Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-18 / 21. szám
Megjelenik hetenkínt háromszor kőiden, csütörtökön es szombton. Szerkesztőség és kiadoniv Sátoraljaújhely, Főtár 9. szám. Telefon: 42. szánt Sra 3 korona. Sofiiiftoi hírfán. ára 3 korona. Előfizetési dijak: Egész évre . . 220 K. Félévre . . . . 110 K. Negyedévit . . 60 K. Egy hóra ... 20 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkint számíttatnak. Sátoraljaújhely, I 1922. Február 18. | FŐSZERKESZTŐ : KEOÓJÓZSEF 1 Ötvenharmadik évf. 1 21. szám (6228.) Bankóprés produktiv célokra Irta: Pályi Ede. (Folytatás és vége.) Miért n8m mondja az állam: holnaptól kezdve kijavítom a régi vasutakat és építeni kezdem a békében elhanyagolt kör- és transzverzális nagy vasutakat, lemenő- leg egészen a leghelyibb érdekű kisvas- utakig. Felállítom a hidakat, járhatóvá teszem az utakat, csatornázok és levezetem a vizeket. Vizierők nyerését konstruálom és az erót átalakítom villamossággá. Szénbányákat tárok fel, köveket bordátok az Alföldre. Mindent, de mindent megcsináltatok, amit itthon bankóért megkaphatok. Ha egyszer olyan szerencsés az állam, hogy minden sorsjegyével nyerhet, csak ki keli ezeket nyomtatnia; miért nem akar az állam ezer és ezer főnyereményt csinálni? Hogy nem értik meg ezt a jóüzle- tét: papirt befestetni és ezárt kapni házakat, utakat, vasutakat, csatornákat, szenet, víziéről, villamoserőt?! Amellett ne higyje az ember, hogy az állam talán erkölcsi okokból viselkedik ilyen gazdaságellenes módon. Ne higyje senki, hogy bárki is be lenne csapva, bárki is veszítene amellett, ha üveggyöngyökért aranyat cserélnénk a négerektől. Nézzük csak meg, mi szerepe volna a bankónak, amelyet akárha milliárd szómra is préselne az állam termelési célokra. Az áilam meghívja az ország mérnökeit, hogy dolgozzanak ki egy gyors tervezetet minden lehető közmunka elvégzésére. Jönnek a mérnökök és a vállalkozók és megkezdenek annyi munkát, amennyi üres kezet csak találnak az országban. A menekült intelligencia, a helyzetéből kiszorult katonatiszt is megtalálná helyét a teljes szabású közmunka programúiban. Mindönki munkához, keresethez, megélhetéshez, életreménybez jutna. De azt kérdeznénk: jó, ezek dolgoznak és vállalkoznak, kapnak az államtói bankókat. Vannak bolondok, akik e bankókért enni adnak még, hát akkor ezek lesznek a Durákok. Dehogy, hiszen ezek megint kapják a bankókért a nekik szükséges árukat megint másoktól. Senkinek a nyakában nem marad a bankó, mindenki becserélheti azt árukra. Értsük mag, hogy mi a pénz funkciója? A pénz funkciója az, hogy ő csereeszköz. Az állam kibocsátja a csereeszközt az országba, hogy meginduljon a nagy termelési cserefolyamat. A pénz egy kerék, amelyen a gazdasági élet szekere forog. Az állami bankóprés a kerékgyártó. Akik nagyon okosak, mert hallottak arról is, hogy a valuta el is romolhut, azt mondják, hogy egyszer aztán mégis csak észretérnek az emberek. Nem is vitatkozom ezekkel. Hadd legyen csak felépítve a sok ház, a sok vasút és kisvasút, az ut és hid, a vizet odavezető és a vizet elvezető csatorna, hadd készüljenek el a többtermelés lehetőségének eszközei: akkor majd beszélünk. Akkor majd megkérdezem azoktól, hogy miért legyen rosszabb egy olyan orszánuk a pénze, amelyik épit, hogy tovább építhessen, mint volt egy országéj amelyik munkátlanul élt és tétlenül nézte és várta a maga végpusztulását? Miért válnék rosszabbá pénzünk akkor, ha egy nagy termelési akciót indi unk vele, mintha csak eszem-iszomra, öntengődés céljaira használjuk ? A legokosabbak azt (is tudják már, hogy nem itthon van a baj, hanem a külföldön. Ha az állam sok bankót fog nyomatni, akkor Zürichben leszáll a korona. Ámde kérdem e legokosabbaktól: azt hi- hiazik-e ők, hogy Zürichben azért alacsony a korona, mert Budapesten sok van belőle ? Nem, hanem azért, mert ha magasabb volna a korona értéke Zürichben, akkor Zürichben vo na sok az olyan korona, amely nem termelő országé, {amelyért tehát a saját országában terményeket vásárolni nem lehet. Ezt nem akarja Zürich. Ámde ha ezentúl mi itthon olyan koronákat nyomnánk, ameiyek termelési célokat szolgálnak, amelyeknek nincs idejük Zürichbe utazni, amelyek itthon vannak elfoglalva, amelyeknek itthon keli egyik kézből a má kba forogniok: ha azt fogják Zürichben látni, hogy