polgárainak még nem volt alkalmuk hosszvezáru csibuk- jaikba, vagy narzsiléikbe olyan dohányt gyömöszölni, amely az ylebjui gyárból kerül ki. Igaz, hogy másmilyent se nagyon... (Folytatjuk.) m m Férfi öltönyre és legjobb férfi- és női gyapjú szövetek legolcsóbban • « Fekete és kék 1 m m Síi feiölíö szőnétek BKUNNKR LAJOÍS posztok, kampóra m Óta 55S sa «5-1 nagy választékban. « férfi és női gyapjú szövet üzletében Sátoraljaújhely, Főutca 16. (megyeházzal szemben) szerezhetők be. Kérem cégemre ügyelni! iSZÜVBfBll legjobb minőségben. * |