Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-24 / 67. szám

2. oldal. Z EMPLEN. Augusztus 24. Tekintettel arra, hogy azon kép­viselőtestületi határozat, mely az adás­vételt elfogadta, jóváhagyta, a törvé­nyes formák pontos betartása mellett lett meghozva s az ellen jogorvoslat­tal senki sem élt s az ellen állást a panasznapon sem foglalt senki, sem­legességemet megtartva, igy ter­jesztettem fel a törvényhatósági bizott­sághoz : „További törvényszerű eljá­rás céljából felterjesztem.“ Megjegyzem, hogy más esetek­ben, amidőn valamit a törvényható­sághoz felterjesztek, mindig kifejezést adok annak, hogy jóváhagyást, avagy megsemmisítést nyerjen a határozat s mindig indokolom úgy a határozat jóváhagyását, mint a megsemmisítést. A fejlemények. A sajóhidvégi küldöttség úgy a főispán, mint az alispán uraknál járt s nemcsak kért, hanem könyörgött. A közgyűlés az adás-vételi szerződést jóváhagyta, — ezen közgyűlésen — hogy semlegességemet megőrizzem, megtartsam, sem fel nem szólaltam, sem részt nem vattem. Előadója ez ügynek dr. Szirmay István főügyész volt. Sem vele, sem főispán, sem alispán urakkal ezen ügyben soha nem beszéltem, jóllehet más termé­szetű s járásomat érdeklő ügyekben a lábamat is lejárom s amit csak le­het, járásom közönségének érdekében mindent megteszek. Ezen adás-vételi ügy megfordult a belügy- és földművelésügyi minisz­tériumokban is, egyik helyre sem Ír­tam senkinek, sem élőszóval lépése­ket nem tettem, pedig az akkori föld­művelésügyi miniszteri államtitkárral, Mezőssy Bélával elég jó baráti vi­szonyban voltam s ennek dacára sem nem Írtam neki, sem nem beszéltem vele. Nagy Sándorral ez ügyben szin­tén soha nem beszéltem, nekem le­velet soha nem irt semmi ügyben, semmi dologban. Alispán ur I Mindezekből folyó- lag tisztelettel kérem, méltóztassék ellenem a fegyelmit megelőző vizs­gálatot elrendelni az ezen ügyre vo­natkozó s a belügy- és a földműve­lésügyi minisztériumokban, a főispáni, alispáni, főszolgabírói és körjegyzői hivatalokban lévő összes tárgyirato­kat bekivánni, Mezőssy Béla ujfehér- tói, Nagy Sándor budapesti, Műnk Soma és neje alsózsolczai, Potoczky Dezső berzéki, Pethő Dániel, Csiger Sámuel, Csiger Imre és Forgács Mik­lós sajóhidvégi lakosokat az ügyre nézve jegyzőkönyvileg kihallgatni s az eredményhez képest Ítélkezni. A sajóhidvégieket kérem Sajóhidvég községében a községházán jelenlé­temben kihallgatni, hol még több egyén meghallgatását fogom kérel­mezni. — Meghallgatandó Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán és dr. Szirmay István főügyész. Kérem az eljárást soron kívül lefolytatni, mert az ítéletre a feljelen­téshez sürgős szükségem van. Faluszemes, 1910. aug. 5. Gortvay Aladár, Zemplénvármegye szerencsi járásának főszolgabirája. Leközöltük teljes egészében a Gortvay Aladár Írását és tettük azért, hogy a nyilvánosság a dolog minden fázisáról tiszta képet alkothasson. A meginduló vizsgálat hivatali nyoma­tékkai is konstatálni fogja majd a Gortvay Aladár igazát és kétségtelen cáfolatát kapjuk majd azoknak a hí­reknek, melyekkel egyik-másik újság a szenzáció kedvéért szívesen nyomo­rítja meg az igazságot. Újabban va­lósággal divatja járja annak, hogy meg nem tett kijelentéseket — nevet említve — bocsájt szárnyra egyik­másik újság s az első pillanatra auten­tikusnak látszó, de valójában hazug hir könnyen befolyásolja azután a nyilvánosság indulatait. Gortvay Ala­dár a nekiszegzett gyanúsításokkal szemben olyan forum előtt keres elég­tételt, amelynek súlya és