Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-07-09 / 55. szám
Julius 9. ZEMPLÉN 3. oldal. meg. Közben képviselői mandátumot vállalt és számos cikluson át volt előbb a sátoraljaújhelyi, majd a gyula- fehérvári kerület országgyűlési képviselője. Tizenöt éven keresztül az országos szabadelvű pártkörnek igazgatója volt. 1889-ben a református országos közalap végrehajtó-bizottsági elnökévé választották s ezen minőségében ő intézte a református lelkészek kongrua ügyeit. Később az országos lelkészi nyugdijintézet elnöki székében az a terhes feladat jutott osztályrészéül, hogy ezt a roppant fontos intézményt életbe léptesse s nagy tudásával, tapasztalataival vezesse. Mint az egyet, közalapi bizottság és az orsz. lelkészi nyugdijintézet elnöke, valamint a káplántartási kongrua-bizottság előadója kiválóan nagy és áldásos munkásságot fejt ki. S mindez csak vázlatos vonalakkal adja vissza azt a folyton való munkásságot, melylyel Dókus Ernő az egyháza érdekeiért dolgozik. És egyként lelkes fia egyházának ugyanúgy, mint a magyar földnek: ha arról van szó, hogy a közjóért lelkesedjünk és a közérdekekért dolgozzunk önzetlenül s becsületesen, akkor Dókus Ernő vezető szerepet viszen. És viszi ezt a szerepet a maga kristályosán tiszta emberi értékeivel. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Vj közigazgatási gyakornok. A város képviselőtestülete tegnap délután töltötte be a Gáthy Géza halálával megüresedett közigazgatási gyakornoki állást. A rendkívüli közgyűlésen Dókus Gyula alispán elnökölt és — választásról lévén szó — szokatlanul nagy számmal jöttek fel a városháza tanácstermébe a képviselőtestületi tagok is. Dókus Gyula alispán üdvözölve a megjelenteket, bejelentette, hogy a választást azért irta ki olyan rövid időre, nehogy hosszabb ideig maradjon betöltetlenül a gyakornoki állás. Bizalmi férfiak: dr. Búza Barna, Halász József, Bokor József és Ehlert Gyula lettek. A kijelölő választmány tagjai: Schiller Kálmán, Izsépy István, Matolai Etele és Widder Gyula voltak. A szavazatszedő küldöttség elnökéül dr. Kellner Somát, tagjaiul Vadászy Antalt és Hericz Sándort választotta a közgyűlés. Az állásra Főnyi Zoltán és Ku- lics József pályáztak és a képviselő- testület 4 szótöbbséggel Kulics Józsefet választotta meg közigazgatási gyakornokká. )( Tálasztás előtt. A Mester István halálával megüresedett árvaszéki ülnöki állásra — eddigi értesüléseink szerint — Pilissy Béla tb. főszolgabíró, dr. Orbán Kálmán árvaszéki jegyző és Mattyasovszky Kálmán vármegyei aljegyző és az ülnöki állás betöltése folytán megüresedő állásra Bálint Bertalan és Spillenberg Béla tb. aljegyzők pályáznak. )( A községek és az államsegély. A városoknak adott állami segély , akcióba lépteti a községeket is, rne- * lyek azt akarják, hogy jövőben a községek által végzett állami munkálatok is részben a kincstár által fe deztessenek. Nevezetesen azt kívánják, hogy vagy a városok kárpótlásánál irányadóul elfogadott elvek szerint nekik is téríttessenek meg az állami funkciók elvégzésére fordított összegek vagy pedig a kormány rendszeresítsen minden községben uj állást azon állami feladatok elvégzésére, melyeket törvény és rendelet a községek hatáskörébe utal. Ilyenekül különösen az anyakönyvvezetéssel, katonai nyilvántartással, adókivetéssel és adóbehajtással járó munkálatokat jelölik meg és ezeket kívánnák