Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-20 / 73. szám
a£ST !?*s?3 NVW83H SJLIAONSOW Éra 3 hóim Megjelenik hetenkim háromszor kadden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóim Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Sátoraljaújhely, 1922. Junius 20. 9ra 3 Inra. Előfizetési dijak : Egész érre . . 450 K. Félévre .... 225 K. Negyedévre . . 115 K. Egy hóra ... 40 K. Egyes szám ára 3 K. Hirdetések négyzetcentiméterenkint számíttatnak. FŐ*£SiX3££SZTŐ : KROÓJÓZSEF Otvenharmadik évi. 73. szám (6281.) Kibírhatatlan áremelkedések A háború eleje óta tartó áremelkedések éppen semmit sem vesztettek azóta erejükből, sőt inkább íoly- tonfolyvást, ma már szinte aapról- napra növekedik a drágaság, nehezül a megélhetés. Hányszor irtunk már erről a borzalmas témáról és még hányszor kell Írnunk, amig egyszer, — jaj mikor lesz sz — ujjongva Írhatjuk csak azt is, hogy minden vonalon 10—20 koronával estek az árak. Most egy nagyon fontos közélelmezési cikk, a cukor lett — kormány rendeletre — kilónként 35 t oronával drágább. Utána következnek ezeknek egész bizonyosan a fa, ezé«, husne- müek, zsir stb. Arra meg már nem is jó gondolni, hogy egy öltözet ruha, egy pát cipő mennyibe kerül. Munkások, tisztviselők, a kisiparosok jó része, általában a munkájút után készpénzzel J fizetett robotosai ennek a zerenosétlen magyar életnek ezt a szakadatlan drágulást, ezt a néha kormányrendelettel Ltörténő folytonos áremelkedést nem bírják már tovább. Eddig is, Isten csudája, hogy nagyobb zökkenés nélkül ment a dolog, Isten csudája, hogy különösen a fővárosban és nagyobb városainkban az inségjárvány nem ütötte fel a fejét. Csak a napokban is irtuk, hogy az uj nomzetgyülés tagjaitól várjuk a gyors, megnyugtató intézkedéseket a drágaság letörésére, a megélhetés könnyebbitésére. Most is csak ezt ir hatjuk, ők a hivatottak arra, hogy segítsenek a nyomorgók, a rongyosak, az éhezők sok százezrein. De ez a segítés gyorsan jöjjön és valóban segítség legyen. Gyorsan jöjjön, mert — a lefolyt választások eredménye bizonyítja legfényesebben — olyan társadalmi osztályok között is nagyfokú már az elégedetlenség, a zugó hang az élőt kibírhatatlan terhei miatt, melyek eddig hősies tűréssel, nyomorúságukat kendőzve várták sorsuk jobbrafordulását. Mi azt nagyon jól tudjuk, hogy szegény hazánk szomorú állapota, az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet idézte elő ezt az állapotot. De mind egy, az éhes gyomor ennek tudásával nem lakik jói. Találják ki a módját odafent a törvényhozás házában az arra illetékesek annak, miként lehet a nagyon beteg ember: árva hazánk gyógyításához hozzáfogni, a gazdasági lezüllést megakadályozni, pénzünk értékét megjavítani, de tegyék lehetővé azt, nagyon gyorsan, mert fojtogat bennünket a nyomorúság, hogy a mindennapi kenyér, a cukor, szén, fa, ruhanemüek stb. árai ne emelkedjenek az égigNe a megszokott utón haladjon most a magyar politika, hanem hallja meg a nyomorgók jajkiáltását, a mir- már reménytelenné váló „Segítség“ szavát és valóban segítsen is. WWW«1» Séta o mai élBfigénysh körül. A megélhetés drága— & laxaeolkkek olosók. A mai á ialános drágulás köz.paUe szokatlanul, valószinütlenül hangzik fülünknek ez a szó: „olcsóság.“ Hiszen ma mindennek az ára — ahogy divatos szólammal mondani szokás — „emelkedő tendenciát mutat“, az árak egyik napról a másikra öt, tiz, tizenöt és még ennél is több peroenttel ugranak. Drágul a kenyér, drágul a cukor, a hús ára is az elérhetetlenség étheri régiójába emelkedik, a ruha- osiüáítatás vakmerő ábrándjáról nem is beszélve, mert az egyenesen az utópisztikus álmok országába tartozik a polgári zsebek számára. Az emberből ösztönösen is fel- kivánkozik a kérdések kérdése: van-e, aminek az ára az általános drágulás ellenére nem emelkedett, létezik-e még olyan •ikk, amire azt lehetne