pártatlan­sága garantálja, hogy a tiszta s lep­lezetlen tényeken alapul majd az Ítélet. Elmúlt időkből. A miskolczi orvos kongresszus. — Bíró Lajos előadása. — Ki volt Chyzer Kornél ? Az ország egyetemes s őszinte érdeklődése mellett zajlott le a mis­kolczi orvoskongresszus. Hatalmas készültséggel és az emberi haladás szolgálatába szegődtetve, szólaltatta meg a magyar tudományosság Mis- kolczon a maga értékeit és stilszerü, szenzációs bevezetése volt a kongresz- szusnak az a megnyitó, melyben gróf Andrássy Gyula adott számot — egy elragadó erejű és a jelentőségében históriai beszéddel — a magyar ter­mészettudományok fejlődéséről. — A kongresszuson a zemplénvármegyei orvosok közül számosán vettek részt és minket különösen érdekel Biró Lajosnak előadása, mely dr. Chyzer Kornélnak, a vármegye egykoron való vezérférfiának az emlékét elevenítette meg. A világot járt ősz tudós: Biró Lajos mindent felölelő s hatalmas essayben állította a kongresszus elé a dr. Chyzer Kornél tudományos munkásságát és előadásáról vázlato­san, nagy vonalakkal a következők­ben számolunk be: A Chyzer-emlékérem alapítása módot nyújtván arra, hogy a vándor­gyűlés minden következő gyűlése megemlékezzék nagyérdemű elnöké­ről, Biró nem tér ki Chyzer sokoldalú tevékenységére, melyet mint jeles or­vos, mint balneologus, utleiró s mint a közegészség papirostörvényeinek megvalósítója gyakorlatilag és irodal- milag kifejtett. Ez alkalommal Chy- zert mint jeles természetbúvárt és tudós irót méltatja és részletezi azo­kat az érdemeit, melyekkel mint a ván­dorgyűlések tagja s 15 éven át az állandó bizottságának elnöke a ván­dorgyűlést hálára kötelezte. Chyzer a mai magyar természettudósok legré­gebben munkálkodó nesztora volt, első állattani munkája 1858-ban jelent meg, 1861-ben pedig az Akadémia az ő egyik nagyobb munkájával kezdte meg Természettudományi Közlemé­nyek cimü sorozatos kiadványát, mely­ben több évtizedeken át jelentek meg az Akadémia e nemű eredeti munká­latai. Az Akadémia ezért még abban az évben levelezőtagjának választotta. A fiatal orvos természetrajzi Írónak indult, alapos reménye volt arra, hogy az egyetem akkor megüresedett tan­székét elnyerje, mivel az egyetemi tanács első helyen őt ajánlotta; de az akkori abszolút kormány az akkor Bécsben működő Margó Tivadart ne­vezte ki helyette. Elbusultan tért vissza, mint városi orvos szülőhelyére, Bártfára, de energikus munkaereje nem hagyta pihenni, a fürdők és ás­ványvizek legalaposabb ismerője és ismertetője lett s a következő 20 év­ben élénk agitációt fejtett ki a ma­gyar fürdők és ásványvizek érdeké­ben s mintegy megalapítója lett a magyar balneologiai irodalomnak. Majd 1869-ben Zemplénmegye főor­vosa lett. Az 1873-iki kolera idején, mely a felvidéknek ezt a részét különösen pusztította, a járvány elnyomásában hősiesen viselkedett, miért a szintén áldozatul esett orvosokból negyedma­gával megmaradva, a Ferencz József- rend lovagkeresztjét nyerte el. Mint főorvos bámulatos munkakedvvel és munkaerővel ostromolva a kormányt az egészségügy javítása érdekében. Ennek köszönhette, nem szerencséjé­nek, hogy reáfordult a kormány fi­gyelme s mikor a belügyminisztérium egészségügyi min. tanácsosi helye 1892-ben megürült, az egyszerű vi­déki orvos nyerte el e díszes, befo­lyásos helyet. Később egész hivatali működése alatt sok bajt hozott Chy- zerre az, hogy nem a budapesti or­vosi céhből került ki, voltak, akik sohase bocsátották meg neki, hogy fölibök került, sok életrevaló intéz­kedésnél próbáltak neki