Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-09 / 89. szám
ZEMPLÉN. November 9. 2. oldal. bői azonnal távirati utón értesítsenek s méltóztassanak ezzel a vármegye alispánját megbízni. A törvényhatóság egyhangúlag hozzájárult az előterjesztéshez, a távirat elküldésével Dókus Gyula alispánt bizta meg s tudomásul vette, hogy rögtön a gyászhir vétele után az alispán táviratilag fejezte ki a mélyen sújtott grófi család előtt a vármegye részvétét, a koporsóra a törvényhatóság és a tisztikar nevében koszorút tétetett s a temetésen küldöttségileg részt vett. (A napirend.) Mattyasovszky Kálmán aljegyző bejelenti, hogy a koleraveszedelemre való tekintettel az alispán a sátoraljaújhelyi járás számára két, a sárospataki járás számára két s a szinnai járás számára egy fertőtlenítő gépet szerzett s azzal a kérelemmel fordult a belügyminisztériumhoz, hogy a költségek felét vállalja magára. Miután a beszerzett gépek mindenhova be nem vihetők, felhatalmazást kér az alispán, hogy minden járás számára 2—2 fertőtlenítő gépet és 2—2 subli- mát permetezőt rendelhessen. A törvényhatóság a kért felhatalmazást az alispán felvilágosító szavai után egyhangúlag megadta. — Dr. Osváth Dezső közig, gyakornok beterjesztette a vármegyei virilisek 1911-re kiigazított névjegyzékét, úgy, amint azt az igazoló választmány dr. Molnár Béla elnöklete alatt összeállította. Megállapította a törvényhatóság azon megyebizottsági tagok névsorát, kiknek mandátumai ez évben járnak le, az uj választásokat nov. 23-ra, a pótválasztásokat december 1-re és 9-re tűzte ki s megalakította választókerületeként a küldöttségeket. — A tárgysor utolsó pontjául a rövid idővel ezelőtt elhunyt Császár Pál szolgabiró özvegyének évi 1380 korona özvegyi ellátást szavazott meg a törvényhatóság s ezzel a rövid lélegzetű, rendkívüli közgyűlés véget ért fi „nagy-orosz“ röpiratok.*) Irta: Bíró Pál. I. Atizenkileneedik század első évtizedének utolsó esztendejére, tehát idestova éppen egyszáz esztendős múlt okt. 30-án bekövetkezett fordulójára esik az első nevezetes adat arról, hogy a moszkvai „nagyorosz“ párt akciója fegyvertárába vonja a — röpiratot. Ezek ugyan még a sajtóagitáció nagyon kezdetleges termékei voltak, de az első felfedeztetésük után Metternich politikai rendőrségének később mindegyre nagyobb gondot okoztak. Az orosz ügynökök, akik miatt már Mária Terézia „keserűen panaszkodik“ és „egy intrikus nemzet“ pionierjai- nak mondja őket, a tizennyolcadik század agitációját főként élőszóval végzik, tehát könnyebben ellenőrizhetők voltak: ám a következő század kulturfejlődésével intenzivebben megindult röpirat-áradat már ellenőrizhe- tetlenebb hatással ostromolhatta „a hiszékenyebb és megközelithetőbb“ elemeket. Konstantinápolytól feljebb, végig a Kárpátokon túl is, nyugatra pedig a bajor határig és a Feketetengertől szőltében le az Adriáig „itt- ott dugott áruként vásárosok suplát- jaiban“ találhatók, majd a képárusok és papok jóvoltából és szóbeli magyarázataival) kerül azok kezébe, akik továbbítani kötelesek „a hallottakat és olvasottakat.“ Különösen egy-egy keleti háború árnyékának közeledtével „mind sűrűbb változatuak“ ezek a röpiratok, úgy, hogy az erdélyi kancellária levéltára már az 1828—29. keleti háború idején, az „orosz prok- lamációk és röpiratok“ eléggé tekintélyes gyűjteményét bírja. A röpiratok témája a históriai aktualitások változandóságában különféle ugyan, de tendenciájában majd*) „Az Újság“ múlt vasárnapi számából vesszük át ezt a — Zemplén hasábjain két pikkre osztott — nagyórdekü közleményt. nem valamennyi egy. A görögkeleti vallás híveit igyekeznek az orosz sas szárnyai alá csalogatni. A vallás erejével gondolják az imperialis „nagyorosz“ politika arányait kiszélesíteni. Amint Napoleon jósolta: „kozákká tenni Európát.