Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-22 / 84. szám

Sátoralj aujliely, 19Í0. Október 22.

84. (4995 )

Negyvenegyedik évfolyam.

Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljanjhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Njilttőrben minden garmond sor 40 fill.

Zemplén

POLITIKAI HÍRLAP.

Előfizetési ára:

Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona.

■— Egyes szám árB 10 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény.

Biztató perspektívák.

— okt. 22.

(d.) Két miniszter beszéde világított rá, villanyos fényszóró módjára, a nemzeti munkapárt politikájára. Egerben gyűlt ki az egyik reflektor fénye, egy újpesti pártgyülésen a másik. — Mindkét érdekes és értékes beszéd — Zichy János grófé és a Székely Ferencé — méltó rá, hogy átértsük és megszívleljük igazságait. A két beszéd közül csak az egyik volt politikai. — Zichy János gróf, miután egri választói pártkülönbség nélkül ünnepelték, óvakodott a párt- politikától. Az igazságügyminiszter azonban a munkapárt szervezkedő gyűlésén szónokolván, méltatlan támadások ellen védte, gyanúsításoktól megtisztította, jövő föladataiban megrajzolta a nemzeti munkapárt politikáját.

A kultuszminiszter nem politizált, beszédéből mégis nemes politikai fény áradt a kabinetre, amelynek hü tagja. Az a liberális hitvallás, amelyet Egerben tett, nem lephetett meg senkit, aki Zichy János grófot közelről ismeri s aki figyelemmel kisérte politikai fejlődését. Minden kétséget és félreértést kizáró liberális hitvallása azonban eloszlatja a téjékozatlanok balhiedelmét és a cselszövők mesterkedéseit. — Azok az újságok és politikusok, akik makacsul abban fáradoztak, hogy Zichy János gróf és a munkapárt között félreértések támadjanak, kölcsön gyanú s annak nyomán kölcsönös elhidegü- lés : szivbeli szomorkodással nézhetik machinációik kora végét. A szemük káprázik tőle s a fülük cseng belé, oly fényes és csattanós cáfolatban volt részük az egri ünnepség egész lefolyása és jellege által. Zichy grófot ugyanis, a „klerikálist“, oly képviselők kisérték le Egerbe, akik úgy ismeretesek, mint a megalkuvást nem ismerő liberális világnézet legmarkánsabb képviselői. Ezektől a közismerten liberális politikusoktól környezve, a kultuszminiszter lángoló hitvallást tett a maga gyönyörű és felsőbbrendüliberálizmusáról. Legalább nem emelheti föl fejét újra egyhamar az a politikai dajkamese, mintha a kormány liberá- lizmusa nem állaná ki a tüzpró- bát s mintha a kabinetnek egyik legnagyobb tehetségű s egyik legértékesebb tagja a liberáliz- mus kérdésében pártjával nem értene és nem érezne egyet.

Az igazságügyminiszter a „mun- kátlanság“ vádja ellen védte meg

a nemzeti munkapártot. Fölsorolta, mily roppant munkát végzett el ez a párt néhány rövid hónap alatt. Üres pénztárral vette át a kormány az ország ügyeinek vezetését. — Átvette száznyolcvan milliót meghaladó, törvényes fölhatalmazás nélkül elköltött ösz- szeggel s csaknem száznegyven millió korona deficittel. Átvette az országot, a hatósági és kormányzati erők teljes szélhüdött állapotában. Átvette a hatalom éppen nem irigylendő örökségét megszavazott költségvetés és újoncok nélkül. Átvette szervezett párt, parlamenti támasz és hátvéd nélkül. Átvette egy sereg meg nem oldott, részben elrontott, részben elmérgesitett kérdéssel a nyakán.

Ausztria minden pártja részéről bizalmatlanság és ellenszenv; nemzetiségeink részéről gyűlölet és megnövekedett merészség és étvágy; a külföld részérói kicsinylés és elfogultság; mi magunk részéről mélységes elcsüg- gedés és a reménytelenség apátiája. Ilyen volt az ország közállapota, mikor a Khuen-Héder- váry-kormányt kinevezték.

