Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-22 / 84. szám

Október 22.

ZEMPLÉN

3. «Mal.

séül a képviselőtestület 5000 koronás alapítványt létesít, melynek kamatai azon középiskolába járó és szegény- sorsu sátoraljaújhelyi két tanuló között osztatnak majd ki, kik a magyar történelemben a legszebb előrehaladást mutatják fel. A csatornázási előmunkálatokhoz felfogadott napidijas mérnök alkalmazásának december elsejéig való meghosszabbítását a közgyűlés kimondotta s elrendelte a napipiacnak kőtörmelékkel való ideiglenes kikövezését s a szükséges mellékhelyiségekkel való ellátását. Több apró érdekű ügy elintézése után végre — délután fél 7 órakor — az indítványokra került a sor. A felvetett ötletek közül a legmesszebbre érő jelentősége a Grünbaum Simon indítványának volt. Előadta, hogy ha Ausztria és Magyarország közt meg lesz hosszabbítva a bankközösség, az osztrák-magyar bank akkor még 10 uj fiókot állít fel az országban. Indítványozza, hogy a város tegye meg a szükséges lépéseket abban az irányban, hogy Ujhely is kapjon egy bankfiókot. A képviselőtestület el is határozta, hogy a szükséges lépéseket megteszi, az összes tényezők támogatását fogja kérni és a teendők előkészítésére egy bizottságot küld ki. És ezzel az akkorddal ért véget a hosszúra nyúlt közgyűlés.

AZ ELMÚLT IDŐKBŐL:

Egry-kót észrevétel a „Zempléni zsidókról“ olmü cikkre.

Dudás Gyula ur a „Zemplén“ múlt szombati számában megjelent „A zempléni zsidókról* cimü cikkében azt írja többek közt, hogy „a magyarországi zsidóság általában nagyon keveset foglalkozik történetével. A zsidóságnak nálunk alig van egykét történetírója ...“

Cikkírónak ezt az állítását bámulva olvastam. Dudás úrról tudjuk, hogy évek óta behatóbban foglalkozik történeti adatok gyűjtésével, értékes történeti kutatásai és megjelent becses monográfiiái révén óvatos, megfontolt, alapos írónak ismerjük. Nem tudom tehát elképzelni, honnan vette rosszul értesültségét a magyar zsidók történetírására nézve. Hisz már 60—70 évvel ezelőtt voltak jeles magyarzsidó Íróink, kik ösztönözve a tudás szomjától és egy nagy és szent eszmétől, buzgalommal foglalkoztak a magyar zsidók történetével és kutatásaik eredményét önálló monográfiákban vagy az akkori zsidó évkönyvekben közölték. Így pl. Zipszer M. dr. és Löw Lip. már 60—70 évvel ezelőtt, a múlt század negyvenes éviben tettek komolyabb kísérleteket a magyar zsidók történetének megírásához szükséges adatok gyűjtésére. Alapvető értekezéseik felekezeti lapokban és évkönyvekben láttak napvilágot. Említést érdemelnek Ro- senbergnek a „Magyar Izraelitábban és Lichtensteinnak a „Neuzeit“-ban a hatvanas években közölt idevágó dolgozataik is. Kiváló munka a Löw Lipóttól ugyanakkor megjelent „Történelmi és vallástudományi értekezések.“ Újabban, a hetvenes évek végén Bergl „A magyarországi zsidók története“, 1884-ben pedig Kohn Sámuel dr.-nak nagyszabású kitűnő munkája: „A zsidók története Magyarországon“ jelent meg, melyből eddig — sajnos — csak első kötete látott napvilágot, melyben a magyar zsidók történetét a legrégibb időktől a mohácsi vészig tárgyalja. A Pallas- féle Lexikonban foglalt alapos dolgozat: „A magyar zsidók története“ is Kohn tollából ered. Nagyon érdekes, a szóban levő tárgyhoz ugyan szorosan nem tartozó önálló munka a „Héber kút források és adatok Magyarország történetéhez“ is, melyet szintén Kohn Sámuel dr. a nyolcvanas évek elején adott ki. Ebben a jeles szerző a zsidóknak héber nyel ven irt irodalmából mindazokat az

adatokat állította össze, melyek a magyarokra vagy Magyarországra vonatkoznak.

A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben az említetteken kívül még más magyar-zsidó írók is behatóan foglalkoztak a magyar zsidók története valamely részletének ismertetésével, de nem idézhetem emlékezetből idevágó munkáikat.

Áz 1896-ban az országos zsidó tanítóegyesület által a millénium emlékére kiadott „A magyarországi zsidó népiskolák monográfiái *) cimü, két vaskos kötetből álló munka (szerkesztették Barna Jónás és Csukási Fülöp) nagyon sok becses történelmi adatot foglal magában, kivált a hazai zsidók szellemi és beléletére nézve.

A legújabb időben Szabolcsi Miksa, az „Egyenlőség“ jeles tollú szerkesztője Grátz „Zsidók története“ nyomán kitűnő munkát adott ki, mely a rövidesen megjelenő hetedik kötettel bámulatos remekművé válik. Ebben a magyarországi zsidók történetének tüzetes ismertetését is találjuk. A Szabolcsi-féle Zsidók történetében, a Magyar Grátzben, Venetianer Lajos dr. kitűnő müve, „A zsidók története Magyarországon 1850-től 1900 ig“

pótkötetkónt jelent meg.

Tovább nem folytatom, mert a felsorolt adatok is bizonyithatják, hogy Dudás ur tévedett, midőn azt állította, hogy a magyarországi zsidóság általában nagyon keveset foglalkozik történetével.

Teljesen osztom azonban Dudás ur nézetét a zempléni zsidók történetére nézve. Áz erre vonatkozó adatok javarésze még ott hever a különféle levél- vagy könyvtárak még kiadatlan okirataiban vagy egyéb kéziratokban s azért a közzétett legapróbb, a zempléni zsidókra vonatkozó történelmi adatnak is meg van a maga jelentősége.

Knopfler Sándor.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( A vármegye választ. A Császár Pál tokaji szolgabiró halálával megüresedett szolgabirói állásra — eddigi információnk szerint — Bálint Bertalan, Kossuth Pál és Mertens Arthur közigazgatási gyakornokok pályáznak. Az I. osztályú szolgabirói állásra Jeney István és Görgey László dr. szolgabirák adják be pályázataikat.

)( A rendőrség államosítása. Annak idején szó esett már arról, hogy a Khuen-kormány tervbe vette a vidéki rendőrség államosítását. A nagy reformtervezet benn volt a trónbeszédben, sőt egyes lapok már arról is suttogtak, hogy a kormány őszi munkarendjébe felvette ezt a kérdést és meglepetészerüen szándékozik a Ház elé vinni a rendőrség államosításáról szóló törvénytervezet. A hir ebben az alakjában nem igaz. Sokkal fontosabb kérdés a rendőrség államosítása, sokkal több munkát, körültekintést igényel a törvényjavaslat megalkotása, hogy sem azzal már az ősszel el lehetne készülni. Ellenben tény az, hogy Kbuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszter a legkomolyabban foglalkozik a rendőrség államosításának kérdésével s már határozott megbízást is adott a rendőrtisztviselők országos egyesületének az államosítás tervezetének kidolgozására. A tervezet elkészítésére terminust is szabott ki: 1911. február havát. Ekkorra tehát már meg lesz a kész tervezet s ennek alapján fog a belügyminiszter a reform keresztülviteléhez hozzáfogni. A keresztülvitel legalább egy esztendőt vesz igénybe, azomban most már teljesen bizonyos, hogy ez a régóta óhajtott kérdés tető alá fog kerülni.

*) „A sátoraljaújhelyi statusquo izr. anya- hitközsóg iskolájának történeté“-nek, melyet az iskolaszék megbízásából szintén a mille- nium emlékére írtam s melyből majd sok adatot meríthetnek a sátoraljaújhelyi zsidó hitközség történetéhez, nagy terjedelménél fogva nem szoríthattak helyet a monográfiák közt s azért külön kiadásban jelent meg.

)( A városi adóügyosztály múlt

éve. Lukács László pénzügyminiszter a Gecsei Jenő adótanácsos vezetése alatt álló városi adóügyosztálynak 1909. évi sikeres, buzgó működéséért elismerését fejezte ki és az ügyosztály személyzete részére 120 korona jutalmat utaltatott.

JEGYZETEK A HÉTRŐL.

Lővy Adolf kitüntetése.

Az igazságügyminiszter Lővy Adolf könyvkereskedőt kereskedelmi tanácsossá nevezte ki. És szól ez a kitüntetés a polgári erényeknek és annak a mindig munkás, puritán életnek, melyet Lővy Adolf hosszú évtizedeken át — a mindannyiunk megbecsülésére találva — dolgozott végig. Nem kereste a lármát, elkerült messze minden zajt és élt buzgóan, fáradhatatlanul a. maga hivatásának : a munkának. Ötvenhót esztendeje szolgálja Lővy Adolf a magyar kereskedelmet és fokozott energiákkal, minden erejét megfeszítve munkált azon, hogy könyvkereskedésének országos ismertséget adjon. Egyike az ország legtekintélyesebb könyvkereskedőinek és mindenfelé annak ismerik Lővy Adolfot, aki: a munka csöndes, szerény emberének. Harminc esztendeje kereskedelmi ülnöke a törvényszéknek és a magyar nyelvű tankönyvek terjesztése körül kifejtett érdemei elismeréséül, már 1878 ban őt bizta meg Trefort Ágoston köz- oktatásügyi miniszter az állam által kiadott tankönyvek kizárólagos íőbi- zományosságával. S mindez csak ha- lavány, dátumszerü vázlat egy életről : a Lővy Adolf munkás, örökkön tevékenykedő életéről, melyről csak a megbecsülés hangján nyilatkozhatunk. A filantrópia sohasem talált zárt ajtókra, ha Lővy Adolfot hívta a maga érdekeiért való csatasorba: nemes, melegen érző emberbaráti szive helyet juttatott neki minden mozgalomban, mely a nagy társadalmi nyomorúságok fölkarolásán dolgozott. Lelkes magyar ember s hozzáértő, avatott harcosa a kereskedelmi érdekeknek : egy hosszú, munkás s mindvégig becsületes életet ért hát a kitüntetése, melyhez a vármegye társadalma osztatlanul s őszinte örömmel gratulál Lővy Adolfnak.

Mentőszolgálat Ujhelyben.

A városi képviselőtestület csütörtöki ülésében elhatározta, hogy mentőszolgálatot létesít Sátoraljaújhelyben. S ha megkésett is ez a határozat s Ujhely városiassága régen rászolgált már arra, hogy ne nélkülözzünk egy olyan humanitárius értéket, mint aminő a mentőszolgálat: mégis örömmel kell fogadnunk a képviselőtestület elhatározását. — Mert mindaz, ami idáig kisértett Ujhelyben a mentőszolgálat cégére alatt, a legsötétebb Ázsia volt. A beteget, a kire az utcán csapott rá az élet, fölraktározták egy rozoga furikra és úgy vontatták fel a közkórházba. S olyan barbár s annyira megdöbbentő volt mindez, hogy régen reáterelődhetelt volna mára képviselőtestület figyelme a mentőszolgálat problémájára. A vá- rosiasságnak nemcsak külsőségekben kell megnyilvánulnia, de lépést kell tartanunk a korral minden vonalon. Ujhely sem zárkózhatik el azok elől a harsogó követelések elől, melyekkel a humanizmus kívánja meg a mindannyiunk által való szolgálatát. A mentőszolgálat létesítése egy jelentős, örvendve beért stáció ezen az utón. S ha már itt tart a képviselőtestület, egy lépéssel tovább kell mennie: ne érje be azokkal az egészen szűk keretekkel, amelyek között csak amúgy tessék-lássék módra, primitiven építhető meg a mentőszolgálat. Az egészségügy nem tűr kezdetlegességet és azok a feladatok, melyek a mentőszolgálat munkásságára várnak, sokkal mélyebben belenyúlnak az életbe, semhogy mentséget találhatnánk a