a magyar korona megszűnik semmittévő, lóhütő, naplopó, legfeljebb spekuláns munkát végző tönkrement gavallér lenni, ha azt látják, hogy ez a korona munkához fogott, ás, túr, épit, termel és teremt: akkor tisztelettel kalapot fognak emelni, magasra fogják emelni, még magasabbra: a kurzuslétra magasabb és magasabb fokáig. Hiszen ez a korona nem elveszett ember, — fogják mondani — ennél még lehet keresni, jó lesz vele barátkozó:! s meg fog fordulni külföldön a korona spekuláció á la hausse. Igenis, á la bau-se azért, mert működésbe jött a bankóprésünk, azonban termelési cóiokra. Mennyit nevettünk mi gyermekkorunkban ? négereken, hogy élelmiszereket, elefántcsontjukat és aranyakát odaadták üveggyöngyökért. Ámde mennyire kinevetnének bennünket a néger gyerekek, ha hallanák, hogy mi festett papírjainkat házakért és vasutakért nem akarjuk odaadni. Egy darab papírra rá kell nyomatni azt, hogy ez nem papírdarab, hanem érték és akkor valami boszorkányság uj ifjúságot töltene az ország kiaszó, öreg testébe. Ámde mi újat mondok én azzal, hogy jobb eey kiépült vasút egy darab befestett papírnál ?1 Hiszen ezt csak mindenki tudja. Hát tudja? Nem tudja. Az emberek pl. azt hiszik, hogy egy ország ereje attól függ, ha so» ember él benne. De hátha csupa lump, gézengúz, léhütő, semmi tevő ól az országban ? Ugye, annál rossza ob, mennél több ilyen embere van egy ilyen országnak. De azért lehet e általánosítva azt mondani, hogy tehál mennél több lakosa van egy országnak, annál rosszabb ? Dehogy. Mennél több munkás tagja van egy országnak, annál jobb és mennél több lóhütő van egy országban annál rosszabb. Éppen igy, egészen igy vagyunk a pénzzel is. Mennél több semmittevő pénz van egy országban, annál betegebb annak a közgazdasági állapota, de mennél több gazdasági elfoglaltsággal bíró pénze forog, annál egészségesebb. Tehát nem az a baj, hogy sok a pénz, miért lenne az a baj? A baj az, ha a pénz rosszat müvei, ha nincs dolga és elkezdi hajszolni az árukat, felfelé licitálva őket. SZÉLJEGYZETEK.-j- Á nemzetgyüiós képviselői tegnapról mára visszavedleitek ismét köznapi emberekké és visszatérnek polgári foglalkozásukhoz, ki az eke szarva mellé, mint egykor Cmcinnátus, ki pedig máshová, ahonnan két óv előtt fölkelt. Csikhogy Cncin- nálus rendezett állapotokat hagyott Őrösül, mig ez a nemzetgyűlés képviselőiről, a legjobb akarattal sem mondható el. — Ki-ki hazatért tehát fatornyos szűkét hazájába kipihenni az izgalmakban bővelkedő, ds produktivitásban nem túlságosan gazdag két esztendő fáradalmait. Váljék egészségükre a pihenés, amelyről írva van, hogy munka után édes dolog. Ha azonbau az egykori közmondás — a munka alatt alkotó munkát ártett, alig hisszük, hogy a nemzetgyűlési tagok túlnyomó részének pihenő napjai valami túlságosan édesek lesznek . . . — Pihenés után ismét munka következik, a levitézlett képviselők jelentékeny tömege aligha fogja azonban ezt a pihenés utáni munkásságot ott folytatni, ahol tegnap abbahagyta. Legalább is nem valószínű. Sokaknak bele kellesz hát törődni abba, hogy az ülésterem padjától vett búcsú végérvényes megvá'ást je ént a politikai élet hangos fráziscsörtetéseitől, mentelmi jogtól és autótól. Kívánjuk ezeknek az uraknak, hogy uj, — tulajdonképen az eredeti — munkakörükben több hasznára legyenek az országnak, mint amennyire a magyar törvényhozásnak voltak. Ezzel nem is kívánunk nagyon sokat, mert képviselői mivoltukban kifejteit munkásságuknál értékesebbet, eredményesebbet produkálni — nem valami nagy dolog . . . Ehhez talán több hozzáértés is lesz és kevesebb egy- mástmegakasztási készség. A A miniszterelnök Appinyinak adott válaszába í kijelenti, hogy fölösleges az aggodalom, ő, — már mint a miniszter- elnök, Őrködni fog a belügyminiszterrel együtt a közszabadeágok, d n. ji a szabadasát ok fölött. „Szabadság és szabadosság*, megint két olyan szó, mint az »arany és salak“. Ez utóbbiról már ismerjük a miniszterelnök rendkívül egyéni véleményét és nincs okunk kételkedni benne, bogy a szabadság és szabadosság kritéris mai körül kanyaritott határvonal megint csak abban a kiváló politikai éleslátás és abszolút elfogulatlanság jegyében fog megszületni, aminő a minisztérium elnökének oly speciálisan sajátja . . . Ne dobja el üres „DARLING“ dobozait! *,»**:;»* mm& uubAsür § sláal