mondani: olcsó? Bár hihetetlen, de mégis igaz: van. Van ami ma is olesó, természetesen nem béke beli fogalmak szerint, hanem csak a mai árakhoz viszonyítva. De ma ez is eredmény, ma az ilyen relatív megállapításoknak is lehet örü ni. Persze nem mindenkinek, csupán azoknak, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy az indiánfánkok, epresszeletek, krémesek, habosak és a cukrászat sok másféle remekei között kielégíthessék gyomruk anyagias gyönyörök iránt való szives hajlandóságát. Mert ezekről a tarka-barka gyönyörűségekről less szó alább. Luxust említettünk előbb, de ez a megállapítás egy kis kiegészítésre szorul. Békében a megélhetés rendjéhez tartozott, hogy az elsőrendű élelmicikkeknek ha nem is volt mindenki bővében, de a szükséges mindenkinek rendelkezésén állott. Ezeken a magétól értetődő dolgokon kívül a háború előtti idők embere egyéb kellemes dolgokkal is színesítette az életét. Ilyen életszinesitő volt elsősorban a könyv, a szórakozásnak ez az olcsón hozzáférhető, tanulságos eszköze. A könyv a kultúrát jelentette és mint iíyeD, nagy keresletnek örvendett. Pár koronáért bárki megszerszhette magának a magy?^, vagy 0 a külföldi irodalom legremekekb alkotásait. A cukrászdába járás már luxusszámba mb. és a sütemények otthonának, render m ■ . látogatásához bizonyos fokú kőny- nyeüuüség kellett. Ma az életnívó hihetetlen lesüiy» dé- sévoi megváltozott ez a viszony is. A min- dennapi megélhetés minimális biztosítása a legnagyobb eredmény, amit a polgárember erőfeszítések árán elérni tud és a könyv, a békebeli ember mUdepnapcs szel emi tápláléka elérhetetlen luxussá emelkedett, — vagy talán helyrébb, brí azt írjuk: aüiyedt. Mert a könyv xarriőrja j nagyon szomorú dolog. Egy valamire való könyv ma már súlyos százakba kerül, a keresettebb írók müvei meg a magas ár miatt egyenesen beszerezhetetlenek. Könyvet ma nem is igen vásárolnak, kivéve az úgynevezett „olesó vállalkozások“ íoroza- tos kiadványait, de ezek, bár itt-ott akad közöttük irodalmi értékű, nívós kötet is, többnyire külföldi irömesterembsrek limonádéé tuoatregényeinek hig fordttásai. A könyvkereskedések konganak az ürességtől, a cukrászdákban ellenben mozgalmas és eleven az élet. Ma, amikor az elsőrendű élelmieikkek beszerzése a ke- nyárkeresők legfőbb gondja, első pillantásra érthetetlennek látszik ez a kétségkívül érdekes jelenség, amelynek azonban meg van a maga magyarázata. Ez n magyarázat nem merül ki csupán ahtun, ^ogy a nyári meleg hajtja az embereket a lányiéit és jegeskávó szigetek hűsítő oázisa felé, hiszen a cukrászdák népes volta nem a hőmérő higanyának szökkenésétől datálódik. így volt ez már télen is, az igazi okot tehát nem egyedül a hii. ölósben kell keresni. Felsorolunk itt néhány szemléltető adatot, amelyek érdekesen világítanak be a cukrászda favorizálásának kulisszatitkaiba. Békében egy kilogramm fehér kenyér 24 fillér volt, a cukrászsütemény darabjáé pedig átlagosan 12 fillér, tehát a kenyér kilogrammként! árának éppen a fele. Ma a kenyér kilója 50—52 korona, a cukrászsüteményé ellenben 18 korona, a békebelihez való viszonyítás tehát itt a cukrászsütemény javára billen. Még érdekesebb, ba a nyersanyagárakkal teszünk összehasonítást. A békebeli sütemény áráért, — 12 fillérért, — két tojíst vehetett a cukrász, ma a 18 koronáért csak másfelet. Különössn szembeötlő az aránytalanság a kávénál, amelynek ára békében 32 fillér volt, ezért három liter tejet lehetett kapni, a mai tizenkét koronás ár ellenében ellenben nem többet, mint egy félütert. (A m Férfi öltönyre ét legjobb JérJi- és női gyapjú szövetek legolcsóbban • • Fekete ét kék felöltő szövetek BRUNNER BAJOS férfi és női gyapjú szövet üzletében # pasatok, tag» IszSvfitcb H naß? BÉIasstÉhbin. « Sátoraljaújhely, Főutca 16. (megyeházzal szemben) szerezhet' be.' Kérem cégemre figyelni 1 legjobb minőségben. *5 fii
