Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-03 / 62. szám

Sátoraljaújhely, 1910. Augusztas 3.

J - - -.. - ^ "- - - ■ 62 (4973.)

rzr^^r*

Negyvenegyedik évfolyam.

Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám.

Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 40 fill.

Zemplén

POLITIKAI HÍRLAP.

Előfizetési ára:

Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona.

— Egyes szám ára 10 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény.

fl hegyaljai

aug. 3.

Zemplénvármegye törvényhatósága tegnap délelőtt úgy döntött, hogy nem vállal kezességet azért a hatszázezer koronáért, melyet kamatmentes kölcsön gyanánt a katasztrófákkal sújtott to- kaj-hegyaljai szőlőbirtokosoknak ajánlott fel a kormány. Ez a legújabban való faktum, amit az események sodra felszínre vetett és nem szabad, hogy ez a tény a Tokaj-Hegyalja restaurálásának útját akassza. Mi hisszük, bízunk abban, hogy a törvényhatóság tegnapi határozatával nemcsak, hogy holtpontra nem jutott, de szélesebbre ömlik majd az akció, mely egy jelentős és tessék-lás- sék módra el nem intézhető nemzetgazdasági érdekért: a romlásnak indult és ezerfelőlről sújtott Tokaj-Hegyalja^ lábraállitásáért szállt hadba. És hisszük, hogy az az aggódó szó, mit nyomatékkai, erősen hangsúlyozva hoz a tegnapi határozat a nyilvánosság tudomására, illetékes helyen meg- hallgattatásra fog találni.

Dusán, gazdag bőséggel árad ebből a földből az élet. És kristályos, csillogó aranyját adja a Tokaj-Hegyalja annak az értéknek, mi diadalmasan járja meg az egész világot. A kegyetlen idő belemarkolt a szivünk verésébe és amikor pogány módra ütött szét a szőlős-gerezdek között, nemcsak minket sújtott, de szétütött a nemzet gazdasági értékei között is. A hegyaljai bor nemcsak Zemplénvármegye specialitása, de féltve őrzött, nagyszerű értéke annak a magyar piacnak, mely kifelé gravitál és idegen földön hódit. Megtudjuk hát érteni azt az országos részvétet, amit a Tokaj-Hegyalján a múlt hónapban végig söpört förgeteg keltett és felesleges hangsúlyoznunk, hogy az államhatalom önmagának, a nemzetnek tartozik azzal, hogy a Tokaj-Hegyalját tönkre sorvadni ne hagyja. Nemzeti érdek, hogy újból erőssé s egészségessé izmosodjék a Hegyalja és ha a mi erőnk ehhez a nagy munkához kevés, hát kell, hogy a segítségünkre legyen, az oldalunkra álljon az államhatalom.

A kormány őszinte készséggel, lelkesen kívánja felkarolni az érdekeinket. Ennek tanúságát jóleső örömmel látjuk és ezt a vármegye határozata hálásan konstatálja is. A segélyezésnek az a módja azonban, melyre mindjárt az első percekben hajsegélyakció.

landóságot mutatott a kormány, eredményre nem vezetett és sokkal jelentősebb és sokkal mélyebbre nyúló problémával állunk szemközt, semhogy félsikerekkel megelégedhetnék. Radikális és gyökerekig ható legyen a segély és hogy a kormány mindent el fog követni, mikor egy olyan nagyon fontos nemzetgazdasági kérdésnek a megoldásáról, mint aminő a Tokaj-Hegyalja lábra- állitása — van szó, azt szentül hisszük. Garantálja ezt az a nemes, odaadó készség, melylyel a kormány a magyar föld érdekeiért mindenkoron síkra száll és garantálja az a becsületes buzgó- ság, melylyel a kormány a nemzet előrehaladását, az anyagiakban és a szellemiekben való továbbfejlődésünket kívánja szolgálni.

Thuránszky László főjegyző avatott, hozzáértő tolla aiól került az a stílusos elaboratum, mely — a vármegyei határozat szövegét adva — nyitott szemmel s öntudatosan mutat reá a bajainkra. És ma már ott tartunk, hogy ha ezekre a mélyre hasadt, fájdalmas sebekre a közel jövő nem hozza meg az orvosságot, hát egy káprázatosán szép, de már elfakult álom lesz csak a Tokaj-Hegyalja dicsősége és kegyetlen kezekkel kárhoztatja majd az élet meddőségre a mi egykor aranyat termő, világhíres szőlőhegyeinket.