a kormány vagy főispán által kinevezendő és a kincstár terhére alkalmazandó tisztviselőkkel elvégeztetni. A HEGYALJÁRÓL A régmúlt idők finom, csudaszép szavú hegedőse : Krúdy Gyula Tokaj- Hegyaljáról mesélt egyik legutóbbi írásában. És hol könyes mélabu, hol meg mosolygós derű minden egyes sora, amint egymásra következnek. A múlt heti pogány förgeteg inspirálta és mintha valami ódon, pókhálós zenélő-óra muzsikálna, úgy zümmög vissza a Krúdy Gyula Írásából az a sok vigasság, arai azelőtt esett meg a Tokaj-Hegyalján. És a mikor hirt vészén a mi szomorú sorunkról, szárnyat kap a fantáziája és valami kedves, megkapó elérzékenyü- léssel ir ilyenformán Tokaj-Hegyal- járól: Olvasom az országos csapás szó moru részleteit. Tokaj, Sátoraljaújhely, Kistoronya nem szüretel ebben a naptári esztendőben. — Sárospatakon a Rákóeziak szőlőjében talán még jövőre sem terem bor, amelyet a kuruc lantos „sárkányvérnek“ nevezett. A tokaji kávéházban, ahol esztendőszámra öreg, nyugalmazott kereskedők pipáznak csupán, őszre hajolván az idő, nem jelennek meg sem a kaftá- nos kalmárok, akik ősi szokás szerint manapság is a derekukon hordják az aranytallérokat bőr-hevederben, sem az elegáns francia borügynökök Henry IV. szakállukkal és korlátlan meghatalmazásukkal a francia pezsgőgyárak részéről. Minek jönnének ? Az ő bo- rukat már megvette valaki előttük, aki adott érte szép, fényes, kristáiy- ragyogásu köveket, amelyekkel csak azért nem díszeleghetnek az asszonyok, mert hamar értékét veszni a felhők között termett kő. Ha pedig eljönnek azok a külföldi kereskedők, akiknek ikertestvérük a nisni-novgordi vásáron, vagy Bombayban a gyapot-aukción alkuszik ugyanakkor, olyan ára lesz a hegyaljai bornak, amilyen a coboly-prémnek. Az egyetlen és elismert magyar világcikk, a tokaji bor ezelőtt kétszáz esztendővel sem volt sokkal olcsóbb a kékróka-bundánál, pedig akkor még több termett belőle és volt egy nevezetes üstökös-járásos esztendő, amikor kétszer szüreteltek a Hegyalján: őszkor és januárban. A kis szőlőbogár aztán megette azokat a tőkéket, amelyek olyan hatalmasak voltak, mint egy nyírfa dereka és történetük volt, mint az arisztokrata-családoknak. Voltak kiszáradt öreg tőkék, amelyekről állítólag Rákóczi Ferenc szüretelt egykor. Azt a szőlőtőkét, amely Kossuthtal volt egyidős, sokáig mutogatták Tokajban. Egyetlen szőlő-fürtöt termett minden esztendőben. Aki kóstolta, vagy azt mondta, hogy édes a gyümölcse és asszuhoz hasonlatos az aromája, vagy pedig azt vélte, hogy savanyu és fanyar. Attól függött, hogy ki kóstolta. És ez az utolsó, pajkos akkord hirtelen átömlik a vigasságba. Anekdotát mond Krúdy Gyula. Mintha visszafordulna az idő kereke és átsuhanván már elmúlt évtizedeken, úgy tetszik a szó, mintha valamelyik régimódi, akkurátus magyar ember szájából jönne. És Krúdy Gyula meséli — finom, kedves mosolygással — az anekdotát: A tolcsvai tiszttartó esetét kár volna elhallgatni. Régi grófi famíliánál szolgált a tiszttartó, aki egyéb rossz tulajdonságai mellett nagy bortolvaj volt. Az öreg gróf a pincekulcsot a párnája alatt őrizte és a borairól olyanféle születési anyakönyvet vezetett, mint manapság például Szemere Miklós vezet a telivér-lovairól. Számozva, leltározva, anyakönyvelve volt ott minden hordó, minden buté- lia. Aztán mikor a tiszttartó meggazdagodván, elhagyta a grófi gazdát, mégis az