szűkmarkú, rövidenlátó áldozatkész ségre. Mert amig ilyen szempontok vezetik — éppen ennél a kérdésnél — a képviselőtestületet, addig a mentő- szolgálat csak adalék lesz a könnyelműen és eredmény nélkül való városi gazdálkodáshoz. Más semmi. Olyan nagy probléma a mentőszolgálat kérdése és annyira messze kihat, hogy apró skrupulusoknak — a kivitel során — helyök nem lehet. Hozzáértően, mindenre számolva kell keresztül vinni a dolgot, meg kell látnunk azokat a közegészségügyi érdekeket, amelyek parancsolólag lépnek fel s a legutolsó szempont lehet csak, hogy két vagy háromszáz koronával többe vagy kevesebbe kerül-e majd évenkint Ujhelyben a mentőszolgálat. Még egy anyagilag annyira megnyomorított város, mint aminő mi vagyunk, sem járhat el — ha a mentőszolgálatról van szó — másképp.

HÍREK.

A püspökválasztás. Legutóbbi szá- " inunkban részletesen irtunk arról a küzdelemről, mely a tiszáninneni református egyház püspöki székéért folyik. Információink alapján, a püspökjelöltek közt megemlítettük a Révész Kálmán abauji esperes, kassai lelkész nevét is és megemlítettük, hogy az egyházközségek egy része mellette foglal állást. Révész Kálmán úrtól most éppen e közlésünk kapcsán levelet kaptunk és levele szószerint a következőket mondja:

A Zemplénnek véletlenül kezembe került 83-ik számában csodálkozva olvastam nevemet a tiszáninneni püspökségre jelöltek között, mivel én már régebben, elég nagy nyilvánosság előtt, határozottan kijelentettem, hogy Fejes Istvánnal szemben a jelöltséget semmi esetre el nem fogadom, a mint ez a „Magyar szó“ és az „Egyetértés“ október 13-iki számában is olvasható volt.

Idáig szól az esperes ur nyilatkozata. Készséggel veszünk tudomást az elhatározásáról s azt a magunk nyilvánossága előtt ime konstatáljuk is. Az elhatározása férfias, nemes meghajlás a Fejes István érdemei előtt és csak erősbbiti a valószínűséget, hogy a küszöbön álló küzdelemből Fejes István kerül ki győztesen és a tiszáninneni református egyház bizalma őt emeli majd a Kun Bertalan halálával elárvult püspöki székbe. Az egyházközségek egyre tömegesebb állásfoglalása csak emellett szólhat.

— Az ügyvédi kamarából. A kassai

ügyvédi kamara dr. Tárczy Pál ki- rálykelmeczi ügyvédet elhalálozás folytán az ügyvédi lajstromból törölte és irodája részére dr. Lengyel László királyhelmeczi ügyvédet rendelte ki gondnokul.

— Lelkószválasztás. Bornemissza László hardicsai ref. segédlelkész Lá- damócra ref. lelkészszé választatott. Ünnepélyes beiktatása folyó hó 30-án lesz.

— Házasságkötés. Zempléni Mos- kovitz Iván, földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, zempléni Mos- kovitz Geiza, alsókörtvélyesi földbirtokos és neje: hatvani Deutsch Hermina fia folyó hó 24-én vezeti oltárhoz a fővárosi Szent-István bazilikában Nyegre Rózsikát, uglyay Nyegre László országgy. képviselő és neje: Ilyasevits Emma leányát.

— Halálozások. Balajthy Sándor helybeli állami végrehajtó f. hó I8-án Tállyán, ahol hivatalos kiküldetésben járt, hirtelen meghalt. Az elhunyt képzett, munkás tisztviselője volt a helybeli pónzügyigazgatóságnak és halála általános részvétet keltett széles körben. — Temetése, melyen a pénzügyigazgatóság tisztviselőkara is