*

A tegnap délelőtti rendkívüli közgyűlésről részletes tudósításunkat a következőkben adjuk.

*

A közgyűlés.

Osztatlan s nagyfokú érdeklődés vezette be a tegnapi rendkívüli vármegyei közgyűlést. A törvényhatóság tagjai — herceg Windischgrätz Lajossal és gróf Széchenyi Ernővel az élükön — teljesen megtöltötték a vár- megyeháza nagytermét és minden részletében felölelte és minden jelentőségében kimerítette a tárgysorra tűzött nagy kérdést — a segélyakció kérdését — az a zsongó, zsibongó vitatkozás, melylyel a törvényhatóság tagjai tárgyalták — már jóval a közgyűlés megnyitása előtt — a múlt havi jégverés következéseit.

Thuránszky László főjegyző elnökölt a közgyűlésen és néhány szives szóval üdvözölve a megjelenteket, felkérte Bernáth Aladár tb. főjegyzőt, hogy a földmivelésügyi kormány leiratát ismertesse. A leirat hangsúlyozza, hogy a jun. 23-iki jégverés kapcsán az első és legfontosabb teendő, hogy a szőlőmunkálatok ez évben is befejeztessenek és szakszerű kezelés mellett, a szőlők termőképessége a jövőre is biztositassék. A kormány hatszázezer korona kamatmentes kölcsönt bocsájt — ez esztendei segély gyanánt — a Tokaj-Hegyalja rendelkezésére, olyanformán, hogy mindazok a szőlőtulajdonosok, akiknek szőlőiben a jég 50% nál nagyobb kárt okozott és akik a segélyre rá vannak szorulva, katasztrális holdankint 150 korona kamatmentes kölcsönhöz jussanak. A kölcsönök visszafizetése 5 évi egyenlő részletben 1913 április elsején venné kezdetét, azonban kiköti a kormány, hogy a törvényhatóság a kölcsön adott 600 ezer koronáért vállalja a kézfizetői kezességet.

A leirat ismertetése után Bernáth Aladár főjegyző előterjesztette az állandó választmány határozati javaslatát. A szakszerűen, minden részletet felölelő gondossággal megalkotott elaboratum szószerinti szövegében a következőket mondja:

A határozati javaslat.

A vármegye törvényhatósági bizottsága nagy megnyugvással veszi a földművelésügyi miniszter ama kegyes, a sújtott szőlőbirtokosságot kétségbeejtő helyzetben mindenesetre biztató kijelentését, hogy „ismeri és át- érzi a nehéz viszonyokkal küzdő to- kaj-hegyaljai szőlősgazdák válságos helyzetét“ és kötelességének tartja, hogy feliratilag fejezze ki hálás köszönetét a miniszter ama jóindulatú közbenjárásáért, amelyet a nagy csapás enyhítése céljából a károsult szőlősgazdáknak nyújtható állami támogatás érdekében saját szavai szerint „készséggel tett meg.“ — A nyújtandó 600,000 koronányi kölesönért azonban a törvényhatósági jótállást nem szavazhatja meg a vármegye törvényhatósági bizottsága, azok visz- szafizetéseért készfizető kezességet nem vállalhat.

Nem vállalhat először, mert ahoz a megfelelő anyagi erő nem áll rendelkezésére, másodszor, mert ha meg is tenné, hogy a fedezethez szükséges anyagi erő híján bár, de kimondaná a jótállást és a készfizető kezességet elvállalná, ami ez esetben minden reális alapot, komolyságot nélkülöző és a vármegye méltóságával össze nem egyeztethető, csupán fikciozus kijelentés lenne, a kívánt cél nem lenne vele elérhető.

