Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-07-20 / 58. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 20. hogy a kormány nem köti majd magát kicsinyes szempontokhoz és akkor, amidőn idáig is olyan eklatáns bizonyságát adta a Hegyaljáórt való nemes készségeinek, nem hagyja majd, hogy jelentős nemzeti erőforrások hosszú időre elapadjanak. Vasárnap délután . . . — A Oortvay—Búza affér. — Népgyülés a Vadászkürtben. — Némely refleksziók. — Vasárnapra — a túlsó oldal jóvoltából — meg volt a görögtüz. A Gortvay—Búza affért megtették a Búza Barna legszemélyesebb hívei a sajtószabadság sérelmének, haragos plakátok jelentkeztek minden utcasarkon és ezzel a beharangozással kezdetét vette vasárnap délután a Vadászkürt kerthelyiségében: a nagy színjáték. Rekkenő, keserves a nyári hőség és az egyéb délutáni szórakozások mellett szívesen vesz az ember egy népgyülést is. Publikum ha nem is épen nagy számmal — de akadt és az urak meg szónokoltak — dühösen, veresre pirult arccal — a sajtószabadságért. És idejegyezgetve az elmúlt eseményekről való híradást, konstatálnunk kell, hogy a Búza—Gortvay affér minden izében személyes ügy, két férfinek egymás között akadt privát átférje. S ha meg vannak a túlsó oldalon a buzgóságok arra, hogy ezt az affért a sajtószabadság sérelmének lássa a publikum, hát annak csak egyetlen oka van. A választási mozgalmak elcsendesedtek, azok a viharos s szenvedelmes hullámok elsimultak : el kell hát újból minden reklám, mely a Búza Barna hirét-nevét csak öregbítheti. Maga -az élő, eleven sajtó- szabadság Búza Barna — mondják ilyenformán a túlsó oldalon — ide növekedett a mi egykoron való követünk és most, hogy afférja akadt Gortvay Aladárral, természetes tehát, ha csak a magyar sajtó szabadság és a Gortvay Aladár afférjáról lehet szó. A közvélemény azonban kell, hogy tisztán lásson. Nem arról van szó itt, hogy a kritika elütessék ellenőrző jogától és még az árnyéka sincs meg annak sehol, mintha bárki is a sajtószabadság ellen akarna törni. De igenis a Gortvay—Búza affér következése annak a személyeskedő, elfogult és kicsinyes rugókra épített hadjáratnak, melylyel a főispán ellen Búza Barna harcol hónapok óta. A kritika ellen — ha az objektiv és jogos — senkinek sem lehet kifogása és a kritika joga kell, hogy minden körülmények között megóvassók : de elvégre a gyanúval való hadakozásban, a gyűlölködésben Búza Barnának is határt kell ismernie. Azt a kritikát, moly a köztisztviselőnek szól, kellő respektussal fogadjuk, de ha annak a hajszának, mely az ember ellen irányul — elébe áll bárki is és szót emel ellene: azt nem vagyunk hajlandók a sajtószabadság terhére könyvelni. Ujjé, a Vadászkürtben. Nagy hü-hóval, lármásan folyt le a népgyülés. De nem volt minden vasárnapi kedélyesség nélkül való. A kurucok csikorgatták a fogaikat és úgy nekikészülődtek, mintha legalább is kiakarnák végezni Gortvay Aladárt. Apró gomolyokban lepték el az utcákat és hangos szóval magyarázgat- ták, hogy sérelem esett a sajtószabadságon és ha vitéz elődeink vért ontottak, hát ők most szót fognak ontani — a sajtószabadságért. És híven, tárgyilagosan állapítjuk meg a tényt, amikor azt Írjuk, hog a vasárnapi népgyülés fiaskóval végződött. Maximálisan 500 főnyire tehető a jelenvolt publikum és a jelenvoltak javarészét bizony az a közönség adta, mely egy forma szívélyességgel nézi végig a vásári mutatványokat Vörös ökörben és a nép- gyűlést a Vadászkürtben. Az intelligenciának alig nehány tagja volt jelen és elmaradt a népgyülésről az iparosság javarésze is. A Búza Barna leghívebb táborkara köré gyűrűzött a pár száz főnyi publikum és harsogott és lelkesedett sok buzgósággal. A népgyülésen Matolai Etele elnökölt. Az első számot — a Conferencier számát — Illésbázi Endre vitte a polgártársak elé. Szemelvényeket adott a vezércikkeiből és olyanformán festett a beszéde, mintha egy lendületes felhívás akarna lenni — az előfizetésre. Utána az országos függetlenségi és 48-as párt képviseletében megjelent Lovászy Márton, országgy. képviselő beszélt. Tüzesen, sok szónoki készséggel. Beszélt a sajtószabadság értékeiről és áradozó szóval méltatta a Búza Barna publicisztikai érdemeit. S a dolog nagyon természetes: Búza annak a „Magyar- országinak a vezércikkírója, melynek Lovászy a felelős szerkesztője. És — tetszik tudni — az egyik varjú nem marja ki a másik szemét. Azután egy vékony, cingár emberke kapaszkodott fel a dobogóra és elmondta, hogy ő Lajos Dénes, a „Magyarország“ belső dolgozótársa és eljött megbotránkozni a Gortvay Aladár támadása fölött. Még Hericz Sándor beszélt és azután dr. Bettelheim Jakab terjesztett elő egy irgalmatlanul hosszú határozati javaslatot. Műsoron kívüli szám is volt: a dr. Holló Andor levele, melyben a mozgalomhoz való csatlakozását jelentette be. Es most széjjel oszlott a publikum. Az intéző bizottság szeme diadalmasan ragyogott és szinte lesirt az arcukról a kérkedés, hogy ime megmentették a sajtószabadságot. És nekünk csak két megjegyzésünk van: 1) A sajtószabadságot nem kellett megvédeni, mert nem támadta meg senki és legkevésbbé Gortvay Aladár. 2. A sajtószabadság nemcsak azt jelenti, hogy mindent meg szabad Írni, de azt is, hogy csak igazat szabad írni. S ezt egész bátran megszivel- hették volna — akár a népgyülés során is — a túlsó oldal orgánumai. Refleksziók. Az Újság amikor számot ad az újhelyi népgyülésről, maliciózusan jegyzi meg, hogy a koalíciós rezsim idején Búza Barna volt az első, aki az ellenzéki sajtó megrendszabályo- zását követelte. Ennyire van jóba Búza Barna a sajtószabadsággal és csak ennek a barátságnak az illusztrálásául utalunk egy másik tényre. Rakovszky István az elnöki székből — vihart vetve és vihart aratva — konstatálta, hogy a sajtó csak vendégjogon van jelen a parlament ülésein. Értsük meg jól: a parlament nyilvános és nem zárt üléseiről van szó és a Rakovszky enunciációja szerint akkor parancsolhatja ki a képviselőház a sajtót,az üléseiről, amikor jól esik neki. És ehhez a reakciós izü, maradi kijelentéshez a legélénkebben Búza Barna helyeselt. Sokkal súlyosabb megsértése volt a Rakovszky kijelentése a sajtószabadságnak, mert a parlament üléseiről adott tudósításokat hallgattathatta volna el, mintha bárki is — ha ugyan beszélhetünk ez esetben a sajtószabadság sérelméről — tettleges inzultussal akarja elnémítani a személyeskedő kritikát: de Búza Barna akkor csak helyeselni tudott, egyáltalán nem fájt neki a sajtószabadság. Hja, az újságok nagyon kurtán bántak abban az időben Búza Barnával és ugyancsak agyonhallgatták a felszólalásait. A másik refleksziónkat az Illés- házi Endre szereplése adja. Emlékezünk még nagyon jól azokra a nem régen múlt időkre, amikor Illésházi a vádak egész, seregével rontott Búza Barnának. És Búza Barna kurtán — furcsán, csak annyit felelt, hogy II- lésházival nem áll szóba, mert Illés- házi egy megátalkodott, tizenhárom próbás darabont. S itt, ezen a ponton hat pikánsan az Illésházi szereplése. Addig, amig csak vádol és az ügyvéd urnák kellemetlen mondatjai vannak, addig darabont, akivel nem áll szóba, de amint — dicsérő énekkel — feléje fordul, már Búza Barna is meggondolja a dolgot és kapva- kap a fegyverbarátságán. Hát ez sem igazságos dolog és a hiba nem az Illésházi lelkét nyomja. S máshol kell ennek az apró históriának a Dyitját keresnünk: a kellemetlen támadásokat akarta csak letorkolni Búza Barna azzal a darabont szóval és most, hogy Illésházi a harci harsona helyett a szelíd szavú, lágy fuvolát szedte elő, Búza Barna síét elfelejteni, hogy valamikor — s nem is olyan régen — szóba sem akart állani vele. A tisz- tánlátóknak ennyi elég. VÁRMEGYE és VÁROS. )( A rendőrség államosítása. Hiteles forrásból nyert értesülés szerint ez a fontos kérdés végre megoldás előtt áll. A belügyi kormány magáévá tette a már gróf Andrássy Gyula minisztersége alatt készült javaslatot s azzal egy országos értekezlet után, a parlament elé lép. Az államrendőrség főnöke egy rendőr-miniszter lesz. )( Jegyzögyülós. A nagymihályi járás jegyzői Bajusz Andor főszolgabíró elnökiette alatt folyó hó 15 én tartották meg szokásos értekezletüket. Az értekezleten a jegyzőkar teljes számban résztvett. Az értekezlet főbb tárgyai voltak: a községek tartalékalapjának mikénti létesítése, a községi építkezések, a takarmány és életnemüek elhelyezése tűzbiztonsági szempontból, a kivándorlás korlátozások s az útlevelek kieszközlése körüli eljárás. A tárgyak mindenike hosszabb eszmecserét igényelt s mindenike nagy körültekintései tárgyaltatott. )( Elmaradnak a szemlék. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint a legénységi állomány tartalékosainak ellenőrzési szemléje ez éven elmarad. A tiszti bemutatko- rás azonban megtartatik. Az év végeztével. Beszámoló az 1b- kolal értesítőkről. (I.) Szívesen várt vendégeink minden éven. Jul. elején már nehezen várjuk őket, főleg mióta egy újabb irányzat kapott uralomra az értesítők szerkesztésénél. A régi sablonos, száraz évkönyvek helyett ma már irodalmi és könyvtári értékkel biró füzeteket kapunk s csak elvétve találkozik olyan, mely abstrakt fogalmakon rágódik, vagy a legmagasabb filozófia tanaival untat. Ma kitünően szerkesztett, élénken megirt, oktató és a szükséges felvilágosításokat a legrészletesebben tartalmazó értesítőkben számolnak be az intézetek vezetőségei egy év munkájáról s annak eredményéről. Megelevenedik az iskola a maga nemes misszióju belső életével és a szürke sorok, a tömött oldalak nagyszerűen dokumentálják, hogy milyen lázasan és mennyi értékkel folyik — az iskolák falai között — az eljövendő uj Magyarország megépítése. Gondosan, figyelemmel olvassuk át e füzeteket. Sok részük annyira közérdekű dolgokat tartalmaz, hogy mentői szélesebb körű ismertetésük szinte irodalmi feladat. Csupa reális, gyakorlati értékű impresszió mindaz, amivel az értesítők szolgálnak és a legteljesebb figyelmet érdemli meg az a lelkiismeretes pontosság, az a hozzáértés, mely az értesítők javarészének összeállításával hü képét adja a lefolyt iskolai tanévnek. A szerkesztőségünkhöz beérkezett értesítőket rövid kivonatokban a következőkben ismertetjük: A kegyesrendiek vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi róm. kath. főgimnázium 1909—10. tanévi értesítőjét Nyilassy Károly főgimnáziumi igazgató állította össze. A 110 oldalra terjedő s technikai kiállításában is igen ízléses füzetben 49 oldalt foglal el dr. Visegrády János kegyesrendi tanár nagyértékü, forrásmunka becsével biró tudományos ismertetése a kegyesrendiek sátoraljaújhelyi házi könyvtáráról, mely 5000 kötetből áll s igen sok olyan középkori darabot tartalmaz, melyeknek értéke rendkívül nagy. A vonzó, nem száraz doktriner stílusban megirt szép dolgozatot a legnagyobb lelki élvezettel olvassa végig a tudomány minden barátja. Ismerteti az értesítő a most már teljesen kész uj főgimnáziumi épületet, bemutatva azt rajzokban is, felsorolva az építkezés történetét s költségeit, melyek 200,000 koronát meghaladtak. A szokásos hivatalos rész következik ezután, a tananyag ismertetésével, a jutalmazott és ösztöndíjas tanulók felsorolásával. Tanított az intézetnél az igazgatón kívül 12 okleveles rendes, 3 helyettes és 4 nem kath. hittanár. Ezek közt kegyesrendi 11. Az ifjúság Önképzőköre igen szép eredményt mutatott fel. Zenekara pedig ez éven egy 1000 korona értékű zongorát vásárolt. Minden hazafias ünnepélyt, mint okt. 6, márc. 15, kegyelettel ült meg az ifjúság. Voltak kirándulások és tornaverseny is. Az érettségit tett 32 ifjú közül 4 megy papi, 4 jogi és 6 orvosi pályára. A többi megoszlik a katonai s a reál pályák között. Vizsgálatot tett az óv végén 339 tanuló. A tanulmányi eredmény statisztikája szerint a bukottak száma 83, vagyis 25 százalék. A klaszifiká- ciókból általán véve vagy az anyag gyöngesége, vagy a szigorú bírálat tűnik elénk. Jeles tunuló csak 12 van s jó 39, 205 már a gyenge kaszthoz tartozik. Végül közli az értesítő a jövő tanévre szükséges tudnivalókat s a használandó tankönyvek jegyzékét. Elismerés illeti az intézet érdemes igazgatóját a gondos összeállításért. A NYÁRI UJHELY. Enyhe, illatos nyári este. A szeszélyes, asszonyosan kacér idő délután végigzáporozta az utcákat és mintha májust élnők, friss és hűvös az este. A Wekerle-tóren és a Ka- zinczy-utcán sorjában gyulladnak föl — fehér, messzire ható fényességgel — a villamos lámpák és ebben a nagyvárosias, tarka ragyogásban mikor tele lesz az utca vidáman haho- tázó közönséggel, szinte elfelejtjük, hogy egy apró város vagyunk és keserves robottal szántjuk nap-nap után az életet. A kávóházak nagy, nyitott ablakai mögül kiárad a cigány muzsika és ott haneuroznak a jókedvű dallamok a júliusi levegőben. Csupa lágy, vidám zsongás az utca és köny- nyedén, elegánsan egymásba szövődő sok száz szin: ez a nyári Ujhely és olyan tarka és olyan cifra, mintha valami bolondos kedvű piktor palettájáról került volna a Hegyalja tövébe. Hétfő este van. Szenzáció is akadt. A Zempléni Újság nem többel és nem kevesebbel fordult a főispánhoz, minthogy mondjon le ... S a dolog csak ott pikáns, hogy a Zempléni Újság még a múlt héten aleg- harcrakészebb hive volt a főispánnak és egyenesen máglyára akarta hurcolni Búza Barnát, amiért állandóan Meczner Gyulával van megakadva. A kávéház terraszán — egy apró asztal körül — kőt ur beszélget. Az egyik most olvasta el a Zempléni Újságot ős azután csöndes, ha'k hangon megszólal: — Nem értem ezt a lapot. A másik : Ne higyje, hogy maga az egyetlen ember, aki nem érti. Az egyik: Hiszen még a múlt héten borzasztóan tömjónezte a főispánt.
