Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-01 / 39. szám
3. •*via?. Április 1. mam Akinek ran türelme és főleg ideje, az kibeiüahed, hogy a kérdezutlenül fslragasz- x köti bélyeg 60.000 korona erejéig biztosítja annak megváltóját baleset ellen, Ee lehet üdvös intézkedés, azokkal szemben, akiknek meg van a biztosittatásra a hajlandóságuk, de a biztosításból kényszert csinálni és az apró kis cédulákat ráoktzo- jáini a közönségre jogtalan dolog. A másik, hasonló jogtalanság a szintén tstemescn megdrágított utipodgyász dijak körül tapasztalható. Itt különféle jó- tékony egyletek bélyegeivel raggatják tele a podgyásí-eédulák hátlapját. Többnyire négy darab öt koronás bélyeg szeiepel ezeken a cédulákon, meg esik azonban as is, hogy csak kettő, — de tis-tiz koronás. A jótékonyság is szép és nemes dolog, kötelezni azonban erre sem lehet senkit. Az amúgy is eleget zaklatott kösön- séget az ilyen moiesstálósok csak még jobban elkeserítik. Vagy talán éppen est akarják ? Hz olasz hangulatváltozás. Az olaszországi politikai viszonyok, mintha első jelét mutatnák annak a szakadásnak, melynek az antant-hatalmak között elöbb-utóbb be kell következnie. A franciákkal és az angolokkal kötött szövetség gyümölcse, Déltiről és a tengerpart Fiúméig Olaszország kezében van, de a Habsburg-monarohis megszűnése után ve- tólyursra akadt. Azok az álmok, amelyeknek megvalósítását Olaszország a nagy háborúba való beavatkozásával elvárt, csak részben teljesedtek, mert az «olasz tenger“, az Adria keleti partja még mindig nincs kezében, az osztrákok helyett ma a jugoszlávok tartják birtokukban. Miután egyrészt Franciaországnak a csehek és délszlávok nemcsak a háborúban voltak használható eszközei a Központi hatalmak államainak megdöntésére, hanem miután ezen államok barátsága a német «veszedelem* ellen még ma és a jövőben is a francia poi'.ika eszköze, másrészt Olaszországnak éppen ezen államok, mint a szlávsig képviselői, állanak útjában. Az Oiaazor szág és Franciaország közötti szövetség természetellenes és csuk idő kérdése, mikor fog felbontani. Az olasz politika ma még ragaszkodik a:: antant-szövetség fenntartásához, mivel ennek felbomlása Olaszországnak ezidősseriati érdekeivel nem egyezik, mert Franciaország még túlságosan nagy vonzóerővel csapói, ősit ja maga köré az összes volt szövetségeseket. Ennél fogva Olaszország hivatalos képviselői ma még úgyszólván miadsn egyez esetben a szövetség fenntartása mellett szólalnak fel, de emellett megállapíthatjuk, hogy a hivatalos Itália bizonyos megelégedéssel veszi tudomásul a nem hivatalos olasz közvélemény és annak szócsöve, a sajtónak megmegismétlődő kirohanásait Franciaország ellen. A támadásoknak főleg az ad tápot, hogy Franoiaország nem értékeli eléggé az olasz hadsereg teljesítményeit és hogy Olaszország beavatkozásának a háborúba — utólag — nem tulajdonit döntő fontosságot. Jellemző az olasz sajtónak a washingtoni konferencia alatt tanúsított magatartása. Rastignao az olasz kormány félhivatalosának, a „Tribuna“-nak külügyi rovatvezetője vezércikkben maró gúnnyal jel lemzi Franciaországot abból az esetből kifolyólag, hogy Briand Washingtonban kijelentette, hogy Franciaország azonnal kész a lefegyverzésre, ha Anglia é* Olaszország megtárrudtaíása esetén segítségére sietnek. Hogyan — kérdi Raatignao — hát megfeledkezett, Briand azon közismert tényt ről, hogy Franciaország az uíoleó évben kiadott összes hivatalos okmányai azt igyekeznek bizonyítani, hogy Olaszország beavatkozása a háborúba iényegtalen esemény volt ? Hiszen francia részről a «Revue des Deux Mondes“ hasábjain cikksorozat jelent meg, mely azt a vakmerő tételt igyekszik bizonyítani, hogy a háború még akkor is a franciák javára dőlt volna el, ha Olaszország a Központi hatalmak oldalán harcolt volna, mert — úgymond — a győzelem a franeia nagyvezérkar szellőim fölényének volt köszönhető. Mirevaló a földretiport Németországtól való ideges félelem és rettegés, kérdi az olasz publicista, illetőleg minek keres Franciaország mindenfelé, még a lenézett Itáiiánái is biztosítékokat, miután a szellemi fölényü francba nagyvezérkar még mindég megvan ? Midőn megállapítja Rastiguao ast a tényt, hogy az olasz semlegesség és a háború alatti beavatkozás lekios nylóse nem akkor kezdődött, mikor a német veszély elhárításáról volt szó, hanem csak a békekonferencia után, midőn a győzelem gyümölcseinek felosztásáról kezdtek tárgyalni, azt a következtetést vonja le, hogy ezen tényeket az olasz népnek FranoiorBzággal szemben való maga artása kiinduló pontjául kell hogy tekintse. Mig a komoly lapok csak