“ A belpolitikában legitim orosz rendszer, a nagyoroszok külső politikai befolyása révén és éppen e röpiratok tendenciáiban is forradalmi. Es mig egyrészről Konstantinápolyban a pánszláv társaságok tartják ébren a forradalmi lázitó szellemet és röpirataik interpretátoraival folytonos nyugtalanságban tartják Törökországot, addig másrészről ugyanilyen eszközökkel a magyarországi nemzetiségeket a balkáni szlávokkal és az oláh vajdaságbeliekkel való egyesülésre igyekeznek tömöríteni sub titulo — a „félhold ellen.“ Százados hagyományok kötelékei tartották össze a nagyorosz pártot, mely Szent-Moszkva nagyfejedelmében nemcsak a „minden oroszok cárját“ akarta tisztelni, hanem a görög császárok igényeinek és egyházi hatalmának szent és sérthetetlen urát is. Ez a vallási köntösbe bujtatott nagy politikai gondolat aztán a röpiratok egész során át dominál. Ez az irányzat Nagy Péter minden hódított területének „egységesítésére“ törekszik, hogy a megizmosodott orosz sas hóditó erejét minél hatalmasabbá tegye. E területek politikai kapcsolatában igy szorul háttérbe a personalis unió, melylyel eleddig a birodalomhoz tartoztak. Az önálló szervezettel biró államocskák „beolvasztott testrészekké“ válnak. A nagyorosz párt kielégített éhsége pedig uj étvágyat keres a Keleten és gourmand áhítattal tekint a „szláv testvérek“ tengere felé. A pánszlávizmus a görög keleti egyház érdekeinek hullámvonalával egy irányba tolatik : Magyarország és a Balkán nyugalmát pedig majdnem egy egész századra felborítja. II. Katalin cárnő és II. József császár, alig néhány évtizeddel a tizenkilencedik század előtt, úgy Péter- várott, mint aztán is még sürü levelezésben tárgyalják „Törökország felosztását“, ám a tizenkilencedik század első negyedének tapasztalatai, különösen éppen a moszkvai röpira- tokkal elárult tendencia (melynek forrásait Metternich jól ismerte) teljesen ellenkező irányba terelik az osztrák diplomácia politikáját. Ezek a röpiratok és proklamációk tehát figyelemreméltó diplomáciai irányzatok mozgatóivá lesznek és nem egyszer dokumentumokként szerepelnek abban az érdekes, de jórészt természetesen intim háborúságban, melynek szintere „a bécsi koronatanács“, szereplői pedig : Kolowrat és Metternich. Kolowrat deferálni akar a nagyoroszok aspirációinak addig a határig, ameddig az orosz politika a keleti szlávokat vonná hatalmi körzetébe, hogy igy inkább vonhassa Ausztria égisze alá a nyugati és délszlávokat. És ezzel a taktikával remélt „előrenyomulást a Balkánon.“ Az orosz diplomácia azonban szép csendesen megmosolyogta ezt a taktikát és a mint a Metternichről szóló adatok jelzik, később sikerült nek beigazolnia, hogy e széles mosoly árnyékában „a moszkvai expedíció“ még szaporábban röpítette a „szent atyus“ színes képeibe rejtegetett szláv költészetet . . . Kolowrat irányzata azonban nem egyhamar szorult háttérbe. Sőt Gáj Lajos illír nemzetiségi újságjával (Illirsky Narodni Novine) a nagyorosz sajtó-campagne intenzivi- tásán is túltett. A rejtve széjjelszórt röpiratok hatását felülmúló energiával használta fel céljaira a Kolowrat- rendszer a szárnyát bontogató „hetedik nagyhatalmat“, a hirlap-agitáció erejét. Ez a lap oly erősen ütötte a vasat a délszláv népek egyesítése érdekében és a magyar állam keretében történeti