Nincs meg a törvényhatósági jótállás és a készfizető kezesség elvál- lalhatásának alapjául szolgálható anyagi ereje a törvényhatóságnak, mert erre más egyéb vagyon hiányában egyedül a pótadóját használhatná fel. A törvény által megengedett 5% pótadó pedig Vé% Májával, ami évente legfeljebb 6000 koronának felel meg, már teljesen ki van merítve. Ennélfogva, ha hajlandóságot mutatna is a vármegye törvényhatósági bizottsága arra, hogy a jótállás és készfizető kezesség elvállalását kimondó határozatának esetleges felsőbb jóváhagyása után a 600,000 koronányi állam kölcsön fedezetéül szükséges pótadót megszavazza, ezt csakis tör- törvényhozási engedély alapján tehetné meg és kérdés sikerülne-e ily nagy mérvű pótadó megszavazhatá- sára a törvényhozás engedélyét kieszközölnie.

Ugyanis a 600,000 korona államkölcsön a minisztertanács határozatához képest 5 év alatt egyenlő előle- ges évi részletekben lévén visszafizetendő, ennek 1 évi részlete 120,000

korona. A vármegyének 1% pótadója körülbelül 24,000 koronának felel meg, minélfogva 120,000 koronának a fedezésére épen 5% pótadó szükséges.

Ha már most szem előtt tartjuk, hogy ezzel a most szóban forgó 600000 koronányi állami kölcsönnel az elpusztított szőlőknek csupán ez évi munkáltatása van biztosítva, amivel a szőlők a jövő 1911. évi szüretig még nincsenek megmentve, mert hiába műveli, permetezi a szőlőbirtokos a folyó évben a szőlőjét, ha a jövő évben nincs mivel bemunkáltatnia, kénytelen azt ott hagyni; ehez a 600,000 koronányi államkölcsönhöz hozzá kell még vennünk a jövő évben nyújtandó munkáltatási segélyre katasztrális holdankint kért 400 koronájával számított kb. 1.600,000 koronányi kölcsönt is, mely két összeg egy évi részletének fedezetéül kb. 18% pótadót kellene megszavazni.

Igaz ugyan, hogy az egész munkáltatási államsegélyt nem lehet veszendőnek tartani, de hacsak a harmadát vesszük is ez összegnek, hogy nem lesz behajtható, vagyis évente 150,000 koronát, ennek a fedezésére is kb. 6—7% pótadót kellene kivetni a vármegyének arra az adózó közönségére, amelynek nemcsak a szőlőbirtokosait, de a mezőgazdasági birtokosságát is évről-évre a legsúlyosabb kalamitások sújtják, úgy, hogy adózó képessége talán soha még így megrendítve nem volt.

Ml a teendő ?

Bármennyire látja és méltányolja tehát a vármegye törvényhatósági bizottsága a kormánynak azt a készségét, melylyel az állam jelenlegi kedvezőtlen pénzviszonyai között is a károsult szőlősgazdák támogatására siet és bármennyire szivén viseli is a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja vármegyéje mélyen sújtott szőlősgazdáinak és az ottani szőlőmunkás népnek az érdekeit: e kamatmentes állami kölcsönök sürgős kiutalványozását az említett kezesség elvállalásával lehetővé nem teheti, mert erkölcsi felelősségének érzetében és teljes tudatában a vármegyének többi, kisebb-nagyobb mérvben közgazdaságilag szintén sújtott és segélyre szoruló lakosságát 6—7% pótadó megfizetésével nem terhelheti azért, hogy a Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokait, amelyeknek, mint adóalapnak megmentése tulajdonképen állami érdeket képez, megmentse.

De nem lenne a kitűzött cél a jótállás elvállalása esetén sem elérve azért, mert a törvényhatóság feliratában segélyezésként kérelmezett intézkedések közül kétségtelenül a legsürgősebb és haladéktalanul teljesítendő lenne az, amely a rendkívüli jégverés által sújtott szőlők folyó évi Leművelésére szükséges költségek azonnali utalványozására vonatkozik, mert okvetlenül szükséges, hogy a jégvert szőlők megfelelő kezelésben részesit- tessenek, minthogy ennek elmulasztása a szőlőtőkék jövő évi termő- képességét is veszélyezteti, sőt határozottan károsítja. Már pedig a törvényhatósági jótállás és a készfizető kezesség elvállalása tárgyában meghozott törvényhatósági bizottsági határozat kihirdetése, a jogerőre emelkedés, illetőleg az esetleg beérkező felebbezések határidejének bevárása, ennek megtörténte után a közgyűlési

Lspnnk nsl száma 4 »ldal.

m