tények és érvek alapján dolgoznak, addig &z úgyis kissé könnyelmű olasz sajtó kevés’ é súlyos tényezőinek valamely híresztelés éppen elég arra, hogy Franciaország sllen támadjon. Megelégedéssel kell az olasz közvéleménynek Magyarország iránt megváltozott haüguiaíát tudomásul vennünk. Olaszországban mindinkább felülkoredik az a belátás, hogy M gyarország nem hogy nem ellensége Olaszországnak, de meggátolja a szlávok nagyhatalmi törekvéseit, melyek Olaszország győzelmének gyümölcseit veszélyeztetik. Jíogyan történt a csempészek lelövise ? Legutóbbi számunkban hirt adtunk arról, hogy a határon szolgálatot teljesítő vámőrök keddről szerdára virradóra két csempészt, akik a határon akartak átszökni, lelőttek. Azóta a városban a íegeilsntóte- sabb hirek in különféle kombinációk keltek szárnyra arról, hogy a csempészeket gyanús körülmények között és nein egészen szabályszerű módon sebezhették volna me£. Hivatalos helyen érdeklődtünk, hogy mi igaz ezekből » hírekből és megtudtuk, hogy azok, bár az alapot nem nélkülözik, de tendenciózus beállítással és kieamazet- tsn adják szájról-szájra. Az inoid as hitelen történetét informátornak a következőkben adj» elő: — Tudomásom van azokról a verziókról, amelyek szerint a csempészőkre a vámőrök felatólház nélkül lőttek veins rá, hallottam azt is, hogy a megsebesi .ettek egyikót összeszurkálták volna. Tendeneiózusan színezik ki azt a tényt is, hogy mindakét csempész élőiről, azas szemtől szembe kapta trs lövést ös azt úgy állítják be, mintha azok nem menekültek volna, mert ebben az esetben hátulról érte volna a lövés őket. — A valóság ezzel szemben az, hogy a vámőrök iganis felszólították a csempészeket a megállásra, mivel azonban azok a többssöri haltolösre sem reagáltak, az őrök fegyverüket használták. Erre vonatkozólag különben hitelesnek elfogadható a két vámőr vallomása, akik az esetet Így adják elő: — «Kedden este kévéssel tizenegy óra után észrevettük, hogy a Ronyvahid mel- Istt három sgyén megbuvik. Egy darabig figyeltük őket, mikor neonban láttuk, hogy elöbujnak és a viz felé igyekeznek, rákiáltottunk, hogy álljanak meg. Felszólításunkat három izbsn megismételtük, azonban eredmény nélkül, meri a csempészek futásnak eredtek. Mi eléjük keiültünk és minthogy folszólitáaunkra akkor sem sn- gedelmeskedtsk, fegyverünket baesuáltuk. Koiomsötét volt, úgy hogy nem láthattuk, találtak-e a lövésak, mert a három csempész a sötétben eltűnt. Ekkor keresgélni kezdtünk, hogy insnekülés közben nem dobálták-a el hátizsákjaikat. A sötétben megbotlottunk valami nagyobb tárgyban; mi ast hívén, hogy biztosan ss eldobott hátizsák, minthogy jól nem láthattuk, a nálunk levő bajonettal megpiszkáltuk. Majd gyufát gyújtottunk és annak fényénél láttuk, hogy az egyik osempésss fekszik előttünk holtan, A lövés a szerencsétlent fején találta.« — így basaélik #1 az esetet az aktiv ss repiők és a vallomásukban előadottak valózzinüségét a helyszínére kiszáit orvos véleménye is támogatja, e szsrint ugyanis a hullán talált seb nem igen származhatott szúrástól, mert mindössze két esnii- móier mély, már pedig, hu valakit erőtal- jesrn hasbaszurnak, a bajonetí markolatig bélésfalad. As egésznek inkább ua a látszata van, hogy a seb bizonytalan kepa- ráüzástól, pissk&iásiéí eredhet. A halált csakis a lőtt seb okozhatta, eas a rb egyáltalán nem leheteti volna halálos. — A két vámőr ellen eyyéhként megindult a szokásos hivatalos vizsgálat és a hadbirósági tárgyalás lesz majd hivatva eldönteni, terhelfeeii-s a vámőröket mulass t s, vagy lelkiismeretlecség ? Informátorunk végül megjegyezte, hogy a ámőrök a szolgálati utasítás betartásáért nem büntethetők, a fegyverhasználatra különben is joguk és felhatalmazásuk van és ellenszegülő« esetén a Jövőben ia kénytelenek lennének az előíráshoz híven fegyverüket használni. Steindler Herman Sátoraljaújhely, Rákóczi-u. (Gyarmathy-ház) női divatáruházában nagy választékban kaphatók: 1 A legjobb e o s t tt m ős ruhaszövetek. 1 A legújabb rnhaselymek és gronadi- I nők. — Legjobb gyártmányú vásznak, I chiffonok, sefirek, moso-árnk. — I Mindenféle fej- és scháikendök Tiljes menyasszonyi kelengyék. Női és gyermek harisnyák minden színben. Olcsó árak ! Figyelmes kiszolgálás 1 Strauss liipót ős Taa aranyműves és ékszerész Sátaraljaujiieiy, Heűerle-tér l. Elvállal és készít rajz szerint: Mindennemű ékszer-, arány- és ezüstnemüt, valamint platina ékszereket. Raktáron tart: Ezüstárukat, ékszereket, arany- és aranydoublé tárgyakat, drágaköveket. Fontos, gyors és megiiiziiató kiszolgálás 1 Legolcsóbb napi éraki Vesz: aranyat, ezüstöt és drágaköveket. ’S