derült ki, hogy nyolcvan palack tokaji bor hiányzik a pincéből. Eltűnt szőrén-szálán. Az öreg gróf kártérítési port indított tisztje ellen. A szakértő bizottság áhítattal és meghatottsággal nyitotta föl a nyolcvanegyedik palackot és megkóstolván a bort, száz forintban állapította meg egy-egy palacknak az értékét. Matematika szerint nyolcezer pengőt kellett volna fizetni a hűtlen sáfárnak. Aztán nem fizetett egy krajcárt sem. Újabb szakértő-bizottság kiküldetését kérelmezte, amely bizottság aztán megállapította az öreg gróf féltve őrzött borairól, a családi kincsekről, hogy egytől-egyik — hamisított borok. S megállítják most a nagy mesemondót a tények. A szomorú s a maguk meztelenségében bizony döbbenetes valóságok. Az újság hire sebesebben jár, mint a sas és a tele- gráf drótja ördöngős gyorsasággal repítette szét a katasztrófa hirét. — És amikor Krúdy Gyula illetődött tollal ir rólunk, minden hivatalos prospektusnál külömb szolgálatokat teszen a tokaji bornak. Védelmébe veszi és tarka, pompázó mondatokban írja róla: Jajszótól hangos Hegyalja felé azonban mégis szomorú részvéttel kell, hogy forduljon a szivünk. Nem minden borkereskedőadoma igaz és bizony mondom, hogy a hegyaljai borok tisztaságára manapság jobban ügyelnek, mint kétszáz esztendő előtt. Ebben az országban, ahol az aranyat csekély mértékben és nem nekünk bányásszák a hegyekből, az arany az alföldi rónaságon és a vén hegyek őszszel pirosló derekán terem számunkra. Legnagyobb kincsünk, nemzeti büszkeségünk fölött ülünk tort. Az arany-nedv helyett keserű köny- cseppek nedvesítik meg a Hegyalja humusát. Vájjon fakad-e esztendőre gyümölcs az idén elhullajtott könyek- ből ? HÍREK. A nagy Janek. Hat elemi isko** lát végzett és irni-olvasni tud. Természetesen: úgy, ahogy. Az évi jövedelme százezer korona, de vannak kiadósabb esztendők, a mikor megkeres háromszázezer koronát is. Most, hogy letartóztatták, hanyag, de elegáns mozdulattal nyúlt a pénztárcája után és egy kevés pénzt dobott oda a metreszének. Mindössze csak húszezer koronát. S azután elvonult a rendőrségre, ahol atyai jóindulattal fogadták. Ami ki is jár neki, mert ő a nagy Janek, a zsoké. S ilyenformán írták meg mindezt a pesti lapok. És az embernek elszorul a szive a keserűségtől, a mikor olvassa, hogy Janek három- százezer koronát is megkeres éven- kint. Ugyanannyit, amennyit 300 néptanító. Ne értessünk félre : még a gondolata is távol áll tőlünk annak, hogy azokat a súlyos pénzeket irigyeljük a huszonkét esztendős Janektől. Csak elgondoljuk: mennyi erőnek kell buzognia az emberben és mennyi férfias elszántsággal és vad, keserves eltökéltséggel kell dolgoznia, hogy megélhessen. És mennyi talentum szórja nap-nap után szét a maga erejét és görnyed oda jámbor alázatossággal az emberi előrehaladás elé: anélkül, hogy a tizedrészét is megtudná keresni mindannak, amit Janek óvenkint zsebrerak. Ezen a földön mindenki vet — fáradt verejtékezéssel és minden erejét beleszántva az ugarba — és csak egy néhány Janek arat. De az a pár ember azután marokkal, duslakodva a csillogó aranyokban, arat . . . Az emberi értékeket honorálni kell: ez kétségtelen. Janek egy bravúros, vakmerő lovas és joga van hozzá, hogy keressen, sokat keressen. És minden keserűségünk onnan, azzal a kérdéssel gyülemlik: ha Janek nem zsoké lett volna, de könyveket — értékes és mély tu- dományu könyveket — ima és tollal és tudással szolgálná a továbbfejlődést, akkor is megkeresne éven- kint annyi százezer koronát? Akik becsületesen és naiv hiszékenységgel vállalják az élet robotját és akiket a mindennapos küzdelem keménynyé és keserűvé edzett: azok valami fáradt mosolylyal az ajkuk körül — intenek nemet erre a pogány kérdésre. (—.) — A királygyakorlatok. Az ezidei őszi gyakorlatok ideje és az ezeken résztveendő csapatok beosztása most már véglegesen megállapittatott. A hadgyakorlatok folyó évi szeptember 12-étől 16-ig fognak tartani. A hadgyakorlatokon részt fog venni a przemyslei 10-ik és lembergi 11-ik hadtest, mint északi hadsereg Frigyes főherceg parancsnoksága alatt és a kassai 6. hadtest a kassai honvéd- hadosztálylyal, mint déli hadsereg lovag Frank Liborius táborszernagy főparancsnoksága alatt. A gyakorlatok színhelye Felsőzemplén és a magyar—galíciai határvonal lesz. A magyar hadsereg fog állaui: a 6-ik hadtestből, lovag Ziegler Alfréd altábornagy parancsnoksága alatt, melyhez tartozni fog: a 15-ik (miskolci) hadosztály, Fichter vezérőrnagy vezénylete alatt, 13 zászlóaljjal; a 27-ik (kassai) hadosztály, Meixner Hugó altábornagy vezénylete alatt, 10 zászlóaljjal. Továbbá a kassai honvédhadosztály, Göncz Antal vezérőrnagy vezénylete alatt, 16 zászlóaljjal és végül egy lovas hadosztályból, mely 30 lovasszázaddal a miskolci 6-ik és a debreceni 4-ik honvédlovassági dandárokból fog állani. Minden hadosztályhoz 4 ágyú- és 2 tarack-üteg lesz beosztva. A magyar hadsereg teljes ereje lesz : 39 zászlóalj gyalogság, 30 lovasszázad és 96 ágyú. A gyakorlatokon összesen 100.000 ember vesz részt 15.000 ezer lóval, 288 ágyúval és 150 gépfegyverrel. — A kassai főgimnázium uj igazgatója. A király dr. Horváth Balázs kassai főgimnáziumi igazgatót a kassai kir. konviktus kormányzójává nevezte ki. Ilyenformán megüresedett a kassai premontrei főgimnázium igazgatói állása. A rend főtanácsa döntött már ebben az ügyben és véleménye alapján dr. Takács Menyhért prépost-prelá- tus a gimnázium igazgatójává Smetka Ödön rozsnyói igazgató-házfőnököt nevezte ki. Az uj igazgató most 48 éves és egy Ízben egy éven át a kassai konviktusban tanulmányi föl ügyelő volt. — Tanítók gyűlése. A felsőzempléni ref. egyházmegyei tanítóegyesület csütörtökön Gálszécsen Dókus László és Péter Mihály elnöklete alatt évi rendes közgyűlést tartott. Választmányi ülés előzte meg a közgyűlést, melynek határozatairól a következőkben adunk számot. Az Országos református tanítóegyesület őszi nagygyűlésére a közgyűlés megbízottul Karakó Ferenc, szürnyegi tanítót delegálta. Dókus László jutalmazási célzattal adott ajándékát Szombati Béla magyarizsépi tanítónak ítélte oda eredményes munkálkodásáért a közgyűlés s végül — apróbb jelentőségű ügyek elintézése után — elha1ározta az egyesület, hogy tanítói könyvtárt létesít. — Eljegyzések. Reiter Miksa Szat- márról eljegyezte Klein Margitkát, Klein Péter helybeli hordógyáros leányát. — Orován Dezső a Jozsias Eissler és fia cég tisztviselője Révhelyről eljegyezte Engländer Jolánt Gálszécsről. — Képzőművészeti kiállítás. Balogh Bertalan felügyelete alatt ez óv őszén megismétlődik Eger, Miskolc, Legdivatosabb szalma kalapok, tennisz és turista ingek nagy választékban Szenes Lipót nriflivai üzletéin Sátoraljanjlielyen ===== Valódi Panama kalapok 10 koronától kezdve. ...........—
