Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-08-06 / 63. szám
Sátoraljaújhely, 19Í0. Augusztas 6. 63. (4974.) Negyvenegyedik évfolyam. _UkAAAAAAA^ Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adónk vissza. Njiltíérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó otán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán S fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A szünet kezdetével. aug. 6. Kedden volt a nyári szünet előtt utolsó érdemleges ülése a képviselőháznak, miután a mai ülés csak formális volt és arra való, hogy a képviselőház a főrendiház izenetét átvegye. Vége van az első tanácskozási időszaknak, amelynek az volt a rendeltetése, hogy az államháztartás rendjének és a rendes katonai szükségleteknek biztosításáról gondoskodjék. Rövid öt hét alatt a parlament eleget tett ennek s ezenfelül rendezte a Romániával való kereskedelmi viszonyunkat s néhány kisebb, sürgős törvényjavaslatot is megszavazott. Ez a rövid idő és a legsürgősebb teendők sietős elintézése nem alkalmas arra, hogy a parlament színvonala, akcióképessége, hivatásának igazi betöltése felől véleményt alkossunk. Ezt igazában a jövő mutatja meg. Mindazonáltal tapasztalható, hogy a közvélemény már eddig is igazolva látja a nemzet Ítéletét, a melylyel a legutóbbi választásokon az ország sorsának intézését, vezetését a nemzeti munkapárt kezeibe adta. Megállapíthatta annak jelét, hogy a magyar politikában felülkerekedett a rendre való törekvés, diadalmaskodtak a jobbérzések és vége, talán mindörökre, a cél- és oknélküli zavargásoknak. Az ország ügyei minden irányból a rendes mederbe kerülnek majd. Nincs végzetesebb mulasztás, mint amely egy egész nemzet gazdasági és társadalmi életének kárára történik. A munka parlamentjének legnagyobb érdeme, hogy felismerte a politikai, illetve törvényhozási restanciák veszedelmét és elsősorban azokon igyekezett segíteni. Ennek a törekvésnek a jogos voltát még az ellenzék is elismerte, mert leküzdötte a pártszenvedélyt és talán a felirati vitától eltekintve, nem gördített komoly akadályt a gyors munka elé. Ezt feltétlenül, minden tekintetet félreértve, el kell ismerni az ellenzékről, különösen pedig a leghiggadtabban viselkedő Kossuth-pártról. Azonban az ellenzék magatartásának vannak olyan szimptomái is, amik kizárólag a közvélemény hangulatából következnek. A választásokon szenvedett súlyos vereség arra tanította meg az ellenzéket, hogy le kell térnie a mindig akadékoskodó politika országrontó útjáról, le kell mondania anarchisztikus módszereiről, mert csak igy lehet elég erkölcsi és szellemi ereje, csak igy lehet komoly, igazán számbavehető tényezője a közéletnek. Pszichológiai tünet, hogy a nemzeti munkapárt túlsúlya elhallgattatta a leglármásabb, legvéresebb szájú obstrukciós vitézeket is. Ha tovább kutatjuk az első tanácskozási idő momentumait, még egy fontos körülményre, illetve mozzanatra bukkanunk. Azok a törvényjavaslatok, amiket a képviselőház elfogadott, a felirat kivételével, tulajdonképen nem is a jelenlegi kormány alkotásai voltak. Programm megvalósítás volt, illetve a programm egyrészének megvalósítása a mások eszközeivel, amikkel amazok nem tudták, vagy nem akarták az ország javát előmozdítani. A közélet rendje most teljesen helyreállt. Szabad a fejlődés útja, el vannak takarítva arról azok a romok, amiket a koalíciós gazdálkodás rajtahagyott és most már úgyszólván csak nehány erőteljes lépést kell tennie Magyarországnak, hogy elérje a kulturális és gazdasági haladás eddig elzárt, gyümölcsökkel, jóléttel megáldott paradicsomát. Mivel pedig a kormány a régi mulasztásokat pótolta, a régi bűnökből származott betegségeket kigyógyitotta, igazán ezek miatt nem érhette gáncs a kisebbség oldaláról. Az ellenzékben ezúttal élt a felelősség érzete. Azokat a törvényjavaslatokat, amiket nagyrészt a maga emberei dolgoztak ki, el nem vethette, máglyára nem kívánhatta. Ennek a második lélektani mozzanatnak is köszönhetjük, hogy az uj parlament pótló munkája gyors volt. Szétoszlanak az uj parlament tagjai a pihenésre. Nem akarjuk azt állítani, hogy nagyon kimerültek, de kétségtelenül dolgoztak. Éz ezt régen lehetett megállapítani a magyar politikusokról. Hogy aktuális hasonlatot mondjunk: az uj képviselöház rendbehozta az ország kertjének gyümölcsfáit. Gondoskodott arról, hogy a hernyók többé be ne lephessék, rodthadttá ne rági- csálhassák azokat. Majd jön az ősz, amikor a munkáshad ismét elfoglalja helyét és friss erővel, istenes bizalommal lát hozzá az érő gyümölcsök learatásához és ápolásához. Nyári szenzációk. A főispánválságról szálló, szállongó hirek cáfolatául. Egy idő óta gyanús buzgósággal fodrozzák végig a politikai vizeket a tisza-virág életű nyári szenzációk. Nap-nap után fölzug a hir és lármásan, büszke hányavetiséggel dobja oda a nyilvánosság elé egyik-másik hírforrás azokat az értesüléseket, amik csak az érdeklődés felkeltésére utaznak és mit sem törődnek azzal, hogy egy-két nap s azután rágázolnak az események azokra a fülüknél előci- bált nyári szenzációkra. Az üzlet nem respektál magasabb szempontokat és egyik-másik újság szívesen játsza el a megbízhatóságát azért, hogy egy-két napra minden érdeklődést lefoghasson a maga híradásainak. S ezzel a buzgósággal szemben mi már igazán unjuk azt a szarepet, hogy folyton- folyvást cáfolgassuk a laptársaink szenzációs híradásait. A főispán ellen egy harevonalba szegődött két helybeli újság: a Felsőmagyarországi Hírlap és a Zempléni Újság hetek óta Írja, hogy a kormány Meczner Gyulát elejtette és már a közeli napokban uj ember kerül Zem- plénvármegye főispáni székébe. Befejezett tényként emlegették ezt a hirt és már nevet is előráncigáltak, olyan biztosra vették és olyan határozott hangon Írták meg a dolgot. — Gróf Széchényi Ernőt tették meg főispánnak és mikor papírra tették a hirt, egyáltalán nem skrupulizáltak azon, hogy gróf Széchényi az, aki mit sem tud a dologról, vele ebben az irányban nem tárgyaltak és akinek, ha egy szó is igaz volna a dologból, hát valamit csak kellene tudnia róla. S gróf Széchényi a leghatározottabban jelentette ki előttünk, hogy senkivel sem tárgyalt s legjobb tudomása szerint illetékes helyen szó sem esett az ő állítólagos főispánságáról. De szó sem eshetett, mert a belügyminiszter egyáltalán nem éhezett rá — akárhogy noszogatják is a jól ismert oldalakról — a főispán fejére. S nagyobb bizonyság kedvéért a kormány félhivatalosa, a mindig illetékes helyről és jól értesült Budapesti Tudósitó jelentette e napokban a következőket : Azok a hirek, amelyek szerint Meczner Gyula, Zemplénvárme- gye főispánja beadja lemondását, nem egyebek koholmányoknál. — Meczner Gyula főispán ugyanis a kormány teljes bizalmának birtokában továbbra is megmarad méltóságában. A miniszterelnök nem ül fel a gyanús lármának és nem veszi készpénznek a dr. Búza Barna vádjait, ha mindjárt Lovászy Márton is mondja el azokat a parlamentben és nem hajt térdet és fejet a dr. Holló Andor érvei előtt, amikor nem többet s nem kevesebbet akar a főispántól, minthogy mondjon le. Jól ismeri s becsületesen értékeli a kormány a Meczner Gyula munkásságát, de értékén taksálja azokat a vádakat is, amikkel a függetlenségi parittyások Meczner Gyula ellen akarják hangolni az illetékes körök indulatait. S amikor ilyen formán áll a dolog, nem csoda, hogy a Budapesti Tudósitó a fent citált és nem valami másfajta közléssel állt elő. Egy kir. tanácsosság s dr. Rosenthal Sándor levele. Á szenzációk hajhászásában azonban nem érték be ezzel a szóbanforgó újságok. Színes meséket mondottak arról, hogy milyen bőséggel hull majd reánk az ordó és néven nevezték az újhelyi közélet egy sereg vezetőemberét, akiknek rövidesen magas kitüntetésekkel kedveskedik a kormány, kel a nyári szenzációkkal kapcsolatban kaptuk a következő levelet: Nagyságos Búza Barna urnák a Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztőjének Sátoralj auj helyben. A Felsőmagyarországi Hírlapnak múlt heti száma engem „főkortesnek“ léptetett elő s egyúttal egy nagy kitüntetést helyezett részemre kilátásba. Úgy az előléptetésnek, mint a kitüntetésnek igen örvendtem, mindkettőre büszke lehetnék, mert végre is van annyi jogom önzetlen hatvanhetes meggyőződésemet érvényesíthetni, mint t. szerkesztő urnák függetlenségi ambíciójáért harcolni 1 De gondolkodni kezdtem, hol az ördögben is szereztem én azokat az érdemeket oly nagy kitüntetésre V Miután megszokott szerénységem mellett ez irányban kételyeim támadtak, elővettem a Felsőmagyarországi Hírlapnak a választások idejében megjelent számait, gondolva, hogy ezekben működésem s érdemeim bizonyára méltatva lesznek. Sajnálatomra csalatkoztam I Önök oly rossz akarattal voltak velem szemben, hogy még a legártatlanabb ezüst kanál-lopással sem gyanúsítottak meg. Ily körülmények között azt hiszem, hogy az egész kitüntetési dolog nem más, mint egyetlen élő- lapunknak : a Felsőmagyarországi Hírlapnak egy újabb tréfája s tisztában vagyok azzal, hogy nekem a jelzett kitüntetésre s a kir. tanácsosságra legalább is oly sokáig kell várnom, mint a t. szerkesztő urnák az újhelyi mandátumra I Különben Isten és béke velünk igaz tisztelője: Dr. Rosenthal Sándor. 3 ez a jókedvű irás értékén taksálja azt a pártpolitikai szolgálatokba sorakoztatott buzgóságot, mely igy, álmos és lomha nyár idején szenzációkkal akarja megtépázni az idegeket. A legszimplább újságírói manőverrel állunk szemben : az események kevés érdekes hirt termelnek, hát szopnak jeles laptársaink érdekes hirt az ujjaikból. S azzal nem törődnek, hogy az események azután egy-kettőre végeznek a nyári szenzációikkal. MEGNYÍLT 1 Sátoraljaújhely látványossága 1 „ELITE“ fényképészeti és festészeti műintézet Olcsó árak! Művészi kivitel! Sátoraljaujhdy^petőji-utcza 14. SZ. (Saját ház.) .................. : Minden nap nyitva! Lapunk utal «zárna 6 »ldal.
