Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-05 / 88. szám
Sátoraljaújhely, 19í0. November 5. 88. (4999 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttórben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Alapos lecke. — nov. 5. Az aranyban való készfizetések megkezdéséről a magyar és osztrák kormányok éppen akkor állapodtak meg Bécsben, mikor némelyek itthon, minálunk, a Kliuen-Héderváry kormány bukását várták nagy örömmel és mikor az egész osztrák sajtó har- sogón hirdette, hogy elmúltak a szép idők, amikor a magyar kormányok Ausztria rovására kicsikart engedményekkel erősitget- ték meg koronkint hatalmi állásukat. A nemzeti munkapárti kormány első küzdelme volt pro- grammja megvalósításért a készfizetések kivivása. Elintézését a trónbeszéd már megígérte. — Ausztriában azonban konokul ellenállottak, meglehetősen érthetetlen okokból. Még nemrégiben az osztrák pénzügyminiszter a Reiclisratban azt mondta, hogy a készfizetés nem aktuális, nincs napirenden. A leghatalmasabb osztrák politikai párt, a keresztény szociálisták vezére Gess- mann, volt miniszter is nagy tetszés között fejtegette, hogy nincs ok az osztrák magyar bankot készfizetésre kötelezni, hiszen a bankjegy értékét úgy is beváltja aranyra. Ha mégis megtörténnék, akkor Ausztria pártjai mind tiltakoznak, hogy csupán politikai okokból a magyar kormány taktikája Ausztria rovására érvényesüljön, a magyar kormány megerősödésére. Tiltakoztak előre, hogy a magyar kormány kényszerhelyzetbe juttassa az uralkodót, magyarán mondva, hogy sarokba szorítsa. A magyar miniszterelnök okfc. 30 án jelent meg a trón előtt. A Felség a már-már félbeszakadt tárgyalások folytatására utasította a két miniszterelnököt s aztán a miniszterelnökök, és a két pénzügyminiszter rövid órák alatt megállapodtak a készfizetések megkezdéséről. A magyar kormány, a magyar álláspont győzött nagy ámulatára mind* azoknak, akik hetek óta hirdették, hogy a magyar kormány is, az osztrák kormány is lemond ha úgy kivánja a jó hatás, de mübirkózás, komédia az egész. Visszaadják majd a lemondó levelet s marad minden, ahogy volt. A fordulat gyorsan és váratlanul történt. A magyar kormány erélyesen védte álláspontját. Le- leplezetlenül, őszintén beszélt, hiraezés-hámozás nélkül a kormány feje és pénzügyminisztere a Felség előtt. És ezúttal elmaradt a közelmúltban oly sűrűn kisérő rövid jelentés: döntés nem történt. — Megtörtént, váratlanul történt meg, válság nélkül. Tehát az előre jövendőit színpadi alakoskodás nem következett be. Fájhat az ellenzéknek. A magyar kormány nehéz küzdelmet folytatott Bécsben. A bécsi politikusok és miniszterek valósággal el vannak rontva. Magyarországból mindig túlzott követelésekkel, csengő-bongó jelszavakkal álltak elő, sokszor elpalástolták a lényeget, az őszinteségből semmit sem vittek át a Lajtán. Az osztrák kormányok már megszokták, hogy a követeléseket ne vegyék komolyan, alkudozzanak, minél kevesebbet ígérjenek, vagy egyáltalában úgy vegyék a minisztereket, mint alkalmatlankodókat. A nehézségek támasztása a legkisebb magyar követelés ellen, a sajtó fellármázása bevett osztrák szokássá vált. Héderváry gróf miniszterelnök szabott árt mondott ki. A körülmények, a helyzet megértették az osztrákokkal, hogy a korona ígéretének respektálása elől el nem fordulhatnak. A múlt időkből keletkezett makacssággal védték az osztrákok, hogy meg ne lazuljon az a kapocs, mely a kifizetések hiányában Magyar- országot Ausztriához szorítja. Hiteligényeink, vásárlásaink kielégítésére köt ez bennünket Ausztriához, mig ha a bank készfizetési kötelezettsége törvénybe ik- tattatik, a külföldet ázsió nélkü- vehetjük igénybe. A koalició ezt nem bírta keresztülvinni. A káröröm most hiába leste a koncot. A Héderváry kormány nem esett áldozatul, a nemzeti munkapárt nem fog szétszaladni, az osztrák kormány hiresztelt komédiás lemondása a magyar kívánság érvényesülése esetén, szintén elmaradt. Felismerte, hogy ma már helyesebb, ha a magyarok számára a jobbik eszét veszi elő, és előkeresi a jóindulatát. A nemzeti munkapárt kormányának első küzdelme tehát határozott és szép győzelem. Azt hisszük, hogy a kárörvendezéssel számitó léhaságnak pedig tanítás, hogy komoly az idő és a munka s megbecsülni valók politikai vezéreink táborukkal együtt. És megint bebizonyult a 67-es alap helyessége, biztossága. íme, tovább fejleszthető a nemzet javára, gyarapodására. Most újból a nemzeten a sor, hogy tettekkel s hadat üzenve az ellenzéki bujtogatásoknak, demonstrálja a nemzeti munka egyedüli üdvözítő voltát. A frázisokon, a teátrális hatásokon már túl vagyunk s meg tudjuk érteni a nemzetet, ha a demagógia ellen vállal csatát. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A kis Jüdit- ) Valahol messze, mesetájon Van nékem egy szép kis leányom, Nem is tudom, hogy ki az anyja, Ringó ölében, hogy kitartja, De érzem simogató kezeit, Neve is van: Judit. Ha eltikkaszt az élet napja S a sors kezét arcomba csapja, Ha megroskad robotba’ térdem Ó az, ki imádkozik értem Összekulcsolva kezeit, A kis Jndit. Hogy nem vagyok részeg, parázna Az 6 szemének babonája. — Ha szennyes vágyat kelt az éjjel, Ha kocka indul szenvedólylyel Ó néz kérőn reám: Vigyázz édesapám. őt kérem minden ölelésben, Minden anyában anyját érzem, A szerelem ő érte szentség, Az éhes vágyban ó a mentség, Ó kerget, hogy keressek valakit. — A kis Judit. Jó kis Judit, igéretlányom Álom maradsz te, mindig álo-n, Meddő lót varja eszi vérem, Kis bölcsöd el soha sem érem S ha bas apád lezárja szemeit Nem hoz virágot senki sírkövére, Te sem Judit. Dr. Juhász Jenő. *) Mutatvány a szerző „Az én kertemből“ címmel most megjelenő verses könyvéből. Levél. A „Zemplén* számára irta: Főnyi Ilonka. Tudja-e édes Ödön, hogy éppen ez a századik levél, amit magához irok ? . . . Tudja-e ? . . . De hát hogy tudná? Hiszen azok közül egyetlenegy sem jutott el magához, itt vannak mind az Íróasztalom fiókjában egy kis kékselyem kazettben. Pedig, ha a száz közül csak egy is a kezéhez jutott volna, milyen máskép lenne most minden. Hányszor — mikor az alkony leszállt s egyedül maradtam kis szobámban — elővettem ezt a kis kék kazettet, felnyitottam s kivettem belőle a legutóbb irt levelet — hiszen oly gyakran írtam — aztán elkezdtem az eszemmel harcolni: — El fogom küldeni, miért is haboznék ? Hiszen nekem is jussom van a boldogsághoz. Es úgy vert, úgy zakatolt ilyenkor a szivem, mintha csak visszahangozta volna : hiszen nekem is van jussom a boldogsághoz. Do ..az eszem olyan kegyetlen, hideg. Összerázkódtam s a szivem verése is elállt, amikor beszélni kezdett : — Hát boldog, boldog akarsz lenni te ? Te, akinek minden kincse egyedül a szive, akinek egyebe sincs a hófehérsógén kivül, hát te álmodozol a boldogságról ? Csalóka délibáb, köd, pára, szertefoszlik az első „nincs“-néi s mi marad ? Szemrehányás, kegyetlen vádak. A szivem ellent akart mondani, de az ész tovább beszélt — és lassan, szomorúan visszatettem a levelet s rázártam a kis kékselyem kazett fedelét. Ha ezt maga tudná édes Ödön. De maga minderről nem tud semmit. Hiszen az a hófehér, kicsi leány, aki valamikor az eszményképe volt; maga előtt halott.... A lelkében meggyászolta, könnyet is hullatott érte, de ezzel aztán végkép eltemette . .. Hisz nem is lehetett másként. Az a leáDy kegyetlenül szembekacagta, amikor azt mondta neki: — Mit nekem az egész világ, azzal sem törődöm, ha a szüleim kitagadnak ; kárpótól a te szerelmed mindenért. Kacagtam kegyetlenül soká, soká; mig a szemeim nedvesek lettek, de akkor már elfordultam s maga nem vette észre Ödön . . . Es ekkor egy gondolatom támadt: nekem tehetségem van, én kacagni tudok, mikor a szivem vérzik s még csak a hangom sem reszket; megtaláltam az utat, amely örökre elválaszt magától. Színésznő lettem. És azóta nem láttam magát. Nekem nagy sikereim lettek. Azt hiszem nem annyira a tudásom, mint a szépségem, fiatalságom, sans-géne modorom szerezték azokat. Nap-nap mellett virágot kaptam s zúgott a taps, mikor a színpadon megjelentem. Aztán lassankint egészen megváltoztam ; a hajam most aranyszőke, pedig emlékszik ? Milyen szép sötétbarna volt. A szemeim, a nagy, csodálkozó őzike-szemek, ma kacsintanak és móly- tüzüek. A ruháim ? Pompásak, szépek, csak úgy suhog a selyem-alsóm a szegényes kis karton ruhák helyett, így vau, ilyen vagyok most; talán rám sem ismerne, ha az utcán véletlenül szembe találkoznánk. De ne is lásson engem igy soha, soha, édes Ödön. Pedig milyen máskép lett volna minden, ha nem féltem voltam any- nyira a szegénységtől, ha nem hallgattam volna az eszemre, ha nem gondoltam volna, hogy igy magát is megmentem. Megöltem a lelkét mind a kettőnknek. Kifosztott koldusok vagyunk mind a ketten. Pedig máskép is lehetett volna. Dolgoztunk, fáradoztunk volna napestig, de a pihenés többet ért volna mindennél, száraz kenyeret ettünk volna, de közben átkarolt, megcsókolt Reggeli és uzsonna kávéra “— elfogadtatnak-----FREUNDLICH DEZSŐ cukrászdájában. j—i— - -----------Lapunk mai száma 8 oldal.