gáncsot vet­ni, nem haladhatott egy lépést se, hogy akadályok százával ne kerültek volna elébe. Azért a papíron levő törvények ő alatta kezdtek megvaló­sulni, de nem mehetett minden úgy, nem sikerülhetett úgy, ahogy ter­vezte és akarta. Állandóan dolgozni és a dolgozásért is küzdenie kellett. Egész sereg törvénytervezet maradt utána hivatalában, miknek valóra vá­lását a politikai viszonyok miatt meg nem érhette. Minden hivatalos bajjal és kese­rűséggel szemben egyedüli vigaszta­lásához, a munkához tért vissza, mely igen sokoldalú volt. — Balneologiai munkái után természetrajzi kutatásai a legértékesebbek, melyekkel Zem- plénvármegyét Pestmegye után a legjobban ismertté tette. Legnagyobb zoológiái munkáját a magyar közön­ség jóformán nem is ismeri, mert azt az Akadémia latinul adta ki. Ez a magyar pókfauna rendszeres leírása, mely ma Európa minden pókászának kézikönyve lett, mert különben is ne­kik készült, de úgy, hogy a magyar pókfauna lett e tudomány további alapjává. Chyzernek már ifjúkora is abba az időbe esett, mikor a magyar or­vosok minden tudományos és testü­leti működését a vándorgyűlés pótolta. Holtáig meg is maradt ehhez való ragaszkodása. Negyven év óta majd­nem minden gyűlésen résztvett, ren­desen előadásokat is tartott. Mikor a vándorgyűlésekből kirajzott orvosi egyesületek és pártok anyjuknak, a vándorgyűléseknek, mert azt elavult intézménynek tartották, támadtak a Kovács József ellen a vándorgyűlések ügye címén megindult hajszában Szabó József s Chyzer álltak leghűségesebben Kovács mellé, megformálták, de egy­úttal életben és uj virágzásban tar­tották a régi intézményt, mely Chy­zer tizenöt éves elnöksége alatt foly­ton nyert népszerűségében. A vándorgyűlés kegyeletesen el­ismerte Chyzernek ez érdemeit, ezért alapította a Chyzer-emlékérmet, mely­nek aranyból kivert első példányát érdemei első méltatójának, Biró La­jos nemzeti múzeumi őrnek adta em­lékül a vándorgyűlés nevében, annak mostani elnöke, gr. Andrássy Gyula. VÁRMEGYE és VÁROS. )( A hoinonnai főszolgabiróság. Harasztby Miklós a homonnai járás főszolgabirája egészségének helyre­állítása végett Budapestre utazott a Császárfürdőbe. Távoilétében a hiva­tal vezetését Héricz Márton tb. fő­szolgabíró látja el. )( Nyugalomba vonult pénztáros. Schreiber Mór, Gálszécs nagyközség pénztárosa aggkorára való tekintettel állásáról lemondott s lemondását a községi képviselőtestület el is fogadta. Schreiber 28 évig állott Gálszécs szol­gálatában és példás becsületességével, szívós és a nagyközség érdekeiért való munkásságával és előzékeny, szolgálatkész modorával megszerezte a gálszécsi társadalom őszinte becsü­lését és most, amikor a képviselő testület sajnálkozva vette tudomásul a lemondását és buzgó s tevékeny munkásságáért jegyzőkönyvi köszö­netét szavazott, mozgalom indult meg, hogy Gálszécs társadalma valamely nagyobb értékű emléktárgygyal adjon kifejezést az elismerésének. A FÓRUMRÓL. A Miklóssy—Székely_pör^ A Miklóssy—Székely pör ma új­ból foglalkoztatta a járásbíróságot. A tárgyalás továbbfolyt és Némethy Bertalant, Pataky Miklóst, Kiss Ödönt, Schweiger Ignácot és Schweiger Már­kot hallgatta ki Kopeczek járásbiró. Miután a Székely Elek elleni fegyel­mi eljárás aktái még nem voltak be­szerezhetők, a tárgyalás bizonytalan időre — ez akták beérkeztéig — el­napoltatok. Székely Elek képvisele­tében dr. Holló Andor Meczner Gyula főispán és Grünspann Herman, Mik­lóssy István képviseletében meg dr. Búza Béla helyett immár dr. Búza Barna a gróf Mailáth