alapon nyugvó horvát nemzetiséget annyi tűzzel izgatta e keret szétfeszítésére, hogy Gájt, a zágrábi szerkesztőt, amikor Kolowrat közbenjárása folytán legfelsőbb kisas vendéglőben s számos sikerült tószt fűszerezte a pompás ebédet. — Majd Kosinszky Viktor, kir. tanácsos, szőlészeti és borászati központi főfelügyelő adott elő s az elhalt oltványtőkék pótlására a porbujtást s a nemes homlitást ajánlotta, mint olyanokat, amelyek a legolcsóbbak s leghamarabb vezetnek célra. Hegedűs Sándornak a zártterületről hirdetett előadása — az idő rövidsége miatt — elmaradt. Ugyanis a szerencsi tehervonatihoz csatolt négy személy kocsi, ■ i - it ■ . ' ^ JA„n.,ii|Ae> melyek a vándorgyűlés közönségét A tanyai vanoorgyuies. vitték, Szerencsről 9 óra helyett fél ■* 10 órakor indult és Mádon oly hoszszasan vesztegelt, hogy a vonat csak 11 órakor ért Tállyára. — S sietve, gyors iramban kellett ledolgoznia a vándorgyűlésnek a nagyérdekü tárgysort, ha azt akarta, hogy az érdeklődő közönség a fél 5 órai vonattal elutazhasson Tállyáról. Ez a kellenllnn Ir I múnir or/nnlno« ~~~~ tüntetésben is részesült, monstruózus tüntetéssel ünnepük. És mindent megvilágít a tény, hogy az üdvözletek „jelentékeny részét Moszkva felől kapta“ .. . Természetesen Metternich uralma aztán még az „illír“ név használatát is eltiltotta, külpolitikai téren pedig útját szegte, hogy az oláh vajdaságok a görög keleti vallás hidján át a nagyorosz érdekhálózat szövevényébe hulljanak. A Hegyalja érdekében. — Védekezés a veszedelmek ellen. — Tudományos előadások. — nov. 9. Esztendőről-esztendőre, igy szüret után garmadával kapjuk az arról való írásokat, hogy a nemzetgazdaságban micsoda jelentőséget juttatnak Tokaj-Hegyaljának a maga értékei. S az esztendőket egyre keservesebben uszszuk meg és évről-évre komolyabbak lesznek azok a nehézségek, melyekkel a Hegyaljának — az erői és a jelentősége értékesítése során — meg kell küzdenie. Tavaly a pernos- pora rontotta meg a Hegyalját, ezidén meg a jég garázdálkodott: s amikor az elemi csapások kínozzák és kárhoztatják keserves meddőségre a szőlőhegyeinket, napról-napra jelentőség- teljesebbek lesznek azok a mizériák is, melyek a hegyaljai bor értékesítése körül következtek be. S szemközt találván magunkkal a kemény, kegyetlen tényeket, a Hegyaljának immár a legenergikusabban hozzá kell látnia, hogy a maga érdekeit megóvja és diadalra vigye minden nehézség s minden ránk nehezedett kellemetlen komplikáció ellenében is. Ennek az igyekezetnek jegyében folyt le most vasárnap, Tállyán a szőlészeti vándorgyűlés és azokat a gyakorlati értékű tanulságokat vitte a tokaj-hegyaljai szőlősgazdák elé, melyek eredményt Ígérve, intenziven munkálhatják a Hegyaljának erőssé s egészségessé való fejlődését. Részletes tudósításunkat a következők! en adjuk : A Hegyalja osztatlan s eleven érdeklődése mellett folyt le vasárnap Tállyán a Fekete-sas szálló nagytermében a szőlészeti vándorgyűlés. — Mintegy 350—400 érdekelt vett részt a nagygyűlésen, melynek védnöke herceg Windischgrátz Lajos, elnöke meg Bernáth Béla, országgyűlési képviselő volt. Más irányú elfoglaltsága miatt herceg Windischgrátz azonban nem vehetett részt a gyűlésen és szives hangú sürgönynyel mentette ki az elmaradását. A megnyitót Hegedűs Sándor, a tarcali vincellériskola igazgatója mondotta s kifejtvén, hogy a vándorgyűlésnek nem lehet más feladata, mint az érdeklődés felkeltése, konstatálta, hogy a hegyaljai szőlőbirtokosság eddig a legsajátosabb ügyei iránt sem érdeklődött s innen ered, hogy a Hegyalját bajok érik a nélkül, hogy tudnánk azok ellenében védekezni. 1908-ban 140 ezer hektoliter bor termett a Hegyalján, 1909- ben már 20 ezer és a pernospora révén bekövetkezett kár 4—5 millióra tehető. Az érdekeiért való harcban össze keil fognia a Hegyaljának s akkor nem marad majd meddő a küzdelem. Istvánfü Gyula, egyetemi tanár, a budapesti ampelológiai intézet igazgatója a pernospora térfoglalásáról értekezett. Hosszasan, avatott készültséggel beszélt a pernospora spóráiról, a spórák teleléséről s megállapította, hogy a védekezésnek eddig egyetlen módja van csak: a két-há- rom hetenkénti föltétien permetezés s a fürtöknek rézkénporral való porozása. Requinyi Géza, a szőlészeti kísérleti állomás aszisztense a mustnak fajélesztővel való beoltásáról adott elő s az erjesztésnek oly irányban való keresztülvitelét mutatta ki nagy érdeklődés mellett, melylyel tetszés- szerint éleszthető a borban az alkohol, az illat s a zamat. Délben társasebéd volt a Fekete eiuiaz/urtoouu jl huj m ui. mzi a J£ metlen körülmény azonban mit sem rontott a vándorgyűlés sikerén s kétségtelen, hogy jelentős impressziókat, komoly s egészséges tudatokat vitt bele a Hegyalja életébe. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Adóhivatali tisztviselők uj elnevezése. A m. kir. adóhivatalok tisztviselőit ujjákeresztelik: az 1911. évtől kezdve megváltoztatják egyes eddigi elnevezésüket. így a VII. fizetési osztályba tartozó pénztárnok a jövőben főpénztárnob, a VIII. fizetési osztályba tartozó ellenőrök „főellenőr,“ a TX. fizetési osztályba tartozó eddigi adóhivatali segédek „adóhivatali főtiszt“, a X. fizetési osztályba sorolt eddigi adóhivatali segédek és a XI. fizetési osztályban levő adótisztek, „adóhivatali tiszt“ elnevezést kapják. )( Az uj bányabiztosság és Zemplén- megye. Az uj bányatörvény megalkotását megelőzőleg a bányahatóságok reorganizációja vált szükségessé. A mai szervezet tarthatatlan, mert például a budapesti bányakapitányság jogköre 17 vármegyére, a zalat- nai kapitányság hatásköre egész Erdélyre terjed ki, úgy, hogy teljesen lehetetlen ilyen roppant területeken a fellendülésnek induló bányászat közigazgatását megfelelően ellátni. Ez okból a pénzügyminisztérium az első fokú bányahatóságok decentralizációját vette tervbe. Egyelőre három uj bányabiztosságot fognak felállítani. Miskolczon, Pécsett és Petrozsényban. Zemplénvármegye a miskolczi bányabiztosság jogkörébe tartozik majd. Ha a számolt beszélnek... — Az újhelyi közbiztonságról. — — nov. 9. Sátoraljaújhely közbiztonságát ha illusztrálni akarjuk, csak nehány véres, gyilkos szatiráju számot kell felvonultatnunk. A város lakossága a húszezer körül jár és a húszezer lélek közbiztonságára — s itt ne tessék mosolyogni — huszonegy rendőr vigyáz. S nagyon kevés mathematika kell hozzá, ha meg akarjuk állapítani, hogy kedves polgártárs, az Ön közbiztonsága percentuaüter mennyit ér. S hogy mindennek dacára az újhelyi bünkrónikák annyira gyatrák s idegen városok bünkrónikákoz mérten annyira primitívek, az sokkalta inkább a jósorson, mint a rendőrség éberségén fordul meg. A buzgóságot sziveseD honoráljuk s az érdemek előtt készségesen h'jlunk meg: de egyenesen csuda volna, ha a rendőrség a mai szervezete s a mai rendőrlétszám mellett olyan eredménynyel dolgozhatnék, mint az Ujhely s a folyton fejlődő, fokozódó forgalom érdekei megkívánják. Vessünk csak egy pillantást a kulisszák mögé. A rendőrlegónység létszáma — papiroson, szabályrende- letileg — 26. Erre a létszámra esik 2 dijnok s egy állás nincs betöltve,