És ma? Meri-e valaki jó lélekkel állítani, bogy a mostani helyzet csak össze is hasonlítható az akkorival? Nem kell-e beismerni minden elfogulatlan, jóérzést! embernek, hogy soha kormány nem volt nehezebb helyzetben és soha kormány rövidebb idő alatt nem végzett sikeresebb és nagyobb munkát, mert pénzügyeinknek megjavulását, állami és kormányzati tekintélyünk helyreállítását, külső és belső ellenségeink megzabolását, a félreértések ködének felszakadását — évek nehéz munkáját — úgyszólván puszta kézzel s majdnem a semmiből kellett pár hónap alatt megteremtenie.

Az igazságügyminiszter nem elégedett meg azzal, hogy a nemzeti munkapárt ellen szórt vádakat erélyeson és sikeresen megcáfolta. A legközelebbi jövő terveiről és teendőiről is szólott s a nemzeti anyagi és erkölcsi erőinek gyarapodásáról örvendetes perspektívát nyújtott. Úgy a katonai, mint a bankkérdésben, olyannak jellemezte a kormány politikáját, amely helytáll mindazért, amire nemzeti fejlődésünknek és önérzetünknek szüksége van. S ha százszor támadták és gúnyolták is a kormányt, hogy „vívmányokéért nem lelkesedik, sem „engedményekéért nem ku- nyorál: amire a nemzeti életnek szüksége van, mindazért szívesen fárad, sőt szívesen verekszik

is, ha kell. Mindehhez nem kell vitézkedés és hárijánoskodás. — Csak a vállalt feladatok komoly átérzése, meg egy kis kötelességérzet. Ami a kormányban és a nemzeti munkapártban meg van egyaránt.

Kiállítás iGlyta

Álljon sorompóba Zemplénvármegye és adjon számot az előrehaladásáról.

— okt 22.

(Sp.) Ne lepjen meg senkit a cim. Előrebocsátjuk, hogy pium deside- rium, amit sürgetünk. De ha a tétovázó, terméketlen várakozással nem szakítunk, kicsufol bennünket az idő, mely nem áll meg a kedvünkért s a mig a velünk versenyző szomszédos jelentékenyebb városok minden alkalmat megragadva, munkálják felvirágoztatásukat, mi összedugott kézzel toljuk az éveket évek után. Teli a szánk panasszal; hogy igy elmarad Ujhely, amúgy nem fejlődik Ujhely, de a fejlődést biztositó erőfeszítéssel szemben vétkes indolentiába merülünk.

Elég utalnunk az imént rendezett, fényes siker koronázta nyíregyházi kiállításra, amely ha energiánk nem lenne bénult, egymagában is elég impulzust adhatna a sikeres példa utánzására. Igaz, hogy Nyíregyházán a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület is hathatósan közreraunkált, de hát nekünk is van gazdasági egyesületünk, mely, ha az illetékes tényezők megragadják a kezdeményezést, bizonyosan nem fog vonakodni a munkából kivenni a maga részét. Elvégre amit Szabolcsvármegye és Nyíregyháza kiállíthatnak, azt talán mi is kiállíthatjuk, sőt Zemplénvármegye a maga speciális terményeivel hors konkurs jelentkezhetik a kiállításon. De ideje is lenne már bemutatni az országnak, hogy az utóbbi húsz év alatt Zemplénvármegye sem tétlenkedett, hogy mezőgazdasága, állattenyésztése, szőlő- és gyümölcstermelése, nemkülönben városainak különösen pedig Sátoraljaújhelynek ipara is jelentékenyebb lendületet vettek. Mert habár vármegyénk nem tartozik is — hogy úgy fejezzük ki magunkat — az iparos vármegyék közé, de azért ezen a téren is mutatkozik számbavehető fejlődés, néhány kereskedelmi gőzmalom, egy nagyobb szabású sörgyár, faipartelepek, cukorgyár, lengyár, Ujhelynek néhány jelentékenyebb ipartelepe épültek s léptek üzembe az utóbbi évtizedek alatt. Szóval nem vagyunk éppen semmi hiján.

De a vármegye gazdasági életének egyetlen tényezőjére sem bir nagyobb fontossággal egy újhelyi kiállítás, mint épen Ujhely iparosságára nézve. Többször említettük, de nem ismételhetjük eléggé, hogy Uj- helyre igen jelentékeny vidék gravi- tál, amelynek az ipari szükségletek tekintetében vaió jó kiszolgáltatásától függ — és semmi egyébtől — Ujhely felvirágoztatása. Ha ez a jelentékeny nagy és hála Istennek egyre vagyonosodó vidék itt fog vásárolni, nem lehet és nem is leszen jogos panaszra oka egyetlen meserségét értő és munkakedvelő iparosnak sem keresethiány miatt.

(A kiállítás gyakorlatiassága.)

Reánk — és e vonatkozatban — iparosainkra hárul azonban a feladat bemutatni azt, hogy mit képesek produkálni, mert hiába, de a dolog úgy áll, hogy a vásárló közönséget meg kell nyerni, már pedig mi sem kapacitálja őt jobban, annál mit a két szemével láthat. A reklám az üzlet hajójának a vitorlája. Jobb reklám pedig nincsen annál, mintha hangzatos prospektusok, ötletes hirdetmények helyett magát a szükségleti tárgyat állíthatjuk ki üzletünk verseny- képességének a bizonyitására. És a vidéki kiállítások gyakorlatiassága éppen abban áll, hogy itt — különösen a kedvező közlekedési viszonyok mellett — aminőnek városunk is örvend, nem a kiváncsiak vagy nem leginkább a kiváncsiak gyülekeznek egybe, hanem a vásárlók, más szóval itt a néző publikum jelentékeny részében vásárló is. Egy ügyesen és csak a dolog lényegét szem- előtt tartó .módon rendezett vidéki iparkiállitás a legalkalmasabb módja annak, hogy az elszokott vásárló közönséget visszahódítsuk. Ha meg nem volnánk győződve arról, hogy iparosságunk a modernebb ipari követelményeknek is megfelelni képes, egyszóval sem sürgetnők a kiállítást, mert a fiaskó visszafelé elsült fegyver. De láttunk hála Istennek olyan — újhelyi mesterek műhelyéből kikerült — iparkészitményeket, amelyekkel bátran ki lehet hívni a bírálatot s amelyekkel bátran meg lehet kínálni a vevőket. Nálunk éppen azt a célt is hivatott szolgálni az iparkiállitás — a gazdasági hasznon kívül — hogy a képesek bátorságot, a kevésbbé képesek ösztönzést nyerjenek. Egyben megjegyezzük, hogy túl lőne a célon az a vidéki iparkiállitás, amely költséges, de nem gyakorlatias remekekkel tömné meg a tárlatot. Csak azt kell kiállítani, ami valóságos szükségleti tárgy, aminek az előállítása a mestereket meg nem terheli, amiben a tárlat szemlélője arra ismer, amit esetleg keres. Holmi drága különlegességek mellőzendők, bármennyire sarkalná is ambícióját egyikmásik mesternek az, hogy remekjét megbámultassa. Az ilyesmik országos kiállításokba valók, ahova nagyiparosok és gyári ipartelepek, szóval a nagy tőkével rendelkezők nem any- nyira a gyakorlatiasság követelményei, mint inkább a reklám céljától küldik készítményeiket.

A feltűnésre, a parádézásra célzó vidéki kiállítás nem szolgálná reális célját, mert mig az ügyes szorgalmas, de felesleggel nem rendelkező kisiparost visszariasztaná a versenyzéstől, vagy megerőltetésre kényszerítené, holott a cél épen az, hogy a kisiparosok is bemutathassák könnyű szerrel rátermettségüket, másrészt a vevőközönség csalatkoznék, aki ahelyett, amit keres, holmi kirakati kuriózumokat látna maga előtt. A törekvés iránya azonban kell, hogy az legyen, miként a piac mentői több szükségletét jól ellátni alkalmas ipari produktumok halmoztassanak fel. Néhány vidéki kiállítást méltán ért ama gáncs, hogy nagynak kicsiny volt, ellenben kicsinynek túlságosan is cifra és költséges, tehát célját tévesztett. Az újhelyi kiállításnak nem szabad ebben a hibában szenvednie.

Lapunk mai száma 8 oldal.