Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-07-23 / 59. szám

Sátoraljanjhely, 19Í0. Julius 23. 59. (4970.) Negyvenegyedik évfolyam. 7777 Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadéhiratal: •átoraljanjhely, Főtár 9 Hám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njlltlérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [& kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. •— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után S fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A miniszterelnök beszélt. — jnl. 23. A miniszterelnök, ha rutinos debatter is, de nem művésze a szónak és a Ház csütörtöki ülé­sén mégis olyan hatalmas sikert aratott, amelyre a legkiválóbb orátor is büszke lehetne. Körü­lötte tombolt, zúgott az éljenzés, a taps zaja és szavainak mély hatását még az ellenzék se ta­gadhatta. Mi idézte elő a sikert ? Elsősorban is azok a nagy, belső igazságok, melyeket a beszéd tartalmazott és másodszor az az őszinteség, amely a miniszter- elnök szavait átlengette. Kbuen-Héderváry éles és a mellett finom szokott lenni, mint adamaszkusi penge. Hidegvérrel vág, sodrából sem ellentmondás, se zaj nem hozza ki és amikor vág, mindig eleven húsba vág. Egy nagy igazságot mondott mindjárt a beszéde elején, ami­kor annak lovagias beismerésére hívta fel az ellenzéket, hogy a választásokon tapasztalt kudarc okát csak magában kell keresnie. A nemzet, melynek ítéletére apel­lált a kormány, kimutatta, hogy megelégelte a koaliciós politikát és elfordult bizalmával ettől az iránytól. Ne azt mondja tehát az ellenzék, hogy a munkapárt voltaképen nem egyéb, mint a felébredt szabadelvű párt, noha ebben se volna mit szégyelni, hanem azt, hogy a nemzet lelki­ismerete ébredt fel és ez hozta létre a mai hatalmas többséget. Ez a felébredt nemzeti lelkiisme­ret teremtette meg a mai helyze­tet és törte le az ellenzéket és ez igazolta fényesen a 6 7-es ala­pot, belátván, hogy ez az alap legjobb garanciája a korona és a nemzet harmóniájának. Nagyon érthető, ha a nagy bukás fáj az ellenzéknek. De joggal utalt rá a miniszterelnök, hogy annak idején a szabadelvű pártot, bárha a hatalom az ö ke­zében volt, elsöpörte a nemzet ítélete. A szabadelvű párt akkor visszavonult és a koalíciónak is el kell ismernie, hogy a szabad­elvű párt emberei megadással viselvén remeteségüket, semmi­képen sem iparkodtak háborgatni a koalíció cirkulusait. Ha azt az Ítéletet igazságosnak tartotta a koalíció, miért nem ismeri el, hogy a felébredt nemzeti lelki­ismeret igazságos ítéletének tu­dandó be az ellenzéki pártok mostani bukása és miért kutat olyan magyarázatok után, me­lyek semmiképen sem állhatják meg a helyüket. Nyilvánvaló, hogy a magyar közvélemény már nem ad hitelt az ellenzéki Ígéreteknek. Mert ha elhitte volna, hog^ m, ellen­zék adott esetben meg tudná hozni mindazokat a nemzeti vív­mányokat, melyeket a kortes­beszédek oly sűrűn hangoztattak, vajon lett volna e mód és esz­köz, amely az ellenzék diadalát megakadályozza? De hát az ál­modozások kora lejárt, a nemzet felismerte, hogy ábrándok után nem szabad futkosnia és a bank­kérdés, amelylyel a közvéleményt annyira szerették volna feltü­zelni, semmi különösebb emóciót sem tudott kelteni. Valóban el kell ismerni erről a miniszterelnökről, hogy inkább hangoztat az igazságnak megfe­lelően oly dolgokat, melyek nép­szerűségre nem számíthatnak, semhogy az őszinteségét áldozza fel. íme a választójog kérdésé­ben is könnyű dolog lett volna Khuen-Hédervárynak úgy cso­portosítani a maga mondókáját, hogy az hangulatot keltsen az utcán. De ő becsületesen meg­mondta : ha kívánja is a refor­mot az általánosság alapján, de utal rá, hogy oly kérdéssel ál­lunk szemben, mely egész állami életünkre döntő fontosságú és a melyet igen alaposan kell meg­fontolni, mielőtt dűlőre juttatjuk. Hiszen sokan vannak a hazában, akik jóhiszemüleg aggodalmakat fejeztek ki e reform dolgában. És szabad e vajon ily jóhiszemű aggodalmakat egyszerűen neg­ligálni ? Ezek épen úgy érdemel­nek alapos megfontolást, mint azoknak a tomboló kívánsága, akik a választójogot magukra is ki akarják terjeszteni. A felirati vita során a válasz­tási visszaélésekről hangoztatott vádakkal hamarosan végzett a miniszterelnök : ha történtek visz- szaélések, van illetékes bíróság, mely megtorlásra hivatott. De kiemelte, hogy a hivatalnoki kar presszióját ne említsék, mert az állam alkalmazottainak hetven százaléka foglalt a választások alkalmával állást a kormány el len. Ennek a megállapítása úgy hatott az ellenzékre, mint a bomba. És nem maradhat itt mély hatás nélkül az sem, amidőn rá­mutatott, hogy a koaliciós kor­mány idejében rendezett válasz­tásokon a miniszterek írogattak leveleket a jelöltek érdekében. Hát ez lehető volt ? Hát ez meg­engedhető volt? De valósággal megkapó volt az, amit a minisz­terelnök a 67-es alapról mon­dott. Legyen ez az alap, szólt, lefelé : szilárd; felfelé pedig arra való, hogy a korona fényét emelje- Mert ez a fény kihat az egész országra, mindnyájunkra. Aprólékosabb kérdésekben is mély hatású nyilatkozatokat tett Khuen Héderváry, hangoztatván, hogy a kormány igenis óhajtja az állami alkalmazottak helyze­tének javítását, dacára, hogy az állam közgazdasági viszonyai nem épen rózsásak. És a kormány igenis óhajtja az 1848 : XX. t.-c. alkalmazását, ha mindjárt a trón­beszédben erről nem is volt szó. Ahogy beszélt, szinte nőttön- nőtt a miniszterelnök alakja a hallgatók szemében. A felirati vita során elhangzott vádak, ki­fogások, panaszok pozdorjává zúzódtak össze kezében és egy- egy szó, egy-egy megjegyzés tel­jesen lerombolt olyan állításokat, melyekkel az ellenzék nagy gar- ral hozakodott elő. Kétségtelen, hogy ez a miniszterelnöki beszéd döntő hatású volt és minden viszonyban hozzájárult az eszmék tisztázódásához. Ennyi haszna mégis volt a felirati vitának. Ujhely rekontra Sárospatak. A pataki járásbíróság tárgyában kaptak avatott újhelyi kezekből az alábbi cikket: A népszerű kaláber nyelven tart­juk legalkalmasabbnak aposztrofálni azt a kiruccanást, aminek bátran ezt a cimet is adhattuk volna : „Sok hűhó semmiért.“ Olvastuk ebben a perben a sá­rospatakiak keresetlevelét a dr. Bes- senyey Zénó, nemkülönben az újhe­lyiek elleniratát a dr. Grósz Dezső tollából. Megállapítjuk, hogy mindkét perirat ügyes munka. A dr. Grósz Dezsőé azonfelül némi pikantériában is bővelkedik, mert minden sorából kilátszik, hogy ép olyan ügyesen tudna érvelni Sárospatak javára is, amint ellene megcselekedte, hogyha sáros­pataki fiskális volna. Mi nem vállal­kozunk ebben a perben a biró sze­repére, amely különben sem Ítélettel, hanem egyenesen a végrehajtással fog végződni akként; hogy a sárospataki járásbíróságot Ujhely minden rug- kapálódzása ellenére is felfogják állí­tani. Ha a dologhoz hozzászólunk, azzal se a vita anyagát kívánjuk sza­porítani, ami hálátlan munka volna, még pedig azért, mert ezt a kérdést már a kezdet-kezdetén eltolták az új­helyiek a maga természetes bázisáról. Itt ugyanis kizárólag a közérdek — az igazságnak mentői jobb, olcsóbb, gyorsabb kiszolgálása — az, ami figyelembe vehető, nem pedig az a kicsinyes szepegés, hogy mi lészen Ujhelylyel, ha ezután néhány száz sommás pert évenkint nem itt, hanem Sárospatakon fognak letárgyalni. An­nak az okoskodásnak, amit a jajve­székelés minden skálájának kimerí­tésével megspékelt frázisokba burkol­tak, sem logikai, sem igazságos alapja nincsen. Mert amint egy városban is indokolt a több bíróság a közérdek­ből, még inkább indokolt, hogy a fejlődés megfelelő fokát elért vidéki város és környéke se nélkülözze a jogszolgáltatás első fórumát. Ezt az egyedül fontos szempon­tot óvatosan kerülik az újhelyi szó­szólók és tollal viaskodók, hanem aztán a rémlátásig fokozzák az ijeszt­getést, amely szerint igy vége Ujhely- helynek, amúgy vége Ujhelynek, ha a pataki fiskálisok közül ezután he- tenkint egy-kettő nem Ujhelyben fog pörköltözni és serezni s azt legfeljebb a felülviteli tárgyalási határnapokon cselekszik majd meg. Hozzászólásunk hangmérséklője akarna lenni az új­helyi sípnak és dobnak s némi meg­nyugtatója azoknak, akik netán fel­ültek volna a vehemens rábeszélés­nek. Olvastuk valahol, hogy a félté­kenység bacillusainak a virrulentiája minő fokozatok szerint igazodik és meglepetésünkre azt igazolták a tu­dósok, hogy nem a szerelemféltés ám a legvehemensebb, nem is az uralmi versengés szülte, hanem a zseb ér­deke miatt valóé, amely már szinte brutálisan türelmetlen szokott lenni. S hogy ez igy van, arra mi is tudunk egy példát. Evekkel ezelőtt történt, hogy egv vidéki város kóser vendéglőse ital- mérési engedélyért folyamodott. Nem volt a közelben sem templom, sem iskola, ami közérdekből akadályul szolgálhatott volna s mert a kérvé­nyezőnek étterme volt, a dolog ter­mészeténél fogva is helyén való lett volna az engedélyt megadni. Ámde nem messzire lakott a kérvényező édes testvérje, egy vagyonos ember, akinek busásan jövedelmező korcsma­üzlete volt. Harmadmagával mérte reggeltől estig a bort, sert, pálinkát a meghízott és meglépesedett korcs- máros, akinek szép háza, summa pénze, részvényei nyugtázták a hasz­nos polgári foglalkozás áldásait, mig a kis kóser vendéglős csak épen hogy tengett-lengett. Hát aki kézzel-láblal ellenezte a kóser éttermi italmérést, az a kedves testvér volt, az egy apá­ból, egy anyától származott, aki vál­tig süvöltötte, hogy ő nem engedi magát koldussá tétetni, ő sok adót fizet, ő régi korcsmáros. A szegény testvér kérlelése, a jóindulatú embe­rek kenetteljes rábeszélése, sőt a ke­gyes rabbi feddő intervenciója sem értek semmit. Pedig hát a gazdag korcsmáros nagyon jól tudta, hogy a testvérje vendégei nem abból a kate­góriából valók, akik „száz itoe bort és száz szál gyertyát“ rakatnak az asztalra, hogy abban a kóser vendég­lőben néha napján megforduló vendég reggel egy kupica szilvóriummal, dél­ben, este egy-egy szerény spritzerrel éri be, amit még ha az ő forgalma rovására fogyasztana is el a kóser vendég, észrevehető jövedelem apa* MEGNYÍLT! Sátoraljaújhely látványossága 1 „ELITE“ fényképészeti és festészeti müintézet Olcsó árak! Művészi kivitel! Sátoraljaújhely,^Petőji-Utcza 14. SZ. (Saját ház.) ===== Minden nap nyitva! Lapunk mai ««Ama 8 oldal, TMLi

Next

/
Oldalképek
Tartalom