József, Thu- ránszky László, dr. Szirmay István és Beregszászy István tanukénti ki­hallgatását kérte. Dr. Holló Andor ujságpéldányokat mutatott föl odavo- natkozóan, hogy Székely Elek a neki szegzett s a Miklóssy vádjaival egyező vádakért a bírói eljárást már más esetben is megindittatta, mig dr. Búza Barna ugyancsak ujságpéldá­nyokat produkált annak igazolására, hogy Székely Eleket már 1907-ben illették ugyanezekkel a vádakkal, a nélkül, hogy bírói megtorlást kere­sett volna. A tárgyalás egyébként csöndben és simán folyt le. Egy kirívó mozza­nat volt csak. Amikor a tanuk Mik- lóssynak nem kedvező dolgokat val­lottak, hát Miklóssy gúnyosan mo­solygott és nevetgélve, grimaszokkal próbálta kommentálni a tanuk vallo­mását. A járásbiró rá is szólt: — Tessék a hely méltóságához illően viselkedni, különben rendreuta- sitom. És ezzel az apróbb hullámok is elsimultak. Disszonáns hangok. Dókus Gyula alispánt szeptember 4-én lelkes és nagyarányú ünnepség­gel köszönti a vármegye közönsége és ez az ünnepség amikor súlyát, je­lentőségét akarja fölmérni annak a negyven esztendőnek, amit Dókus Gyula a vármegye szolgálatában töl­tött el, kellemetlen és nem várt disz- szonanciákra ad okot. A vármegyei tisztikar ugyanis a jegyzői egylettel karöltve rendezi az ünnepséget és a jegyzői egyesület a maga szónokaiul dr. Búza Barnát és Illésházi Endrét delegálta : azt a pártpolitikailag eksz • ponált két embert, akik előljárnak a főispán ellen való személyes hadjá­ratban és a küzdelmet olyan térre vitték már át és olyan hangon csa­táznak, hogy a főispánnak távol kell tartania magát minden aktustól, ami­kor ez a két ur viszi a szót. S a mi értesüléseink szerint bármily szívesen vett is volna részt a főispán a jubi­leumi ünnepségen, a megjelenést le­hetetlenné teszi reá nézve a dr. Búza Barna és az Illésházi Endre előtéri e- tólása. S itt, ezen a ponton pattan­nak ki a kellemetlen disszonanciák. Hát szellemiekben olyan szegény volna a jegyzői egyesület, hogy a maga érzéseinek tolmácsolására ke­belbéli embert nem tud a porondra állítani ? Szószólóiul egy politikai agent provokátort, akinek féktelen becsvá­gya már a jegyzői egyesületet is ke­rülgeti és egy, a darabont időkből Búza Barna szerint is jól ismert ex- jegyzőt tud csak delegálni az az egyesület, amikor arról van szó, hogy részt kérjen az alispán megünneplé­séből. Es hol van a tapintat, amikor ezek után a rendezőség még meg is hívja a főispánt arra az ünnepségre ? Az inzultus kétségtelen és amikor kedve szerint valónak találja a jegy­zői egyesület, hogy Búza Barna és Illésházi Endre feszelegjen az ünneplő jegyzők élén, akkor ismerjen mérté­ket is és ne akarja a főispánt kelle­metlen szituációk elé sodorni. Mi tisz­teljük a főispán elhatározását és ért­jük is, emikor a Búza—Illésházi cég szarvát növelni nem hajlandó. A hirea nyíri borok. A negyven hordó nyíri bor his­tóriáját ismeri már a szives olvasó. Javában állt a választási harc és a függetlenségi gégék egy kis savanyu vinkóra szomjaztak, behozatott hát a zártterületre Búza Barna negyven hordó nyíri bort. S itt csak az a fur­csa, hogy a zártterület leghangosabb apostola Búza Barna volt és két kéz­zel harcolt azért, hogy idegen bor valahogy be ne törhessen a Hegyal­jára. Jött azonban a választás s itóka kellett, túltette hát magát Búza Barna minden kicsinyes skrupuluson és be- gurittatott negyven hordóval a kerü­letbe abból az olcsó s ugyancsak sa­vanyú nyíri vinkóból. A dolog nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom