Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-12-21 / 101. szám

Sátoraljaujhely, 19í0. December 2í. 101. (5012.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttériben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. ~~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hír' detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Polgármester-választás előtt. — dec. 21. A város képviselőtestülete holnap polgármestert választ s a nagy aktus jelentősége sokkal mélyebben való, semhogy ne jog­gal jelentkeznék minden vonalon az érdeklődés. A legsajátosabb ügyeinkről van szó, egziszten­ciális érdekek hívják ki azt a min­dent megfontoló, higgadt tárgyi­lagosságot, melynek a választás során vezető szerephez kell jutnia. Maradjon távol a város tanács­termétől minden szenvedélyes­ség, álljanak félre azok a szem­pontok, melyeket kicsinyes igyek- vések tóltak fel a fórumra és szabjon medret az események áradásának az a tudat, hogy a magunk dolgában és önmagunk­nak kell határoznunk. Nagyon nekünk vetette ma­gát az idők folyása. Napról-napra sivárabbak a perspektívák, amik­kel a holnapba nézhetünk s nap­ról-napra több s több lesz a komplikáció, amelyek mindannyia a békés s nyugodt munkát za­varja. A fejlődésben nemcsak hogy elakadtunk, de egyenesen nyilvánvaló minden vonalon a visszaesés. Minden túlzás és min­den elfogodottság nélkül beszél­hetünk a dekadenciáról, egy ta­podtat sem fejlődünk előre, sőt egyre szükebb s szükebb körre szorulnak azok az eredmények is, amiket a közelmúlt mutathat fel. A város anyagi helyzete megromlott, a polgárság ezer gonddal küzködik és sehol sem látjuk azoknak a forrásoknak a jelentkezését, amelyekből friss s eleven vér bugygyanhatna át az életerőinkbe. Az ipar pang, a kereskedelmi élet elvesztette minden régi elevenségét s mit sem hallatt magáról a vállalkozói kedv: csupa sötét szin s valami keserves azonossággal igazodik ezekhez a szinekhez az erejében s igyekvéseiben megbontott kép­viselőtestület, a tehetetlen városi adminisztráció és az a néhány esztendős huzavona, mely akuttá tette a polgármester válságot. Nemes versengéssel kelnek hadba a maguk fejlődéséért a vidéki városok. Megmozdul min­denfelé a tőke, uj piacokat s uj érdekköröket teremt. Elevenen, izmos eredményekkel kapcsolják bele a vidéki városok a maguk fejlődését a nemzet organizmu­sába és csupa lázas viaskodás, merő fokozott s tudatos előre­igyekvés köröttünk minden : csak Ujhely alszik nagyokat és azok­ról a boldog időkről álmodik, a mikor majd enyhülnek a bajaink. De ahhoz úgy látszik, sem erőnk, sem akaratunk nincs, hogy cse­lekedni is tudjunk. Munkaképessé kell tennünk a képviselőtestületet. Helyre kell állania a régi rendnek és min­den pártpolitikai, felekezeti és személyi szempontot messze el kerülve, kell vállalnia a képvi­selőtestületnek azokat a kötele­zettségeket, melyeket a mandá­tummal vállalt. Fel kell frissülnie az adminisztrációnak : aki gyönge s nem bírja a munkát, álljon félre. A könyörületnek ugyanúgy, mint a személyes szinpáthiának nincs helye akkor, amikor a vá­ros érdekeiről van szó. Az admi­nisztráció nem áll azon a szín­vonalon, amelyhez jogunk van és aligha tévedünk, ha a baj java okát ezen a ponton keres­sük. S ha átestünk — szeren­csésen s egyedül csak a város érdekeinek szemmeltartásával — mindezen, következzék akkor az a várospolitika, mely eredménye­ket akar és messziről sem éri be a cifra mondatokkal. Rendbe kell hoznunk a város anyagi ügyeit, praktikus beruházásokkal uj erőforrásokat kell teremte­nünk, a régieket meg kamatoz­tatnunk kell, orvosolnunk kell a közgazdasági mizériákat, gondos­kodnunk kell egy gyakorlati ér­tékű közlekedési politikáról, szol­gálnia kell mindannyiunknak a kulturális előrehaladást, fel kell karolnunk a humanitárius érde­keket és ha megujhodott kivül- ről-belülről ez a város, ha az akarataiban s erejében felfrissült, akkor szó lehet egy biztosabb jövőről. Addig azonban nem. Egy messze évtizedekre szóló programmnak — az általánosság­ban való — vázlata mindez. Ke­ret csak, melyet élettel, ener­giákkal a polgármesternek kell megtöltenie. Amikor a város élére odaállítja a képviselőtestü­let az első tisztviselőjét, akkor a bizalommal, a megbecsültség­gel együtt jogokat s kötelessé­geket is ad annak az első tiszt­viselőnek. Jogokat, hogy tudjon élni az erejével, az állása súlyá­val és kötelezettségeket, hogy szivvel-lélekkel, minden tudását és minden munkabírását latba vetve, szolgálja a város érde­keit. Gyönyörű hivatás, férfias feladatok: s ha látjuk majd, hogy a holnap polgármestere nemcsak első tisztviselője, de első harcosa is a városnak, ak­kor rendületlenül megállunk mel­lette. Máskülönben azonban soha. — dec. 21. Az újhelyi petíció. A Kúriának második választási tanácsában teg­nap keddre volt kitűzve a Kazy József földművelésügyi államtitkár sá­toraljaújhelyi mandátuma ellen be- dott petíció tárgyalása. Napokkal ez­előtt hire járt, hogy a kisebbség ré­széről beadott petíciót visszavonják, azonban a visszavonó kérvény ked­dig nem érkezett meg a Kúriához. Zachár Emil elnök tehát megnyitotta a tárgyalást, azonban konstatálta, hogy a kérvényezők részéről senki sem jelent meg. A tanács erre a választási törvény 75. szakasza alap­ján a kérvényt visszautasította. Költ ségeket a tanács nem állapított meg. A munkapár! napja. A vármegye tanácsterméből. — A decem­beri közgyűlés. —; Izgalmas választások. — dec. 21. Tegnap vette kezdetét a várme­gye téli közgyűlése és már az első nap: hatalmas szenzációkkal járt. A törvényhatóság alaposan szétütött a Búza Barna hadsorai között és sorra buktatta ki a választás alá került bizottságokból a függetlenségi párt ekszponált harcosait. Izgalmasan s olyan szenvedélyességgel, melyre a közelmúltban a vármegye székházá­nak falai közt aligha akad példa, folyt le viaskodás és a végső ered­ményében annak a bizonyságát adta, hogy a törvényhatóság megelégelte már azt a cinikus, kétélű játékot, melylyel a Búza Barna portájáról akarják unos-untalan becsempészni a vármegye tanácstermébe a pártpoli­tikát. Bizottságok választásáról lévén szó, a munkapárt változatlanul — s minden pártpolitikai szempont mellő­zésével — azoknak névsorát vette fel a lisztáira, akik a múltban is tagjai voltak a bizottságoknak. De Búza Barnában újra fellángolt az ellenzéki virtus és ökölbe szorítva a kezeit, ron­tott neki a munkapárt elhatározásának. Vak dölyfösséggei és olyan kevélyen, ami sehogyan sem áll arányban az erejével, kezdett háborút a munka­párt jelöltjei ellen. S jellemzésül ide­iktatunk egy-két adatot. A közigaz­gatási bizottságba öt tagot kellett vá­lasztania a törvényhatóságnak s a munkapárt azokat a régi tagokat je­lölte újból, akik között három füg­getlenségi pártállásu férfiú is akadt. Elkívánta kerülni hát a munkapárt a politikai szempontokat és elhatáro­zásaiban csak a vármegye érdekeihez igazodott: s erre a konciliáns, udva­rias előzékenységre Búza Barna azzal a gőgös hányavetiséggel felelt, mely­nek nagy része lesz abban, ha előbb- utóbb teljesen szétmorzsolódik a pártja. Hadjáratot kezdett — ép a közigaz­gatási bizottsági választás kapcsán — a dr. Molnár Béla jelöltsége ellem mert a dr. Molnár meggyőződése nem a Búza Barna szája ize szerint való s odaerőltette a pártját, hogy a dr. Molnár jelöltsége ellen az ő, a Búza Barna jelöltségével menjen hadba. Azt elfelejtette, hogy dr. Molnár 22 éve tagja annak a bizottságnak és mir denkoron az első sorokban — fáraó hatatlan agilitással, munkabiróan dolgozott, amikor a vármegye ér keiről volt szó: Búza Barna az inat latai után rohant s csak azon ipa*1’ . dott, hogy a pártpolitika hatalmasod­jék el a vármegye tanácstermében. Matolai Etele felhívásokat küldött széjjel s megállapítva, hogy titkos a szavazás, ugyancsak sok buzgósággal ajánlgatta a törvényhatóság jóindula­tába a függetlenségi párt jelöltjeit. Es a törvényhatóság megadta a vá­laszt ezekre a kicsinyes mesterkedé­sekre : sorra buktatta ki a bizottsá­gokból Búza Barna harcos társait és többséghez minden vonalon azt a lisztát juttatta, melylyel a munka­párt ment neki a küzdelemnek. És a lavina megindult. Vége kell, hogy szakadjon azoknak az időknek, mikor némely politikai gyujtogatók fenekestől forgathattak föl minden rendet és minden egyetértő munkát, csak azért, hogy a közérdekek rová­sára a maguk apró céljait növelhes­sék nagygyá. A bódultságból elég volt és el kell következnie annak a tisztánlátásnak, amit a Búza Barna cifra mondatai sem tudnak megza­varni. A tegnapi közgyűlés energikus, határozott ujj mutatással parancsolt ki a vármegye törvényhatóságából min­den pártpolitikai erőszakot és jegyez­zék meg ott a túlsó oldalon, diadal­mas előretörésében az a lavina széjjel fog morzsolni minden olyan igyeke­zetét, mely a közérdeknél is előbbre valónak tudja a maga pártpolitikai szempontjait. Részletes tudósításunkat a kö­vetkezőkben adjuk: (Napirend előtt.) Kedden délelőtt 9 órára zsúfolá­sig megtelt a vármegye tanácsterme. Mintha egy hatalmas áradás kavar­góit volna a között a négy fal között, olyan tüzes elszántsággal csaptak össze az indulatok. Az izgalmak, a viaskodás láza már jóelőre ott resz­kettek a levegőben és mindenfelőlről, végsőkig csigázott érdeklődés nézett a napirend elébe. A pártok — teljes szervezettségükkel — vonultak föl és folyt buzgóan, sok igyekezettel a ka- pacitáció. Hirtelen elült minden zaj, amikor Meezner Gyula főispán a terembe lépett. Megnyitva az ülést, szives sza­vakkal üdvözölte a megjelent megye­bizottsági tagokat, majd folytatólago­san a következőket mondotta: Napirend előtt kedves köteles­séget teljesítek, midőn a t. közgyű­lésnek az elnöki székből is tudo­másul hozom, miszerint várme­gyénk th, bizottságának két nagy­érdemű tagját, általuk s bennük vármegyénk közönségét is fényes kitüntetés érte és jutalmazta. A tiszáninneni ref. egyházkerü­let Fejes István tagtársunkat püs­Még a végeladásnál ■ olcsóbban férfiöltönyök mérték szerint Mficbnniic Mourn in posztó és gyapjúszövet rendelésre elvállaltatnak lilUulHIUllil Kiül Mull divatárnházáhan kerülnek eladásra férfi ruha szövetek, téli kabát kelmék és női costüm szövetek. Rákóczi-u. 6. (Kispiacz.) divatáruházában Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom